IMANY - Take Care (DSF & DINO MFU Remix)

Változatosság gyönyörködtet

Olyan vagyok mint egy medve, amelyik kaparja az ajtót, hogy már menne ki a friss levegőre, napra elég volt a tunyaságból. Elég volt a hidegből. És elég volt a robotmódból. Meló, haza, meló, haza...

Mindenki beöltözve, feketébe, morcosan, begubózva. Már az esti szolárium is sokat segített, behunytam a szemem és máris a tűző napon voltam a korfui tengerparton. Mire nem jók az emlékek.

Közben meg történnek a dolgok. Végre a gyerektervezés is olyan szakaszban van amikor is nagyobb reménnyel nézek neki a hónapoknak. 
És suli időszak van. És ki kellene találjam, hogyan bővítsem gyors ütemben az angol nyelvtudásomat. Annyira érzem az ez év változásait, hogy már kezdek türelmetlen lenni. Bár sok szempontból Szeged, vidéki város lévén visszalépés lenne, de én mégis úgy érzem életünk minősége javulna. 
Egy nagyváros sokmindent el is vesz az embertől. Pénzt például ahogy adja úgy el is veszi, de leginkább az idővel lop meg. Meg igazából meguntam Budapestet. Szeretem meg minden, de szerintem általánosan igényünk van a változatosságra. Kinek jobban kinek kevésbé. Életünk bizonyos aspektusait nincs módunkban megváltoztatni, de talán nem is kell elég ha módjával kezdjük mint ahogy lakásunk belső terét igazítjuk néha ide-oda átköltöztetjük a dolgokat. 
Szóval nem hiszem, hogy Budapest tudna nekem adni valamit amit eddig nem tudott. Ahogy meg itt élek az már nem elég ilyen módon. Barátaimat sajnálom, de amilyen időhiányos életvitelt viszünk az a 160 km fel sem fog tűnni hiszen nagyrészt netes felületen tartjuk intenzíven a kapcsolatot. A személyes találkozások meg amúgy is nagyon ritkák hiszen szétvagyunk szórodva a város különböző pontján élünk.
De minden a jövő titka. 

Coffee and cigarettes

zseniális :)

Vidék

Kódolva vagyunk, vagyok. Az elmúlt éveim, gyerekkorom, kamasz, fiatal felnőtt mind meghatároznak engem. Szeretem a nyugodtságot, szeretem a rendet és tisztaságot, ha az emberek ismerősek egymásnak, és kedvesek. Nem szeretem a túlzott modern dolgokat. És nem szeretek nagyvárosban élni, mert nekem már Pest is túl zsúfolt, túl koszosl, túl sok. Mikor megérkeztem 20 évvel ezelőtt azt gondoltam ez csak egy állomás. És akkor még messze nem volt ilyen impulzív világváros jellege. 

Én kicsit beleragadok a dolgokba az tény, mert ahol vagyok próbálok komfortot teremteni az életteremnek még ha megalkuvós is. De egy ideje már csak toporgok. Lélekdokik mind a változtatást szajkózzák, hiszen az embernek ciklusai vannak, változik és ezért erőltetem én is az utazásokat, hogy levessük a sallangokat magunkról és újra meglássuk egymás igazi arcát. Mert a mindennapok befalnak minket. Lehet íntenzivebben is megélni őket, de elég sok idő és energia. Ahogy egy kapcsolatot sem lehet folyamatosan menedzselni, ha elmúlt valami. Mindig legeslegfontosabb az érzés, a szeretet. És akkor már a nehézség is könnyebb. 

De ha elmúlt valaminek vagy valakinek a varázsa az egész csak a túlélésről szól. Én már Pestet is csak túlélem. Természetesen már ideköt minden. Rokonok, barátok, munkahely, otthon és én mégis elvágyom innen. 

Lehet hülyeség, de én hiszek a determináltságban és hogy valójában előre érezzük a dolgokat, embereket akiket bevonzunk. Aki hozzám közel került lelkileg azt mindig megelőzte egy olyan pillanat mikor megéreztem a másik intenzív jelenlétét. Ez egyáltalán nem tudatos. Egy szellő. Csak figyelnem kell. 

Szóval adott egy lehetőség. Szegeden. És minket megérintett. Újszeged mint kerület, egyszerűen fantasztikus. Annyira jó érzés volt ott lenni. Legszívesebben vissza se jöttem volna már. Természetesen tudom nem ilyen egyszerűek a dolgok. A vidék jelentése úgyanannyi negatívummal jár mint előnnyel. Ami főleg gazdasági. De olyan biztos érzésem van.

Ez az év a változásokról fog szólni mindenképp.

belváros (google)

belvárosi térkép (google)

liget (Újszeged bejárata)

(google)

Ingatlan

Már olyan korszakban vagyok amikor ez nagyon fontos periódus az ember életében. Hazánkban szerintem igenis adott a lehetőség, hogy saját ingatlanhoz jusson az ember. Akár felmenő segítséggel, akár hitellel vagy saját tőkével. Bár relatíve magasak az árak, főleg egy bizonyos különleges időszakhoz viszonyítva, de ha visszagondol az ember, hogy infláció meg az albérletre kidobott pénz, szerintem inkább reális. Budapest fejlődik és szerintem vidék is. Persze egyéni, hogy mit vár el az ember. Az internet népének nagy része szerintem a jóléti szocializmus fogalmával él még együtt. Az állambácsi kötelessége apanázst biztosítania. A magyar embernek kell egy jó, biztos, zsíros állás lehetőleg kevés munkával és sok szabadsággal, egy jó ingatlan, autó, sok utazás... mint a nyugatiaknak. Csak elfelejtik, hogy M.o. soha nem volt Ny. Elfelejtik, hogy itt az emberek vérében van a lopás. Mivel állambácsi mindent oldjon meg tehát adót sem fizetünk rendesen. Nem ismerek olyan magyar vállalkozót aki becsületesen minden bevételét utolsó forintig leadózna. Mindenki kiskaput keres.

A magyar ember ami mozdítható, variálható, zsebre tehető, megspórolható, azt meg is teszi. Mert furfangosak vagyunk. És csodálkozik, hogy a politikai elit is ezt csinálja. Csak ők nagy lépésben.

Visszatérve kezdeti gondolatomhoz, egy ingatlan birtoklása igenis kivitelezhető. Természetesen lemondásokkal. Egy ideig kényelmes gondolat az albérlet, meg pénzt sem kell áldozni rá hiszen  minden adott, de kidobott pénz. Mert egy ingatlan mindig minden időben megtérülő befektetés. A pénznek önmagában ahogy csak a bankban fekszik semmi értéke. Csak a bankárok hasznára van. Természetesen leszámítom biztonsági okok miatti ott-tartás gyűjtögetés céljából. Gyűjtögetés nélkül meg csak nagyon szerencsés helyzetben oldódik meg ez a kérdés. Őseink munkájának gyümölcse száll e ránk vagy nyerünk a lottón... ennek a bekövetkezése meg ugye tudjuk mennyire irreveláns.
Én például mindig egy bohém, nagypolgári otthonra vágytam. Lakótelepire semmiképp. Természetesen ott is ellaknék... itt a lényeg a sajáton van.
A nagy belmagasság, tágas érzet. Sajnos nem a pénztárcám tartalmához viszonyitható ez a vágy, de  azért az is, hogy Budapesten egy kertes házban lakom kivételes szerencsének érzem. Én aki eddig soha nem laktam csak lakótelepibe nagyon tudom értékelni azt a pluszt. Alternatívaként elfogadnék egy tengerparti kis lakást is :) de  természetesen kinek hogy igényei szerint. Nem vagyunk egyformák. De saját ingatlan kell. Az valahogy meghatározza a további évek életszínvonalát és nem utolsósorban a biztonságérzetet. Az már vagyon.

Pinterest

Természetesen ezek a képek csak inspiráló anyagok számomra, hiszen híve vagyon a realitásérzésnek, de a legközelebbi ingatlancsere szeretném ha ebbe az irányba haladjon. Ami fontos a tágasság, terasz, előszoba, nappali+konyha kombó, két intimhelység, és mindenkinek ha lehet saját kuckó.  És egy kis kert. Lehet nagy is. 

Január nem a kedvenc hónapom

Nagyon nem.

Túlvagyok az e félévi vizsgákon. Mindig a rossz stratégiát választom tanulás terén, utolsó alkalommal akarom megmászni a hegyet, ami néha nem is olyan kicsi és a siker annál kevésbé garantált ha sűrítem őket.

Az már bevésődött a fejembe hogy ha megjelensz az már fél siker, és a tanárok sem esznek meg ha esetleg nem vagy annyira felkészült.

És így közel a negyvenhez arra is rájövök, hogy én vagyok önmagam legnagyobb ellensége. Végül is holtáig tanul az ember. Bár utálom ezt az időszakot, de a tanulás jó,  a látókör ha akarod ha nem tágul, csak az oktatás milyenségével van bajom. Nem a minőség hanem inkább a mennyiség és időhiány. Az olyan rossz típusú diák mint én, és szerintem a levelező diákok nagyobb része csak túl akar ezen lenni, úgy hogy bár lehetőség megvan egy mélyebb tudásszintre, de az idő szűkössége nem engedi.

Szóval a meglátásom az, hogy kipipáljuk a dolgokat. Sorrend egyénileg változó.

Érettségi pipa. 

Főiskola pipa

Kapcsolat, házasság pipa. 

Lakás pipa. 

Gyerek pipa. 

Válás pipa, jó esetben nem :)

Betegség leküzdése pipa vagy nem... 

Halál pipa.

És ennyi. Az emberek legnagyobb részének csak pipákból áll az élete. A kérdés csak az mennyire jól vagy alul pipál. És ha nincs meg valamelyik pipa, életünk minősége mások és önmagunk szemében kritikán aluli. 

Megfelelni. Magunknak, másoknak... itt is egyénileg változó.

Sokszor küzdök magammal. Az elvágyódásommal. Próbálok én megfelelni, de nem tudom  folyamatosan elnyomni azt a kis zörejt. És nem tudom megfejteni. Mert nem konkrét.  

Kiolvastam Kepes András Világkép c. könyvét. Kicsit felületesnek tartottam mármint az ő világképe nagyon is összetett és mély csak az átadás nem stimmelt nekem. Van akinek ez mát túl sok és van akinek meg kevés. Ugrált. Sőt kontinenseken átfutott. A lényeg persze átjön, hogy mennyire mások vagyunk, másképp élünk, hagyományok, modernizálás előnye és hátránya... de a könyv mondanivalója a Világfalu c sorozatával egészül ki. Vagyis sztem csak a leírt változata a könyv. 

A könyv elolvasása után is megmaradnak a kérdések.  Bár lehet ez is pozítivum. 

És szimpatikus. Ő nagyon az. Az ilyen ember számomra egy kincsesbánya :D Tökéletlenségében tökéletes. Őszinte. 

2017 első napja

Nyúl szívemmel nem írtam tegnap. Türelmetlen vagyok az év utolsó napjaival. Most is már nagyon vártam a végét. 

Úgy érzem semmilyen értelemben nem léptem előre. Mintha körbe-körbe úsztam volna úgy hogy néha felvillan a part lehetősége, de én még kapálózok mintha nem hinném, hogy létezik az a part. Talán azt várom 2017-től, hogy végre tisztábban lássak, tisztábban lássam, hogy hol a helyem.

Annyi önsegítő könyv papol erről, hogy ha valami már nem teljes nem is nagyon lesz az. A dolgoknak van egy menete van egy kezdete... és van egy kifejlődés meg van egy vége. Amit sokszor túhúzzunk, túlnyomjuk. Isteni sugallat vagy mit tudom én egy guru kellene, hogy kilökjön, ne túl korán és ne túl későn. Amikor eljön a pillanat. Ha bizonyos idő letelik az ember életéből és visszagondol olyan kevésnek tűnik az az idő mikor igazán de tényleg igazán boldog. Persze mindenki másképp csinálja és másképp boldog. Bár azt hiszem a dolgok egyformán jellemzőek minden élőlényre. Kell egy ember, egy hely, egy ölelés, egy szó mikor tudod minden így ok ahogy van. Mindig azt kellene éreznünk, hogy ott járunk. Az OK körül.