15 éve (ezt már leírtam), hogy nyakamba vettem bőröndöm és meg sem álltam Budapestig. Ilyenkor már hihetetlen, hogy egy 18 éves ember milyen bátor tud lenni. Jó lehet a bátorsága inkább abból fakad, hogy csak a pozitív dolgokra gondol. Mit neki a jövő, éljünk a mának és a holnap valahogy lesz. Tudom én így gondolkodtam. Kolesz élet, néha volt pénz, de általában nem volt :)) Szerencsére akkor még olcsó volt az élet Magyarországon... éhen meg nem haltam volna, mert a vacsorára mindig befizettünk... emlékszem kemény 1000 ft-ot/hó :D Manapság ennyiből is kapsz egy 3 fogásos menüt ebédre
A hír viszont az, hogy a tegnap jött a telefonhívás a pesterzsébeti önkormányzattól, hogy fáradjunk be jövő kedden egyeztetni és időpontot foglalni eskü ügyében. Igen megkaptuk a MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGOT.
Tudom ennyi év után már simán alanyi jogon járna, de ez sokkal jobban esik, hogy nem papírforma szerint kapom, mert itt élek 5-8-15 éve, hanem mert elismerik, hogy magyarok voltunk-vagyunk-leszünk. Tudom, hogy az ázsiaiakkal vagy afrikaiakkal vagy ki tudja milyen nemzetiségűvel együtt fogjuk letenni az esküt, de az én magyarságomat végre senki nem vitathatja... :)) hehe bár a rokonaim nagy részének papírjuk volt, hogy német nemzetiségűek és így vándoroltak ki Németországba, de a család nagyobb része magyarnak érzi magát.
Szóval letehetem végre a böhöm nagy román személyimet és ha netán külföldre megyek végre anyanyelvem szerinti irataim lesznek :)) ahogy sok erdélyi mondja "tápos" leszek ;)
JÓ ÉRZÉS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése