Amióta àllatokkal élek együtt rájöttem, hogy milyen komplex jellemek ahhoz képest amit általában az emberek gondolnak róluk. Különböző természetük, szokásaik vannak. Még az érzékenységi faktoruk is más. De persze nem kehet elvonatkoztatni arról, hogy ők kutyák, macskák... és így vagyunk mi emberek. Mindenki individuum, egyéni tulajdonságokkal, képességekkel, hajlammal, ízléssel, de mégis emberül viselkedünk. Az "állati viselkedés" címkének nem értem igazàn létjogosultságát bizonyos szövegkörnyezetben hisz csak az ember tud a legaljasabb módon, indokolatlanul cselekedni. Emberek vagyunk ez meghatároz minket, skatulyát kapunk. Vannak a szépek, buták, okosak, kövérek, lusták, jólelkűek, gonoszak, értelmesek, intelligensek, egyszerűek, csinosak, tehetségesek... ez most ilyen reggeli random felsorolás volt. És szerintem vannak a cica és a kutya jellemű emberek. Elvileg ellenségek, gyakorlatban vonzzák egymást. A kutya és a macska jellemét is ismerjük ezt még ovódai körben megtanítják nekünk.
Most csak röviden és hirtelen támasztanÁm alá:
a cicalelkű ember elvárja, hogy többet tegyenek érte mint amit ő tesz. Neki nem derogál kezdeményezni hanem csak elvárni és a kegyeket osztogatni. Függetlenségi vágya van és alapból főnöknek született még ha nincs is kinn kiélje ezt. Szereti ha az van akkor és ott amit ő akar. Szereti ha ezt mások is úgy gondolják.
Az ebtermészetű ember végletekig aláveti magát a szeretett lény(ek)nek. Ők a másodhegedűk bárminemű kapcsolatban. Mert ez a jó nekik. Ő azt szereti ha nagyon tud valakit csodálni. Akire fel lehet nézni, rajongásig szeretni.
Önmagát mindig háttérbe húzva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése