Már olyan korszakban vagyok amikor ez nagyon fontos periódus az ember életében. Hazánkban szerintem igenis adott a lehetőség, hogy saját ingatlanhoz jusson az ember. Akár felmenő segítséggel, akár hitellel vagy saját tőkével. Bár relatíve magasak az árak, főleg egy bizonyos különleges időszakhoz viszonyítva, de ha visszagondol az ember, hogy infláció meg az albérletre kidobott pénz, szerintem inkább reális. Budapest fejlődik és szerintem vidék is. Persze egyéni, hogy mit vár el az ember. Az internet népének nagy része szerintem a jóléti szocializmus fogalmával él még együtt. Az állambácsi kötelessége apanázst biztosítania. A magyar embernek kell egy jó, biztos, zsíros állás lehetőleg kevés munkával és sok szabadsággal, egy jó ingatlan, autó, sok utazás... mint a nyugatiaknak. Csak elfelejtik, hogy M.o. soha nem volt Ny. Elfelejtik, hogy itt az emberek vérében van a lopás. Mivel állambácsi mindent oldjon meg tehát adót sem fizetünk rendesen. Nem ismerek olyan magyar vállalkozót aki becsületesen minden bevételét utolsó forintig leadózna. Mindenki kiskaput keres.
A magyar ember ami mozdítható, variálható, zsebre tehető, megspórolható, azt meg is teszi. Mert furfangosak vagyunk. És csodálkozik, hogy a politikai elit is ezt csinálja. Csak ők nagy lépésben.
Visszatérve kezdeti gondolatomhoz, egy ingatlan birtoklása igenis kivitelezhető. Természetesen lemondásokkal. Egy ideig kényelmes gondolat az albérlet, meg pénzt sem kell áldozni rá hiszen minden adott, de kidobott pénz. Mert egy ingatlan mindig minden időben megtérülő befektetés. A pénznek önmagában ahogy csak a bankban fekszik semmi értéke. Csak a bankárok hasznára van. Természetesen leszámítom biztonsági okok miatti ott-tartás gyűjtögetés céljából. Gyűjtögetés nélkül meg csak nagyon szerencsés helyzetben oldódik meg ez a kérdés. Őseink munkájának gyümölcse száll e ránk vagy nyerünk a lottón... ennek a bekövetkezése meg ugye tudjuk mennyire irreveláns.
Én például mindig egy bohém, nagypolgári otthonra vágytam. Lakótelepire semmiképp. Természetesen ott is ellaknék... itt a lényeg a sajáton van.
A nagy belmagasság, tágas érzet. Sajnos nem a pénztárcám tartalmához viszonyitható ez a vágy, de azért az is, hogy Budapesten egy kertes házban lakom kivételes szerencsének érzem. Én aki eddig soha nem laktam csak lakótelepibe nagyon tudom értékelni azt a pluszt. Alternatívaként elfogadnék egy tengerparti kis lakást is :) de természetesen kinek hogy igényei szerint. Nem vagyunk egyformák. De saját ingatlan kell. Az valahogy meghatározza a további évek életszínvonalát és nem utolsósorban a biztonságérzetet. Az már vagyon.
Én például mindig egy bohém, nagypolgári otthonra vágytam. Lakótelepire semmiképp. Természetesen ott is ellaknék... itt a lényeg a sajáton van.
A nagy belmagasság, tágas érzet. Sajnos nem a pénztárcám tartalmához viszonyitható ez a vágy, de azért az is, hogy Budapesten egy kertes házban lakom kivételes szerencsének érzem. Én aki eddig soha nem laktam csak lakótelepibe nagyon tudom értékelni azt a pluszt. Alternatívaként elfogadnék egy tengerparti kis lakást is :) de természetesen kinek hogy igényei szerint. Nem vagyunk egyformák. De saját ingatlan kell. Az valahogy meghatározza a további évek életszínvonalát és nem utolsósorban a biztonságérzetet. Az már vagyon.
Természetesen ezek a képek csak inspiráló anyagok számomra, hiszen híve vagyon a realitásérzésnek, de a legközelebbi ingatlancsere szeretném ha ebbe az irányba haladjon. Ami fontos a tágasság, terasz, előszoba, nappali+konyha kombó, két intimhelység, és mindenkinek ha lehet saját kuckó. És egy kis kert. Lehet nagy is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése