Vissza-úton

Már nagyon vártam, tiszta megkönnyebülés Pest felé tartani! Még ha az út maga pokolian unalmas :)) de fogynak a kilométerek... Philip jól elvan hátul bár alvás és ébrenlét között lebeg.
Tegnapi nap flekken-miccs sütögetés volt Vásárhely mellett (Átyim szülei) gyerekvigyázás és ivászat :) Semmit nem vittem túlzásba, a sör eleinte jól csúszott meg is eredt a nyelvem és jól el voltam egy ideig de aztán rám telepedett az unalom! Ilyenkor legszívesebben már pattanék is meg, annyira el uralkodik rajtam. Kedvesek, aranyosak voltak de a plussz ami órákra leköt hiányzott. Már nem voltam szimbiózisban senkivel, D meg egyre jobban, ahogy guritja le a söröket úgy csökken a szintje :)) :(( és ez nagyon felemás érzéseket kelt. Mintha vadidegenné válna sőt ami még rosszabb antipatikussá!

K egy kapcsolat ha nem is háború- bár az is benne van- de meccsek színtere! És ez főleg ha hosszú évek óta tart... talán meglehet tartani azt a meghittséget ami eleinte van, de általánosabb, hogy az évek alatt ahogy mi is változzunk a kapcsolat is, jobbára megítélve negatívan.


Kora este mi "fiatalok" kimentünk a város komplex strandjára (Weekend) és bátran àllithatom hogy tökéletes színvonalú. Jobb mint a Palatinus!!! Mindenféle sportpálya, 5-6 medence, gyereknedencék, rengeteg étterem, uszoda, csónakázó és sok zöld terület. Csak ámultam...remélem a szatmári is ilyen színvonalú lesz, ha már 2 éve b..kodnak vele.