nem is tudom hol kezdjem...észleltem pár dolgot ami nagy hatással volt rám. Múlt hét nagyrészt azzal telt, hogy készülődtünk az útra és az esküvőre...indulás péntek délután, Kolozsvár D keresztapjánál szálltunk meg, este konyakos beszélgetés habár én korán aludni tértem, D még hajnal 4-ig beszélgetett a k.apjával sok mindenről persze nagy részére sztem nem is emlékszik D, de talán átadott neki valami férfiúi értéket :D
Ritkán találkozik az ember ilyesmivel és hihetetlen, hogy összetud kötni két embert az a valami, hogy még a másik halála után is csak beszélni, beszélni tud róla, és a legfontosabb, hogy semmit sem csinálna másképp (röviden: pár év házasság után O halálos betegsége, 25 év nehézségben) Igazán az az érdekes, hogy kb két mondatot váltottunk egymással (román nyelv miatt) és mégis olyan tiszteletet érzek mint kevés ember iránt. Hiányérzetem is van emiatt. Mert ő az a típus aki akár baráti akár házassági akár szülői akár rokoni kapcsolatban akár munka a legtöbbet adja!!! Ritka fajta... :)
Érdekesség még, hogy nemrég realizálódott bennem, hogy nem tarthat ki két ember szeretete, tisztelete hosszú évekig és tessék összedől az egész elv, pedig itt az egyik szenved a betegsége miatt a másik meg nem élhet teljes életet. Talán pont ez az, hogy a jólétet nem tudjuk értékelni mert ha nincs probléma kreálunk magunknak. Furán működik az élet. De jó látni, hogy lehet másképp is még ha a kapcsolatok körülöttem akár baráti akár szerelmi, vagyis emberi ;) csak döglődik, mert áldozatot tenni a másikért nem a modern ember műfaja. Mert csak kapni szeretünk, adni nem...elrágott szöveg!!! De igaz...
Más...esküvő...soha nem volt a kedvencem esküvőre járni...attól függetlenül jó volt. Kinga nagyon szép menyasszony volt, jó volt a szórakoztató része, a kiszolgálás csak a kajával voltak némi fenntartásaim...de az összhatás nagyon élvezetes volt. Meghozza az ember kedvét...Nagyon sok boldogságot kívánok nekik!
Ritkán találkozik az ember ilyesmivel és hihetetlen, hogy összetud kötni két embert az a valami, hogy még a másik halála után is csak beszélni, beszélni tud róla, és a legfontosabb, hogy semmit sem csinálna másképp (röviden: pár év házasság után O halálos betegsége, 25 év nehézségben) Igazán az az érdekes, hogy kb két mondatot váltottunk egymással (román nyelv miatt) és mégis olyan tiszteletet érzek mint kevés ember iránt. Hiányérzetem is van emiatt. Mert ő az a típus aki akár baráti akár házassági akár szülői akár rokoni kapcsolatban akár munka a legtöbbet adja!!! Ritka fajta... :)
Érdekesség még, hogy nemrég realizálódott bennem, hogy nem tarthat ki két ember szeretete, tisztelete hosszú évekig és tessék összedől az egész elv, pedig itt az egyik szenved a betegsége miatt a másik meg nem élhet teljes életet. Talán pont ez az, hogy a jólétet nem tudjuk értékelni mert ha nincs probléma kreálunk magunknak. Furán működik az élet. De jó látni, hogy lehet másképp is még ha a kapcsolatok körülöttem akár baráti akár szerelmi, vagyis emberi ;) csak döglődik, mert áldozatot tenni a másikért nem a modern ember műfaja. Mert csak kapni szeretünk, adni nem...elrágott szöveg!!! De igaz...
Más...esküvő...soha nem volt a kedvencem esküvőre járni...attól függetlenül jó volt. Kinga nagyon szép menyasszony volt, jó volt a szórakoztató része, a kiszolgálás csak a kajával voltak némi fenntartásaim...de az összhatás nagyon élvezetes volt. Meghozza az ember kedvét...Nagyon sok boldogságot kívánok nekik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése