Őszülőben

Nemcsak az idő a hajam is. Ahogy megszerettem az őszt terhességem óta úgy nem tudom megszeretni az ősz hajszálakat a fejemen. Mivel túl korainak érzem. A családban senki nem őszült ilyen korán mint én. Természetesen megunva a nyári szőkét megint kicsit barnultam, hogy hátha nem lesz feltűnő a lenövés, de sajnos már mindhiába. Az ősz hajszálak miatt ez érvényét vesztette. 

Szeretem ezt az időszakot, nekem sincs annyira mehetnékem, imádok kanapén elterülni olvasni, teázni, kávézni. Imádom rendezni Szonja ruhatárát. Elpakoltam a nyári ruháit majd eladásra szánva és várom, hogy a kis téli kabátkáiba belenőjön :D hiszen olyan lassan nő. Viszont egyre értelmesebb, nagyon jó megfigyelő. És minden nap új, tegnap is egész hosszú ideig állt segítség nélkül, ő is meglepődött milyen elragadtatással néztük ezt a mutatványát. Aztán persze seggre pottyant. Úgy gondolom már nemsokára elindul segítség nélül. De ez nem újdonság, a családban szinte minden gyerek 1 éves kor előtt már járt. Túl vagyunk egy hosszabb kiránduláson. Kettesben felmentünk Pestre, aztán Gyömrő, aztán Szatmár. Hát azt hiszem kicsit ez már sok volt. A négy éjszakából kb semmit nem aludtam át. Szonja miatt is meg idegen helyen sosem tudok jól aludni. Jolinál úgy ahogy jól aludtam, csak Szonja ébresztgetett folyamatosan. Viszont jó volt látni mindenkit. Jó volt a lányokkal együtt lenni. Nem győzöm hangsúlyozni milyen felüdülés őket látni, beszélgetni velük. Jó volt Pestet is újra látni, ráadásul Jolival tök sokat sétáltunk a belvárosban. Remélem ezek a séták folyamatosan életünk része lesz. 

Aztán jött egy kis otthoni ünneplés. Természetesen az is jó volt, csak jó lenne ha nem 5 órás autóútra lenne.

Alakítgatjuk Szonja szobáját, végre felkerültek a szegélylécek. Megint bútort tologattunk, mert a fal ferdesége miatt egyik helyen elég hézagosra sikeredett. Hihetetlenül pontatlan ennek a háznak minden szeglete. Valamikor elkezdtem nézegetni az őszi dekorációkat, úgy irigylem azokat akik pikk-pakk megtalálják őket vagy elkészítik. Annyira tanácstalan voltam, hogy véül semmit nem vettem, készítettem mert már arra jöttem rá, hogy mindjárt itt a karácsonyi dekoráció ideje. Ezt az időszakot azóta várom amióta abbahagytam a karácsonyi vásárt. Igaz most Szonja miatt kicsit variálni kell, mert semmi nem lehet elérhető közelségbe meg figyelembe kell venni, hogy hozzá is idomuljon hiszen első karácsonya. És az egy éves szülinapja is hamarosan. Már gondolatban ezt is tervezem. Arról nem panaszkodhat, hogy nem lesz ünnepi hangulat a házban 2 ünnep közt :D

Tegnap volt 15 éve, hogy összejöttünk Danival és hamarosan jön a 8 éves házassági évfordulónk. Jó még mindig együtt lenni, bár átmentünk ezen-azon és természetesen az érzelmek intenzitása is másképp fejeződik ki, de azt mondom elég jó páros vagyunk. Nem tudom mással milyen lenne? Hogy elértünk volna e ennyit, vagy hogy együtt lennénk e ennyi éven át... valamiért összejöttünk annó és valamiért még mindig együtt vagyunk :) 

És nagyon megy a drukk Editnek akinek ugyanott volt nemrég inszeminációja ahol nekem. Nagyon nagyon remélem, hogy sikeres lesz neki. Mikor vele beszélek mindig átélem azt a rossz érzést, hogy milyen hónapról hónapra csak remélni. Aztán semmi. Még mindig úgy gondolom nagy szerencsém volt tavaly áprilisban. Egy kis csoda. Aki most még édesdeden alszik bent ágyikójában. 

Nyaralás után

Már eltelt egy kis idő mióta visszajöttünk a nyaralásból és azóta az idő is őszbe vagyis szinte télbe fordult. Igazából nem bánom, jólesik a hűvösebb idő. Mármint a kellemesebb fajta, nem az esős, nyirkos, szeles, hideg... vénaszonyok nyara, na az hiányzik. 

Horvátország gyönyörű volt, tiszta, rendezett és kicsit drága mármint Görögországhoz képest. De tényleg egy szép ország és nagyrészt passzol is a többi mediterrán részhez, legalábbis ahol mi voltunk semmiben sem különbözött egy olasz vagy görög városkától. Az emberek is kedvesek. 

A nyaralni babával  nem olyan mint kettesben, mert pihenni nem igazán lehet. Számomra csak annyi, hogy áttettem a székhelyemet a tenger mellé. Ez persze nem mellékes. De a nap nagy része ugyanarról szólt. A babáról. Természetesen ezt tudtam, mert figyelmeztettek már mások előtte, hogy addig utazzunk míg kettesben vagyunk, mert utána 10 évig a nyaralás az nem igazi kikapcsolódás. Mert a gyerekről szól minden. A hely ahol voltunk németek foglalták le, vagy osztrák elvétve holland rendszámmal találkoztunk. És nagy ritkán magyarral. Egy hatalmas kemping terület mindenféle árkategóriáju szálláshellyel, akár egy nyamvadt kis sátorral is el lehet indulni. Teljesen korrekt volt a szállásunk, mindennel felszerelt, új és tiszta. Szóval jó volt és sajnos gyorsan eltelt. Az is tény, hogy a benzinpénzből és pályamatricák árából simán Barcelonáig repülhettünk volna 3-an. Szóval nagyon nem éri meg autókázni, bár annak is megvan a fílingje hiszen az adott helyen nem kell buszoznod, és jó dolog azt az országot átszelni ahol éppen eltöltesz egy hetet. Dani annyira nem élvezte ezt a részt, mert utál idegen helyen vezetni. Nekem nincs jogsim így nem tudom miben különbözik, ha különböző országban vezet az ember a gps-ek világában. Szerintem aki imád vezetni annak mindegy hol, aki meg csak elvezetget mert muszáj az jobban érzi az ismert, bejáratott helyet.
Úgyhogy nem hiszem, hogy mégegyszer rá tudom venni ilyen hosszú autóútra. Ha én vezettem volna biztos megállunk pihenni egyet valamelyik balatonparton, de így szóba sem került, mert minnél hamarabb le akarta tudni ezt a részét. Hát különbözöek vagyunk az biztos. Nem tudom miért kell mindig sietni A-ból B-be, miért nem lehet csak úgy lenni valahol. Dani pl mindenre sajnálja az időt.
És ezt még nyaraláskor sem tudja levetkőzni. Mert az neki nincs. Valahol ebben nagyon elszakadtunk, valamikor 10 évvel ezelőtt egyritmusban haladtunk, aztán neki elkezdett változni a munkahelye és az időérzéke is.

