a "dohányzó lányok"
Egy puccos fehér abroszos helyről érthetőbb lenne, de így kicsit abszurd és kockázatos dolog. Azt sem gondolnám, hogy ne lenne annyi nem dohányzó ember, de úgy látszik ők elkerülték a Kecskeméti utcát, mert a soron következő helyek viszont bőségesen voltak annyira, hogy egèszen a Deákig kellett legyalogoljunk méghozzá a Gozsdu udvar végébe, hogy épp hogy elcsipjünk egy kinti asztalt. Miután bevacsiztunk elindultunk az Erzsébet tér felé, ahol szintén rengeteg ember mulatta az időt az Óriáskerék mellett, mögött, alatt. Mi lehet szombat este? Végül is általánosságban másnap mindenkinek dolgozóba kell mennie...
Mindig meglepődök, hogy Budapest nyáron mennyire él és lüktet és nem mondom, hogy minden este erre a késő esti lófrálásra van szükségem, de istenien feltöltött. Elég ritka most az ilyenfajta szórakozásom.
Sokféleképpen élhet a magyar ember... a középút a legnehezebb. Vagy nagyot lépsz és aztán szívod a fogad vagy élsz a mának és lesz ami lesz alapon elszórakozod az időt és a pénzt vagy megpróbálsz egyensúlyozni. Nem gondolnám, hogy harmincas fejjel mindenáron családi házra volt szükségünk és az azzal járó merőben más nagyságrendű kiadásokra, de viszont ha itthon vagyok nagyon is élvezem. Szeretem ezt a házat, szeretem mert bent a mi izlesunket tükrözi kint meg csak egyszerűen élvezem a vidéki csendet meg ami azzal jár. Kicsit olyan mintha nyaralnék. És nyugtatom magam, hogy egy-két év szűkös időszak.... ki kell bírni!
vonzó ez az Óriáskerek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése