Igazából már írtam a héten egy bejegyzést és mire megnyomtam volna a mentés gombot frissítette magát a rendszer, így szőrén szálán eltűnt. Nem tudtam nekidurálni magam, hogy újrakezdjem.
De az életünk nem ilyen. Nem úszhatom meg egy próbálkozással, mert semmire sem jutnék.
Egy ideje realizálódott bennem, hogy míg régen nagyjából minden elsőre megoldódott a mostani éveim kicsit a küzdésről szólnak. De haladok. Nem várhatom a sült galambot holott ez kényelmesnek tűnik, és hát az idővel nem tudom felvenni a versenyt. Túl gyorsan telik és bár a lelkem nem tartja vele a lépest, az eszem és a testem igen.
Úgy érzem december óta egy fejlődésen megyünk keresztül. Anyagi téren mindenképp még úgy is, hogy kihagytam a legjövedelmezőbb munkaforrást.
Sokmindent betudtunk szerezni a házba: szőnyegeket, csillárokat, könyvszekrényt, porszívót, mosógépet, számítógépet és most nekiálltunk orvosokhoz is járni. Pénz és idő és türelem.
Nemrég olvastam fitatal emberek esetét a rákkal megrenditő volt és tanulságos, tényleg igaznak tűnik fel kell venni a harcot és haladni vele megérteni, hogy miért velünk történik ez.
És amig van remény nem szabad feladni, ha meg ő nyert akkor méltósággal kell elfogadni. Ez jutott, nem lehet mindig minden felett győzni. Csak úgy el kell fogadni a dolgokat tiszta lelkiismerettel, hogy mindent megtettél. Talán ha hívők vagyunk ez könnyebb folyamat. Soha semmi nem lehet fontosabb annál, hogy tudjuk élvezni is az életet. A mait, a holnapot, az azutánit. Mindent tőlem telhetőt megteszek (és hiszek is benne), hogy gyerekem szülessen, de ha Isten nem akarja azt is elfogadom. Az örökbefogadás is egy alternativa, de ebben nem dönthetek egyedül D is benne kell legyen százszázalékosan. Nagyon sok sérült ember van körülöttem mindenkinek más és más a problémája van aki tudatosan próbálja kezelni, gyógyitani van aki sodródik. Mindenki intelligenciája és jellemerőssége szerint. Meghallgatjuk egymást, támogatjuk egymást, de a problémát mindenki maga kell megoldja. Ami sokat fejlődött bennem, hogy jobban elfogadom az embereket a hibáikkal és így jobb emberismerő is lettem. És hogy mindennek lenyomata van bennünk, múltunk minden egyes darabkájának. De tőlünk függ a ma és a holnap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése