Balansz

Azért látszik, hogy a feldúlt napok után már nekem is több szabadidőm van, mert tessék 3 nap után megint gép előtt ülök és próbálom a gondolataimat összefoglalni itt pár mondatban. Tegnap gondolkodtam el, mikor végre első nap volt egy idő óta, hogy kettesben maradtunk Szonjával, hogy ez is milyen jó érzés. Ebben is mint mindenben mennyire a balanszra törekszem, én nagyon szeretek emberek közt lenni megfelelő határig, de szeretek egyedül lenni is. Egyik legkellemesebb időszakom volt a terhességem utolsó negyede mikor tényleg azt csináltam szinte amit akartam. Azt a felszabadultságot legutoljára csak gyerekként éreztem. Egyedüli paráim csak a baba körül lehettek, hogy minden rendben van e. Előre soha nem szoktam parázni mivel a szülés is relatíve messze volt így csak aktuálisan a baba helyzete, mozgása körül koncentráltam és persze akadtak aggodó gondolataim. De gondolom ez természetes. Aztán gyorsan felgyorsultak az események ezzel együttvéve életem legszebb, legsikeresebb, legjobb éve a 2017 volt. Pont 20 évvel előtte indultam útnak fel Pestre (a fővárosba), hogy utána 20 évvel leköltözzek vidékre, nyugalomba. Mert ez is jó nekem. Jó nem sok embert kerülgetni az utcán, jó több embernek köszönni legtöbbször ismeretlenül is. Jó kedves emberekkel egy településen lakni. És igen támogatom a szavazatommal a helyi polgármestert. Szívvel lélekkel csinálja amit csinál. Bár mszp-és akikre amúgy elvből nem szavaznék és mondjuk itt nincs is alternatíva jelölt, de ha lenne is akkor is a mostanira szavaznék. Persze, hogy vannak hibák és biztos megvannak a saját kis stikliei mint minden politikusnak. De már régóta tudom, hogy a tökéletesség nem relatív vagy ha az adott pillanatban az is minden múlékony és minden örök változásban van. Ha ma még jó nem biztos, hogy holnap is jó lesz viszont fordítva is ugyanígy igaz. A legmélyebb gödörből is felfelé visz az út! 

Szóval balansz... egy év után elkezdtem törni a fejemet, hogy lassan majd mihez is kezdek itt Szeged mellett. Munkahelyem ugye nincs, ismerős se nagyon egyetlen fogodzkodó Dani munkehelye ahol bővítést terveznek viszont oda csak megfelelő angol nyelvtudással mehetnék. Egyik opcióm erre az évre, hogy nekifekszem az angolnak, mert ez tényleg nagy lehetőség lenne. Leginkább a gyerek miatt. Nem igazán vágyom ilyen helyen dolgozni, igaz kereskedelemben még annyira sem. De a gyerek miatt azt kell nézzem melyik a legoptimálisabb. Ahogy egy barátnőm mondja ilyenkor minden anyagi érdeket félre kell tenni, mert a gyerek az első! Nem lehet egész napos munkával felnevelni helyesen egy gyereket. A legfontosabban vonja el az ember tőle ami visszavonhatatlan károkat okozhat benne. És hát akkor minek szült az ember...hogy félmunkát végezzen. De azért ami a keleti blokkban elterjedt, hogy szinte muszáj 2-3 évet a gyerekkel maradni vagy több gyerek esetén akár 6 évet kivonja az anyuka magát a forgalomból kötelességtudóan szerintem az is túlzás. Persze 3-4 gyerek esetén már annyi elfoglaltságot ad, hogy nem is csoda, hogy nem jut gondolat és energia meg kedv, hogy még dolgozzon is az anyuka. De egy vagy két gyerek mellett már szépen kivitelezhető. időben visszaintegrálódni. Legfőképpen ha megvan a lehetőség a 6 órára! Mint ahogy Dani nővére dolgozik, nemrég váltott munkahelyet 45 évesen és elment egy multihoz dolgozni, de mivel messze van a munkahely és van két gyerek ezért már 6 órában dolgozik. Igaz emiatt kb havi 60 ezerrel kevesebbet keres! Ami azért belássuk sok pénz. De úgy érzi másképp nem lehet, a gyerekeket nevelni kell és foglalkozni velük. Szóval sokminden cikázik a fejemben, hogy hogyan is legyen. Én nem igazán vágyom 2-ik gyerekre, főleg nem ilyen rövid időn belül. Más választásom meg nem igazán van mivel idén már 40 leszek. Vagy most vagy soha. Szonját sajnálom, ha testvér nélkül nő fel! Mert egy jó testvér egy jó mankó. És akkor is mikor már a szülők nincsenek. Így kerek a család. Szóval passz. De most jelenleg én nem állok készen a 2-ik gyerekre lelkileg. Kialvatlan vagyok és fáradt így meg nem érdemes belevágni, hogy majd egyszer jó lesz. Az nem biztos. De ha kiegyensúlyozott, boldog az anyuka akkor a babája is az lesz. 

Mint előző posztomban írtam lehetőség van magánbölcsibe beadni, amivel időközönként élni is fogok lássuk, hogy bírja és ennek függvényében kezdek gondolkodni hogy mikortól is. Mindennél jobban imádom a lányomat és tudom az anya minden, nem lehet a helyébe lépni, de mégis igazából kiszolgáló személyzet vagyok míg az apja a szórakoztató személyzet! És ez kicsit irigylésreméltó! A sok jó mellett ugye velem csinálja azokat is amit nem szeret. Elaludni, pelenkacsere, öltözködés, bevezetés a nemek világába... az apjával meg a móka, kacagás... mikor hazajön. Ilyenkor jó nekem elvonulni a konyhába és kicsit önmagamban lenni. Bárki bármit mond fárasztó egész nap egy kisgyerek társaságában lenni, etetni kell, altatni, öltöztetni, szórakoztatni, nevelni, vigyázni éber figyelemmel. És ennek a fokozata annak függvényében van, hogy milyen temperamentumú a gyermek. Én minden anyának előírnék szabadnapokat, legalább heti egyet. Mikor vigyázó szemeit nem kell mindenáron a gyermekén tartsa folyamatosan. 

Ezért volt könnyebb régen, mert a generációk közelebb éltek egymáshoz. Mindig volt egy nagymama kéznél, most is nagyon szerencsés akinek része az életének. MIndent de mindent megkönnyit és a gyerekeknek is jót tesz. Kell a balansz nekik is.