Hihetetlen, hogy vannak az életemben időpontok amikhez kötöm az idő folyását és mindig ott tartok, hogy mindjárt itt van vagy ez is eljött!!! Az évemet meghatározza az évi két vizsgafolyamat, a Wörösmarty, esküvő, és ritkábban az utazás :) a többit meg megpróbálom kitölteni és szomorú is vagyok miatta, hogy a napok nagy része eltelik úgy hogy munka-haza... sajnos a barátnőkkel se jön úgy össze, hogy rendszeresen programokat csináljunk és persze D se nagyon ér rá, hogy hétköznap közös programokat szervezzünk így nekünk marad a hétvége! Szóval nincs senki körülöttem aki többet akarna mint ami van... vagyis de a Dorcibaba, akinek bármikor szólhatok, említhetek ő partner minden közös programban (kivéve a sörözés ;) és ugyanúgy éhezi az élményeket... :)
Tegnap elmentünk Dorcival a Művész moziba egy nagyon érdekes filmre (Blue Valentine) hát nem életem legjobb filmje, de hatása egyértelmű volt. Ezt sztem főleg egy hosszú párkapcsolatban lévő érezhette át, hogy milyen változásokon megy át egy kapcsolat az idő folyamán! Egyszerre rémisztő és tanulságos! Mondhatnám, hogy az ilyen filmek felérnek egy párterápiával már ha az ember elgondolkodik rajta és észbe kap és még idő előtt próbálja elkerülni bizonyos dolgokat!
Az első hiba, amit egy nő elkövethet (tapasztalat), hogy egy váratlan baba jövetele miatt összekösse az életét az épp aktuális partnerével... sajnos ezt a hibát a nővérem már 2-ra követi el!!!
De persze mit is csinálhat az ember... szereti a másikat, egy gyerek meg hát csak öröm egy pár életében és az elvetése meg igazából bűn... mikor mutatták a filmben a folyamatot a hideg kirázott és biztos vagyok benne, hogy én is felálltam volna arról az asztalról!!!
De a legszomorúbb egy kapcsolatban mikor odajut valaki, hogy nem bírja elviselni a másik jelenlétét, érzéseit, közeledését!!! Ott már mit lehet helyrehozni??? A film vége igazán drámaira sikeredett, a kép, hogy a gyerek sír, csimpaszkodik az apja után akinek már csak a hátát látod, az anya aki öleli a gyereket szívbe markoló... hogy ez mennyire általános!!! Ezért a képért sajnos nem érdemes beülni egy filmre...
No mindegy...csak ne jussunk ide!!!
Tegnap elmentünk Dorcival a Művész moziba egy nagyon érdekes filmre (Blue Valentine) hát nem életem legjobb filmje, de hatása egyértelmű volt. Ezt sztem főleg egy hosszú párkapcsolatban lévő érezhette át, hogy milyen változásokon megy át egy kapcsolat az idő folyamán! Egyszerre rémisztő és tanulságos! Mondhatnám, hogy az ilyen filmek felérnek egy párterápiával már ha az ember elgondolkodik rajta és észbe kap és még idő előtt próbálja elkerülni bizonyos dolgokat!
Az első hiba, amit egy nő elkövethet (tapasztalat), hogy egy váratlan baba jövetele miatt összekösse az életét az épp aktuális partnerével... sajnos ezt a hibát a nővérem már 2-ra követi el!!!
De persze mit is csinálhat az ember... szereti a másikat, egy gyerek meg hát csak öröm egy pár életében és az elvetése meg igazából bűn... mikor mutatták a filmben a folyamatot a hideg kirázott és biztos vagyok benne, hogy én is felálltam volna arról az asztalról!!!
De a legszomorúbb egy kapcsolatban mikor odajut valaki, hogy nem bírja elviselni a másik jelenlétét, érzéseit, közeledését!!! Ott már mit lehet helyrehozni??? A film vége igazán drámaira sikeredett, a kép, hogy a gyerek sír, csimpaszkodik az apja után akinek már csak a hátát látod, az anya aki öleli a gyereket szívbe markoló... hogy ez mennyire általános!!! Ezért a képért sajnos nem érdemes beülni egy filmre...
No mindegy...csak ne jussunk ide!!!
