2017. április 16., vasárnap
Változatosság gyönyörködtet
Olyan vagyok mint egy medve, amelyik kaparja az ajtót, hogy már menne ki a friss levegőre, napra elég volt a tunyaságból. Elég volt a hidegből. És elég volt a robotmódból. Meló, haza, meló, haza...
Mindenki beöltözve, feketébe, morcosan, begubózva. Már az esti szolárium is sokat segített, behunytam a szemem és máris a tűző napon voltam a korfui tengerparton. Mire nem jók az emlékek.
Közben meg történnek a dolgok. Végre a gyerektervezés is olyan szakaszban van amikor is nagyobb reménnyel nézek neki a hónapoknak.
És suli időszak van. És ki kellene találjam, hogyan bővítsem gyors ütemben az angol nyelvtudásomat. Annyira érzem az ez év változásait, hogy már kezdek türelmetlen lenni. Bár sok szempontból Szeged, vidéki város lévén visszalépés lenne, de én mégis úgy érzem életünk minősége javulna.
Egy nagyváros sokmindent el is vesz az embertől. Pénzt például ahogy adja úgy el is veszi, de leginkább az idővel lop meg. Meg igazából meguntam Budapestet. Szeretem meg minden, de szerintem általánosan igényünk van a változatosságra. Kinek jobban kinek kevésbé. Életünk bizonyos aspektusait nincs módunkban megváltoztatni, de talán nem is kell elég ha módjával kezdjük mint ahogy lakásunk belső terét igazítjuk néha ide-oda átköltöztetjük a dolgokat.
Szóval nem hiszem, hogy Budapest tudna nekem adni valamit amit eddig nem tudott. Ahogy meg itt élek az már nem elég ilyen módon. Barátaimat sajnálom, de amilyen időhiányos életvitelt viszünk az a 160 km fel sem fog tűnni hiszen nagyrészt netes felületen tartjuk intenzíven a kapcsolatot. A személyes találkozások meg amúgy is nagyon ritkák hiszen szétvagyunk szórodva a város különböző pontján élünk.
De minden a jövő titka.
És suli időszak van. És ki kellene találjam, hogyan bővítsem gyors ütemben az angol nyelvtudásomat. Annyira érzem az ez év változásait, hogy már kezdek türelmetlen lenni. Bár sok szempontból Szeged, vidéki város lévén visszalépés lenne, de én mégis úgy érzem életünk minősége javulna.
Egy nagyváros sokmindent el is vesz az embertől. Pénzt például ahogy adja úgy el is veszi, de leginkább az idővel lop meg. Meg igazából meguntam Budapestet. Szeretem meg minden, de szerintem általánosan igényünk van a változatosságra. Kinek jobban kinek kevésbé. Életünk bizonyos aspektusait nincs módunkban megváltoztatni, de talán nem is kell elég ha módjával kezdjük mint ahogy lakásunk belső terét igazítjuk néha ide-oda átköltöztetjük a dolgokat.
Szóval nem hiszem, hogy Budapest tudna nekem adni valamit amit eddig nem tudott. Ahogy meg itt élek az már nem elég ilyen módon. Barátaimat sajnálom, de amilyen időhiányos életvitelt viszünk az a 160 km fel sem fog tűnni hiszen nagyrészt netes felületen tartjuk intenzíven a kapcsolatot. A személyes találkozások meg amúgy is nagyon ritkák hiszen szétvagyunk szórodva a város különböző pontján élünk.
De minden a jövő titka.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Születés
Bár a héten lett volna a kiírt időpont vagyis a 40-ik hét, de Dalma március 23-án megszületett 38+4 napra 2900 grammal és 47 cm-el. 400 gra...
-
...kissé ritkán, kissé későn, kissé fáradtan vagyok, de VAGYOK! És kissé úgy érzem magam mint egy zombi: fekszem, kelek, megyek, túlélem...é...
-
Ha magunkba nézünk vajon hány életünkben résztvevő embert szeretünk?! Úgy igazán...akit elfogadunk olyannak amilyen, akivel igazán jólesik b...
-
Valahol találkoztam ezzel a fotobloggal. Olyan inspiráló képek vannak fent, hogy egyszerűen kedved van élni az életet ezerrel :D Classica...