Egy fura időszak

...kissé ritkán, kissé későn, kissé fáradtan vagyok, de VAGYOK! És kissé úgy érzem magam mint egy zombi: fekszem, kelek, megyek, túlélem...és letargiában de várom az ünnepeket. A Karácsonyt, mert 2 nap egymásután szabad és mert már utána csak pár nap. Várom az Új Évet, mert vége ennek és újra önmagam lehetek. Újra lesz időm a barátokra, újra normális körülmények között dolgozhatom, és lesz szombatom-vasárnapom és akár szabadnapom :D Néha milyen kevéstől is boldog az ember ;)
Ezek tények nem panaszkodás, mert tudom én választottam és tudom miért alkuszom. Ennyi idő alatt ennyi pénzt sehol nem tudnék normális körülmények között összeszedni. És önismeretnek is nagyon hatásos. Próbálgatod saját határaidat és másokét.
Egy emberrel akivel igazából nem nagyon ismeritek egymást, akivel 12 órákat akár együtt vagy, akivel súrlódások vannak nap mint nap. Mert mindketten erősek vagytok és mindketten óvjátok a "felségterületet". És itt tényleg két dudás van egy csárdában. És ráadásként még férfi-női fel-alárendeltséggel is barátkoznom kell. Mert igenis szükség van férfi kézre, mert nőből vagyok és nem tudok megoldani mindent férfi nélkül. De szerencsére a humor itt is kisegít minket, mert van amikor már magadat is hülyének nézed... Szóval ennyit a jelenlegi életszakaszomról...

Viszont álmaim netovábbja lenne, ha elutazhatnék egy csendes helyre ahol meleg van, tenger és pihenés. Ha ennyi embert nap mint nap érzékelned kell megtanulod értékelni az egyedüllétet és a csendet és a nyugodtságot és a MELEGET és az alvást.