Anno 1 órát utazott oda és 1 órát vissza a munkahely és otthon távot. Aztán lett 40 perc oda és 40 perc vissza. Most 20 perc oda és 20 perc vissza ráadásul autóval és sír az időért. Hogy az nincs. Tényleg nem tudom, hogy ez hogy működik??? Vagy nem is az idővel van a gond, hanem az energiával?! Most én nem igazán vagyok ebben kompetens, mert nekem van időm és bár az éjszakáim katasztrófálisak, de ugye nappali elfoglaltságom nem olyan fárasztó. De úgy vélem ez a válasz, hogy ahogy öregszik az ember elkezd az energiája csökkeni. Persze ez is egyénfüggő. Meg ahogy a szólás mondja arra van az embernek ideje amire szán. És ez tényleg így van. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy más is lakik kertes házban, és más is dolgozik és másnak van akár 3 gyereke is. Akiket még suli után ide-oda kell hurcolni. Nem tudom, hogy fog ez nálunk működni?? Vagy az muszáj lesz?? Kicsit csalódtam magunkban, mert Szeged többet kínál mint amit mi felhasználunk és magunkévá teszünk. Ha én nem indulok neki Szonjával akkor kb egy km. körzetben élném a mindennapokat. És ez nekem borzasztó érzés. Anyukám van olyan hét, hogy a bolton kívül nem megy sehova... Enikő azt mondja egy hónapig nem megy a kapun kívülre... a kommunikációt megoldja telefonon... ez nekem hihetetlen. És egyrészt szomorú. Dani meg szívesen eléldegélne így, ahogy gondolom sokan. Hát nekem nem megy. És nem azért mert "itthon büdös" hanem mert eleve sokat vagyok itthon és szeretek is, de az élet nem csak erről szól. De ezt most hiába magyarázom. Úgyhogy jövő héten elvileg megint nyakunkba vesszük Szonjával Pestet vagyis Budát. :D 

Nyaralás előtt

Végre elérkeztünk ehhez a héthez is. Mondjuk az idő inkább őszre hajaz már 3-ik napja mint nyárra. De bevallom nekem jólesik. Nem tudom milyen lesz a víz hőmérséklete, de igazából annyira nem is érdekel. Úgyis mindig hideg a tenger. Ha egyszer-kétszer megmártózok benne nekem az is jó. Lényeg, hogy érezzem azt a sós levegőt, a morajlást, a látványt. Kurva szerencsés aki tenger közelében születik. 

Szonjának új medencéje lett, mert előzőt Gizmó valahogy szétcincálta. Még fogalmam sincs mit is kell még vinni, hogy minden fontos meglegyen és be is férjünk. Imádom a babakocsinkat, de egy hátránya nagyon van, alig fér be más mellé. Még így is, hogy nem kicsi a csomagtartónk. Egy nagyobb bőrőndöt már kihívás lesz beszuszakolni mellé. Meg ugye a hordozó mellett most már vinni kell a sportrészt is. 

Sikerült nagyon jó áron beszereznem egy téli szettet :D újszegedi házhoz mentem és végig morogtam magamban, hogy nem sikerült erre a környékre kültözni. Az eladó olyan házban lakott, hogy majd leesett az állam. Gyönyörű volt a ház kívül-belül. Így belegondolok, hogy mennyi ember mennyire más anyagi körülmények között él. A szett ugye 86 ezer újonnan, a dobozon rajta volt, hogy 50%osan  vették és én átvettem 17 ezerért. Bár persze nem létfontosságú dolog, de örültem, hogy sikerült venni egyet. Eszembe nem jutna 30-40 ezret kiadni. Így tuti még jó áron majd túl tudok adni rajta. 

A stokke etetőszék is beszerezve. Nagyon praktikus, szeretem és Szonja  is elvan benne.

Látszik, hogy kereskedelemmel foglalkoztam. Minimális veszteséggel amit használati díjnak számolok :D 38 ezret kerestem Szonja kinőtt dolgaiból. Ezért nem érdemes sok esetben újonnan vásárolni, mert minimum a felét bukja az ember. Használtan meg kb 10%-20%-át max. 

Elkezdtem elővenni az őszi ruhácskáit mosásra, még én is meglepődtem mennyire teljes. Tavaly  úgy vásároltam neki 1 éves korig bezárólag. Játékait is kinőtte, azok kapott játékok és itt bajban is vagyok, mert nem tudom mi az ami ebben a korban lekötné és eszembe sincs egy rakás pénzt kidobni csak azért, hogy szanaszét heverjen. Leginkább a mobil érdekli már most...

Most abban az időszakban van, hogy mászik ezerfelé és mindenben kapaszkodik, hogy álljon fel. Nem kicsit balesetveszélyes időszak, nemegyszer koppant a feje pl a játszószobába lévő ágyba. Hamarosan ki is tesszük onnan. Folyamatosan aggódok, hogy nehogy nagyon beüsse, de sajnos nem foghatom mindig a kezét meg is kell tanulnia úgy esni, hogy legkevésbé veszélyes és fájdalmas legyen. 

Úgy rendezném a babaszobát is már, de tapasztalatom szerint ahogy nő úgy változik az igénye. Így tanácstalan vagyok. Mivel nem alszik még ott most inkább játszószobaként funkcionál. Nincs is sok értelme a mostani korában befeccolni dolgokra. Ez kicsit olyan átmeneti időszak. Már nem az a bébi de nem is kislány még.

Ha visszajöttünk akkor elkezdjük a matatófalát készíteni. Majd kell egy gyerekágy ami váltja a rácsosat az gondolom jó pár évig majd kiszolgálja, szekrény már adott, könyvespolc is. Majd időközben kell egy íróasztal, a stokke székkel szerintem már 2-3 évesen használhatja ha gyurmázik vagy rajzol. Meg hát annyira változik a divat is most pl a svéd fehér festett letisztultságot váltja a dán puritán igazi természetes fa lakberendezési dolgok, kezdve a konyhától gyerekszobáig. Van pár inspirációs érdekesmód lengyel forrásom az instán. Irtó kedves, otthonos, bekuckózos gyerekszoba.
Itt amúgy egyenlőre csak magánbölcsöde van, de nagyon jó árban van az ellátás és ami nagyon jó hír, hogy van napi fizetés is. 1500 fél nap, 2000 egész nap. Jövőre ahogy elmúlt 1 éves szerintem igénybe fogom venni havi pár alkalommal. Egyszerűen így hogy nem tudom senkire bízni pár órára sem nagyon rossz. Konkrétan semmit nem tudok elintézni egyedül. 

Augusztus

Augusztus vége mindig megmutatja, hogy közeledünk már a hűvősebb napokhoz.Nekem most és igazából már gyerekkorom óta az én és most már Dani születésnapja után kezd vége lenni a nyári fílingnek. Korábban sötétedik, hűvösebbek az esték, hajnalok... számomra terhesség óta ezek a napok az igaziak. Nem tudom, hogy az anyatejes hormonok e de még mindig nehezen viselem a nagy meleget, az erős napsütést, a fülledtséget (amúgy egy enyhe hajhullás és az erős szagérzékenység is megvan még). És kívánkozom farmert húzni. Mondjuk ez a mostani vasárnapi lehűlés azért túlzás volt, elég ha 10 fokot lemegy a nappali hőmérséklet. 

Nekünk ez a nyár pár környéki meg pesti kis kirándulás kivételével a vendéglátásról szólt leginkább. Természetes hiszen új helyre költöztünk, a másik meg Szonja vonzza az embereket. Most hétvégén is Dani nővére és családja volt lent. Jó volt látni az unokatestvérekkel a gyereket, bár igen nagy a korkülönbség köztük. Hasonló korú gyerek a családban Németországban van, most született gyerekkori kedvenc unokatestvérem 2-ik kislánya. De hát ők messze vannak, a többi unokatestvér meg sokkal idősebbek. 

Fura ilyen időszakban tervezni a nyaralást, még sosem nyaraltunk ilyen későbbi időpontban, de kisgyerekkel úgy gondolom ez logikus.

Közben Szonja növöget és szüksége van pár dologra, természetesen ki is nő pár dolgot. Azokat elkezdtem hirdetni. Ruháit még nem, mert még nem tudtam rávenni magam. Szóval kell neki a babakocsira egy téli szett, kell egy etetőszék és amit már beszereztem tegnap egy járóka. Már feláll ahol tud és mászik is így nehéz már magára hagynom szabad területen. Mindent használtan nézzek, mert túl sok az áresés egy újonnan vett termék után már ha egyáltalán túl tudsz adni rajta. És egy gyerek dolgainak beszerzése folyamatos. Kezdve ahogy megszületik, aztán van egy kis nyugi és aztá n megint felpörög. 

Stokke etetőszéket akarok venni neki: használtan 20-30 között van, újonnan 53 ezer, de elvileg szinte kamaszkoráig használja. Főleg ha kistermetű. A téli szett a stokke babakocsira újonnan 86, használtan változó 30-40 ezer. A fa járóka viszonylag olcsó befektetés ha a biztonságot nézzük. Újonnan 30 ezerig használtan pl már van 8 ezerért is. Megjegyzem ezek beszerzésének a menete nehezebb így hogy vidéken élek. Próbálok szegedi hirdetéseket böngészni, de tény a stokke termékek Ny. M.o-on és Pesten sokkal gyakoribb. Ruhája az szerencsére van, a pici termete miatt ősszel is tudja hordani a tavaszi felsőit. Meg az elején szinte egy évnyi ruhatárat beszereztem neki. Ami drágább költség lett az a pelus nemcsak a méret miatt, hanem a gyakoriság miatt is nőtt az ára. Változó hol veszem, de a pampers és liberó db értéke ( ezeket felváltva használom, mikor melyik akciós) kb 50 ft. 

Sajnálom, hogy a teraszt idén nem tudtuk kivitelezni, jövőre mindenképp terv a beépités is. Sajnos az év nagy részében emiatt használhatatlan, nap, eső, szél... a hátsó rész újrafüvesitése is terv és remélem jövőre egy medence is kerül a kertbe. Meg faültetés és pár örökzöld. Imádom a virágokat, de annyira kényesek. A rózsáim ahogy kibújnak már fonnyadnak is el. Mer vagy nem esett semmi vagy hatalmas esőmennyiség zúdult le. 

Hétvégén lesznek a falu napok, a tavalyi szülóttek most ültetik el a fájacskáikat. Kapnak kis emléktáblát és kis ajándékot. Szerintem ez nagyon szép gesztus. 

Ünnepnapok

Nekem mást jelentenek a hétvégék és ünnepek mint annak aki dolgozik :) végül is ilyen szempontból az év 365 napja eléggé egysíkú ezen a téren. Beleszámítva a szülinapokat is. Belefolytak az évbe, kb semmit nem éreztem. Pedig utolsó 3-al kezdődő évszámunk volt, ezután egy jó ideig a 4-es jön. Visszatekintve a 30-as éveim igen tartalmasak voltak és igen jól éreztem magam a bőrömben. A saját szempontjaimból kiindulva és mérve igazán teljes évek voltak. Volt benne minden. Házasság, kutyák,  cica, házvásárlás, költözés, házvásárlás, nyaralások, új barátok... és az a fura nem tudok így előre nézni a 40-es éveimre, mert mind Szonja ugrik be. Annyira fókuszpontja az életünknek, hogy mi teljesen háttérbe szorultunk. Egyik nap figyeltem és az ugrott be, hogy ha lenne 2-ik gyerek azt is ennyire imádnám, őt is ilyen különlegesnek tartanám? Olyan kis csodának látom őt, hogy hihetetlen lenne, hogy ez megismétlődhetne. Persze, valószínüleg igen. Hiszen minden kisgyermek egy csoda.
De nem vágyom 2-ik gyerekre, annyira megváltoztatja az embert, annyira kizsigereli az egyént, hogy nem biztos ezt megint élvezném. 

Fura, hogy az élet nagy dolgai mennyire próbára teszik a kapcsolatot. Ilyen pl egy felújítás, építkezés, gyerekvállalás. Biztos persze a stressz, a felelősség tesz türelmetlenné, meg persze az, pl gyerekvállalásnál, hogy a másik 2-ik helyre szorul mindenki szempontjából. Lesz egy olyan nagy szerelem amit nem lehet überelni, és ez másokhoz való viszonyt is megváltoztatja. Én ezért örülök, hogy volt sok "gondtalan" évünk együtt Szonja előtt. És jó, hogy csak most jött. Tudta.
Annyira általánositás, de tényleg általában a férfiaknak nem ugyanaz a gyerekvállalás mint a nőnek. Természetesen az érzelem intenzitása biztos hasonló, de nekik nem borul úgy az életük. És nem a fizikai változásokra gondolok. Nekem nem sok olyan napom volt szülés után, hogy utáltam tükörbe nézni, legtöbbször csak úgy elfogadtam a látványt, volt olyan is hogy tetszett is. A súlyommal sincs annyira gondom hiszen lassan de biztosan csökken. Most 57,5 kilónál vagyok. Annó mikor 30 múltam és 59 kiló akkor egy év alatt ment le a 4 kiló. De tutibiztosra. Mondhatni 8 évig ugyanaz volt a súlyom  55 kiló, néha kilengett 53-54-56 de azok rövid ideig tartottak. Gondolom most is kb egy év kell, hogy visszanyerjem már ha vissza fogom. A futást kb szept- ben elkezdem, de tudom attól nem fogok fogyni, mert ha egy kis izom vissza épül az nem teszi könnyebbé a súlyomat.
Fura mikor dacos egy ilyen kis emberke. Alapjáraton szerintem Szonja jó gyermek, kiindulva abból, hogy az éjszakák azért nagyjából alvással telnek. Sokszor van fent mostanában, lehet melege van, szomjas vagy csak ébredezik benne egy dacos én. De szerencsére ha megitatom vagy cumit adok neki rögtön vissza alszik. Én nem mindig. A mostani korszak kb olyan mint mikor terhesen 10xer voltam éjszaka pisilni. Azért fáradt vagyok és kimerült.
Nappal egy rémálom mostanában elaltatni. Nála nem működik semmilyen kézben való ringatás az Adamo hinta ami eddig kint nagyon bevált. Igaz 40 fok van kint és nekem meg őriznem kell őt nehogy véletlen kiessen, de legalább aludt. Most 2 napja viszont ott sem akar. Megmakacsolja magát, behozom, kiviszem és ordít. Ma már nem érdekelt a földön a játszószőnyegen hagytam, hogy fáradtra bőgje magát úgy hogy fogtam a kis kezét. Egy kisbabának aludnia kell úgyhogy most dacolunk. Csak remélem nem tart sokáig.
Foga még nincs és mostanában abba is hagyta a fogzást. :D Remélem nem lesz fogatlan a pici lány. Elvileg még a 9 hónap sem késő, hogy kibújjon az első. Kúszik és ül és felállni akar. Fel is áll ha belekapaszkodik valamibe. A mászást úgy látszik ki akarja hagyni. Amúgy meg egy irtó helyes baba már most látszik mennyivel nagyobb önbizalommal rendelkezik mint mi. Flörtöl az emberekkel és élvezi, hogy azok elalélnak tőle. Hódmezővásárhelyen is ebéd közben egy olasz párt nézett ki magának. Egy mindenkinek tetszeni akaró leányzó. 

Könyvek

Mióta Szonja úgy döntött, hogy kint hajlandó csak elaludni így kénytelen vagyok őt őrizve olyan tevékenységet folytatni ami leköt. A kinti terasz túl messze van, hogy vegye a wifi jelet a telefonom így hamar elfogy a netem főleg úgy hogy Szonjának zenét is rakok az elalváshoz. Kell a ritmus neki a hintázáshoz. Így elkezdtem olvasni, megint egyre többet. Így alakitja ki az ember a szokásait, az életét. A mindennapjaink arról szólnak amit mi alakitunk ki magunknak. Az alvás, a filmek, az ételek, a dohányzás, a kapcsolataink, könyvek, utazás, jólét, nyugodtság, stressz.... minden mi vagyunk. Szokásaink rabja vagyunk az már más kérdés, hogy jók e vagy rosszak, hogy színesiti e az életünket vagy szürkíti. Én úgy érzem az olvasás pozitív hatással van rám. Nem azt mondom, hogy unom a 21 sz.-i életet... internet, facebook, insta... de tényleg sok időt eltölt az ember virtuális térben. Kb persze ugyanaz mintha egy könyvet olvasna az ember csak több az inger. Képek, hírek inger inger hátán. A mai gyerekeket nem csoda, hogy csak ez köti le. Szerintem ha a modern ember választana az alvást ki is iktatná az életéből. Én pl. imádok aludni, mindig is imádtam. Igaz korán fekvő és korán kelő típus vagyok, de imádok néha du is aludni egy rövidet. Ez persze nehezen kivitelezhető, ha dolgozik az ember akkor azért, ha gyereke van akkor azért.És imádom az európai filmeket. Lassabbak és mélyebb mondanivalóval rendelkeznek mint az amerikai társai. Már ha ez kell egy filmhez. Vannak emberek körülöttem akiket már egy film sem köt le. Nincs türelmük pl Dani. Amióta gyerek van nem sok filmet néztünk együtt meg, számára ott vannak az amerikai, könnyed sorozatok. Így kapcsolja ki a munkát. És keveset alszik. Meg stresszes is.

Szonja is nagyon rossz alvó. Mintha már most be akarná kebelezni az életet és sajnálja az időt az alvásra. Szabályosan hisztirohamot kap ha altatni szeretném így marad a kinti levegő, a hintázás, zene... ennek már nem tud ellenállni az elméje. 

Egyik könyv már régóta érdekelt Hygge - A dán életérzés, amely boldoggá tesz. Természetesen ez a magyar embernek kissé visszás dolog mert közben azt sugallja a könyv, hogy az egyszerűség a kulcsa mindennek, de ugye a dán életszínvonalat nem kell bemutatni. Egyik legjobban élő európai ország. Ők már felhabzsoltak mindent, megengedhetnek maguknak nagyjából mindent így persze könnyebb elengedni a dolgokat. Az átlag magyar ember még halmozni akarja a vagyonát. Sokat kell dolgoznia is ezért. Még ahhoz is hogy egyszerűen, nyugodtan éljen el kell érjen egy bizonyos színvonalat ami azt jelenti a munka tölti ki élete nagy részét élete bizonyos szakaszában.
A legtöbb ismereősöm tényleg sokat dolgozik és alig pihen, a nyaralás luxus, a téli kikapcsolódás meg annál inkább. Igaz nem is élnek rossz színvonalon és amijük van mind maguknak köszönhetik és büszkék lehetnek rá. 

A másik könyv amit kölcsönöztem Édes élet Itáliában, az első részt már nagyon rég megvettem, nem is tudtam, hogy van második kötete. Az itáliai fíling mindig leköt bármiről is legyen szó. Nagyjából azonos elveket vall mint a dán csak nagyobb a természettel való kapcsolódása. És extrovertált míg a dán az introvertáltságra épül inkább, de mindkettő azonos abban, hogy nem kell elszigetelt életet élni. A család, a barátok, a közösség egy élet alapköve. A munka is fontos természetesen, szerencsés ember aki azt végzi nyolc órában amit imád, de egy életet csak munkának szentelni, hogy létrehozni valamit és hajtani ezerrel szerintem egy elpocsékolt élet... kb ugyanaz mint aki meg nem csinál semmit. Csak úgy él. Ha csöves alkoholistaként akkor úgy. Egyik könyven olvastam, hogy valaki kiszámoltatta a diákjaival kb mennyi hétvégét élhetnek meg és így egyből világosabbá válik, hogy milyen rövid is az élet és hogy el lehet pazarolni.

 A harmadik könyv Esterházy Hahn-Hahn grófnő utazása még csak pár oldalt olvastam de nagyon jól passzol a többihez.

Nyaralás 2018 + ez meg az

Újkeletű szervezést igényel az idei nyaralásunk. Merthogy babával még nem utaztunk el hosszabb időre és külföldre. Voltak opcióink: Portugália, Olaszország, Spanyolország sokáig tartotta magát Barcelona miatt, de aztán rájöttem, hogy talán most nem repülővel kellene utazni így gyorsan lefixáltam egy horvát nyaralást. Soha nem voltam még a horvát tengerparton. Pedig állítólag szép és közel van, 800 km lesz az út a szállásig. Viszont nyugodtan megpakolhatom az autót Szonja dolgaival. És nem mellékesen helyileg is kényelmesebb A-ból B-be jutni ha feneked alatt van a saját autód. Persze bérelni is lehet, de a repülő poggyász költségeit nézzük meg az autó bérlést akkor már kicsit megnő az amúgy kezdetben nem olyan drága repülőjegy. Az Isztria részre megyünk így szembetaláljuk magunkat Velencével. Gyorsan meg is néztem, hogy hogy tudnánk átugrani :D Hajóút és 3 óra 70 euró/fő. Természetesen nem hagyjuk ki. 

Babával nem tudom milyen élmény lesz az utazás, de Szonja igen jól veszi ezeket a tapasztalat szerint. Tegnap el is ugrottunk neki személyit csinálni. Nagyon cuki lett a fotón. 

Ejj de várjuk már. És már kevesebb mint egy hónap. A szállás gyerekbarát, újszerű és mindennel felszerelt. Ez nagyon fontos szempont mivel Szonja az anyatejen kívül a korának megfelelő bébiételt kap így még nem eheti azt amit mi. Egy szállodában így eléggé kényelmetlen lett volna mikró és hűtő nélkül.

Megvolt a nagyszabású bulink is. Keresztelő után már egész rutinosan kezeltük a dolgokat. 20 emberrel azért megtelik a ház és az udvar. Bár ennyi ember számára sütögetni egy grillezővel elég nagy rutintalanságra vall :D De azért klassz lett. Szonja is élvezte a sok embert egy ideig, a szokásos időpontban megfürdettem és lefektettem és a bébiőrnek hála még én is kint tudtam lenni későig. No nem a többiekhez mérten. Dani kb hajnal 4 körül jött be. A többiek nem tudom milyen órában tértek nyugovóra. 

Másnap reggel természetesen  már kevesebben voltunk hiszen csak az itt aludtaknak kellett reggelit csinálni. Aztán utána tovább is álltak. Jól esett a csend. 

Szonja megint nagyvonalú ajándékot kapott, most egy rossmann ajándékkártyát 25 e ft-al feltöltve. Mindenképp jól jön, iszonyatosan fogyasztja a pelusokat, mert irtó gyors az anyagcseréje. Szerencsére fokozatosan hízik még így is, hogy sokat mozog mármint kúszik meg állni akar. Ülni egyedül még nem ül fel teljesen de már állni mindenképp akar. 

Viszont nagyon rosszul alszik nappal és sajnos az éjszakákat sem alussza át. Hiába etetem meg jól este ő megébred szopizni 2xer, de 3xor 4xer is felsír. Nappal most az állt be, hogy kint alszunk a hátsó teraszon az adamo-ban. Így nekem is ott kell ülnöm mellette. Nehogy kiforduljon vagy darázs csípje vagy bármi. Így olvasok meg időközönkét napozok bár sokat nem bírok még mindig a napon lenni. 

Ez néha nagyon fárasztó, 24 órás szolgálat az egész . És inkább idegileg az. Hogy soha semmit nem tudok befejezni igaz néha elkezdeni sem. Ezért is döcög ez a blog is, nekikezdek és abba kell hagyjam. Ezt a posztot is elkezdtem már pár napja. Annyira irigylem azt akinek közelben van nagymama. Hogy néha tudja kikapcsolni az agyam, mert ha ő bent is játszik a szobájában én meg kint a konyhában épp reggelizem mondjuk akkor is ugrásra készen vagyok. Vagy ő hangulatától függően épp hogy viseli, hogy nem vagyunk egy légtérben. Szerncsére eljátszik egyedül is ha jelen vagyok.