Vannak olyan nők akiket bár megtehetik ez a cselekvés nem dob fel. És persze vannak nők akik nem tudják megengedni maguknak. És vannak nők akik nagyon élvezik. Nekik terápia. Önajándékozás. Mint pl. nekem. És nem igaz, hogy addig vagy boldog míg szatyorba landol. Magamat felhozva példának ugyanúgy tudok örülni a 20-ik kabátnak vagy cipőnek. Ezért említem pont ezt, mert ezekből van a legtöbb és ezekből vásárlom a legtöbbet. Volt farmeridőszakom, volt táska, most ez.
Leárazási akciókban féláron gyönyörűségeket beszerezni felér számomra egy terápiával. És utána boldogan beülni este 8 után egy finom sütire egy barátnőddel. Arany pontot tett nekem a nap végére. A szavaimmal most biztos minden élettanacsadó ellenkezne :))
De én hiszem ha jól akarom érezni magam, jutalmaznom kell testemet, lelkemet. Nem vagyok egy életművész a szó szoros értelmében mert túl konvencionális nevelést kaptam ahhoz, de lételemem, hogy jól érezzem magam. Térben, időben, kapcsolataimban! Persze, hogy pénzbe kerül mint minden, de hiszek a körforgásban. Az önsanyargatás hosszú távon nem vezet jóra se magunknál se másoknál. Tele vagyok hibákkal, de ki nem. Tele van az életem nehézségekkel de kinek nem. Nem kaphatok meg mindent, hiszen a Mikulás sem hozott gyerekként meg mindent amit kértem. Pedig azzal etetik a gyerekeket, hogy írd meg mire vágysz és Mikulás vagy Jézuska elhozza. Messze nem úgy teljesítenek.
De azt ami miénk lehet annak örülni kell. Minden következő napnak, tárgyaknak, embereknek akiket szeretünk és akik szeretnek. Na jó ez kicsit nyálas és egyszerű, de nálam működik.
Utazni sem azért szeretek, mert nincs mire költenem a pénzem hiszen nagyon is sokminden hiányzik a házból... hanem mert terápia, kiszakít, örömet okoz. Boldoggá tesz. Lehet szerencsés vagyok, könnyű eset vagyok hisz sokminden kielégít, nem tudom. Gürcölök érte, de élvezem. Nyitott vagyok és nem sajnálom a pénzt arra ami örömet okoz.
Ma reggel kinézek az ablakon január : köd és szürkeség, és ugyanaz az hely vár már 8 éve, de ma is biztos fog valami kellemes történni.Mert bár visszajön a külföldi-magyar hölgy róka bundájában, hogy nyavalyogjon egy olcsó szar kínai bőrönd miatt, de jön majd a meleg srác is aki annyira cuki és kedves a tökipénztárcájért. És jön a Gábor telefonja aki jótanácsokkal lát el és figyelemmel, mert tudja, hogy az apakép mennyire hiánycikk az életemben. És felveszem az új kabátom(Tom Tailor). És a többi. Hogy holnap milyen lesz nem tudom, lehet csak tök szar fog történni, de aztán jön újra egy nap. Körforgás.
Át kell spílerkedjünk magunkat az életen!
Így nem csak túlèlhetjük, hanem élvezzhetjük is. És olvasni, olvasni, olvasni...
