Nemrég olvastam egy norvég krimit, egy gyerekrablásról szólt, alapjáraton magával ragadó volt bár itt ott beleköthető volt a történet. A történetből ami legjobban megragadott a bűncselekmény és a gyerek kiszolgáltatottsága. Egyszerűen vérlázító, hogy hogy lehet ilyesminek egy gyermeki lelket kitenni. Belesajdult a szívem.
Ahogy abba a hírbe is amit nemrég olvastam, hogy Norvégiában a gyermekhivatal legálisan családokat szakít szét, kiragadva gyermekeket a családi környezetből valós vagy valótlan vádak miatt. Bizonyítás nélkül. Konkrétan legutóbb egy román - norvég család volt az elszenvedője az intézkedéseiknek. Vád, hogy a gyerekek túl vallásosan vannak nevelve...
És ők egy kiragadott példa...
"A lányokkal először 2016. január 14-én beszélhettek telefonon alig 10-10 percet, míg a két fiút csak az anya látogathatja meg hetente egyszer, a babát pedig hetente kétszer. Az öt gyerek tartós hollétéről a Barnevernet csak annyit közölt, hogy szétválasztották és három különböző nevelőotthonban helyezték el őket, valamint, hogy azonnali hatállyal elindították az adoptálási eljárásukat, ami során fizetett nevelőszülőkhöz közvetítik ki őket, akik integrálják majd őket a norvég társadalomba. Ekkor a látogatási idő évente kétszer 15 percre csökken, amit olyan „nem megfelelő magatartás” esetén, mint például a nyilvánosság bevonása, bármikor megvonhatnak a „veszélyesnek” minősített Bodnariu házaspártól."
"Ennek a klasszikus európai gondolkodásmód számára abszurd jogfilozófiának a gyökere az elmúlt évtizedekben kiforrt skandináv társadalomképre vezethető vissza, ami a „tökéletes” állam képére épült. Ez biztosítja a polgár identitását és magabiztosságát, aki a jólét és a béke fennmaradását az államba vetett maximális bizalomban látja. Ezért fogadja el, hogy a gyermek elsősorban nem a szülő, hanem az állam tulajdona, akinek így nevelési „elsőbbsége” van ifjú polgárai felett."
Ez egy legális diktatúra eszköz. Hatalommal szétszakítani családokat. Semmiféle bizonyí-
ték nélkül ami alátámaszthatná e eljárás létjogosultságát. Egyszerűen ha beleképzelem magam, hogy a szülők helyében lennék, megszakad a szívem. Gondolom az anyának meg is szakadt.
Sokszor jövök a kutyagyerekeim és cicagyerekem példával. Megőrülnék, ha valamilyen indokkal elvennék tőlem :(
Nem is értem néha min tudunk annyit nyavalyogni. Míg egyesek olyan nagy traumákon mennek keresztül... amit én elképzelni sem tudom, hogy hogy lehet kibírni.
Szent sem vagyok, hibátlan sem, de el se tudom képzelni, hogy ilyen fájdalmat lehet okozni valakinek.
A bűnt, hogy lehet élvezni és együtt élni a tudattal, hogy milyen rombolást okoz?!
Talán jobb lenne nem foglalkoznom ilyesmivel ahogy az állatokkal sem. De egyszerűen nem tudok közönyös maradni, hogy milyen kiszolgáltatott élőlények vannak egyes degenerált lelkű emberek tetteinek kitéve. Fáj ilyenkor élnem. Sírok belül. Van egy egyben jó és rossz tulajdonságom, iszonyú erős az igazságérzetem. Sokszor kerülök emiatt vitás helyzetbe és rossz lelki állapotba.
Talán valamikor túl sokmindent átéltem, és az empátiám az ártatlan, az igazán kiszolgáltatottak felé ezért ilyen erős és valós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése