11-ik hét

Bár számomra még mindig lassan telnek a hetek, de már kezdem élvezni, hogy már 3 hete alig van émelygésem, fáradékony vagyok, de van erőm. A ruhák egyre szűkebbek, 2.5 kiló hízásnál tartok és igazából nem tudom mitől, mert nem igazán eszem többet legfeljebb gyümölcsökből, így a vízvisszatartásra gondolok.

Olvasmányaim szerint teljesen változó ki mennyit szed fel, egy doki szerint az első trimeszterben  3 kiló a normális. Látványosan a hasam és a mellem nőtt és eltűnt már a derekam. Így persze jó pár ruhám, farmerem szűkős lett.

Jövő héten kell menjek a down kombinált tesztre  és genetikai ultrahangra. Reménykedem, hogy minden rendben lesz és egészséges a baba. 

Házunk eladása folyamatban van, jó sokan jöttek megnézni érdemi ajánlatot egy hölgytől kaptunk aminek csak annyi a hátránya, hogy készpénze csak 21 millió van, de 2 lakása van és az egyiket el is kezdené árulni, hogy a maradék 3-at is megtudja adni. Utolsó esetben jelzálogot venne fel a másik lakására amelyikben a lánya lakik. Természetesen nekünk nem is lenne gond, hiszen a szeptemberi-októberi költözés nem ütközne akadályba, mint ahogy párszor felmerült ez a problémakör. 

Legfeljebb kicsit bonyolítaná a szerződéskötést. Viszont mi már biztosabban tudnánk nézegetni Szegeden ingatlant. 

A munkát egyre nehezebben bírom, du olyan fáradékonyság fog el, hogy úgy érzem abban a pillanatban eltudnék aludni. Idegem sincs a sok emberhez, de próbálom magam tartani, sőt ez a heti átlag 2 szabadnap jót tesz.

13 hét után szeretnék elkezdeni terhesjógára járni. Kicsit drágállom, de úgy érzem hasznos lenne mindenképp. Hiányzik a mozgás, a bringázás. Igen kicsit hiányzik a régi életem. Könnyebbnek könnyebb volt, az hogy még meg sincs a baba csak ott a pocakomban megváltoztat egy csomó mindent az életünkben. Mindenkor és mindenben az az első, hogy ne essen baja és miatta kell vigyáznom magamra. Gondolom a megszületésével ez fokozódik. Mintha már ő irányítana.

8-ik hét

Tegnap visszamentünk a Kaáliba ultrahangra, remélhetőleg ott az utolsóra :) nagyon jó hírt közölt a dokik. 2 centis babóca erős szívveréssel! Leírhatatlan érzés. Nem létezik olyan dolog amit ez felülírhatna egy ember életében. D-nek is könnybe lábadt a szeme miközben nézte. 

Most talán kezdenek felgyorsulni az események. Egy rakás vizsgálat következik vagyis felvesznek a terhesgondozásba és remélhetőleg minden de minden jól alakul.

Tüneteim nem túl erősek a cicifeszülésen és növésén kívül, talán a pisilés és a fáradtság meg néha émelygés. Mondtam a dokinak, hogy azért is izgultam, mert szó szerint még egyszer sem hánytam vagyis de 2 napja a D által készített pizzától, de az hasmenéses is volt. A paradicsomszószra tippelek vagy nem tudom mindenesetre D- nek nem volt problémája tehát nem volt valami romlott vagy ilyesmi. A doki reakciója tipikus volt, legyintett és biztositott róla, hogy minden terhesség más és hányinger nélkül is erős babát lehet kihordani. 

Kívánós viszont vagyok már egy ideje és bizonyos ételek iránt amelyek azelőtt kedvenceim voltak rá sem tudok nézni. Mintha tényleg nem lennél önmagad. Valaki ott írányitja dolgokat.

Szerencsére még csak 1 kilót híztam, nem az elhízástól félek az tudom hogy ezzel jár, csak olvastam, hogy van aki fogy az első trimeszterben ami jobb, mert utána úgy is beindul a zabakényszer és hízás. 

A túlzott elhízás miatt viszont kialakulhat egy rakás betegség pl cukorbetegség, túlzott vízvisszatartás stb és a babának sem tesz jót meg a nő lelkének sem azt hiszem.

Jó érzés, hogy mindenki drukkol nekem olyan érzésem van, hogy legalább mások is ennyire várták ezt a pillanatot mint mi :D

Közben a szegedi téma is egyre aktuálisabb. Pár hónap és már talán cuccolunk. Lassan a ház is hirdetve lesz amitől természetesen félek, hogy nehogy ne legyen rá potenciális érdeklődő, de attól is hogy túl korán érkezzen vevő. Híd alá nem szeretnék kerülni és az albérletezést is kihagynám szívem szerint. Közben meg már jár az agyam az új ház kialakításán. Már azt biztosan tudom mit nem szeretnék!!! Az első ház mindenképp jó tapasztalat. Lakásban nem is gondolkodom. Egy porcikám sem kíván se újépítésűben sem társasházban sem betonszerűben lakni. 

Viszont megint az a dilemma mikor nincs pénze az embernek: gyönyörű, drága környék drága pénzért vagy külváros, agglomeráció kevesebbért. 

http://ingatlan.com/szeged-szoreg/elado+haz/csaladi-haz/csongrad+megye+szeged/22757219

http://ingatlan.com/szeged/elado+haz/csaladi-haz/csongrad+megye+szeged/

http://ingatlan.com/szeged/elado+haz/sorhaz/csongrad+megye+szeged+furj+utca/23044229

sajnos az Ikeában nincs sötétkék

még...és nem akarok faliszekrényeket most sem

   

bár praktikusnak gondolom a padlót, de világosabbat szeretnék

gyönyörű parketta és ez a válaszfal meg ideképzelve a sötétkék konyhabútorszínt

    

rávagyok kattanva a szürke (sötétkék) és a natúr fa kombinációra

totál beszürkülnék :) a szőnyeg nem annyira tetszik

de végül is úrfit érzek

Szóval vannak variációk, de sajnos a pénz beszél tudom, hogy valamiben meg kell alkudnom.

Szürke, sötétkék konyhán gondolkodom. 4 éve még szerelmes voltam a fehér konyhabútorba, de ez is ahogy az öltözködésben az ízlés változhat. Amúgy is jellemző rám az újdonságra vágyás, gondolom ezért is kívánok ennyire Szegedre költözni még ha az életem egy része és részesei itt vannak Pesten.

Hàz eladó

Ideje lenne hirdetnünk a kis hàzunkat, mert alig van 5 hónap és lehet màr költözünk Szegedre. Igazàból mèg mindig jobb, ha kèsőbb adjuk el mint koràbban, hogy ne kerüljünk idő előtt a híd alà. 

Legoptimàlisabb az augusztus-szeptember lenne, de ez nem kívánságműsor 😁 

Remèlem itt Pesten jobban pörög a csalàdi hàzak eladàsa mint ott, mert ahogy elnèzem azon a környèken a hàzak amiket nèzegettem mind megvannak már jó ideje.

Gondolom ott is a panelek hamarabb cserèlnek gazdàt mint a kertesek amit amíg èlek sosem tudom megèrteni, hogy mièrt jobb több emberrel együtt èlni akik fölötted-alattad-melletted köhögnek stb. ahelyett, hogy èlveznè az ember a bizonyos szintű elszigeteltsèget ès a kertet... de hàt különbözőek vagyunk :)

Szeretek itt lakni, igaz Pest nem legjobb kerülete, de közvetlen közelben nem tapasztaltam ennek semmi hàtrànyàt kivève a BKV jàratain utazàst. Eleve rossz, hogy a 9 kilomètert a Vàci utcàg amit bringàval 35 perc alatt megteszek, autóval forgalomtól függően is kb 15 perc az BKV-val mèg ha 3 variàció is lètezik ez az út 45 perc. Nem beszèlve az emberekről akik ezeken utaznak. Büdösek. Mondjuk az egész vàros jàratain megtalàlhatóak csak talàn kevesebben. Ès a metróaluljàrok! A Hatàr úti egy külön fogalom, de a Kàlvin tèri is megèr egy misèt.. vagyis kivètel nèlkül szinte mindegyiknèl csövesekbe botlik az ember. Ezèrt is unom mâr ezt a vârost! Túl sok idő utazni ès túl sok csöves ès büdös tömegközlekedèsi jàratok. Amúgy meg mindenhova autóval jàrni is ellenzem ahhoz meg túlsàgosan zöldpàrti vagyok. 

Szóval yakorlásképp csináltam pár képet, a szöveget még nem találtam ki, de remélem az ingatlan.com-on lesz valami támpont. Ingatlanossal még nem igazán szeretnék foglalkozni, de természetesen ha szükség rávisz segítséget kérünk, hiszen tengernyi időnk nincs. 

Idő

Az életünk lényeges szegmense az idő. Pontosabban az idő múlása. Legtöbbször gyorsan telik, nekünk most lassan. Gondolom ez összefügg a fontos történésekkel, ha nem zajlik semmi akkor gyorsan pörög, legalábbis én így érzem... 

