Időcsúsza

Énem viaskodik. Akinek nincs rengeteg ideje, mármint 24 órából 24 órája szabad és kötetlen az elég nehezen tudja összeegyeztetni az idejét az érdeklődési körével.
Ez a hetem szabályosan full volt. Hétfő kocsma, szerda fodrászat, csütörtök kocsma, péntek shopping, szombat szülinapi parti.

Közben bebringáztam reggel-este a váciba. Közben eldöntöttem, hogy futni fogok heti 3 napot és esténként olvasom a kölcsön kapott könyvet amit reményeim szerint ki kellett olvassam a héten.
Ez a kettó nem sikerült. Vasárnap futottam utoljára, a könyvből meg 80 oldalt olvastam a héten.
Szóval sírok megint, nincs időm. Nincs időm egyszerre munkára, sportra, barátokra, elmém csiszolására, házastársi kapcsolat ápolására... túl rövid nekem a 24 óra. Vagy túl sokat dolgozom mert túl sok más igényem van a munkán kívül.
És visszatérve a legfontosabb dologra, házastársi kapcsolat... az élet úgy elvesz ahogy ad.
Ahogy adta a vágyat, hogy eleinte minden percedet vele töltsd szép lassan kiszorítja minden más. Hisz ő ott van, otthon. Egymás mellett aludhatunk. Jelen esetemben a férjemmel töltöm a legkevesebb időt éber állapotban. És érzem, hogy nem jó. Hogy több idő kell mert leszokunk egymásról.
Van egy fotó. Ami számomra megtestesíti a párkapcsolat lényegét. Hogy ennek a fotónak minden mozzanatára szüksége van egy párnak.
Szeretet, idő, odafigyelés, tisztelet, érték
 

Tavasz előszele

Március végét tapossuk, túl vagyunk a Húsvéton is :) sajna sokminden nem történt e napok alatt. Templomban megint nem mentünk. Úgylátszik nálunk a közös valami az nem akar sikerrel járni vagy nyögvenyelős.
Hétfőn bevásároltunk és iphone szervizbe jártunk, szerencsére a telefonom kamerájának nem történt semmi baja mikor anno leesett csak elmozdult valami izé. Gyorsan és olcsón helyretettték.
Ikeában beszereztük a 3 cipőszekrényt amivel én tökéletesen elégedett vagyok. Olcsó, letisztult, helytakarékos és rengeteg cipőt elnyel. Fehér természetesen így a takarítást nem uszom meg, de én már elkönyveltem, hogy szobán túl a konyhát napi szinten kell tisztán tartanom.
Húsvéthétfőn meg dolgoztam amit ugye nagyon bántam reggel, de aztán jó katona módjára végzem a dolgom. Hiszen pénz kell, tehát dolgozni is kell. Az életünk néha csak erről szól.
Ami nem öl meg azt néha el kell fogadni a maga folyamatában. Túl leszünk rajta mint mindenen.
Vasárnap megvolt idei első kocogásom. Kicsit küzdelem volt hiszen tavaly október folyamán volt az utolsó futásom. 4 km-re futotta.
Ez a 4 km mindig határeset nálam, mert akkor érek vissza a ház köré és mindig neki kell lendülnöm még egy kisebb körnek. A vasárnap már sem a testem sem a szellemem, sem a lelkem nem engedte ezt meg nekem. Pont elég volt. Amúgy sem életfilozófiám része a túlzott erőltetés. Hiszen fittebb, keményebb nem lettem volna tőle egyszerűen csak rosszabb közérzetet értem volna el, amit az izomláz keményen megnyomott másnap.
Sokszor rájövök, ha valamit akar az ember eléri. Nem görcsös akarással, nem szenvedve, egyszerűen csak teszed a dolgod. Ha leakarsz szokni valamiről leteszed, ha sportolni akarsz elkezded, ha kell valami egyszerűen csak azon vagy hogy megszerzed. Akarni kell. És ha akarod el is érheted.
Kivéve, ha az már görcs és szenvedsz tőle. Akkor észre kell venni, hogy az nem a saját út. Más útra kell menni. Az élet nem görcs és nem szenvedés. A szerelem sem az.
Két ember találkozásának mindig értelme és tétje van. Két sors azért találkozik, mert dolguk van együtt néha hosszabb, néha rövidebb időre. Ezt sosem tudjuk előre. De ha az elején is problémás az idő még nincs itt. Lehet később lehet máskor, de a korai szenvedős időszak nem a szerelemé, nem azé a két emberé. Sajnos ezt többször is megtapasztalhatjuk életünk során.