Minimális spiritualitás van bennem. Hiszem, hogy bizonyos emberek nem véletlen találnak egymásra, hogy bizonyos emberek nem véletlen kerülnek be és ki az életünkbe. A guruk azt mondanák, hogy minden embertől tanulunk magunkról valamit már persze ha figyelünk.
És levonjuk a konzekvenciát, hogy valakivel miért működik, miért nem vagy már miért nem. Fejlődünk és változunk. Lehet néha rossz irányba, de ha igazán figyelnénk magunkra soha nem arra mennénk. Én érzem most, hogy egy ponton mozgolódom mikor bármi megtörténhet egyik napról a másikra a rossz is meg a jó is.
Néha úgy érzem, hogy már kívülről nézem magam mintha saját magam őrangyala lennék. Figyelem magam mikor rossz dolog történik velem és mikor jó. Elfogadtam, hogy nem vagyok teljesen szabad, így választottam. Eddig.
De egyre jobban elfogadom, hogy mint minden ember én is esendő vagyok. Nem tudom kézben tartani azt amit más nem akar. Az elengedés miatt, ami azt gondoljuk, hogy a másiknak teszünk jót közben meg irtóra kibaszunk nem csak magunkkal hanem a másik emberrel is.
Nincs olyan pont ahonnan ne lehetne felállni és továbbmenni. Számtalan bízonyiték egyes ember élete. Tudom, hogy nekem genetikámban benne van, hogy nem engedek. Ragaszkodom. Társhoz, baráthoz, munkához. Egyáltalán nem vagyok rugalmas és közben meg lelkem mélyén nagyon sokszor unalomba süllyedek, kihívás híján.
Érzem, hogy nem elég. Ezért van sokszor mehetnékem, ezért imádok utazni, ezért szeretek olvasni. Mert kiszakadok.
új kedvenc
Érzem, hogy nem elég. Ezért van sokszor mehetnékem, ezért imádok utazni, ezért szeretek olvasni. Mert kiszakadok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése