Persze tudtam, hogy így lesz vagyis reméltem. Akortól mikor megláttam őket azon morfondiroztam, hogy szerezhetnék nekik imádó gazdikat. Chuky sorsa rögtön megpecsételődött mikor Kata megtudta, hogy kiscicák születtek. Hát igen nem sokkal előtte tudtam én is meg. Gondoltam a többit is elpasszolom az ismerősöknek, de sajnos senkinek sem kellettek. Nem értettem hiszen olyan gyönyörűek voltak. De tény az ismerőseim egy részének semmilyen állata sincs :( végül is nem kötelező állatot tartani.
Mikor 7 hetesek elmúltak kiválasztottam pár képet cuki mondanivalóval következett a hirdetés és láss csodát pár nap alatt mindkettő kiscica gazdira talált. Örültem és fájt is a szívem egyszerre. De a józan ész győz mindig.
Szeptember 13, péntek kiscicák elmentek, Keiko meg dokihoz ivartalanitásra. Azt se tudtam kiért is aggódjak. Féltem, hogy Keiko hiányolni fogja őket, de első napokban mintha észre sem vette volna, hogy nincsenek. Aztan egyszercsak hívta őket enni, ment mindegyik szobába és kétségbeesetten visibált. De aztán megint semmi, inkább visszakamaszodott. Úgy futkározott itt mint a kiscicái. Végig futott a fejemen, hogy lehet kattant lett, de persze nem komolyan. Ő egy drága, gyönyörű cicalány. Imádom.
Végül is jó hogy így sült el :)
Már gazdinál :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése