Nemrég anyák napja volt. Tavaly névnapomon tudtam meg, hogy terhes vagyok. Anyák napja előtt 2 nappal. De most ez más érzés. Nem volt felhajtás, főleg nem Dani részéről, de mivel Pesten voltunk, találkoztam olyan emberekkel akiket nagyon szeretek, emlékezetes maradt.
Nem szeretnék elcsépelt mondatokat ide begépelni, de anyának lenni tényleg fantasztikus érzés. Amúgy általában ha nincs gyerek ezt fel sem lehet fogni persze az ösztön nagyrészt minden nőben működik, de tényleg az anyaságot a maga valójában tapasztalod meg. És ez olyan mint a legó, építkezik, ahogy nő a gyerek úgy növekszik a szeretet is benned. Nem tudom, hogy van e végpontja? Gondolom felnőtt korral mikor mindenki a saját életét éli néha sokszáz kilométerrel arrébb ez biztosan csitul.
Nem szeretnék elcsépelt mondatokat ide begépelni, de anyának lenni tényleg fantasztikus érzés. Amúgy általában ha nincs gyerek ezt fel sem lehet fogni persze az ösztön nagyrészt minden nőben működik, de tényleg az anyaságot a maga valójában tapasztalod meg. És ez olyan mint a legó, építkezik, ahogy nő a gyerek úgy növekszik a szeretet is benned. Nem tudom, hogy van e végpontja? Gondolom felnőtt korral mikor mindenki a saját életét éli néha sokszáz kilométerrel arrébb ez biztosan csitul.
Kapcsolatunk Szonjával nagyon szoros, még mindig igényli a szinte folyamatos társaságomat. El se tudom képzelni Amerikában, hogy lehetséges, hogy egy egy hónapos gyereket már idegen kézbe adják. Igaz a ciciztetés is hozzátesz ehhez a teljesség érzéshez. Nagyon nagyon örülök neki, hogy ezt megadhatom neki. Mikor terhes voltam csak reménykedtem abban, hogy lesz tejem mert mindig is szoptatáspárti voltam. Nem mindegy a gyerek immunrendszerét mivel vértezzük fel a későbbi megpróbáltatásokhoz. Természetesen tápon is felnő egy gyerek, de nemhiába minden orvos és védőnő erősen kiáll a szoptatás mellett.
Szonja jól fejlődik, a védőnő tesztjei alapján, ha nem is mindent csinál időben de1-2 hét eltéréssel simán. Súlya nem meggyőző a védőnőnek, de a doktornő szerint amig mindig produkál növekedést addig nincs gond. Megnyugtatott, hogy 6 hónapos koráig kell egy gyerek elérje a születési súlyának a dupláját és 1 éves korára a tripláját. Szonja most kb 5 kiló körül van és 4,5 hónapos. Tehát már teljesítette. A védőnő meg mindig átlagol. És elég nagy babák vannak mostanában pl. a 3 hónpos csipőszűrésnél a másik baba már a 7 kilót nyomta, igaz fiú volt. De a kismama csoportban elég gyakori a nagyobb babák. A doktornő szerint ez genetika is. Mi sem vagyunk nagydarab emberek.
Erről jut eszembe, megrendeltem felnőtt életem első egyrészes fürdőruháját. Szerencsére most divat is. Régebben is szemeztem vele, de mivel elég lapos voltam nagyon előnytelenül mutattam benne kb mint egy kamaszlány.
Változik az ember idővel. Egyáltalán nem a koromat érzem súlyosnak, hanem inkább azt érzem, hogy mi illik és mi nem a koromhoz. Mini szoknya már kizárva vagy rövidnadrág (nem laza programhoz) így a mostani alkatomhoz és súlyomhoz meg persze koromhoz az egyrészes fürdőruhát érzem optimálisnak. Nem vagyok igazából kövér ( 59-60 kiló), de még nem vagyok a régi és nem is tudom, hogy leszek e. A régebbi ruháim nagy része rámjön, de természetesen már nem úgy állnak rajtam és ezért nem is fogom őket így felvenni.
A szoptatás miatt nem tudok olyan sporttevékenységet folytatni ami nagyfokú izzadással jár, én meg sosem voltam az az itthoni aerobikozó fajta. A futás viszont hiányzik. A hasam szépen megy vissza, de azért még teljesen nincs regenárolódva a bőröm, és ez zavar ahhoz, hogy én csupaszon mutogassam.
Engem az aránytalan has látványa mindig idegenkedéssel fogott el. Természetesen a korral nem lehet mindig felvenni a harcot, de lehet finomítani és késlelteni a dolgokat.
Nem vagyok a tökéletes test hivője, szerintem ez is csak illuzió mert nem tudnék a testemmel és étkezésemmel foglalkozni a nap 10 órájában, ahogy a mindennapi szigorú diétek híve sem, mert bizonyos szabadságot és kilengést kell engedélyezni, de ezt lehet inkább azért mondom, mert szerencsés genetikájú vagyok és eddig nem sok gondom volt a súlyommal. Úgy tervezem, hogy Szonja 6 és 8 hónapos kora körül abbahagyom a szoptatást és elkezdek kicsit az alkatomon dolgozni futással és talán a vacsora előrébb hozásával vagy elhagyásával. Nem akarok jojó effektust működtetni a súlyomnál (túl sok a hátránya) és nem akarok egész életemben fogyókurázni, még nem. Ha nem sikerül az eredeti 55 kilós súlyomat visszahozni akkor jó lesz az 57 is vagy akár az 59 is. Legfeljebb más ruhákat hordok majd.
A hajamból is sokat vágattam, bár ez nem újdonság nálam. Ha előnyös lenne számomra akkor legszívesebben most détóthkrisztásra vágnám. Sokkal könnyebb az élet rövidebb hajjal baba mellett főleg, elég egy gyakori jó vágás és nem kell bíbelődni órákig és természetesen a gyerek kéz támadásai ellen is praktikusabb.
A mellemmel viszont most tökéletesen elégedett vagyok. Hihetetlen, hogy tolod a babakocsit, épp a napi bevásárlást intézni, lazán öltözve és a férfiak az autóból a melleidet bámulják. Nem nincsenek kirakva. Csak látszik, hogy van. De ezt mindig is tudtam, a legtöbb férfi számára a közepes mellnél kezdődik a nő. Akinek meg szép alkata van és nagyobb melle el sem tudja képzelni milyen varázsereje van :D ne legyünk álszentek, egy nő azért csinos és vonzó akar lenni és a visszajelzések fontosak. A párunk visszajelzése nem mindig mérvadó, mert nem is akar megbántani meg a szeretet érzése nem is engedi, hogy kritikusan szemléljen minket. De hosszú távon egy kapcsolatnak azért az a jó, ha mindkét ember próbál vonzó lenni. A külső nem minden, de azért fontos.
Terhes kismamaként és kisanyukaként sem akartam és nem akarok lompos, igénytelen lenni. Ahogy tökéletes sem.
nem akartam feketét, mert nem praktikus a nagy melegben, nem akarok belefőni
ez még farmerrel is jól hordható
Változik az ember idővel. Egyáltalán nem a koromat érzem súlyosnak, hanem inkább azt érzem, hogy mi illik és mi nem a koromhoz. Mini szoknya már kizárva vagy rövidnadrág (nem laza programhoz) így a mostani alkatomhoz és súlyomhoz meg persze koromhoz az egyrészes fürdőruhát érzem optimálisnak. Nem vagyok igazából kövér ( 59-60 kiló), de még nem vagyok a régi és nem is tudom, hogy leszek e. A régebbi ruháim nagy része rámjön, de természetesen már nem úgy állnak rajtam és ezért nem is fogom őket így felvenni.
A szoptatás miatt nem tudok olyan sporttevékenységet folytatni ami nagyfokú izzadással jár, én meg sosem voltam az az itthoni aerobikozó fajta. A futás viszont hiányzik. A hasam szépen megy vissza, de azért még teljesen nincs regenárolódva a bőröm, és ez zavar ahhoz, hogy én csupaszon mutogassam.
Engem az aránytalan has látványa mindig idegenkedéssel fogott el. Természetesen a korral nem lehet mindig felvenni a harcot, de lehet finomítani és késlelteni a dolgokat.
Nem vagyok a tökéletes test hivője, szerintem ez is csak illuzió mert nem tudnék a testemmel és étkezésemmel foglalkozni a nap 10 órájában, ahogy a mindennapi szigorú diétek híve sem, mert bizonyos szabadságot és kilengést kell engedélyezni, de ezt lehet inkább azért mondom, mert szerencsés genetikájú vagyok és eddig nem sok gondom volt a súlyommal. Úgy tervezem, hogy Szonja 6 és 8 hónapos kora körül abbahagyom a szoptatást és elkezdek kicsit az alkatomon dolgozni futással és talán a vacsora előrébb hozásával vagy elhagyásával. Nem akarok jojó effektust működtetni a súlyomnál (túl sok a hátránya) és nem akarok egész életemben fogyókurázni, még nem. Ha nem sikerül az eredeti 55 kilós súlyomat visszahozni akkor jó lesz az 57 is vagy akár az 59 is. Legfeljebb más ruhákat hordok majd.
A hajamból is sokat vágattam, bár ez nem újdonság nálam. Ha előnyös lenne számomra akkor legszívesebben most détóthkrisztásra vágnám. Sokkal könnyebb az élet rövidebb hajjal baba mellett főleg, elég egy gyakori jó vágás és nem kell bíbelődni órákig és természetesen a gyerek kéz támadásai ellen is praktikusabb.
A mellemmel viszont most tökéletesen elégedett vagyok. Hihetetlen, hogy tolod a babakocsit, épp a napi bevásárlást intézni, lazán öltözve és a férfiak az autóból a melleidet bámulják. Nem nincsenek kirakva. Csak látszik, hogy van. De ezt mindig is tudtam, a legtöbb férfi számára a közepes mellnél kezdődik a nő. Akinek meg szép alkata van és nagyobb melle el sem tudja képzelni milyen varázsereje van :D ne legyünk álszentek, egy nő azért csinos és vonzó akar lenni és a visszajelzések fontosak. A párunk visszajelzése nem mindig mérvadó, mert nem is akar megbántani meg a szeretet érzése nem is engedi, hogy kritikusan szemléljen minket. De hosszú távon egy kapcsolatnak azért az a jó, ha mindkét ember próbál vonzó lenni. A külső nem minden, de azért fontos.
Terhes kismamaként és kisanyukaként sem akartam és nem akarok lompos, igénytelen lenni. Ahogy tökéletes sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése