Balansz

Azért látszik, hogy a feldúlt napok után már nekem is több szabadidőm van, mert tessék 3 nap után megint gép előtt ülök és próbálom a gondolataimat összefoglalni itt pár mondatban. Tegnap gondolkodtam el, mikor végre első nap volt egy idő óta, hogy kettesben maradtunk Szonjával, hogy ez is milyen jó érzés. Ebben is mint mindenben mennyire a balanszra törekszem, én nagyon szeretek emberek közt lenni megfelelő határig, de szeretek egyedül lenni is. Egyik legkellemesebb időszakom volt a terhességem utolsó negyede mikor tényleg azt csináltam szinte amit akartam. Azt a felszabadultságot legutoljára csak gyerekként éreztem. Egyedüli paráim csak a baba körül lehettek, hogy minden rendben van e. Előre soha nem szoktam parázni mivel a szülés is relatíve messze volt így csak aktuálisan a baba helyzete, mozgása körül koncentráltam és persze akadtak aggodó gondolataim. De gondolom ez természetes. Aztán gyorsan felgyorsultak az események ezzel együttvéve életem legszebb, legsikeresebb, legjobb éve a 2017 volt. Pont 20 évvel előtte indultam útnak fel Pestre (a fővárosba), hogy utána 20 évvel leköltözzek vidékre, nyugalomba. Mert ez is jó nekem. Jó nem sok embert kerülgetni az utcán, jó több embernek köszönni legtöbbször ismeretlenül is. Jó kedves emberekkel egy településen lakni. És igen támogatom a szavazatommal a helyi polgármestert. Szívvel lélekkel csinálja amit csinál. Bár mszp-és akikre amúgy elvből nem szavaznék és mondjuk itt nincs is alternatíva jelölt, de ha lenne is akkor is a mostanira szavaznék. Persze, hogy vannak hibák és biztos megvannak a saját kis stikliei mint minden politikusnak. De már régóta tudom, hogy a tökéletesség nem relatív vagy ha az adott pillanatban az is minden múlékony és minden örök változásban van. Ha ma még jó nem biztos, hogy holnap is jó lesz viszont fordítva is ugyanígy igaz. A legmélyebb gödörből is felfelé visz az út! 

Szóval balansz... egy év után elkezdtem törni a fejemet, hogy lassan majd mihez is kezdek itt Szeged mellett. Munkahelyem ugye nincs, ismerős se nagyon egyetlen fogodzkodó Dani munkehelye ahol bővítést terveznek viszont oda csak megfelelő angol nyelvtudással mehetnék. Egyik opcióm erre az évre, hogy nekifekszem az angolnak, mert ez tényleg nagy lehetőség lenne. Leginkább a gyerek miatt. Nem igazán vágyom ilyen helyen dolgozni, igaz kereskedelemben még annyira sem. De a gyerek miatt azt kell nézzem melyik a legoptimálisabb. Ahogy egy barátnőm mondja ilyenkor minden anyagi érdeket félre kell tenni, mert a gyerek az első! Nem lehet egész napos munkával felnevelni helyesen egy gyereket. A legfontosabban vonja el az ember tőle ami visszavonhatatlan károkat okozhat benne. És hát akkor minek szült az ember...hogy félmunkát végezzen. De azért ami a keleti blokkban elterjedt, hogy szinte muszáj 2-3 évet a gyerekkel maradni vagy több gyerek esetén akár 6 évet kivonja az anyuka magát a forgalomból kötelességtudóan szerintem az is túlzás. Persze 3-4 gyerek esetén már annyi elfoglaltságot ad, hogy nem is csoda, hogy nem jut gondolat és energia meg kedv, hogy még dolgozzon is az anyuka. De egy vagy két gyerek mellett már szépen kivitelezhető. időben visszaintegrálódni. Legfőképpen ha megvan a lehetőség a 6 órára! Mint ahogy Dani nővére dolgozik, nemrég váltott munkahelyet 45 évesen és elment egy multihoz dolgozni, de mivel messze van a munkahely és van két gyerek ezért már 6 órában dolgozik. Igaz emiatt kb havi 60 ezerrel kevesebbet keres! Ami azért belássuk sok pénz. De úgy érzi másképp nem lehet, a gyerekeket nevelni kell és foglalkozni velük. Szóval sokminden cikázik a fejemben, hogy hogyan is legyen. Én nem igazán vágyom 2-ik gyerekre, főleg nem ilyen rövid időn belül. Más választásom meg nem igazán van mivel idén már 40 leszek. Vagy most vagy soha. Szonját sajnálom, ha testvér nélkül nő fel! Mert egy jó testvér egy jó mankó. És akkor is mikor már a szülők nincsenek. Így kerek a család. Szóval passz. De most jelenleg én nem állok készen a 2-ik gyerekre lelkileg. Kialvatlan vagyok és fáradt így meg nem érdemes belevágni, hogy majd egyszer jó lesz. Az nem biztos. De ha kiegyensúlyozott, boldog az anyuka akkor a babája is az lesz. 

Mint előző posztomban írtam lehetőség van magánbölcsibe beadni, amivel időközönként élni is fogok lássuk, hogy bírja és ennek függvényében kezdek gondolkodni hogy mikortól is. Mindennél jobban imádom a lányomat és tudom az anya minden, nem lehet a helyébe lépni, de mégis igazából kiszolgáló személyzet vagyok míg az apja a szórakoztató személyzet! És ez kicsit irigylésreméltó! A sok jó mellett ugye velem csinálja azokat is amit nem szeret. Elaludni, pelenkacsere, öltözködés, bevezetés a nemek világába... az apjával meg a móka, kacagás... mikor hazajön. Ilyenkor jó nekem elvonulni a konyhába és kicsit önmagamban lenni. Bárki bármit mond fárasztó egész nap egy kisgyerek társaságában lenni, etetni kell, altatni, öltöztetni, szórakoztatni, nevelni, vigyázni éber figyelemmel. És ennek a fokozata annak függvényében van, hogy milyen temperamentumú a gyermek. Én minden anyának előírnék szabadnapokat, legalább heti egyet. Mikor vigyázó szemeit nem kell mindenáron a gyermekén tartsa folyamatosan. 

Ezért volt könnyebb régen, mert a generációk közelebb éltek egymáshoz. Mindig volt egy nagymama kéznél, most is nagyon szerencsés akinek része az életének. MIndent de mindent megkönnyit és a gyerekeknek is jót tesz. Kell a balansz nekik is.

2019

Mindig fura új számokat írni. Szóval új évet írunk, nekem igazából tökmindegy bár megjegyzem az én páros éveim mindig nehezebbek mint a páratlan. Ez az év nagyon kerek számunkra 40 évesek leszünk idén. Igen ketten, mert Dani is. Ez olyan mint a 20 éves szülinap, mérföldkő :)) de nemcsak számunkra az ez az év... Szonja értelme is kezd nyiladozni, bébiből kislány válik, bár szerintem számár még minden év mérföldkő.

Nincsenek fogadkozásaim az újévre, nem is szoktam ilyeneket tervezni, ezek amúgy is azért teremtődnek, hogy az ember ne tartsa be. Inkább tanulok az óév hibáiból. Mint ahogy írtam, számomra kicsit nehéz és fárasztó is volt a 2018, de boldogságos. Amióta Szonja megvan minden nap az. Ahogy telnek a napok egyre büszkébb vagyok rá, (persze mint minden anyuka a sajátjára) hihetetlen érzés egy emberi lény kinyilása az életre. 2017-ben mikor megkaptam a csomagot csak egy kis bőgő, alvó kisbaba volt :)) azóta nap mint nap meglep a picike, okos lánykám. 

Az év utolsó negyedében nem sok minden történt körülöttünk, decembert kivéve. Gyorsan teltek a napok, a takarítás, a készülődés az ünnepekre, a vendégfogadásra. Bár már nyáron letudtunk egy nagyobb létszámú partit, de az más volt mivel nagyrészt kint zajlott a kertben. És egy nap volt. 

Karácsonyi napok alatt nem volt nagy, fárasztó programozás, egyik nap sétáltunk át Dani kolleginájához, a többi napokon itthon pihengettünk. Én forszíroztam a Pestre menetelt, de Dani hallani sem akart róla. 29-én Szonja 1 éves lett és meg is érkeztek a rokonok akiknek nagy része itt is maradt 1-ig meg még most is. Jó volt együtt ünnepelni pici lánykám első születésnapját, jó volt látni, érezni a szeretetület felé. Szimplán jó volt együtt lenni. 30-án még egy fürdőbe is elmentünk bár sok értelme nem volt, mert rengeteg ember úgy gondolta, hogy aznap ő is termálvizezik. De Szonja ezt is élvezte. 31-én meg szilveszteri buli volt kilátásban helyileg, természetesen nem tudtuk még hogy lesz kivitelezve, mert azért nálunk még Szonja igényei az elsődlegesek és ő diktál. Szerencsére relatíve közel volt a hely ahog bulizni akartunk így alváshoz is hazaugrottam meg éjfél után pár perccel már itthon is voltunk, mert Szonja megébredt és nem akart nélkülem aludni. Megszokta, hogy alvásnál egy egységet alkotunk. Amúgy is egy irtó nehezen elalvó típus. Kitartás és rengeteg türelem kell, hogy rávegyem az alvásokra. És ez még csak nekem megy. 

De a rövid idő alatt nagyon jó volt kikapcsolódni, táncolni, enni. Rég táncoltam ilyen jót és ez kellett nekem is meg Daninak is. Szerintem neki is jó volt kicsit más környezetben látni engem, még ha rövid időre is. Aki nem hiszi el azt hogy egy gyerek teljesen megváltoztatja a pár mindennapjait, érzelmeit, életét az még egyszerűen csak nem élte át. Az első év mindenképp erről a változásról szól és ki hogy tud vele megbirkózni. És nem azért mert ez mindenáron negatív változás csak más. 

Rájöttem így egy év után, hogy milyen jó érzés néha úgy tükörbe nézni, hogy egy nő nézett vissza nem csak az anya. Mert volt időm hajat szárítani, több sminket rakni, kiöltözni és tetszeni. Ezek a dolgok igencsak elvesztek a mindennapokban, mondom én aki sok időt tölt 4 falon kívül emberek közt. És még így is sokszor kívülállónak érzem magam. Talán ez az amit várok ettől az évtől, több énidőt. Szeretném ha Szonja is kezdene önállósodni mármint, hogy érezze nem csak anya létezik a világon. Anya nélkül is biztonságos hely. Van a faluban magánbölcsöde, nagyon kedvező áron lehet a piciket akár fél napra is beadni. Azt hiszem tavasztól élni is fogunk ezzel a lehetőséggel. 

Szonja nagyon nyitott az emberekre, bár még leginkább belémkapaszkodva ismerkedik velük. Nagyon szeret tetszeni, kokettál mindenkivel és mindenkit el is bűvöl rögtön. Nála tényleg nem csak az van, hogy jaj de édes baba. Mindenki kedvence lesz, mert nyomot akar már most hagyni az emberekben. A könyvtárosnénitől, a védőnő, doktornő bárki ismerős, ismeretlentől elkezdve mindenkinek kedvence. Mert bájos, nyitott, érdeklődő személyiség ami természetesen párosul egy baba amúgy is jaj de édes alapjával. Remélem ez nem is fog változni. Bár nagyon dacos egyéniség, de szerencsére ezt folyamatosan tanulom kezelni, ilyenkor nem hat meg a hisztije. Egy gyermeket kell nevelni és kitárni úgy a világot elé, hogy ráébredje mi helyes és mi nem. A felesleges hisztit és makacsságot nála sem tűröm el. Tudok vele szigorú is lenni már ebben a korban is. Természetesen ahogy a kutyáknál nálunk itt is Dani lesz a lazább, engedékenyebb. És lehet a jobb fej is, de még ezen az áron sem akarom, hogy egy elkényeztetett kis fruska váljon belőle.

Első év

Immáron egy éve, hogy itt lakunk és most első mikulást fogjuk ünnepelni, első Karácsonyt és első szülinapot gyerekkel! Hiszen teljesen átértékelődik minden ünnep, ha gyerek van a háznál. És ahogy mindent ezt is hozzá igazitjuk. 

Dani cégénél is lesz mikulási ünnepség és itt a faluban is megajándékozzák a résztvevő gyereksereget egy rendezvény keretében. Nekem igazán tetszik ez a falusi közösség, állitólag itt a polgármestereknek a helyük évtizedekre van bebetonozva. A mostani is már jó pár éve biztosan ül a helyén, igazából nincs is kihívója, mert semmi értelme nem lenne és ez így van rendjén. Sokat tesz a településért, és ez látszik is. A fiatal családok előszeretettel választják ezt a helyet a közelség Szegedhez, a rendezettség, a közösség mind vonzóerővel bír. Sorra épülnek a szebbnél szebb házak. Természetesen nem csak gazdag emberek élnek itt, megtalálható mindenféle méretű és állapotú ház a faluban. Kisebbség viszont csak a szerb van. 

Mindenféle közösségformáló programok vannak amiket vegyesen fogadnak az ittlakók. Pl. hetente van jóga óra, baba-mama klub, fiatalokat segítő oktatói programok pl. angol nyelvtanulás vagy szakmai tanfolyamok. Kisebb-nagyobb sikerrel. Úgy gondolom a dinamikus betelepülésnek is vannak hátrányai pl. a beilleszkedés menete időről időre változhat. Mindenkinek kell egy kis idő míg magáénak érez valamit. És természetesen nem kerüli el a falu azt a jelenséget sem, hogy hazajárnak csak a lakók benne. Napközben nincs sok élet a faluban, persze eznormális egy kisebb közösségben. Én aki mindig városon éltem, 20 évet meg egy fővárosban ez kicsit még mindig furcsa. De végül is jó értelemben. Nekem tetszik az itteni közösség és örülök, hogy a lányom itt nő fel bár szerintem Szegeden belül is jól éreznénk magukat. Egyre jobban megismerem a várost is. Van egypár része ami nagyon szimpatikus és ami egy évvel ezelőtt rejtve volt előttünk mert mi akkor csak az újszegedi részt láttuk igazán.

Lassan készülődünk az ünnepekre, előttünk van a nagytakarítás és a díszités. Természetesen már becsempéztem pár karácsonyi hangulatot idéző dolgot. Jó látni, hogy van aki az utcában már kívülről fel is díszitette a házát. Bár szerintem a fát tényleg szenteste előtt illik felállítani. 

Az ajándékokat nem szereztük még be, egyetlen egy játékot vettünk csak amit majd a Mikulás hoz Szonjának. Az ünnepi rucijai viszont már beszerezve :D látszik, hogy mi az erősségem. Már fotós neveket is kaptunk csak időpontot kell majd egyeztetni. Torta is lefixálva úgyhogy a készülődésnek sima a menete. 

Csak gondolatok

Igazából gyakran elmélázom, hogy lezárjam hiszen alig írogatok ide. Viszont ha belegondolok, hogy májusban lesz10 éve írogatom a gondolataimat... nosztalgiázni akkor mindenképp jó lesz.  Azt hiszem ez a műfaj már nem annyira divat mint a Szex és New York sorozatnézés idején. Ami gondolom nálunk később jutott el. Ahogy valószínűleg kihalt a privát napló írása is!
A divatirányzatok irányitják az életünket, hiszen már facebookozni is ciki :D
No persze meg az életszakaszaink. Meg a státuszunk. Általában ha rendben van minden megfigyeltem ritkulnak a bejegyzéseim. Hiszen a blogírás jó módja, hogy kiereszd a gondolataidat. Hogy ki olvassa ki nem az már mellékes, hiszen majdnem olyan mint egy pszichológusnál eltöltött óra. A lényeg, hogy kiadod ami bent van.
Az én mostani időszakom nem a blogírásnak kedvez. Pár napja is leültem megírtam félig egy posztot amikor Szonja felkelt így félbemaradt és el is veszett, mert elfelejtettem menteni. Szőrén-szálán eltűnt. Laikusként tényleg azt gondolja az ember, hogy mennyi ideje van egy kismamának, de a valóságban ez nincs így. Mivel a nap nagy része a gyerekhez igazodik. És ahogy növekszik egyre intenzívebb. Mikor kel fel, mikor egyen, mikor fektetni le újra, játszani, aludni, sétálni, enni, játszani aludni és már vége is a napnak. Örülök, ha úgy ahogy rendbe tudom szedni a házat meg a szokásosan kötelező dolgokat. Hiszen még azt is nehéz kilogisztikázni mikor menjek zuhanyozni. Mikor alszik még reggel attól félek, hogy felébred és nála változó van hogy ordítva ébred vagy van, hogy csak azt hallom, hogy beszélget. Vagy mikor már fent van és elvan mélyülve a játékaiba néha besliszanok egy gyors zuhira. Legoptimálisabb lenne este, hogy itthon van az apja, de én jobb szeretek nap elején friss lenni ez egy berögzült szokás. Elöző napi fürdéssel én nem érzem tisztának magam.
Pár napja a cicák bent alszanak ahogy megjött a hideg, így természetesen hajnalok hajnalán Keiko ébreszt! Termésetesen az mellett, hogy alig alszom. Most még extra korán ébredek.
Mennyire más természete van Gizmónak :D valószínűleg, hogy fiú (volt) sokkal rosszabb cicc viszont nem hisztis. Nagyjából elfogadja a dolgokat. Ha kajaidő van akkor üt le mindenkit. Ő az első. És mindig éhes. Keikónál ott áll a kaja órákig, már ha Gizmó nem slisszol be és bezabálja. Még mindig nincsenek jóba. Keikó fúj rá, ez meg még mindig ahogy mindenkivel kikezd vele. Néha Philip hátára is csak úgy ráugrik. Meg úgy mindennek nekimegy seprű, felmosófej... imádom a kis buta fejét. Szóval Keikó miatt nekem most van időm írni, hajnal 6 órakor.
Közeledik Szonja 1 éves szülinapja, és most pont hétvégére esik. Örülök, hogy még decemberben született a kiírt idő előtt, a téli hónapok közül még ez való leginkább ünneplésre. A január szerintem az egyik leglehangolobb. Ünnepek után leereszt amúgy is az ember és próbálja túlélni a hideget, hogy valamikor áprilisban új erőre kapjon. De  ezt lehet azért mondom mert én nyáron születtem és mindenki a maga szülinapi hónapját tartja ideálisnak.
Nem lesz óriási buli, de azért a rokonságból szeretném ha ittlennének. Természetesen lesz torta. Nagy ajándékkal neki nem készülök, hiszen még picilány nagyjából minden játékot 5 percig kóstol aztán pihenteti. Egy profi fotózást szeretnék majd neki, hogy mégis legyen normális fotók róla. De ebben kritikus vagyok, annyi gagyi megoldás van drága pénzért.
Viszont így duplázódik az ünnepekre készülődés. Vegyítjük majd a karácsonyi fílinget a szülinapéval. Tortával is bajban vagyok, hogy milyen legyen :( nem akarok túl extrémet sem, főleg azért nem ha nem sikerül akkor az olyan béna, a lényeg, hogy finom legyen és szép.
Magamról annyit, hogy próbálok nem itthon ragadni még ebben a téli időszakba sem. Sokat járunk be Szegedre. Adok és veszek dolgokat. Főleg a gyereknek persze. Magamnak ritkán vásárolok, hiszen most nincs szükségem annyi új ruhákra. De néha azért megengedek magamnak ezt azt. Pl egy piros teljesen újszerű Hunter gumicsizmát ami kurva jól néz ki, de fogalmam sincs ez miért kerül 44 ezerbe! Igazából mint minden gumicsizma nehéz, ez főleg tehát így nem is annyira kényelmes egy hosszabb sétára. A csaj Angliában vette még egy black friday akción belül aztán persze itthon Szegeden nincs annyira szüksége rá. Igazából nekem sem :) csak mivel egész jó áron hirdette, meg  kurva jól néz ki így megvettem. Gondolva arra, hogy gyerekkel esős időben is ki kell menni :D meg hát ez egy falu, ez sárosabb is mint egy város. Csak hát annyi, hogy eddig nem sok eső esett. De egyszerűen szép. Majd beszerzek a gyereknek, neki is pirosat. :)

néha jó kicsit extrémebb dolgokat megengedni magunknak

minden téren

Voltunk megint fent Pesten, valószínüleg idén utoljára meg tavaszig nem is tervezem. Kicsit ezek a napok futással telnek, főleg a vasárnap volt ilyen, Dani feljött értünk és meglátogattuk a testvéreket is. Ami jó volt teljesen csak Buda agglomerációjából eljutni egy pestibe egy fél nap. Szeretem Pestet, mindig is szeretni fogom, de így hogy ritkábban látom még jobban. Sőt most érzem mennyire jó nekem itt Szegeden mármint mellette. Nem emlékszem ennyi emberre bár csak 1 éve, hogy itt lakunk, szerintem megszaporodtak az emberek. És nem kedvesek, rohannak. És minden tele van. Bármilyen vendéglátó helység, bármilyen fesztivál, vásár, bármilyen tömegközlekedő eszköz, és az útak is. Szóval érthetően idegesitő és frusztráló hosszú távon. Gyerekkel meg főleg. Budakesziről 7 km út autóval a suliig 1 óra a sógoromnak. És ezt minden nap, napi 2xer. És csak rosszabbodik ahogy egyre több autó van minden háztartásban. Tiszta megváltás Jolinál lenni ilyenkor. Neki minden ott van a közelben, és ráadásul ha beülsz vagy a belvárosba mész pikk pakk otthon vagy akár sétával is. Nem kell este buszozni vagy taxizni a belvárosból. És még csendes is. Kivéve persze, hogy néha áthallatszik a szomszéd. Frusztrált is mikor Szonja este ordított, torkaszakadtából.
És ez épp nem hiányzik ebben az időszakban. Nem szeretném, ha falszomszédjunk lenne, Pesterzsébeten is gond lett volna ez nekem, mivel ikerház voltunk. És azért a falakon áthallatszott ez az.
Nincs kedvem ilyenkor még azon is idegeskedni, hogy zavarjuk a szomszédot. Elég frusztráló, ha a gyerek ordít még nincs energiám türelmetlen rosszalló szomszédokhoz. Mert tényleg zavaró a szomszédok hangos ténykedése. Totálisan megértem Jolit ha kiborítja az alsó szomszédban lévő gyerekek ajtócsapkodása meg ilyenek. Az ember az otthonában ki szeretné zárni a külvilágot.
Így megint rájöttem, hogy nekünk ideális a családi ház. A különálló. Apró dolgok, de sokat számítanak és addig nem is jössz rá míg nem kerülsz helyzetbe. Ahogy a babakocsi lépcsőztetése is már zavaró, hiszen egyre nehezebb a gyerek, a mi babakocsinkat ráadásul nem is hagynám semmilyen tárolóban vagy pincében. Ha Jolinál nem lenne lift nehéz lenne közlekedni ott egyedül.  Pedig elsőn lakik vagyis mivel magas a belmagasság olyan mintha 2-on. Még az a pár lépcsőfok is elkívánja a két embert. Bizonyos időszakban már nem jó a kompromisszum. Kellenek az ideális feltételek, hogy az ember ne essen szét idegileg nap mint nap. Legalábbis nekem. Az én komfortérzetem most, hogy anya vagyok nagyon érzékeny bizonyos dolgokban. De pl nekem jó a tömegközlekedés, vonatozás is, séta is. Nem értem azokat akiknek mindenképp kell a seggük alá az autó ha van gyerek és még a faluban lévő sulihoz is autóval mennek. Levegő, séta, együtt töltött idő mindenképp szükséges. Itt ideális a bicikli. Anyuka vagy apuka bringával megy érte és együtt hazabringáznak vagy csak simán sétálnak és közben a gyerek elmesélheti a sulis történéseket. Ebben nőttem fel, mi sétáltunk sokat anyummal. És egyszerűen jó volt együtt lenni. Hiszen ebben a korban az anya vagy apa társasága mindent kizárhat. És ennek kell időt és teret adni.

Őszülőben

Nemcsak az idő a hajam is. Ahogy megszerettem az őszt terhességem óta úgy nem tudom megszeretni az ősz hajszálakat a fejemen. Mivel túl korainak érzem. A családban senki nem őszült ilyen korán mint én. Természetesen megunva a nyári szőkét megint kicsit barnultam, hogy hátha nem lesz feltűnő a lenövés, de sajnos már mindhiába. Az ősz hajszálak miatt ez érvényét vesztette. 

Szeretem ezt az időszakot, nekem sincs annyira mehetnékem, imádok kanapén elterülni olvasni, teázni, kávézni. Imádom rendezni Szonja ruhatárát. Elpakoltam a nyári ruháit majd eladásra szánva és várom, hogy a kis téli kabátkáiba belenőjön :D hiszen olyan lassan nő. Viszont egyre értelmesebb, nagyon jó megfigyelő. És minden nap új, tegnap is egész hosszú ideig állt segítség nélkül, ő is meglepődött milyen elragadtatással néztük ezt a mutatványát. Aztán persze seggre pottyant. Úgy gondolom már nemsokára elindul segítség nélül. De ez nem újdonság, a családban szinte minden gyerek 1 éves kor előtt már járt. Túl vagyunk egy hosszabb kiránduláson. Kettesben felmentünk Pestre, aztán Gyömrő, aztán Szatmár. Hát azt hiszem kicsit ez már sok volt. A négy éjszakából kb semmit nem aludtam át. Szonja miatt is meg idegen helyen sosem tudok jól aludni. Jolinál úgy ahogy jól aludtam, csak Szonja ébresztgetett folyamatosan. Viszont jó volt látni mindenkit. Jó volt a lányokkal együtt lenni. Nem győzöm hangsúlyozni milyen felüdülés őket látni, beszélgetni velük. Jó volt Pestet is újra látni, ráadásul Jolival tök sokat sétáltunk a belvárosban. Remélem ezek a séták folyamatosan életünk része lesz. 

Aztán jött egy kis otthoni ünneplés. Természetesen az is jó volt, csak jó lenne ha nem 5 órás autóútra lenne.

Alakítgatjuk Szonja szobáját, végre felkerültek a szegélylécek. Megint bútort tologattunk, mert a fal ferdesége miatt egyik helyen elég hézagosra sikeredett. Hihetetlenül pontatlan ennek a háznak minden szeglete. Valamikor elkezdtem nézegetni az őszi dekorációkat, úgy irigylem azokat akik pikk-pakk megtalálják őket vagy elkészítik. Annyira tanácstalan voltam, hogy véül semmit nem vettem, készítettem mert már arra jöttem rá, hogy mindjárt itt a karácsonyi dekoráció ideje. Ezt az időszakot azóta várom amióta abbahagytam a karácsonyi vásárt. Igaz most Szonja miatt kicsit variálni kell, mert semmi nem lehet elérhető közelségbe meg figyelembe kell venni, hogy hozzá is idomuljon hiszen első karácsonya. És az egy éves szülinapja is hamarosan. Már gondolatban ezt is tervezem. Arról nem panaszkodhat, hogy nem lesz ünnepi hangulat a házban 2 ünnep közt :D

Tegnap volt 15 éve, hogy összejöttünk Danival és hamarosan jön a 8 éves házassági évfordulónk. Jó még mindig együtt lenni, bár átmentünk ezen-azon és természetesen az érzelmek intenzitása is másképp fejeződik ki, de azt mondom elég jó páros vagyunk. Nem tudom mással milyen lenne? Hogy elértünk volna e ennyit, vagy hogy együtt lennénk e ennyi éven át... valamiért összejöttünk annó és valamiért még mindig együtt vagyunk :) 

És nagyon megy a drukk Editnek akinek ugyanott volt nemrég inszeminációja ahol nekem. Nagyon nagyon remélem, hogy sikeres lesz neki. Mikor vele beszélek mindig átélem azt a rossz érzést, hogy milyen hónapról hónapra csak remélni. Aztán semmi. Még mindig úgy gondolom nagy szerencsém volt tavaly áprilisban. Egy kis csoda. Aki most még édesdeden alszik bent ágyikójában. 

Nyaralás után

Már eltelt egy kis idő mióta visszajöttünk a nyaralásból és azóta az idő is őszbe vagyis szinte télbe fordult. Igazából nem bánom, jólesik a hűvösebb idő. Mármint a kellemesebb fajta, nem az esős, nyirkos, szeles, hideg... vénaszonyok nyara, na az hiányzik. 

Horvátország gyönyörű volt, tiszta, rendezett és kicsit drága mármint Görögországhoz képest. De tényleg egy szép ország és nagyrészt passzol is a többi mediterrán részhez, legalábbis ahol mi voltunk semmiben sem különbözött egy olasz vagy görög városkától. Az emberek is kedvesek. 

A nyaralni babával  nem olyan mint kettesben, mert pihenni nem igazán lehet. Számomra csak annyi, hogy áttettem a székhelyemet a tenger mellé. Ez persze nem mellékes. De a nap nagy része ugyanarról szólt. A babáról. Természetesen ezt tudtam, mert figyelmeztettek már mások előtte, hogy addig utazzunk míg kettesben vagyunk, mert utána 10 évig a nyaralás az nem igazi kikapcsolódás. Mert a gyerekről szól minden. A hely ahol voltunk németek foglalták le, vagy osztrák elvétve holland rendszámmal találkoztunk. És nagy ritkán magyarral. Egy hatalmas kemping terület mindenféle árkategóriáju szálláshellyel, akár egy nyamvadt kis sátorral is el lehet indulni. Teljesen korrekt volt a szállásunk, mindennel felszerelt, új és tiszta. Szóval jó volt és sajnos gyorsan eltelt. Az is tény, hogy a benzinpénzből és pályamatricák árából simán Barcelonáig repülhettünk volna 3-an. Szóval nagyon nem éri meg autókázni, bár annak is megvan a fílingje hiszen az adott helyen nem kell buszoznod, és jó dolog azt az országot átszelni ahol éppen eltöltesz egy hetet. Dani annyira nem élvezte ezt a részt, mert utál idegen helyen vezetni. Nekem nincs jogsim így nem tudom miben különbözik, ha különböző országban vezet az ember a gps-ek világában. Szerintem aki imád vezetni annak mindegy hol, aki meg csak elvezetget mert muszáj az jobban érzi az ismert, bejáratott helyet.
Úgyhogy nem hiszem, hogy mégegyszer rá tudom venni ilyen hosszú autóútra. Ha én vezettem volna biztos megállunk pihenni egyet valamelyik balatonparton, de így szóba sem került, mert minnél hamarabb le akarta tudni ezt a részét. Hát különbözöek vagyunk az biztos. Nem tudom miért kell mindig sietni A-ból B-be, miért nem lehet csak úgy lenni valahol. Dani pl mindenre sajnálja az időt.
És ezt még nyaraláskor sem tudja levetkőzni. Mert az neki nincs. Valahol ebben nagyon elszakadtunk, valamikor 10 évvel ezelőtt egyritmusban haladtunk, aztán neki elkezdett változni a munkahelye és az időérzéke is.

Anno 1 órát utazott oda és 1 órát vissza a munkahely és otthon távot. Aztán lett 40 perc oda és 40 perc vissza. Most 20 perc oda és 20 perc vissza ráadásul autóval és sír az időért. Hogy az nincs. Tényleg nem tudom, hogy ez hogy működik??? Vagy nem is az idővel van a gond, hanem az energiával?! Most én nem igazán vagyok ebben kompetens, mert nekem van időm és bár az éjszakáim katasztrófálisak, de ugye nappali elfoglaltságom nem olyan fárasztó. De úgy vélem ez a válasz, hogy ahogy öregszik az ember elkezd az energiája csökkeni. Persze ez is egyénfüggő. Meg ahogy a szólás mondja arra van az embernek ideje amire szán. És ez tényleg így van. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy más is lakik kertes házban, és más is dolgozik és másnak van akár 3 gyereke is. Akiket még suli után ide-oda kell hurcolni. Nem tudom, hogy fog ez nálunk működni?? Vagy az muszáj lesz?? Kicsit csalódtam magunkban, mert Szeged többet kínál mint amit mi felhasználunk és magunkévá teszünk. Ha én nem indulok neki Szonjával akkor kb egy km. körzetben élném a mindennapokat. És ez nekem borzasztó érzés. Anyukám van olyan hét, hogy a bolton kívül nem megy sehova... Enikő azt mondja egy hónapig nem megy a kapun kívülre... a kommunikációt megoldja telefonon... ez nekem hihetetlen. És egyrészt szomorú. Dani meg szívesen eléldegélne így, ahogy gondolom sokan. Hát nekem nem megy. És nem azért mert "itthon büdös" hanem mert eleve sokat vagyok itthon és szeretek is, de az élet nem csak erről szól. De ezt most hiába magyarázom. Úgyhogy jövő héten elvileg megint nyakunkba vesszük Szonjával Pestet vagyis Budát. :D 

Nyaralás előtt

Végre elérkeztünk ehhez a héthez is. Mondjuk az idő inkább őszre hajaz már 3-ik napja mint nyárra. De bevallom nekem jólesik. Nem tudom milyen lesz a víz hőmérséklete, de igazából annyira nem is érdekel. Úgyis mindig hideg a tenger. Ha egyszer-kétszer megmártózok benne nekem az is jó. Lényeg, hogy érezzem azt a sós levegőt, a morajlást, a látványt. Kurva szerencsés aki tenger közelében születik. 

Szonjának új medencéje lett, mert előzőt Gizmó valahogy szétcincálta. Még fogalmam sincs mit is kell még vinni, hogy minden fontos meglegyen és be is férjünk. Imádom a babakocsinkat, de egy hátránya nagyon van, alig fér be más mellé. Még így is, hogy nem kicsi a csomagtartónk. Egy nagyobb bőrőndöt már kihívás lesz beszuszakolni mellé. Meg ugye a hordozó mellett most már vinni kell a sportrészt is. 

Sikerült nagyon jó áron beszereznem egy téli szettet :D újszegedi házhoz mentem és végig morogtam magamban, hogy nem sikerült erre a környékre kültözni. Az eladó olyan házban lakott, hogy majd leesett az állam. Gyönyörű volt a ház kívül-belül. Így belegondolok, hogy mennyi ember mennyire más anyagi körülmények között él. A szett ugye 86 ezer újonnan, a dobozon rajta volt, hogy 50%osan  vették és én átvettem 17 ezerért. Bár persze nem létfontosságú dolog, de örültem, hogy sikerült venni egyet. Eszembe nem jutna 30-40 ezret kiadni. Így tuti még jó áron majd túl tudok adni rajta. 

A stokke etetőszék is beszerezve. Nagyon praktikus, szeretem és Szonja  is elvan benne.

Látszik, hogy kereskedelemmel foglalkoztam. Minimális veszteséggel amit használati díjnak számolok :D 38 ezret kerestem Szonja kinőtt dolgaiból. Ezért nem érdemes sok esetben újonnan vásárolni, mert minimum a felét bukja az ember. Használtan meg kb 10%-20%-át max. 

Elkezdtem elővenni az őszi ruhácskáit mosásra, még én is meglepődtem mennyire teljes. Tavaly  úgy vásároltam neki 1 éves korig bezárólag. Játékait is kinőtte, azok kapott játékok és itt bajban is vagyok, mert nem tudom mi az ami ebben a korban lekötné és eszembe sincs egy rakás pénzt kidobni csak azért, hogy szanaszét heverjen. Leginkább a mobil érdekli már most...

Most abban az időszakban van, hogy mászik ezerfelé és mindenben kapaszkodik, hogy álljon fel. Nem kicsit balesetveszélyes időszak, nemegyszer koppant a feje pl a játszószobába lévő ágyba. Hamarosan ki is tesszük onnan. Folyamatosan aggódok, hogy nehogy nagyon beüsse, de sajnos nem foghatom mindig a kezét meg is kell tanulnia úgy esni, hogy legkevésbé veszélyes és fájdalmas legyen. 

Úgy rendezném a babaszobát is már, de tapasztalatom szerint ahogy nő úgy változik az igénye. Így tanácstalan vagyok. Mivel nem alszik még ott most inkább játszószobaként funkcionál. Nincs is sok értelme a mostani korában befeccolni dolgokra. Ez kicsit olyan átmeneti időszak. Már nem az a bébi de nem is kislány még.

Ha visszajöttünk akkor elkezdjük a matatófalát készíteni. Majd kell egy gyerekágy ami váltja a rácsosat az gondolom jó pár évig majd kiszolgálja, szekrény már adott, könyvespolc is. Majd időközben kell egy íróasztal, a stokke székkel szerintem már 2-3 évesen használhatja ha gyurmázik vagy rajzol. Meg hát annyira változik a divat is most pl a svéd fehér festett letisztultságot váltja a dán puritán igazi természetes fa lakberendezési dolgok, kezdve a konyhától gyerekszobáig. Van pár inspirációs érdekesmód lengyel forrásom az instán. Irtó kedves, otthonos, bekuckózos gyerekszoba.
Itt amúgy egyenlőre csak magánbölcsöde van, de nagyon jó árban van az ellátás és ami nagyon jó hír, hogy van napi fizetés is. 1500 fél nap, 2000 egész nap. Jövőre ahogy elmúlt 1 éves szerintem igénybe fogom venni havi pár alkalommal. Egyszerűen így hogy nem tudom senkire bízni pár órára sem nagyon rossz. Konkrétan semmit nem tudok elintézni egyedül.