Január 11

egy félbemaradt poszt... 

2017 ezen a napon volt kiírva Szonja születése, de hát ő sietett amit már gondolom ezerszer leírtam , hogy örülök neki. Január van és kicsit szomorkás, messze nem lett volna olyan ünnepi hangulat mint 29-én volt. De persze így is megpróbáltuk volna a legtöbbet kihozni a napból. Folyamatosan hihetetlen, hogy egy éves lányom van. Aki napról napra csodálatosabb számunkra. Mindketten  határtalanúl szerelmesek vagyunk belé. Olyan jó látni, ahogy nő Szonja egyre nyilvánvalóbb ez az apa-lánya szerelem és annyira de annyira örülök neki. Örülök, hogy Szonja jó apát kapott az élettől én sajnos nem voltam ilyen szerencsés más volt a kor, más volt a szokás, sok apa abban az időben nem érezte igazán a család fogalmát. De mindegy is ez már a múlt.

Egy itteni anyukával tervbe vettük, hogy jövő hónaptól megyünk babaúszásra együtt. Már nagyon várom. Olyan érdekes megfigyelni az anyukákat és hát én is beletartozom, hogy annyira igényük van a társaságra leginkább a hasonszőrűre! Mert hát ez van, nem igazán lehet más központi téma mint a család azon belül a gyerek. Ez totál normális. Az anyuka ha 24 órában a gyerekével van mi más is lehetne, ezért is logikus mikor mindent többes számban mondunk. 9 hónapig egyek voltunk, szorosan összetartoztunk és ez még mindig tart. Ahol ő van ott vagyok én is, ha alszik alszom én is (mármint éjszaka, bár az sem mindig) ha eszik ott vagyok én is. Teljes szimbiózis. És a hozzá kapcsolodó témákat jó megosztani mással, mert hát a nemgyerekes nőknek ezek nem annyira érdekesek bevalljuk unalmasak is lehetnek... akiknek nagyobb van azoknak a téma nosztalgiázásra jó, de hosszú távon nekik is unalmas bébidolgokról fecsegni. Észrevettem, ha a régi barátaimmal vagyok inkább hallgatok, nekem az is tökéletes, hogy ott vagyok velük, telefonon beszélünk, nem zárnak ki. Ha új ismerősökkel vagyok akkor sokat beszélek. Nem tudom ezek az új kapcsolatok mennyire lesznek mélyek hiszen mikor bővűl a család az mindenek felett prioritást élvez. A család az első!

De a barátok kellene mint a falat kenyér. Így vagyunk teljesek. 

A héten rájöttem, hogy laktózérzékeny vagyok. Eddig is volt sejtésem, mert egy pohár kakaótól már nagyon fiatal korom óta kibuktam, önmagában soha nem ittam a tejet, most is pudingra vágytam és hát rá 1-2 órára iszonyatos görcseim lettek.  Aztán lassan elmúltak. Alapjáraton ritkán veszünk tejet, a szója tejet preferáljuk, de vannak dolgok amiket még nem csináltam tejhelyettesítőből. De úgy néz ki változtatnom kell. És sajnos ez öröklődő. A nővérem még a kávéjában vagy a krumplipürében sem tudja elviselni a tejet gondolom emiatt. És erősen allergiás vagyok a dióra, imádom de már pár szem után is viszketni kezdek :( 

A másik meg az ízületeim, az éjszaka alig aludtam annyira fájtak. Gondolom melegfront jön akkor szokott előkapni. Ilyenkor úgy érzem roncs vagyok, annó a sok hidegben állás megtette a hatását. Ezért nem szabadna a mindenáron pénzt hajhászásnak alárendelni magunkat. Előbb utóbb benyújtja a számlát. Kriszti jól csinálja, 6 óra munka és én amióta megismertem őt szerintem konzerválódott. Üde, ránctalan, kiegyensúlyozott, energikus. Tény, hogy nagyon egészségesen étkeznek, minden bió és csak természetes dolgokat eszik, ken magára. Amelett tornázik, néha fut. Le a kalappal előtte.

Ismerőseim úgy érzem mindenki sínen van, senki nem válik, nem kudarcos a házassága, jön a baba, Carmenék is vettek egy házikót, most már lassan be is fejezik a felújítását, Editnek sajnos a 2-ik inszem sem sikerült, februárban lombik jön. Biztos sikerülni fog. Ez az év sikeresebb lesz mint a tavalyi. Örülök a pozítívumoknak, mert hatással van mindenkire, környezetünkre. Ez olyan békés időszak.

Dani egyre jobban érzi magát a munkahelyén, nagyon igyekszik és meg is van becsülve. Bár szerintem túlságosan is, elnézve a kollégáit igaz, hogy azok fiatalabbak, de messze nem teszik oda magukat de persze nem is keresnek annyit mint ő. Nagyon büszkén mesél a munkájáról, sok ötlet gazdája, ezért is élvezi a főnökök megbecsülését. 

Balansz

Azért látszik, hogy a feldúlt napok után már nekem is több szabadidőm van, mert tessék 3 nap után megint gép előtt ülök és próbálom a gondolataimat összefoglalni itt pár mondatban. Tegnap gondolkodtam el, mikor végre első nap volt egy idő óta, hogy kettesben maradtunk Szonjával, hogy ez is milyen jó érzés. Ebben is mint mindenben mennyire a balanszra törekszem, én nagyon szeretek emberek közt lenni megfelelő határig, de szeretek egyedül lenni is. Egyik legkellemesebb időszakom volt a terhességem utolsó negyede mikor tényleg azt csináltam szinte amit akartam. Azt a felszabadultságot legutoljára csak gyerekként éreztem. Egyedüli paráim csak a baba körül lehettek, hogy minden rendben van e. Előre soha nem szoktam parázni mivel a szülés is relatíve messze volt így csak aktuálisan a baba helyzete, mozgása körül koncentráltam és persze akadtak aggodó gondolataim. De gondolom ez természetes. Aztán gyorsan felgyorsultak az események ezzel együttvéve életem legszebb, legsikeresebb, legjobb éve a 2017 volt. Pont 20 évvel előtte indultam útnak fel Pestre (a fővárosba), hogy utána 20 évvel leköltözzek vidékre, nyugalomba. Mert ez is jó nekem. Jó nem sok embert kerülgetni az utcán, jó több embernek köszönni legtöbbször ismeretlenül is. Jó kedves emberekkel egy településen lakni. És igen támogatom a szavazatommal a helyi polgármestert. Szívvel lélekkel csinálja amit csinál. Bár mszp-és akikre amúgy elvből nem szavaznék és mondjuk itt nincs is alternatíva jelölt, de ha lenne is akkor is a mostanira szavaznék. Persze, hogy vannak hibák és biztos megvannak a saját kis stikliei mint minden politikusnak. De már régóta tudom, hogy a tökéletesség nem relatív vagy ha az adott pillanatban az is minden múlékony és minden örök változásban van. Ha ma még jó nem biztos, hogy holnap is jó lesz viszont fordítva is ugyanígy igaz. A legmélyebb gödörből is felfelé visz az út! 

Szóval balansz... egy év után elkezdtem törni a fejemet, hogy lassan majd mihez is kezdek itt Szeged mellett. Munkahelyem ugye nincs, ismerős se nagyon egyetlen fogodzkodó Dani munkehelye ahol bővítést terveznek viszont oda csak megfelelő angol nyelvtudással mehetnék. Egyik opcióm erre az évre, hogy nekifekszem az angolnak, mert ez tényleg nagy lehetőség lenne. Leginkább a gyerek miatt. Nem igazán vágyom ilyen helyen dolgozni, igaz kereskedelemben még annyira sem. De a gyerek miatt azt kell nézzem melyik a legoptimálisabb. Ahogy egy barátnőm mondja ilyenkor minden anyagi érdeket félre kell tenni, mert a gyerek az első! Nem lehet egész napos munkával felnevelni helyesen egy gyereket. A legfontosabban vonja el az ember tőle ami visszavonhatatlan károkat okozhat benne. És hát akkor minek szült az ember...hogy félmunkát végezzen. De azért ami a keleti blokkban elterjedt, hogy szinte muszáj 2-3 évet a gyerekkel maradni vagy több gyerek esetén akár 6 évet kivonja az anyuka magát a forgalomból kötelességtudóan szerintem az is túlzás. Persze 3-4 gyerek esetén már annyi elfoglaltságot ad, hogy nem is csoda, hogy nem jut gondolat és energia meg kedv, hogy még dolgozzon is az anyuka. De egy vagy két gyerek mellett már szépen kivitelezhető. időben visszaintegrálódni. Legfőképpen ha megvan a lehetőség a 6 órára! Mint ahogy Dani nővére dolgozik, nemrég váltott munkahelyet 45 évesen és elment egy multihoz dolgozni, de mivel messze van a munkahely és van két gyerek ezért már 6 órában dolgozik. Igaz emiatt kb havi 60 ezerrel kevesebbet keres! Ami azért belássuk sok pénz. De úgy érzi másképp nem lehet, a gyerekeket nevelni kell és foglalkozni velük. Szóval sokminden cikázik a fejemben, hogy hogyan is legyen. Én nem igazán vágyom 2-ik gyerekre, főleg nem ilyen rövid időn belül. Más választásom meg nem igazán van mivel idén már 40 leszek. Vagy most vagy soha. Szonját sajnálom, ha testvér nélkül nő fel! Mert egy jó testvér egy jó mankó. És akkor is mikor már a szülők nincsenek. Így kerek a család. Szóval passz. De most jelenleg én nem állok készen a 2-ik gyerekre lelkileg. Kialvatlan vagyok és fáradt így meg nem érdemes belevágni, hogy majd egyszer jó lesz. Az nem biztos. De ha kiegyensúlyozott, boldog az anyuka akkor a babája is az lesz. 

Mint előző posztomban írtam lehetőség van magánbölcsibe beadni, amivel időközönként élni is fogok lássuk, hogy bírja és ennek függvényében kezdek gondolkodni hogy mikortól is. Mindennél jobban imádom a lányomat és tudom az anya minden, nem lehet a helyébe lépni, de mégis igazából kiszolgáló személyzet vagyok míg az apja a szórakoztató személyzet! És ez kicsit irigylésreméltó! A sok jó mellett ugye velem csinálja azokat is amit nem szeret. Elaludni, pelenkacsere, öltözködés, bevezetés a nemek világába... az apjával meg a móka, kacagás... mikor hazajön. Ilyenkor jó nekem elvonulni a konyhába és kicsit önmagamban lenni. Bárki bármit mond fárasztó egész nap egy kisgyerek társaságában lenni, etetni kell, altatni, öltöztetni, szórakoztatni, nevelni, vigyázni éber figyelemmel. És ennek a fokozata annak függvényében van, hogy milyen temperamentumú a gyermek. Én minden anyának előírnék szabadnapokat, legalább heti egyet. Mikor vigyázó szemeit nem kell mindenáron a gyermekén tartsa folyamatosan. 

Ezért volt könnyebb régen, mert a generációk közelebb éltek egymáshoz. Mindig volt egy nagymama kéznél, most is nagyon szerencsés akinek része az életének. MIndent de mindent megkönnyit és a gyerekeknek is jót tesz. Kell a balansz nekik is.

2019

Mindig fura új számokat írni. Szóval új évet írunk, nekem igazából tökmindegy bár megjegyzem az én páros éveim mindig nehezebbek mint a páratlan. Ez az év nagyon kerek számunkra 40 évesek leszünk idén. Igen ketten, mert Dani is. Ez olyan mint a 20 éves szülinap, mérföldkő :)) de nemcsak számunkra az ez az év... Szonja értelme is kezd nyiladozni, bébiből kislány válik, bár szerintem számár még minden év mérföldkő.

Nincsenek fogadkozásaim az újévre, nem is szoktam ilyeneket tervezni, ezek amúgy is azért teremtődnek, hogy az ember ne tartsa be. Inkább tanulok az óév hibáiból. Mint ahogy írtam, számomra kicsit nehéz és fárasztó is volt a 2018, de boldogságos. Amióta Szonja megvan minden nap az. Ahogy telnek a napok egyre büszkébb vagyok rá, (persze mint minden anyuka a sajátjára) hihetetlen érzés egy emberi lény kinyilása az életre. 2017-ben mikor megkaptam a csomagot csak egy kis bőgő, alvó kisbaba volt :)) azóta nap mint nap meglep a picike, okos lánykám. 

Az év utolsó negyedében nem sok minden történt körülöttünk, decembert kivéve. Gyorsan teltek a napok, a takarítás, a készülődés az ünnepekre, a vendégfogadásra. Bár már nyáron letudtunk egy nagyobb létszámú partit, de az más volt mivel nagyrészt kint zajlott a kertben. És egy nap volt. 

Karácsonyi napok alatt nem volt nagy, fárasztó programozás, egyik nap sétáltunk át Dani kolleginájához, a többi napokon itthon pihengettünk. Én forszíroztam a Pestre menetelt, de Dani hallani sem akart róla. 29-én Szonja 1 éves lett és meg is érkeztek a rokonok akiknek nagy része itt is maradt 1-ig meg még most is. Jó volt együtt ünnepelni pici lánykám első születésnapját, jó volt látni, érezni a szeretetület felé. Szimplán jó volt együtt lenni. 30-án még egy fürdőbe is elmentünk bár sok értelme nem volt, mert rengeteg ember úgy gondolta, hogy aznap ő is termálvizezik. De Szonja ezt is élvezte. 31-én meg szilveszteri buli volt kilátásban helyileg, természetesen nem tudtuk még hogy lesz kivitelezve, mert azért nálunk még Szonja igényei az elsődlegesek és ő diktál. Szerencsére relatíve közel volt a hely ahog bulizni akartunk így alváshoz is hazaugrottam meg éjfél után pár perccel már itthon is voltunk, mert Szonja megébredt és nem akart nélkülem aludni. Megszokta, hogy alvásnál egy egységet alkotunk. Amúgy is egy irtó nehezen elalvó típus. Kitartás és rengeteg türelem kell, hogy rávegyem az alvásokra. És ez még csak nekem megy. 

De a rövid idő alatt nagyon jó volt kikapcsolódni, táncolni, enni. Rég táncoltam ilyen jót és ez kellett nekem is meg Daninak is. Szerintem neki is jó volt kicsit más környezetben látni engem, még ha rövid időre is. Aki nem hiszi el azt hogy egy gyerek teljesen megváltoztatja a pár mindennapjait, érzelmeit, életét az még egyszerűen csak nem élte át. Az első év mindenképp erről a változásról szól és ki hogy tud vele megbirkózni. És nem azért mert ez mindenáron negatív változás csak más. 

Rájöttem így egy év után, hogy milyen jó érzés néha úgy tükörbe nézni, hogy egy nő nézett vissza nem csak az anya. Mert volt időm hajat szárítani, több sminket rakni, kiöltözni és tetszeni. Ezek a dolgok igencsak elvesztek a mindennapokban, mondom én aki sok időt tölt 4 falon kívül emberek közt. És még így is sokszor kívülállónak érzem magam. Talán ez az amit várok ettől az évtől, több énidőt. Szeretném ha Szonja is kezdene önállósodni mármint, hogy érezze nem csak anya létezik a világon. Anya nélkül is biztonságos hely. Van a faluban magánbölcsöde, nagyon kedvező áron lehet a piciket akár fél napra is beadni. Azt hiszem tavasztól élni is fogunk ezzel a lehetőséggel. 

Szonja nagyon nyitott az emberekre, bár még leginkább belémkapaszkodva ismerkedik velük. Nagyon szeret tetszeni, kokettál mindenkivel és mindenkit el is bűvöl rögtön. Nála tényleg nem csak az van, hogy jaj de édes baba. Mindenki kedvence lesz, mert nyomot akar már most hagyni az emberekben. A könyvtárosnénitől, a védőnő, doktornő bárki ismerős, ismeretlentől elkezdve mindenkinek kedvence. Mert bájos, nyitott, érdeklődő személyiség ami természetesen párosul egy baba amúgy is jaj de édes alapjával. Remélem ez nem is fog változni. Bár nagyon dacos egyéniség, de szerencsére ezt folyamatosan tanulom kezelni, ilyenkor nem hat meg a hisztije. Egy gyermeket kell nevelni és kitárni úgy a világot elé, hogy ráébredje mi helyes és mi nem. A felesleges hisztit és makacsságot nála sem tűröm el. Tudok vele szigorú is lenni már ebben a korban is. Természetesen ahogy a kutyáknál nálunk itt is Dani lesz a lazább, engedékenyebb. És lehet a jobb fej is, de még ezen az áron sem akarom, hogy egy elkényeztetett kis fruska váljon belőle.