5 hetes vagyok, vagyis ma 5+1, ez olyan mint mikor az életkorodat kérdezik. Ha fiatal az ember akkor hajlamos előre számolni és a be nem töltött évet mondani, később már szülinap előtt is ragaszkodunk a kisebb számhoz. 

Már nagyon várom a dokilátogatást. Elvileg akkor már 6hét+3napos leszek és kellene majd lennie szívhangnak. 

Tüneteim még nagyjából ugyanazok: fáradtság amire gondolom külön rátesz a tavaszias, váltakozó idő és a mell. Ez az egyik legjobb ami történhet egy nő testével :) Nem tudom, hogy a nagyobb mellekkel megáldott nők is ilyen boldogan érzékelik, hogy mellük egyre teltebb és súlyosabb. Tényleg. Gondolom a has növekedésével ez már kicsit elveszíti látványosságát és az örömöt eziránt, de most ez kitűnő. Émelygés ritkán van. Ha gyrosos közelében járok el nem tudom képzelni, hogy ilyen szagos valamit valaki meg tud enni vagy egy erősebb testszag eléggé kellemetlen, de kibirható. Az orrom még mindig kitűnő sajnos. 

Kilóra kevesebb vagyok pontosan 55-ről lementem 54-re, de viszont puffadok és vizesedem. Ezért a nadrágokat szűkebbnek érzem már.  Ebben közrejátszik a nagy mennyiségű progeszteron amit reggel-este beviszek a szervezetembe. Ennek pontosan utánanéztem. Gondolom 12-ik hétig rendeltetésszerűen kell szednem. A pici görcsök és nyilalások viszont teljesen elmúltak, néha húzódik ott valami, de rövid és enyhe.

Sosem képzeltem el milyen terhesnek lenni, és nagyon másokra sem figyeltem vagy érdeklődtem ezért is figyelek most magamon meg mindenféle rezdülést. Én eddig minden hónapban éreztem, hogy nem vagyok terhes és bár igazából most sem volt semmi különleges tünetem csupa premenstruációs biszbaszok voltak, de a vége felé már elkapott egy reménykeltőbb érzés. 

A hétköznapjaim meg telnek úgyanúgy. Érzelmesebb vagyok természetesen, hajlamos vagyok sokminden miatt pityergés állapotába kerülni. Emberekhez való viszonyom is furcsa. Sokkal elfogadóbb vagyok viszont érzékenyebb is. Vagyis nagyobb a szeretet érzés bennem de sebezhetőbb is vagyok.

Mindeközben rájöttem, hogy ha valamit kapunk, valamit elveszítünk. És fordítva is így igaz. Ha valamit vagy valakit elveszítünk. Az élet körforgása. És minnél erőssebben kötődtünk az elveszítetthez annál erősebben fogunk kötődni a megnyerthez. Én szeretem ezt a kis embriót aki növekedni akar bennem. És reménykedem, hogy erős és egésszéges kisbabává válik. Én mindent megteszek érte. Mert most ő a legfontosabb. 

Anyák napja

Nekem különleges kapcsolatom volt gyerekkoromban anyukámmal. Szabályosan éreztem a függőséget, lélegezni nem tudtam nélküle. Az a kevés időszak mikor távol voltam tőle éreztem, hogy kicsúszik a talaj és én egyedül vagyok a világban elveszetten. Senki nem tudta pótolni. Csak bőgtem és bőgtem utána. 

A nagy szerelmekhez hasonlítható az érzés, mikor érzed, hogy egy test egy lélek.

Természetesen a szeretet megmaradt csak az ember élete idővel bonyolódik... szerelmek, a nagybetűs élet, férj, család... de anya csak egy van és én mindent megtennék érte. Ahogy minden gyermek az anyukájáért. És ezt a mai napon ünnepeljük, amit szóban igen nehéz megfogalmazni. Hálás vagyok neki. Ő erőn felül teljesített mindig, az élet nem kényeztette. 4 gyerek 1 alkoholista férj, 3 műszakos munkahely. És megcsinálta. Soha nem panaszkodott, hogy milyen nehéz az élet. Természetesen apukám ivásait nehezen tolerálta, de mindig minket nézett, a mi érdekeinket. Egyszerűen, ösztönből, kitűnően. És megálltuk a helyünket. Talpon vagyunk mert erősek vagyunk. A tisztesség, igazságosság iránti vágyat, az önérzetet tőle kaptuk. Azt hiszem ez a legfontosabb neki, hogy emberek maradjunk minden helyzetben. 

Nekem az anyaság mindig távoli volt. Szeretem a gyerekeket inkább magamban nem bíztam, hogy én ezt a feladatot megtudom jól csinálni. Hiszen még fejlődnöm, okosodnom kell, hogy megtudjam adni azt amit megszeretnék adni. Józan eszemmel tudom, hogy ezt a legtöbb anya mind tudja mert átalakul közben. Felesleges aggódalmak. 

Féltem az anyaságtól, már nem. Most hogy reménykedhetek, hogy anyává válok már nagyon várom.

Szinte türelmetlenül. Hogy leteljen a bizonytalan időszak. Névnapomra terveztem a tesztet mivel akkor telt le az inszemináció utáni 14 nap, de már előtte nem bírtam magammal, mert éreztem valamit. Nagyon nagyon halványan, de már akkor ott volt. Névnapomon már jól kivehetően, hogy éreztem nem káprázik a szemem. Életem legszebb névnapi ajándéka!!!

Az elmúlt két hét is nehezen telt. Most megint 2 hét várakozás amíg ultrahangra megyek és a doktor is legalizálja a terhességemet. Szóval talán ez a legnagyobb hátulütője a késői kismamáknak, hogy tudatossabbak és jobban aggódnak a babáért.

Persze van is miért. De én egészségesnek érzem magam és elég vitalitás van bennem, hogy ne érezzem a koromat hátrányként. Inkább a baba érdekében aggódom. Hogy neki ne legyen ebből problémája. Nagyon mélyen érintene. Túlságosan is.

Már azt hiszem abbahagyom a mindennapi tesztelgetést. Vagy lekorlátozom 3 naponként. Ma reggel is volt, kómásan mivel új szokásom lett éjszaka felkelni pisilni meg is csináltam, de ilyenkor időérzék sem igazán helytálló, mert hirtelen megijedtem, hogy semmilyen csík nincs ott, de aztán persze lett. Már majdnem majdnem olyan erős mint a teszt csík. Sok jelét nem észlelem, eleinte abszolút premenstruációs tüneteim voltak, melleim teltek és súlyosabbak, de persze méretükbő adódoan ez persze csak nekem tűnik fel. A gyakori pisilés és az erős szaglóérzék és a megnagyobbodott méh van még. Szerencsére már nincsenek szúrkák, néha néha érzek benyillalást. És fáradtabbá válok bármit csinálok. És cikáznak a gondolataim. Már a 9 hónapot gyorsan végigszaladtam. Vajon egy vagy kettő lesz, itt dokiválasztás, ha Szegedre lemegyünk dokiváltás stb. Csillagjegy? :D

                                               

IMANY - Take Care (DSF & DINO MFU Remix)

Változatosság gyönyörködtet

Olyan vagyok mint egy medve, amelyik kaparja az ajtót, hogy már menne ki a friss levegőre, napra elég volt a tunyaságból. Elég volt a hidegből. És elég volt a robotmódból. Meló, haza, meló, haza...

Mindenki beöltözve, feketébe, morcosan, begubózva. Már az esti szolárium is sokat segített, behunytam a szemem és máris a tűző napon voltam a korfui tengerparton. Mire nem jók az emlékek.

Közben meg történnek a dolgok. Végre a gyerektervezés is olyan szakaszban van amikor is nagyobb reménnyel nézek neki a hónapoknak. 
És suli időszak van. És ki kellene találjam, hogyan bővítsem gyors ütemben az angol nyelvtudásomat. Annyira érzem az ez év változásait, hogy már kezdek türelmetlen lenni. Bár sok szempontból Szeged, vidéki város lévén visszalépés lenne, de én mégis úgy érzem életünk minősége javulna. 
Egy nagyváros sokmindent el is vesz az embertől. Pénzt például ahogy adja úgy el is veszi, de leginkább az idővel lop meg. Meg igazából meguntam Budapestet. Szeretem meg minden, de szerintem általánosan igényünk van a változatosságra. Kinek jobban kinek kevésbé. Életünk bizonyos aspektusait nincs módunkban megváltoztatni, de talán nem is kell elég ha módjával kezdjük mint ahogy lakásunk belső terét igazítjuk néha ide-oda átköltöztetjük a dolgokat. 
Szóval nem hiszem, hogy Budapest tudna nekem adni valamit amit eddig nem tudott. Ahogy meg itt élek az már nem elég ilyen módon. Barátaimat sajnálom, de amilyen időhiányos életvitelt viszünk az a 160 km fel sem fog tűnni hiszen nagyrészt netes felületen tartjuk intenzíven a kapcsolatot. A személyes találkozások meg amúgy is nagyon ritkák hiszen szétvagyunk szórodva a város különböző pontján élünk.
De minden a jövő titka.