Brumbrum

Megvan D-vel az első autónk!!! :D

Ego

Húú már megint erőlködnöm kell, hogy össze tudjam szedni az elmúlt két heti történéseket... így jár az ember, ha hanyagolja a dolgait... és nyár van és pörögnek a dolgok ezerrel.
Ilyenkor van az az érzetem, hogy nincs időm pihenni és fáradt vagyok. Azt mondom mindenkinek kötelező lenne egy hét tengerparti pihenő a párjával vagy bárkivel, szerintem ez az egyedüli mód, hogy az ember 100 % pihenjen. Bár megvolt a két hét alatt két nap Tiszafüreden, 4 nap Balatonon nem úgy érzem, hogy nyaraltam. Mert csak végigvánszorogtam magam ezen a héten... közben intézem a banki dolgokat, közben autókat nézegetünk, közben a papírokat járjuk, hogy összetudjunk házasodni, közben eltelt a 31-ik szülinapom... :D és közben jön D szülinapja...

Egy fontos mozzanatunk, mikor váratlanul megkérdezik az embertől a hivatalban, hogy megtartom e saját nevemet vagy... ez az amiről mi már beszélgettünk, ellentétes véleménnyel voltunk és akkor abban a pillanatban mert én határozottabb vagyok bólintottam. D csak lehorgasztotta a fejét és nem mert szólni vagy nem tudom, de du. jött a feketeleves, hogy ez neki mennyire rosszul esik és hogy hogy számoljon el ezzel a családja felé és az összes barátjának felesége felvette és így tovább!!! Én meg érzem ahogy töpörödöm, mert szeretsz valakit, szereted a családját nem akarsz fájdalmat, kellemetlenséget okozni, de úgy érzed azt várják tőled, hogy megtagad önmagad, családodat vagyis dobd el a neved. Tudom másnak ez nem probléma, más ezt normálisnak találja és helyénvalónak, hagyományok meg minden... de én nem!!! És nem a név miatt, senki de senki nevét nem venném fel önmagamtól!!! Többek között ez a hátránya a kornak, már van a hátad mögött, mert akár önfenntartó is lehetnél, az ízlésed, az egyéniséged kiforrt, szóval Te Te vagy vagyis azt hiszem túl késő már! És ha valaki jön azzal, hogy hagyományok és tisztelet és miegymás elég sztem csak körbemutogatnom, hogy mutasson olyan férfit aki ugyanezt viszonozza a nőnek ilyen arányban.
Szóval az eskü után, hogy kitartunk és hűségesek leszünk egymáshoz én Suba Spiller Mónika Klára leszek és miután aláírom ezt a szép hosszú nevet többé nem szabadul tőlem D legalábbis papíron és szó szerint kiherélem ha megcsal vagy elhagy valaki másért ;)

Vállalható Önmagam! Érdekes, hogy ez kicsit titkolnivaló dolog, közben minden könyv vagy önsegítő site erre serkent de az emberek ezt még nem vállalják fel igazán, hogy úgy egyszerűen szeretik magukat, életüket és elégedettek!!! Mert akkor mások szemében beképzeltek, önzőek és egoisták lesznek vagy akár irigylésreméltóak :)
Látom és hallom vagyis sokan nem vállalják igazán magukat, életüket, családjukat, szerepet játszanak és ezáltal soha nem lesznek erős személyiségek, egyéniségek. Mert mindenkinek van gyengeségei, erősségei, teste, neve, szexuális beállítottsága, barátai, szerelme, ízlése, pénze vagy pénztelensége, hivatása vagy munkája vagy munkanélkülisége vagyis mindenkinek van élete itt és most... vagyis ha van egy ágyad, szeress benne aludni és addig nyújtozkodj amíg lehet, amíg képességed és az ágykeret megengedi vagy dolgozz érte és cseréld le nagyobbra :D

Persze ez túl feketén és fehéren hangzik, mert a megfelelni akarás sokféleképpen kijön :) és sajna nem tudjuk kiküszöbölni... de az életünk szép! :D

Képek itt:
http://picasaweb.google.hu/spi.monique30

Történések

Nem mintha nem történne velem semmi csak valahogy elkezdtem megszakítani a közlést... szóval a sok kisebb-nagyobb történések között legfőképp megemlíteném, hogy szept. től én is főiskolás lehetek, ZSKF - nemzetközi tanulmányok szakon. Sztem kemény dió lesz és nem is tudom, hogy megfogok tudni vele birkózni napi 10 óra munka mellett, de hát majd meglássuk:)

Persze a júliusi hónap a kánikulán kívül még mást is hozott, sorolnám... Spanyolország világbajnok lett, igaz nem nekik szurkoltam az elején, de aztán végül náluk kötöttem ki és nagyon örültem, hogy ők nyerték, megérdemelték.
Voltunk pár jó helyen a barátokkal, végre volt egy beülős este is a lányokkal a Margitszigeten és bár nem indult az est 100%-nak, de én nagyon jól érzem magam mindig a lányokkal :) és a hely is nagyon jó és finom a Borostyán sörük ami még gazdaságos is mert félbarna és nagyon ütős, szóval csak azt sajnálom, hogy nem ülünk be gyakrabban...
A hétvége mindkét napjára került vmi program, furcsán is érzem magam, hogy a mostani hétvégét dögléssel töltöttem.De D szerint ilyen is kell, bár tegnap este már nem bírtam magammal és kivonszoltam őt a Duna(pesti) partra egy üveg bor társaságában. Nagy élet volt a belvárosban, persze a tömeg nagy részét a turisták képezték, leülve a padra akkor konstatáltunk, hogy a közelben lévő Hajón esküvő van és a fiatal pár a násznéppel együtt keményen nyomta szlávos zenére... egyből eszembe jutott, hogy milyen boldog lennék, ha egy ilyen helyszínen, Budapesten rendezhetném meg az esküvőt. Szóval mi csak nézelődtünk, ittunk, és beszélgettünk míg el nem fogyott az üveg bor és a hideg nem kezdett már túlságosan elviselhetetlen lenni.Pénteken megvolt az átlag havi mozizásunk Katával és közben megismerkedtem más barátaival is akik mind nagyon kedvesek és jófejek... egy tipikus :D "Katás" filmet néztünk INCEPTION 9/10
Nagyon klassz film, tuti kultfilm válik belőle, átgondoló, látványos, álom, valóság, szerelem, elengedés és bár nekem kicsit túlpörgősek voltak az akciójelenetek és néha homályos és jobb ha az ember nem is folyik bele túlságosan, hogy mire lehet képes az emberi elme és hogy milyen gyorsan eljön az a pont amikor elszakadhatunk a valóságtól!!!

A héten kaptam pár képet uncsim Arnold kislányáról, nagyon furcsa mindig mikor új családtaggal bővülünk :) nagyon édes kislány

P.C. Sophie

Megint itt

Már lassan 6 hete, hogy nem írtam egy épkézláb mondatot, igaz volt egy próbálkozás amit most találtam meg piszkozatként... azt hiszem ez a mondat jellemzi is a kimaradt időszakot.
Negatív, pozitív dolgok történtek velem, másokkal is...
Mint egy zombi vagy strucc csak teltek velem a napok, itt- ott egy történés, de már rájöttem, hogy egy dologra koncentráltam agyilag: a pénzre, házra... Már egy ideje csak ez foglalkoztat, hogy mennyi pénzt tudok gyűjteni ennyi és ennyi idő alatt, hogy hitelt tudjunk felvenni egy családi házra!!! És minő felfedezés rájöttem, hogy lekorlátozom saját magam, az életem és lehet csak egy délibábot kergetek... most érzem, hogy a 30 évnek súlya van, mert társadalmilag, erkölcsileg elvárások vannak... házasság, házé, gyerek és valahol elveszünk mi ott valahol. Úgy mint egy gyermek csak akarom, szeretném de 20-25 ami lehet jó, rossz, válságos, együtt, egyedül, oly sok idő.
Olyan mintha két énem lenne, egyik jönni-menni világban, másik meg hogy le kell nyugodni és nemcsak tervezni, alakítani a jövőnket, státuszunkat. Csak hát nehogy időközben valami nagyon leülepedjen és romlani kezdjen:( mint oly sokaknál...
Én bízok és szeretek, de ha elindulunk egy úton megmaradunk e mindketten ott??? Nem hagyjuk e cserben egymást???

Elmaradt

Az élet néha csak a sodródást tudja nyújtani...

Elsőáldozó

Én nem tudom Tomi mit érzett... nekem oly rég volt, de emlékszem oly emelkedett hangulatban voltam a hosszú, fehér ruha miatt amit végre vasárnap ('87-ben) felvehettem és úgy éreztem egyből királylánnyá váltam. Az, hogy először gyónhattam, először vehettem magamhoz Krisztus testét azt szerintem lényegesen még nem foghatja fel egy 7-8 éves gyermek legfeljebb azt, hogy most valaminek a részesei és hogy ők itt a főszereplők.
Nem tartom már magam igazán hívőnek és templomba is ritkán tévedek be, de tudom ezt követni fogom én is, gyermekem meg lesz keresztelve, bérmálva is... bizonyos dolgok, hagyományok minket közvetítenek, mi magunk vagyunk ezek. És igen, templomban "Isten színe" előtt kell kimondani az IGENT ;)

U.i A templom érdekesmód puritán stílusa nem nyerte el tetszésemet, úgy éreztem magam mint egy református templomban és a kisfiúk zakó helyetti mellénye sem... mintha törpe jobbikosok lettek volna ;)
... de azért aranyosak voltak!
:D

Egri majális

Kezdenek sűrűsödni felettem a dolgok... jó idő, hétvégi ünnepek, ki-rándulások :) és a vizsgáim időpontjai egyre jobban közelednek és én nem tudom mikor, hogyan tanuljak???!!! Ilyenkor érzem, hogy időhiányban szenvedek, hogy túl sok a váciban töltött idő ahhoz, hogy kezdjek is magammal valami mást is vagy lehet csak lendülethiányban szenvedek... nem tudom, de egyszer ezen is túl leszek!
Hétvége: Eger, haverokkal. Valami csuda jó volt, sok-sok grillezett, finom kaja, bor, fürdő, jó társaság, sok nevetés :D Ez kell!!!
Ilyen hétvégék nélkül szegényebb lenne az életünk, úgy érzem én totálisan feltöltődöm, mert ilyenkor olyan jó elmenni a városból és aztán visszajönni mert így lehet értékelni a helyzetünket, az életet, a barátokat, vidéket, fővárost, itt is ott is élményeket gyűjteni... vagyis életünket változatosabbá tenni. Sajnálom azokat akik bár megtehetnék, hogy másképp, de inkább 4 fal között élik le az életük...

Képek