Gasztro párbaj

Hú egyik legszemtelenebb dologgal szembesültem ma... ok, hogy D szeret és tud főzni, becsülendő dolog egy férjnél, emeli az értékét, de hogy úgy adta elő az instrukcióit mintha én meg kezdő lennék vagyis már a kezdeteknél elfogom rontani az már több volt a soknál. Mi sem dühít fel jobban mint a jogtalan kritika. Még el sem készült az a valami, de már abban lát potenciált, hogy elrontom. Amúgy úgy tartom valakinek a főztjére épp úgy nem illik azt mondani, hogy nem jó mint ahogy valakinek a gyerekére azt mondani, hogy nem szép! Faragatlanság és rosszindulatúság egyben!
Természetesen nem rontottam el a brassóitl!!! Sőt nagyon nagyon finom lett és ha hagytam volna 3xor szedett volna a tányérjára... úgyhogy asszem sajnálta volna, ha a megelőző szavai hatására fején landolt volna.
Magam védelmére: nem sokszor és nem túl változatosan főzök, de amit igen azt nem rontom el. Az igenis ehető! Csak mert jobb szeretek enni mint főzni még meglehet az igényem, hogy ne maszlagot tegyek ki a tányérra!!! A főzés általában nálam szükség megoldás, túl sok időt és energiát rabol el és túl kevés és lanyha a dicséret és ováció érte ;))
Talán az új konyhám majd megfertőz...