hétvége... sok minden történt sok minden nem úgy alakult de feltöltődöm valahogy...pénteki letargia, szombati mozi, kocsma, családlátogatás, shoppingolás ez a hétvége terméke és két szülinap ma az unokaöcsémé holnap anyukámé.
HAPPY BIRTHDAY to YOU
Pénteken töltöttük D-vel együttlétünk 5-ik évfordulóját. Azért nem 6 mert D úgy döntött egy évig nem kér belőlem. Furcsa de igaz ;) nem bánom azon évben is erősödtem és együtt lakhattam Katával ami nagyon klassz volt és sok minden hiányzik ami a mi kis együttélésünkhöz tartozott és persze a többi...;) De úgy érzem ez az 5 év nagyon értékes és szép volt sok hangulatot, érzést, élményt megélhettem D-vel és úgy érzem még nem fulladt ki még ha vannak mélypontjaink is néha. Ő lelkitárs is és ez fontos nagyon fontos. Min. még ennyit kívánok magunknak ;) persze a holtig tartó az örök érvényű és remélem lesz erőnk végigvinni. Kár lenne elveszni hagyni. De az élet buktatói néha eséssel járnak...erő és intelligencia...
Tegnap du. elmentünk a Puskin-ba Pippa Lee négy élete c. filmre. Nekem nagyon tetszett! Nagyon átjött a főszereplő Robin Wright játéka, nem értem miért nem foglalkoztatottabb. Nagyon szép és nagyon jó színésznő. Nem mellékesen a férje Sean Penn az egyik kedvenc színészem. Érdekesség nekem még a filmről, hogy a rendezőnő Arthur Miller lánya és Daniel Day Lewis (aki szintén egyik kedvencem) felesége és a film producere pedig Brad Pitt. Szóval csillagos gárda...
A film után sétáltunk D-vel egy keveset a kicsit kihalt városban legalábbis nekünk annak tűnt, mert a kávézók, kocsmák olyan üresek voltak. Kikötöttünk a Szimplában egy-egy sörre és zsíros kenyérre. Én nem tudom, de ott mindig olyan jól tud esni...beszélgettünk, beszélgettünk, beszélgettünk és mikor már a szomszédos 50 fős német team kezdett elviselhetetlen hangzajban örülni pár paprika füzérnek inkább leléptünk. :D
Ma vasárnap elugrottunk Budakeszire nem mintha itt lenne a közelben mindig idegtépő az útélmény. A gyerekek nagyon aranyosak voltak, megjegyzem Vilike egyre jobban kinyilvánítja férfiúi fölényét még hiszti terén is. Nagyon drága...:)
Sajna a rucibeszerzési körutam pont olyan haszontalan volt mint múlt héten. Semmi. Pedig még az utált West End-be is belátogattunk.
Itthon megnéztük a Hotel Ruandat kemény film. Sokszor elpityeregtem magam a film alatt és tudva, hogy megtörtént esemény érzékenyen érintett egy olyan ember tettei aki önzetlenül megment több mint 1000 embert. Mi meg hasonlóan érezhettünk mint a buszon lévő akik szerencsés "fehér" emberként sajnálkozva de kezüket széttárva néznek ki a busz ablakán, mert őket kimenekítik. És közben meg még elkattan egy fényképezőgép is sőt még egy "fehér "kutyus is a buszon sajnálkozva néz ki, kicsit nagyon drámai volt a kép, szóval ez hogy '94-ben megtörténhet még ha Afrikában is!!!
*1994-ben az emberiség történetének egyik legszörnyűbb kegyetlensége zajlott Ruandában, melyről a modern világ szinte tudomást sem vett. Alig 3 hónap leforgása alatt közel 1 millió embert mészároltak le. Megesik, hogy a tragédia árnyékában hősök születnek. Ilyen hős volt a ruandai polgárháborúban Paul Rusesabagina, a Mille Collines hotel vezetője (Don Cheadle), aki több mint 1000 - a film szerint 1268 - reményvesztett menekülő honfitársa életét menti meg azzal, hogy italért cserébe "megvásárolta" őket a szállodában tartózkodó katonáktól, és menedéket nyújt nekik az általa vezetett hotelben. Az egyetlen telefonvonalon, amit nem vágtak el a hutuk, faxot küldött Bill Clintonnak, valamint tájékoztatta a Belgiumot, és Franciaországot a hazájában zajló borzalmas eseményekről. A könyörtelen események közepette egy hétköznapi ember, családja iránti szeretetétől vezérelve, nem hétköznapi bátorságról tesz tanúbizonyságot.
A film után sétáltunk D-vel egy keveset a kicsit kihalt városban legalábbis nekünk annak tűnt, mert a kávézók, kocsmák olyan üresek voltak. Kikötöttünk a Szimplában egy-egy sörre és zsíros kenyérre. Én nem tudom, de ott mindig olyan jól tud esni...beszélgettünk, beszélgettünk, beszélgettünk és mikor már a szomszédos 50 fős német team kezdett elviselhetetlen hangzajban örülni pár paprika füzérnek inkább leléptünk. :D
Ma vasárnap elugrottunk Budakeszire nem mintha itt lenne a közelben mindig idegtépő az útélmény. A gyerekek nagyon aranyosak voltak, megjegyzem Vilike egyre jobban kinyilvánítja férfiúi fölényét még hiszti terén is. Nagyon drága...:)
Sajna a rucibeszerzési körutam pont olyan haszontalan volt mint múlt héten. Semmi. Pedig még az utált West End-be is belátogattunk.
Itthon megnéztük a Hotel Ruandat kemény film. Sokszor elpityeregtem magam a film alatt és tudva, hogy megtörtént esemény érzékenyen érintett egy olyan ember tettei aki önzetlenül megment több mint 1000 embert. Mi meg hasonlóan érezhettünk mint a buszon lévő akik szerencsés "fehér" emberként sajnálkozva de kezüket széttárva néznek ki a busz ablakán, mert őket kimenekítik. És közben meg még elkattan egy fényképezőgép is sőt még egy "fehér "kutyus is a buszon sajnálkozva néz ki, kicsit nagyon drámai volt a kép, szóval ez hogy '94-ben megtörténhet még ha Afrikában is!!!
*1994-ben az emberiség történetének egyik legszörnyűbb kegyetlensége zajlott Ruandában, melyről a modern világ szinte tudomást sem vett. Alig 3 hónap leforgása alatt közel 1 millió embert mészároltak le. Megesik, hogy a tragédia árnyékában hősök születnek. Ilyen hős volt a ruandai polgárháborúban Paul Rusesabagina, a Mille Collines hotel vezetője (Don Cheadle), aki több mint 1000 - a film szerint 1268 - reményvesztett menekülő honfitársa életét menti meg azzal, hogy italért cserébe "megvásárolta" őket a szállodában tartózkodó katonáktól, és menedéket nyújt nekik az általa vezetett hotelben. Az egyetlen telefonvonalon, amit nem vágtak el a hutuk, faxot küldött Bill Clintonnak, valamint tájékoztatta a Belgiumot, és Franciaországot a hazájában zajló borzalmas eseményekről. A könyörtelen események közepette egy hétköznapi ember, családja iránti szeretetétől vezérelve, nem hétköznapi bátorságról tesz tanúbizonyságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése