"Vajon az embernek, ha nem tudja, hogy kicsoda, nem kötelessége önmagát megkeresnie?"
Hamvas Béla
És vajon miben álljon a keresés? Keressem az utam, hogy mi a célom, mik a terveim vagy csak éljek a mának a pillanatnak, mert szimplán nekem ez most jó, ez most jár nekem?! A szerelem keresése, megélése melyik is? Szabad egy embernek mindenáron mások fölé helyezni érzései megélését úgy hogy bánatot hagy maga után? Jogos az ilyen szerelem? És szabad e őt elítélni, mert a szerelem rabja?
Úgy érzem az én koromban ezzel már tisztábban kellene legyek és lényegében az is vagyok. Bár érhetnek meglepetések az élet néha nagy mester ebben, úgy érzem már eljutottam önismeretben annyira, hogy ne csak az ösztöneimet hagyjam uralkodni. Az embernek vannak fejlődés szakaszai, ezért van gyerek, tini, felnőtt korszak... és mikor már felelősséget vállalunk valakiért: hűséget fogadunk, gyereket vállalunk akkor nem lehet csak úgy a mának és magamnak élni!!! Nem lehet felnőtt fejjel gyerekésszel gondolkodni!!! Nem lehet alkohol, drog, játékszenvedély rabja lenni!!! Nem lehet a családunkba belerúgni és mikor elhasználódtak elhagyni őket és új életet kezdeni mással!!! Ez nem természetes még ha már lassan ez az általános a világunkban.
És ezzel akkor a legnehezebb szembesülni amikor közvetlen közeledben, családodban esik meg! Hogyan lehet ezt lereagálni? Mert ha ő az áldozat tudod a dolgodat, egyértelműen mellette állsz segítesz neki... de ha ő a hunyó ő az aki tönkreteszi a családját és egy másik családot is akkor is mellette kell állnod minden tettében támogatnod a vérszeretet kötelességével???
Ott egy eset amikor a barátnőd aki már évek óta szenved egy harmadik belépésétől , mellette állsz, vigasztalod és ott egy másik eset amikor a testvéred a harmadik egy kapcsolatban és mellette kell kiállnod, támogatnod abban amit zsigerből elutasítasz???!!! Sajnálom én még kötelességből se tudok ilyen rugalmas lenni!!! Megvannak az elveim amelyek talán változnak, de most nem állok készen arra, hogy támogassam a 36 éves, kétgyerekes nővéremet hogy elhagyja a családját egy 45 éves nős férfi szerelméért!!! És tudom, hogy ezért most ő gyűlöl is és azt érzi elhagyom, de nem, mert féltem, mert sajnálom a gyerekeket akik szintén a vérem és igen sajnálom a férjét is, mert tudom, ha ezt ő okozta volna akkor hogy gyűlölném, de most ő az áldozat és egy olyan áldozat aki sok ilyen esetet már eltűrt, szeretetből!!!
"Egyszer s mindenkor felelős vagy azért, akit megszelídítettél!" és nálam ez nem azt azt jelenti, hogy kötelességből szeretned kell akit egyszer választottál egy életen át, hanem forgasd úgy az élet kereket, hogy akikért felelősséget vállaltál az egyszer és mindenkorra legyen!!! És lehet okosan váltani, nem ösztönből önző módon, romokat magam után hagyva, mert szerintem az így nyert boldogságot a sors visszaszerzi!!! Én ebben hiszek.
Szóval azért legyünk egy kicsit jók és ne kurválkodjunk össze-vissza!!!
Úgy érzem az én koromban ezzel már tisztábban kellene legyek és lényegében az is vagyok. Bár érhetnek meglepetések az élet néha nagy mester ebben, úgy érzem már eljutottam önismeretben annyira, hogy ne csak az ösztöneimet hagyjam uralkodni. Az embernek vannak fejlődés szakaszai, ezért van gyerek, tini, felnőtt korszak... és mikor már felelősséget vállalunk valakiért: hűséget fogadunk, gyereket vállalunk akkor nem lehet csak úgy a mának és magamnak élni!!! Nem lehet felnőtt fejjel gyerekésszel gondolkodni!!! Nem lehet alkohol, drog, játékszenvedély rabja lenni!!! Nem lehet a családunkba belerúgni és mikor elhasználódtak elhagyni őket és új életet kezdeni mással!!! Ez nem természetes még ha már lassan ez az általános a világunkban.
És ezzel akkor a legnehezebb szembesülni amikor közvetlen közeledben, családodban esik meg! Hogyan lehet ezt lereagálni? Mert ha ő az áldozat tudod a dolgodat, egyértelműen mellette állsz segítesz neki... de ha ő a hunyó ő az aki tönkreteszi a családját és egy másik családot is akkor is mellette kell állnod minden tettében támogatnod a vérszeretet kötelességével???
Ott egy eset amikor a barátnőd aki már évek óta szenved egy harmadik belépésétől , mellette állsz, vigasztalod és ott egy másik eset amikor a testvéred a harmadik egy kapcsolatban és mellette kell kiállnod, támogatnod abban amit zsigerből elutasítasz???!!! Sajnálom én még kötelességből se tudok ilyen rugalmas lenni!!! Megvannak az elveim amelyek talán változnak, de most nem állok készen arra, hogy támogassam a 36 éves, kétgyerekes nővéremet hogy elhagyja a családját egy 45 éves nős férfi szerelméért!!! És tudom, hogy ezért most ő gyűlöl is és azt érzi elhagyom, de nem, mert féltem, mert sajnálom a gyerekeket akik szintén a vérem és igen sajnálom a férjét is, mert tudom, ha ezt ő okozta volna akkor hogy gyűlölném, de most ő az áldozat és egy olyan áldozat aki sok ilyen esetet már eltűrt, szeretetből!!!
"Egyszer s mindenkor felelős vagy azért, akit megszelídítettél!" és nálam ez nem azt azt jelenti, hogy kötelességből szeretned kell akit egyszer választottál egy életen át, hanem forgasd úgy az élet kereket, hogy akikért felelősséget vállaltál az egyszer és mindenkorra legyen!!! És lehet okosan váltani, nem ösztönből önző módon, romokat magam után hagyva, mert szerintem az így nyert boldogságot a sors visszaszerzi!!! Én ebben hiszek.
Szóval azért legyünk egy kicsit jók és ne kurválkodjunk össze-vissza!!!