Viaskodás

önmagammal, a félelmeimmel, a gondolataimmal, az érzéseimmel!

Olvasom, látom, hiszem, hogy minden egyén élete más és más! Hogy minden megtörténhet önmagunk tudatos cselekedete NÉLKÜL IS. Hogy nem véletlen, hogy ki a családunk, barátaink szerelmünk! Mindennek és mindenkinek értelme van az életünkben. A simogatásokat, a pofonokat nem fölöslegben kapjuk vagyis minden negatív vagy pozítiv dolog része önmagunknak.

A titok nem az ha azt hisszük, valljuk, hogy velünk csak jó dolog történhet, mert a rosszat tudatosan nem vonzzuk be a gondolatainkkal... az élet, sors annyival komplexebb, erősebb mint a mi tudatunk.

Pici csillagocskák vagyunk itt mindannyian, nő, férfi, gyerek, kutya, macska... bejárunk egy pályát jól, rosszul, de hogy holnap mi következik mi ér minket, jó vagy rossz és annak mi célja velünk az már talán egy magasabb rendű tudás sajátossága. Talán apránként, sok tapasztalat, érzés, felismerés és tudás révén eligazodhatunk az életünkön.

A buddhizmus egy nagyon jó életvezető vallás sztem. Ha belemélyednénk biztos sokmindenre megkaphatnánk a választ.

E heti inspiráló a Felhőatlasz (Cloud Atlas) c. film és a decemberi Elle cikke "Aminek történnie kell", a többi még vár rám...

Félek

Közeledik az év vége és én mint tavaly legszívesebben átugranám! Nem égek karácsonyi lázban, nem érdekel az ajándékosztás, kapás. Nem érdekel a szilveszteri bulizás! Lassan jó ideje ezt érzem évek óta, de talán ez az első év, hogy már az utolsó hajrá előtt túlterhelt vagyok. Hogy mi lesz velem 3 hét múlva? Sztem simán fel lehet mosatni velem a

földet... olyan jó lenne, ha gyárilag kicsit könnyedebb lennék. Nem hiszem, hogy a nehezen szerzett gyümölcsnek édesebb lenne a leve... mert közben elvész a lényeg, te magad, az életed és jöhet egy nagy változás és minden összedől. És építhetketsz újra és újra... Kicsit megfertöződtem: már előre félek a kudarctól, félek, hogy a szerelmünk már nem olyan erős, hogy mindent kibírjon félek, hogy testem-lelkem annyira kizsigerelve, hogy a Baba várni fog... Későn érő típus vagyok, nálam minden átlaghoz mérten későbben érik be: házasság, lakás, állampolgárság, diploma mind oly sok időbe telt, telik.

31 éves voltam mikor jött Philip, életem első kutyája!!! Más 5 évesen kapja :))

Ami hátrány az előny is: mély kudarcok sem értek. Nagyjából a biztos pont mindig megvolt az életemben.

A Baba most kezd el igazából foglalkozni és félek nagyon félek, hogy sokat kell rá várnom vagy talán soha nem jön el!!!Mi lesz, ha az a sorsom, hogy nem lesz Szonja és Levente??? Igazából "miattuk" vettünk házat! Hogy ha lesz gyerek jobb legyen neki(k). Mi lesz ha a Baba hiánya (legfontosabb egy nő életében) lesz életem kudarca???

Nálunk (tág családi kör) nincsenek gyermektelenek, aki az az még fiatal ahhoz, hogy családot alapítson! De barátaim közt vannak! Én nem tudnám feldolgozni ezt a kudarcot :((

Jajjjj már nagyon piros nap következik

Bosszú

Rambo bosszúja! Mindig ezt teszi. Mielőtt elmentünk az este azon morfondiroztam hangosan Daninak, hogy vajon mit talál ki az ebadta?! Össz-vissz 3órát voltunk el addig ő ügyködött. Fogalmam sincs, hogy mikor kezdi el, elmenetelünk után vagy először felméri a terepet, hogy mit is rombolhat vagy...

Mindenesetre a nesszeszeremet megszerezte az asztalról ami folyékony dolog volt azt rendszeretően megrágcsálta semmit ki nem hagyva... úgymint vadiúj szájfény, mini tusfürdő, kézfertőtlenitő és ami legjobban fájt ott volt az iphonos fülhallgatóm, aminek zsinórját centinként rágcsálta szét.

Okos kutya egyből tudja, hogy haragszom es sunyít Dani lábaihoz míg szidom (de minek) aztán mikor befejezem a szidást fut hozzám erős farkcsóvával és nyalja kezem, lábam... és néz rám angyali szemekkel. Hogy játszik velünk?!

Hogy az angyali Philip mit csinálhat közben el nem tudom képzelni... ilyenkor is csak néz a nagy szemeivel a drága...

Hát igen van egy angyali cicakutyám és egy romboló-lázadó kamaszkutyám :)))

Sosem tudok sokáig haragudni rájuk, holott ez nem jellemző rám az embertársaim felé, de ők nekem mind kis angyalkák csak egyik-másik feszegeti az angyali lét határait!

Nyávogós leányka

Aki én volnék... D este ezt ragasztotta rám, ő aki nem bírja a sötétséget Tv hang-fény mellett szeret elaludni, ő illet ilyen jelzőkkel, mert kinyilvanítom, hogy hiába halkít a fény zavar :(( és minnél jobban kérem annál jobban ragaszkodik kisded dolgaihoz még akkor is mikor nyilvánvaló horkolását felróvom neki. És én vagyok a "nyávogós leányka"...
Sok idő eltelt és igen öregszem méga ez nem is okoz számomra problémát, de az energiaszintem gyorsan nullázódik. Sosem voltam bagolytípus mindig éjfél előtt volt jó elaludnom... ez a bioritmusom és igen imádok nyugodtan 8 órát aludni!
Ha nem teszem nyűgössé válok... lehet ebben infantilis vagyok... de nem érzem, hogy kor előrehaladtával csökkentenem kéne az alvási időmet.
Nos most adott egy szoba azon belül egy galéria ami nagyon nem változtat semmin. Egy légtér!
A házikóban viszont pontosan 3 szeparált légtér lesz: 2 háló és 1 nappali :))) Igaz, hogy a nappali köztes, de akkor is ha egy bizonyos hangmennyiséget nem túllépve simán befészkelhetem magam az ágyba és aludhatok zavaró tényező nélkül :))) ez nekem mindent megèr ;)
Már nagyon vàrom!!! Az a nagyon jó nekünk, hogy a felújítás után a kis igényeinket megvalósítottuk :D igaz, hogy a kis wcből eredetileg mosókamrát szerettem volna, de most már örülök, hogy van plussz wc helység. Ki tudja egyszer mennyien fogjuk lakni házikónkat
:))

Újabb takarítás

Ma újabb takarítás várt ránk. Most Enikő segített kicsit padlót súrolni... alakul, de még annyi pénz kellene, de ez már szájbarágós dolog, felesleges sírnom úgyis már az összes tartalékot pénzszerzési lehetőséget felhasználtuk, az összes hitelkonstrukciót kihasználtuk így csak a jövőben bízhatunk.

Egy gondom-bajom van, hogy nem tudom mit tegyek az ablakra... mivel előszoba-konyha-nappali nagyon oda kell figyelnem :-o

Közben Enikő elmesélte gondját-baját. Fel is kavart kicsit. Sajnálom szegénykét, mert nem ezt érdemli. Nagyon rendes lány és sok férfi megköszönhetné, hogy ő a barátnője... és most úgy látszik talpára áll  úgymond nem tűri tovább, hogy fát hasogassanak a hátán. Közben meg irtóra sajnálom, mert sztem Jocó amúgy tök jó fej és jóravaló csak hát elindult az anyagi lejtő felé és az a gond, hogy rántja magával.

 Hát meglássuk mi lesz ott... És ott van a 2 kutyus. És még jó, hogy nincs gyerek.

 Az biztos, hogy nehéz egy hosszú kapcsolatból kiszállni, de ha nincs tovább meg kell tenni... én is megtettem egyszer igaz más okból, de úgyis, hogy tudtam nem tudnám elképzelni, hogy vele éljem le az életemet kurva nehéz volt! Az évek összeragasztanak! Hogy jobb lett nem tudom, mert nem tudom mi lett volna ha maradok... egy rossz szavam sincs Attilára és a kapcsolatunkra :)) talán csak az, hogy ami elmúlt az elmúlt! 

Szomorú ez mindig... de hát mindennek vége valaminek a kezdete...

 

Első takarítás

Haladunk :D lassan de olyan jó látni ahogy alakul, tisztul, szépül. A vége meg olyan távol van annyi minden hiányzik... sok-sok apróság ami kiszámolva még irtózatos pénzösszeg. A legrosszabb az egészben, hogy késésben vagyunk, már jövő hónapban december, karácsonyi vásár, aztán vizsgák... olyan jó lenne ha még csak szeptember lenne ;)

Ha megkérdeznék, hogy belemennék mégegyszer, ha tudnám, hogy mi vár ránk hát nem tudom :)))) erősen elgondolkodnék!!! Talán lehet maradnunk kellett volna egy belvárosi lakásnál... de ha arra gondolok, hogy a kutyák és majd a jövendő gyerekeinknek jobb lesz a kert akkor rögtön megrázom magam és összeszorítom a fogam... végül is egy pesti, modern, felújított házikónk lesz :D Miénk!

Kutyáknak fürdés volt ma, Philipet mindig be kell burkolni mert reszket a drágám és olyan gyámoltalan (ők nem takarítottak ;) hanem össze-vissza futkároztak mindenben) fogalmam sincs hogy hogy fogom őket folyamatosan tisztítani ?!

Jóga

Végre eljutottunk a lányokkal jógázni. Nos nem igazán néztem utána

 

így rá kellett jönnöm, hogy nem egy könnyű testedzés. Kemény izomlázam  lett a tegnapi 1,5 órától. De tetszik. 

Iszonyúan bevagyok macskásodva... a térdemet szokás szerint a megfelelő pozícióban sosem tudtam kinyújtani. De remélem lassan idomulok majd. És az izmaim is.

Azt mondják a jóga egy életforma...és nagyon bele lehet szeretni

Valós probléma

Rájöttem, hogy mi az ami nem jó nekem... nem jó, hogy minden stresszmomentum, probléma, ingerlékenység, vádaskodás, kritika, elégedetlenség, unalom, frusztráció rajtam csattan. Ez nem tudom milyen fázisa egy kapcsolatnak de számomra élhetetlen!!! Tudom, hogy sok nő átéli ezt van hogy az elején már van hogy a közepén van hogy a végén. Ez már az amikor nem jól szereted a másikat inkább csak elviseled. Már nem szerelem, már nem igazi barát csak egy társ aki akár fejre is állhatna akár házitündér is lehetne, már csak egy kellék akin sok mindent le lehet vezetni... ezt azért is látom, érzem tisztán mert van viszonyítási alapom. Olyan nagy volt a szerelem, olyan nagy volt a barátság, a hasonló gondolkodás, a tisztelet, a humor, a jövőkép... és még sorolhatnám. Megtört minket valami, de leginkább az egymáshoz való viszonyulásunkat. Egy nő jéghideggé tud válni, ha cserbenhagyják! Megkövesedik. Ezt nem akarom átélni. Élvezni akarom, hogy nő vagyok, hogy szeretnek, hogy tisztelnek, átakarom élni, hogy végre elengedjem magam, hogy rákészüljek az anyaszerepre. Biztonságban és szeretetben akarom tudni magamat és majd eljövendő gyermekemet. Olyan nehéz ezt megérteni és kicsit jobban szeretni a másikat??? Talán nem kell úgy mint az elején, de hasonlóan... azt mondják bonyolultak a nők pedig csak el kell hitetni velünk azt, hogy szeretnek!

Élvezd

:) a mindent!

Évforduló

Ez egy nagyon személyes poszt. Igazából sírok miközben pötyögöm a szavakat. És iszom. És ez  megkönyebülés is a részemről. Aki ismer és olvassa tudja, hogy ritkán mutatom magam gyengének....

Ma 2 éve, hogy házasok vagyunk D-vel. Ez igazából nem sokat számít már, mert már 9 éve együtt vagyunk. Egy kisebb kihagyással. Ma olvastam, hogy egy pár 5 fázison kell átmenjen. Persze sokan elakadnak vagy sokan átugornak 1-2 fázist vagy nem érnek a végére. Ez a gyakori eset. Először van a rózsaszín köd, ez tök logikus utána jön a ráébredés időszak, aztán a hatalommegosztás időszak, aztán átlépve a kialakított ritmus, szabályok, aztán a tiszta elköteleződés.

 Statisztika szerint a párok 5%-a jut el a végső szintre...!!!!!

Szomorú! 

Mikor hátranézel és számba veszed mit tettél le az asztalra rögtön jön a reakció de milyen áron???!!! Ma szembesültem a fiatalság könnyedségével, egy tizen-huszonéves pár jött kézen fogva boldogan, gondtalanul. Csak szeretik egymást! Mert az idő haladtával csak bonyolítjuk az életünket és érzéseinket. És az a reális ha így gondolkodunk... kapcsolat, házasság, saját lakás, gyerek.... aztán jön az elhidegülés, válás?????!!!!!!!!!!!!!! Vajon abba az 5%-ban benne leszünk e????

Erős vagyok mert annak kell lennem, hűséges vagyok mert annak kell lennem, élem a hétköznapokat szürkén, feketén, színesen mert ez van! De hol vagyok én ebben? Csak egy tű a szénakazalban.

Ezt érzem.

És mindezek ellenére nem vagyok pesszimista csak tudom valahol elveszítem önmagam egy részét és tudom ezt senki sem érti meg. Mint mikor vagy egy társaság közepében vagy és egy pillanatban  ráébredsz, hogy egyedül vagy!

Az egy nagyon szomorú pillanat.

példa

Hétvégén kerti babgulyás volt számomra idegen társasággal. Élveztem. Éreztem a férfiak figyelmét és ellenpontként azt, hogy D már mennyire nem nőként néz rám. Én neki a feleség vagyok a kellék. Egy megjegyzésére valakinek, hogy visz engem szinte benne volt, hogy vállat von. Abban a stádiumban van, hogy ez meg sem fordul a fejében és nem is érdekli. Vagyis érdektelen??? Én ugrottam volna egy ilyen mondatra. Ő csak elhúzta a száját....... ez egy jel???

Ilyenkor szembesülök saját gyengeségemmel, hogy mennyire nem bírok szeretetszegény környezetben lenni. Mennyire igénylem mint minden nő, hogy a férfi akivel megosztod életedet szeressen úgy igazán mint az elején tette. 

Van egy házunk. Igaz csak félig-meddig kész még, de nagyon szép lesz nekünk. Csak kérdés, hogy mi együtt már hogy költözünk be!!!

Túléljük?