"Az érzelmi vakság, a lelki alkalmazkodásra való képtelenség, az emberismeret hiányából fakadó rossz választások együttesen idézik elő végül a kapcsolatok megromlását"
E.B. Emberi játszmák
Sajnos ez visszajárogató téma lett nálam, bár úgyis mondhatnám, hogy általános a mindennapokban. Folyamatosan szembesülnöm kell azzal, hogy nem tudjuk, hogyan kell élni egy kapcsolatban, hogy mik az íratlan szabályok, hogy mit engedhetünk meg magunknak mit nem, 
mert fájdalmas a másiknak minden megmozdulásunk, szavunk, tettünk. Csernus könyve óta vallom én is, hogy ha szembesülsz azzal a ténnyel, hogy itt te vagy az áldozat és még mindig vered a fejed a falba csak magadra vess! Csak gazdagodsz egy jelzővel és az a HÜLYE, nagybetűvel. Persze be is vállalhatod büszkén, de akkor meg ne sírj...kemény az élet nyitott szemmel. Sajnos másképp meg nem megy nekem. Környezetem ontja a suta párkapcsolatokat, fiatalok akik ahelyett, hogy alkalmazkodjanak a helyzethez, egymáshoz mindkettő a saját igazát próbálja érvényesíteni. Ha te ezt nem csinálod, ha te ezt nem tűröd el akkor...Ébresztőőő a kommunikáció elcseszett változatát műveljük, mondjuk a magunkét fül mellett eleresztve a másik hangját. Büntethetővé kellene tenni másik ember lelkének a roncsolását!
mert fájdalmas a másiknak minden megmozdulásunk, szavunk, tettünk. Csernus könyve óta vallom én is, hogy ha szembesülsz azzal a ténnyel, hogy itt te vagy az áldozat és még mindig vered a fejed a falba csak magadra vess! Csak gazdagodsz egy jelzővel és az a HÜLYE, nagybetűvel. Persze be is vállalhatod büszkén, de akkor meg ne sírj...kemény az élet nyitott szemmel. Sajnos másképp meg nem megy nekem. Környezetem ontja a suta párkapcsolatokat, fiatalok akik ahelyett, hogy alkalmazkodjanak a helyzethez, egymáshoz mindkettő a saját igazát próbálja érvényesíteni. Ha te ezt nem csinálod, ha te ezt nem tűröd el akkor...Ébresztőőő a kommunikáció elcseszett változatát műveljük, mondjuk a magunkét fül mellett eleresztve a másik hangját. Büntethetővé kellene tenni másik ember lelkének a roncsolását!Íratlan szabályok számomra:
a kapcsolat egy alkalmazkodó közeggé kell válnia, ahol mindkét félnek jogai vannak és amiket illő tiszteletben tartani. Mint a nagybetűs barátság. Nem konkurencia, nem ellenség a másik... szeretet meg tisztelet(rágja az ember mint egy elrágott, sokat hallott fogalmat, de hasznosítani nem igazán tudja ) a hosszú kapcsolat egyetlen mentsvára. Csak az érthetetlen számomra, hogy egyesek miért lépnek vissza, miért nem fejlesztik inkább. Elidegenedés? Megszokás? Unalom?Új keresés? A csak ösztönlények elfelejtik azt, hogy ugyanazt fogják megélni minden következőben.
Az életük csak egy lecsó lesz!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése