Nyúl szívemmel nem írtam tegnap. Türelmetlen vagyok az év utolsó napjaival. Most is már nagyon vártam a végét.
Úgy érzem semmilyen értelemben nem léptem előre. Mintha körbe-körbe úsztam volna úgy hogy néha felvillan a part lehetősége, de én még kapálózok mintha nem hinném, hogy létezik az a part. Talán azt várom 2017-től, hogy végre tisztábban lássak, tisztábban lássam, hogy hol a helyem.
Annyi önsegítő könyv papol erről, hogy ha valami már nem teljes nem is nagyon lesz az. A dolgoknak van egy menete van egy kezdete... és van egy kifejlődés meg van egy vége. Amit sokszor túhúzzunk, túlnyomjuk. Isteni sugallat vagy mit tudom én egy guru kellene, hogy kilökjön, ne túl korán és ne túl későn. Amikor eljön a pillanat. Ha bizonyos idő letelik az ember életéből és visszagondol olyan kevésnek tűnik az az idő mikor igazán de tényleg igazán boldog. Persze mindenki másképp csinálja és másképp boldog. Bár azt hiszem a dolgok egyformán jellemzőek minden élőlényre. Kell egy ember, egy hely, egy ölelés, egy szó mikor tudod minden így ok ahogy van. Mindig azt kellene éreznünk, hogy ott járunk. Az OK körül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése