https://spimonique.blogspot.com/2017/11/31-ik-het.html
Súlyom 67 körül van tehát pontosan 10 kiló plusz van rajtam. Első terhesség előtti súlyomhoz viszonyítva 12 bár még mindig azon vagyok, hogy már nem igazán szeretném az 55 kilót. 1,67 magas vagyok, az ideális elvileg -10 kiló tehát 57. Mivel Szonjával szülésnél pont ennyi ment le kicsit meghökkentő, hogy amit 7 hónap alatt szedtem fel az pár óra alatt le is menne :D bár minden fogyás hasonló ütemben zajlana. Még nem tudni most hogyan lesz, azért 2 évvel öregebb lettem így az anyagcserém is és nem beszélve a hormonokról. Alapjáraton bízok a genetikában, csak nem hagy cserben 41 évesen. Nincs kedvem elkezdeni már most diétázni... de persze nem akarok plusz kilókat magamon, mert egyszerűen nem bírom. Alig mozgok, nem áll jól semmi, nem kapok rendesen levegőt...
Kezd mindennapos lenni a pocakkeményedésem, kezdek vizesedni, a vérnyomásom még változó van hogy 130, van hogy normál 120. Fehérje volt legutóbb a vizeletemben, kiváncsi leszek jövő héten is lesz. Kicsit aggódom a terhességi toxémia miatt mivel hajlamom van rá. Utolsó pillanatban is felmehet a vérnyomás mint ahogy felment nekem szülésnél. Most már tudom fogadott doki tuti nem engedte volna meg így a hüvelyi szülést :( és én szeretném Dalmát is úgy megszülni. De persze az a legfontosabb, hogy vele minden rendben legyen így velem is. Meg hát ott van Szonja is. Ha nem is lenne alapösztöne az embernek az élethez, ha van gyereke minden idegszálával ragaszkodni fog hozzá hiszen ők az élet. Minden idegszálam azon van, hogy minél több időt töltsek itt a Földön velük.
12-én megyek a 32-ik heti ultrahangra. Hihetetlen, hogy ez az utolsó előtti kb. Eltelt ez is. Bár néhanapján egész lassúnak érzem. Rosszul alszom az éjszakai pisilés miatt így természetesen a közérzetem sem igazi és ráadásként ugye itt van Szonja a maga elevenségével.
A fürdő kialakítás is folyamatban még, már 3 hete és még mindig nem látom a végét. Úgy látszik a terhességek vége nekem már csak így telik. Néha egészen letudok lombozódni, leginkább a napok egyhangúsága miatt. Tél van, terhes vagyok és egy két éves gyermek mellett nem sok énidő adatik. A sofőrsulit is halasztanom kell, mert nem volt igazán kényelmes nagy hassal mínusz fokokban neki indulni. A másik meg Dani ahogy eleinte mind rágta a fülemet érte, most meg azért, hogy halasszak... nem tudom hogyan lesz két gyerekkel több időm és energiám, de szükséges. Másképp megbolondulok itt. Nagyon leegyszerűsödött az életünk és Dani nagyon jól elvan így. Neki ott a munka, a vele járó dopping meg fáradtság meg ugye mink. Nekem meg gyerek, kutyák, macskák, háztartás. És bár jó, hogy vannak itt az anyukák, de szellemileg nem igazán elégít ki a társaságuk. Kedvesek, aranyosak és tényleg hálás vagyok, hogy nem érzem magam egyedül, de hiányzik valami... ami Pesten megvolt. De azt is tudom, hogy ott sem lenne már semmi olyan mint azelőtt, és azt is tudom, hogy csak újra én én kell legyek. Mert most énem egy nagy része elvan tűnve, a mindennapjaim arról szólnak, hogy teljesítsem anyai teendőimet. Ez kicsit begubózás is akaratlanul és közben meg telnek a hónapok, az évek. Ez bevallom néha nehéz nekem. Nem vagyok az a típus aki csak a jövőnek él, természetesen vannak tervek, de én nem tudok teljesen egy közeli vagy távoli jövőképnek élni. Nekem számít a ma, a holnap, a tavasz, a nyár... ez erősít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése