Miért csak 24 óra egy nap?

Keveslem. Úgy érzem túl gyorsan pereg az idő. Többet szeretnék olvasni, tudni, utazni, filmet nézni, színházba, kocsmába, szeretkezni. Egyszerűen úgy érzem, hogy valaki csal és pörgeti az időt.

Hisz egy része az életemnek még csak most fog jönni. Nem repülhetek csak úgy át az éveken mint ahogy néha érzem.
Néha elgondolkodom az öregkoron. Hogy szépen, nem túl betegesen fogok e megöregedni?!
Vagy kövéren, betegen, csúnyán és megkeseredetten. Természetes, hogy az előbbit választanám.
De vajon elég e, ha csak fejben én ezt így gondolom. Mert hát az élet sokmindent felülírhat.
De szerintem a külsőnk igenis tükrözi a belsőnket. Később mindenképp. Nem titkolhatjuk, hogyan éltünk.
Ha jók vagyunk a külsőnk is karakteresen bár de jó lesz. Ráncainkkal együtt amelyek leginkább a nevetések miatt alakultak ki. Kisebb, apró betegségeinkkel, mert már most fiatalon vigyázzunk, óvjuk magunkat, hogy aztán ha por kerül a gépezetbe ne okozzon nagy bajt.
Társsal aki velünk együtt öregedett meg. Ismeri minden arcunkat. A fiatalt, a középidőset és az öreget is. És jó neki belenéznie a szemünkbe. Mert sokmindent éltünk át. És minden ott van benne.
Hiszem, ha erősek vagyunk, önazonosak, kicsit önzők, hogy megfelelőképpen szeressük magunkat és ezáltal másokat, gondoskodóak nem öregedhetünk meg csúnyán. Csak szépen.