Emlékszem gyerekkoromban fanatikus könyvolvasó voltam. Nem tudom pontosan mikor kezdődött, de az első könyveim közül - a szokásos mesekönyvek után- az Ezeregyéjszaka meséi ragadott meg, A három testőr és a Görög mitológia. Kicsi lány voltam és szentül hittem, hogy azok az istenek léteztek :)) nem kicsit megkavart, mert ugye akkor már hittanra is jártam. De elfogadtam, hogy az élet bonyolult és biztos mindenféle istenség megfér egymás mellett. A környezetem nem volt megfelelő, hogy kérdéseimre választ kapjak így inkább csak szimplán faltam a könyveket. Egyiket a másik után. Zsebpénzem nagy része odament és majdnem 3 polcnyit gyűjtöttem, Akkoriban Dosztojevszkij volt a kedvenc és ami fellelhető volt tőle az megvolt.. Nem kicsit ufó voltam a családomban.
Az itt töltött 15 év alatt is összegyűjtöttem "pár" könyvet és büszke vagyok rá, hogy 2-3 kivételével ki is olvastam őket. Még ha egy ideje hanyagolom is a vásárlást és az olvasást is. De megint elkapott. Olyan mint egy szenvedély, enyhül, de nem múlik mert időről időre újra előjön és felerősödik. De ez egy jó szenvedély igaz időigényes és nem kicsi az anyagi vonzata...
Számomra olyan mint az utazás. Repít. Részévé válsz dolgoknak. Nincs elég jelző rá, hogy mennyi pozitív dologgal gazdagít mindkettő.
Legutóbbi könyvem a II Sándor Az utolsó nagy cár - majdnem 600 oldal és 5 nap alatt kivégeztem. Nem tudom honnan ered a vonzódásom az orosz írók, orosz emblematikus figurák iránt. Mélysége és régimódisága van mindennek, keveredik Ázsia Európával, a buta a zsenivel, giccs a minőséggel, egyszerre elmaradott és modern, gazdag és szegény, híres és hírhedt. Vagyis csupa ellentmondás. Lehet ez a vonzereje számomra...