Sokminden nem történt fizikailag, tünet még mindig csak a pisilés, növögetek minden téren, vérzés már szerencsére nincs, de ugye minden nap kérdés, hogy biztos nincs e baj odabent.. bár azt mondják ahogy telik az idő ennek az esélye folyamatosan csökken. De a félelem az mindig ott van. De abban reménykedem, ha baj lenne csak lenne valami fizikai jele.
Később meg leginkább azért kell félni, hogy megfelelő ideig maradjon is bent. 60-61 kiló közt mozgok így elvileg ott tartok ahol Szonjával hiszen 2 kiló plusszal indultam neki.
A héten megvolt a genetikus kipipálása, Szonjánál ez az Istenhegyin volt egybekötve a négyes teszt kiértékelésével. Igaz akkor még csak 37 voltam, de igazából akkor is reckiroztam ezzel egy kicsit.
Persze, mert a mi családunkban nem született down kóros gyermek, se a szoros se a távolabbi tagoknál, és ugye amit nem ismersz legalábbis távolinak érzel azzal nem törődsz! De ez igazából nem mérvadó, mert nem örökletes betegség, olvasmányaim szerint kb 1%-os csak az öröklött tényező ennél a betegségnél.
Talán korral jár, de egyre jobban foglalkoztat az egészségünk, legfőképp a gyermekeim egészsége.
A doktornő lényegretörő volt, elmondta, hogy koromból kifolyólag megtiszereződhet az esélyem, pl 100-ból 1 születhet downos baba. 45 éves korban már 1:30.
És mivel már annyiféle invazív és nonvazív eljárás van ennek kiszűrésére igazából minden anyának kötelessége lenne ezeket igénybe venni, kb mint az oltásokat, mert még mindig nagyon sok downos baba születik. 70%-uk meg 37 év alatti anyáktól!
És persze van egy spektrum kezdve a nagyon enyhétől a nagyon súlyos betegállapotig. De ezt még nem tudjuk kiszűrni. Nagyon sok down szindrómával született emberke majdnem teljes életet élhet, de vannak akiknél nemcsak súlyos értelmi fogyatékos hanem anatómiai rendelleneségekkel is együtt jár. És ki akarja gyermekét betegnek látni?! Természetesen ez csak egy betegség a sok közül... szerintem az autizmus spektrumzavar ugyanannyira megnehezíti a család életét vagy az izomsorvadásos féle betegségektől elkezdve a daganatos megbetegedésekig. Ezekbe rossz belegondolni, mert a félelem nagy úr és hamar megfertőzi a mindennapokat.
Az én esetemben ez a szűrés a legfontosabb, az általános és kombinált tesztek nálam pénzpocsékolás nem is igazán fogadják el csak mint protokoll részét. Marad a drága vértesztek vagy a méhen belüli invazív, vetéléssel is járható eljárás. Az orvosi protokoll a legbiztosabbnak mondott amniocentézist fogadja el, ez a legvégső kimenete a vizsgálatoknak ha pozitív az eredmény. A többi csak lépcsőfok.
Eleinte hajlottam rá, hogy a genetikai ultrahang kivételével megkerülöm a többit mivel jelentős , nem számolt anyagi költségekkel jár és biztosra szeretnék menni, de aztán meginogtam. Mindig mérlegelni kell a lehetőségeket. A doktornő is mondta nem kell félni, nem olyan veszélyes mint ahogy a közfelfogásban szerepel, de megvannak a szabályai. Egy hét szigorú fekvés, egy hét pihenés és két hét semmi emelgetés. Na itt bizonytalanodtam el Szonja miatt. Én ezt nem tudom alkatomból kifolyólag sem de legfőképp Szonja miatt ezt kivitelezni. Ő csak 21 hónapos és nagyon anyás és fizikai kontakto kereső kicsi lány. Kivitelezhetetlen még így terhesen is, hogy néha ne vegyem ölbe. Vagy ne vigyem ki sétálni, játszótérre. Ismerem magam én ezt biztosan nem tudom szigorúan betartani... a másik meg hogy ha valamilyen formában nem sikerül a levett minta tenyésztése ezt újra megismételhetik... és ez magamat ismerve mind veszélyforrás.
Már 15-ik héibe lepte így számomra csak a quartett teszt maradna, de azt mondta a dr.nő azt felejtsem el az felesleges, attól már sokkal jobb egy jó ultrahang gép és egy jó szakember. Tehát marad a 18-ik heti ultrahang vizsgálat amin már ordítania kell, ha a másik kettő genetikai rendelleneségben szenvedne mivel annak már nagyon erős jelei lennének és a prena teszt basic csomagja ami csak a down kórra korlátozódik. Az 75 ezer plusz a genetikai ultrahang ami 20 ezer. Természetesen ha valami pozitív eredményt hoz akkor marad az amniocentézis, de ez így már kitolódik félidő utánra. Vagyis kicsit késésben vagyok, ha esetleg újból kezdhetném most már nem hagynék ennek időt. Ha tervezett baba lett volna nem is gondolkodnék már az időbeni teszteken. De hát holtáig tanul az ember.
Másik jobban beleásva ezekbe a dolgokban pénz segítségével igenis nagyon sok betegséget megtudnának az emberek előzni. És nagyon sok emberhez ezek az eljárások még nem igazán jutottak el vagy nem foglalkoznak vele azt gondolva felesleges vagy velük nem történhet meg. De igenis bármi megtörténhet, ezért vannak az oltások ezért vannak a szűrések. Megelőzni a bajt. Ami elszomorító, hogy az ember életében egyik legfontosabb tényező, hogy a gyerekeit egészségesnek lássa pénzhez kötött, sok pénzhet. Egy nagyon sok betegséget kiszűrő teszt, mindkét szülőnek a vérvételével közel 700-800 ezer ft. No mármost ez nagyon sok pénz. De ha úgy vesszük nagyon sok pár egzotikus utazásokra költi egy évben ezt a pénzt. Példának ha elmész Thaiföldre vagy Kubába a pároddal már ez az összeget simán ki kell perkálnod. És ugye összevetve még ha az egyik nem is a legbiztosabb szembe a biztos élménnyel, de értéket tekintve össze se lehet vetni. Vagy ott vannak a drága kütyük, vagy nálunk itt van az idei projektünk a terasz. Hol tudnám összehasonlítani a kettőt, hiszen egyértelmű, hogy a gyerekemet szeretném inkább egészségesnek látni. Persze nem lehet mindent kiszűrni, de már egyre fejlettebb ez a technológia és talán pár év múlva természetes és elérhető lesznek ezek a megelöző, betegségeket kizáró eljárások mindenki számára. Anyukám 4 gyerek születése után sem tudom, hogy kb mikor volt utoljára méhnyakrák szűrésen... vagy emlőszűrésen! Nekünk már ezek a szűrések jó esetben életünk részei. Egyszer minden fejlesztés beleivódik mindenki hétköznapjaiba, de nagyon sok súlyos családi tragédia megelőzhető lenne ha időben foglalkozik ezzel az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése