Elutazni. Folyamatosan visszatérő szó ez nálam. Olyan mint a drog, szabadságot jelent. Nálam nincs más fűggőség, kivéve a cipő és kabát vásárlás mániámat. Vagy az otthonom szépítése. De tudom és próbálom kezelni, mert ez csak pillanatnyi örömforrás. Volt időszak, hogy könyveket vettem. Amit mutat is a könyvespolcom, mert az olvasással is átéltem bizonyos szabadságot. Ahogy szeretem a jó filmeket. Mert távokat mutat, tágítja a gondolkodásomat.
Nem csak én vagyok a világon.
Nem dohányzom, nem iszom, nem drogozom. Nem így akarom jobban érezni magam. Talán a vásárlás örömet okoz, mindegy hogy bútor vagy divatcikk, de az igazi kikapcsolódás nekem az utazás. Mindegy hova. Ahova a lehetőségem engedi.
Nem tudom ez reális vagy csak az én agyszüleményem, de mintha az emberek bizonyos rétege folyamatosan utazna. Legalábbis az insta világa ezt mutatja. És nem ám Európa. Nagy divat lett a Föld egzotikus tájaira utazni. Ami tudjuk nem 2 fillér. Az egyetlen dolog amit tudok irigyelni az emberektől az az efajta idő és anyagi szabadság. És tudom értékelni, hogy erre áldoznak. Aki meg megteheti és nem teszi az az ő szegénységi bízonyítványa. Mert nem tudom elfogadni azt a nézetet, hogy jó a 4 fal közt élni a saját kis makrókörnyezetben. Mert bizonított tény, hogy fásulttá tesz. Ez mindenhova levan írva. Fásulttá teszi az embert magát, az életét, a kapcsolatát. Ingerek nélkül minden csak vegetálás. Telik az idő, gyarapodik a vagyon, de a múlt üres. Mit csináltál tavaly nyáron? Mit csináltál előtte nyáron? Ugyanazt. Mi volt 5 éve nyáron? Ugyanaz. Mármint nem, mert több pénz van van, új dolgok kerültek a házba... új autó, fürdőcsere, festés, új konyhabútor... stb. Szánalmas. És letelik az élet a 4 fal közt, hogy egyik nap olyan mint a másik. Minek kiszakadni? Pénzbe kerül. Sok pénzbe, én tudom. De több is leszek tőle. Nem a vagyonom, hanem az elmém, a szívem. Nem vagyunk növények akit elástak egy helyre és ott növögetünk, gyarapodunk néha lassabban, néha gyorsabban. Néha kiszárad aztán újra nekiveselkedik az életnek. Tapossa a malmát. Legtöbb ember így is hal meg, több a pénze de igazából üres volt minden. Mennyi mindenről maradt le. Az életünk nem egy kitervelt terv, lehetőségek és véletlenek történések követik egymást és mi meg megpróbálunk elevezni benne a végső célig. Mert hát az biztos, hogy egyszer vége lesz. Mindenki odakerül, ki fiatalon ki öregen. Ezt az egy időpontot senkinek sem kiváltsága terv szerint alakítani (kivéve az öngyilkosság) és megúszni. Én az a típusú ember vagyok aki jól akarja érezni magát. Semmi sem félelemkeltőbb számomra a magánynál, a depressziónál és az hogy üres az életem. Természetesen ez az én gondolkodásom, ahogy ez az én blogom, így az én jogom a véleményemet leírni :D különbözően gondolkodunk és a prioritások mindenkinél mások. Attól még nem helyeslem. De ezt minden felvilágosult ember tisztában van, hiszen nem vagyunk ösztönlények. Az intelligens, olvasott ember sokmindent átgondol és tudja, hogy mi mit okoz. Kell a szeretet, a család, a munka, a hasznosság érzése, kell az anyagi gyarapodás, kell a biztonság, a visszafogott életmód, néha a lemondás, kell az öröm, kell a vágy, kellenek a barátok, kell a kiszakadás, a szabadság. Kell a kiegyensúlyozottság.
Boldognak lenni jó. De tenni kell érte. És ez nem mindig másvalakit jelent vagy azt hogy birtoklunk valamit.
Ezt próbálom majd Szonja értékrendébe is beültetni. Hogy becsülje és szeresse az életét és másét is.
A legkevesebbet ártani másoknak. A szeretet meg úgyis áramlik. Aki szereti önmagát azt más is szeret és ő is szeret mást. Az elégedettség, boldogság vonzó tulajdonság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése