Első év

Immáron egy éve, hogy itt lakunk és most első mikulást fogjuk ünnepelni, első Karácsonyt és első szülinapot gyerekkel! Hiszen teljesen átértékelődik minden ünnep, ha gyerek van a háznál. És ahogy mindent ezt is hozzá igazitjuk. 

Dani cégénél is lesz mikulási ünnepség és itt a faluban is megajándékozzák a résztvevő gyereksereget egy rendezvény keretében. Nekem igazán tetszik ez a falusi közösség, állitólag itt a polgármestereknek a helyük évtizedekre van bebetonozva. A mostani is már jó pár éve biztosan ül a helyén, igazából nincs is kihívója, mert semmi értelme nem lenne és ez így van rendjén. Sokat tesz a településért, és ez látszik is. A fiatal családok előszeretettel választják ezt a helyet a közelség Szegedhez, a rendezettség, a közösség mind vonzóerővel bír. Sorra épülnek a szebbnél szebb házak. Természetesen nem csak gazdag emberek élnek itt, megtalálható mindenféle méretű és állapotú ház a faluban. Kisebbség viszont csak a szerb van. 

Mindenféle közösségformáló programok vannak amiket vegyesen fogadnak az ittlakók. Pl. hetente van jóga óra, baba-mama klub, fiatalokat segítő oktatói programok pl. angol nyelvtanulás vagy szakmai tanfolyamok. Kisebb-nagyobb sikerrel. Úgy gondolom a dinamikus betelepülésnek is vannak hátrányai pl. a beilleszkedés menete időről időre változhat. Mindenkinek kell egy kis idő míg magáénak érez valamit. És természetesen nem kerüli el a falu azt a jelenséget sem, hogy hazajárnak csak a lakók benne. Napközben nincs sok élet a faluban, persze eznormális egy kisebb közösségben. Én aki mindig városon éltem, 20 évet meg egy fővárosban ez kicsit még mindig furcsa. De végül is jó értelemben. Nekem tetszik az itteni közösség és örülök, hogy a lányom itt nő fel bár szerintem Szegeden belül is jól éreznénk magukat. Egyre jobban megismerem a várost is. Van egypár része ami nagyon szimpatikus és ami egy évvel ezelőtt rejtve volt előttünk mert mi akkor csak az újszegedi részt láttuk igazán.

Lassan készülődünk az ünnepekre, előttünk van a nagytakarítás és a díszités. Természetesen már becsempéztem pár karácsonyi hangulatot idéző dolgot. Jó látni, hogy van aki az utcában már kívülről fel is díszitette a házát. Bár szerintem a fát tényleg szenteste előtt illik felállítani. 

Az ajándékokat nem szereztük még be, egyetlen egy játékot vettünk csak amit majd a Mikulás hoz Szonjának. Az ünnepi rucijai viszont már beszerezve :D látszik, hogy mi az erősségem. Már fotós neveket is kaptunk csak időpontot kell majd egyeztetni. Torta is lefixálva úgyhogy a készülődésnek sima a menete. 

Csak gondolatok

Igazából gyakran elmélázom, hogy lezárjam hiszen alig írogatok ide. Viszont ha belegondolok, hogy májusban lesz10 éve írogatom a gondolataimat... nosztalgiázni akkor mindenképp jó lesz.  Azt hiszem ez a műfaj már nem annyira divat mint a Szex és New York sorozatnézés idején. Ami gondolom nálunk később jutott el. Ahogy valószínűleg kihalt a privát napló írása is!
A divatirányzatok irányitják az életünket, hiszen már facebookozni is ciki :D
No persze meg az életszakaszaink. Meg a státuszunk. Általában ha rendben van minden megfigyeltem ritkulnak a bejegyzéseim. Hiszen a blogírás jó módja, hogy kiereszd a gondolataidat. Hogy ki olvassa ki nem az már mellékes, hiszen majdnem olyan mint egy pszichológusnál eltöltött óra. A lényeg, hogy kiadod ami bent van.
Az én mostani időszakom nem a blogírásnak kedvez. Pár napja is leültem megírtam félig egy posztot amikor Szonja felkelt így félbemaradt és el is veszett, mert elfelejtettem menteni. Szőrén-szálán eltűnt. Laikusként tényleg azt gondolja az ember, hogy mennyi ideje van egy kismamának, de a valóságban ez nincs így. Mivel a nap nagy része a gyerekhez igazodik. És ahogy növekszik egyre intenzívebb. Mikor kel fel, mikor egyen, mikor fektetni le újra, játszani, aludni, sétálni, enni, játszani aludni és már vége is a napnak. Örülök, ha úgy ahogy rendbe tudom szedni a házat meg a szokásosan kötelező dolgokat. Hiszen még azt is nehéz kilogisztikázni mikor menjek zuhanyozni. Mikor alszik még reggel attól félek, hogy felébred és nála változó van hogy ordítva ébred vagy van, hogy csak azt hallom, hogy beszélget. Vagy mikor már fent van és elvan mélyülve a játékaiba néha besliszanok egy gyors zuhira. Legoptimálisabb lenne este, hogy itthon van az apja, de én jobb szeretek nap elején friss lenni ez egy berögzült szokás. Elöző napi fürdéssel én nem érzem tisztának magam.
Pár napja a cicák bent alszanak ahogy megjött a hideg, így természetesen hajnalok hajnalán Keiko ébreszt! Termésetesen az mellett, hogy alig alszom. Most még extra korán ébredek.
Mennyire más természete van Gizmónak :D valószínűleg, hogy fiú (volt) sokkal rosszabb cicc viszont nem hisztis. Nagyjából elfogadja a dolgokat. Ha kajaidő van akkor üt le mindenkit. Ő az első. És mindig éhes. Keikónál ott áll a kaja órákig, már ha Gizmó nem slisszol be és bezabálja. Még mindig nincsenek jóba. Keikó fúj rá, ez meg még mindig ahogy mindenkivel kikezd vele. Néha Philip hátára is csak úgy ráugrik. Meg úgy mindennek nekimegy seprű, felmosófej... imádom a kis buta fejét. Szóval Keikó miatt nekem most van időm írni, hajnal 6 órakor.
Közeledik Szonja 1 éves szülinapja, és most pont hétvégére esik. Örülök, hogy még decemberben született a kiírt idő előtt, a téli hónapok közül még ez való leginkább ünneplésre. A január szerintem az egyik leglehangolobb. Ünnepek után leereszt amúgy is az ember és próbálja túlélni a hideget, hogy valamikor áprilisban új erőre kapjon. De  ezt lehet azért mondom mert én nyáron születtem és mindenki a maga szülinapi hónapját tartja ideálisnak.
Nem lesz óriási buli, de azért a rokonságból szeretném ha ittlennének. Természetesen lesz torta. Nagy ajándékkal neki nem készülök, hiszen még picilány nagyjából minden játékot 5 percig kóstol aztán pihenteti. Egy profi fotózást szeretnék majd neki, hogy mégis legyen normális fotók róla. De ebben kritikus vagyok, annyi gagyi megoldás van drága pénzért.
Viszont így duplázódik az ünnepekre készülődés. Vegyítjük majd a karácsonyi fílinget a szülinapéval. Tortával is bajban vagyok, hogy milyen legyen :( nem akarok túl extrémet sem, főleg azért nem ha nem sikerül akkor az olyan béna, a lényeg, hogy finom legyen és szép.
Magamról annyit, hogy próbálok nem itthon ragadni még ebben a téli időszakba sem. Sokat járunk be Szegedre. Adok és veszek dolgokat. Főleg a gyereknek persze. Magamnak ritkán vásárolok, hiszen most nincs szükségem annyi új ruhákra. De néha azért megengedek magamnak ezt azt. Pl egy piros teljesen újszerű Hunter gumicsizmát ami kurva jól néz ki, de fogalmam sincs ez miért kerül 44 ezerbe! Igazából mint minden gumicsizma nehéz, ez főleg tehát így nem is annyira kényelmes egy hosszabb sétára. A csaj Angliában vette még egy black friday akción belül aztán persze itthon Szegeden nincs annyira szüksége rá. Igazából nekem sem :) csak mivel egész jó áron hirdette, meg  kurva jól néz ki így megvettem. Gondolva arra, hogy gyerekkel esős időben is ki kell menni :D meg hát ez egy falu, ez sárosabb is mint egy város. Csak hát annyi, hogy eddig nem sok eső esett. De egyszerűen szép. Majd beszerzek a gyereknek, neki is pirosat. :)

néha jó kicsit extrémebb dolgokat megengedni magunknak

minden téren

Voltunk megint fent Pesten, valószínüleg idén utoljára meg tavaszig nem is tervezem. Kicsit ezek a napok futással telnek, főleg a vasárnap volt ilyen, Dani feljött értünk és meglátogattuk a testvéreket is. Ami jó volt teljesen csak Buda agglomerációjából eljutni egy pestibe egy fél nap. Szeretem Pestet, mindig is szeretni fogom, de így hogy ritkábban látom még jobban. Sőt most érzem mennyire jó nekem itt Szegeden mármint mellette. Nem emlékszem ennyi emberre bár csak 1 éve, hogy itt lakunk, szerintem megszaporodtak az emberek. És nem kedvesek, rohannak. És minden tele van. Bármilyen vendéglátó helység, bármilyen fesztivál, vásár, bármilyen tömegközlekedő eszköz, és az útak is. Szóval érthetően idegesitő és frusztráló hosszú távon. Gyerekkel meg főleg. Budakesziről 7 km út autóval a suliig 1 óra a sógoromnak. És ezt minden nap, napi 2xer. És csak rosszabbodik ahogy egyre több autó van minden háztartásban. Tiszta megváltás Jolinál lenni ilyenkor. Neki minden ott van a közelben, és ráadásul ha beülsz vagy a belvárosba mész pikk pakk otthon vagy akár sétával is. Nem kell este buszozni vagy taxizni a belvárosból. És még csendes is. Kivéve persze, hogy néha áthallatszik a szomszéd. Frusztrált is mikor Szonja este ordított, torkaszakadtából.
És ez épp nem hiányzik ebben az időszakban. Nem szeretném, ha falszomszédjunk lenne, Pesterzsébeten is gond lett volna ez nekem, mivel ikerház voltunk. És azért a falakon áthallatszott ez az.
Nincs kedvem ilyenkor még azon is idegeskedni, hogy zavarjuk a szomszédot. Elég frusztráló, ha a gyerek ordít még nincs energiám türelmetlen rosszalló szomszédokhoz. Mert tényleg zavaró a szomszédok hangos ténykedése. Totálisan megértem Jolit ha kiborítja az alsó szomszédban lévő gyerekek ajtócsapkodása meg ilyenek. Az ember az otthonában ki szeretné zárni a külvilágot.
Így megint rájöttem, hogy nekünk ideális a családi ház. A különálló. Apró dolgok, de sokat számítanak és addig nem is jössz rá míg nem kerülsz helyzetbe. Ahogy a babakocsi lépcsőztetése is már zavaró, hiszen egyre nehezebb a gyerek, a mi babakocsinkat ráadásul nem is hagynám semmilyen tárolóban vagy pincében. Ha Jolinál nem lenne lift nehéz lenne közlekedni ott egyedül.  Pedig elsőn lakik vagyis mivel magas a belmagasság olyan mintha 2-on. Még az a pár lépcsőfok is elkívánja a két embert. Bizonyos időszakban már nem jó a kompromisszum. Kellenek az ideális feltételek, hogy az ember ne essen szét idegileg nap mint nap. Legalábbis nekem. Az én komfortérzetem most, hogy anya vagyok nagyon érzékeny bizonyos dolgokban. De pl nekem jó a tömegközlekedés, vonatozás is, séta is. Nem értem azokat akiknek mindenképp kell a seggük alá az autó ha van gyerek és még a faluban lévő sulihoz is autóval mennek. Levegő, séta, együtt töltött idő mindenképp szükséges. Itt ideális a bicikli. Anyuka vagy apuka bringával megy érte és együtt hazabringáznak vagy csak simán sétálnak és közben a gyerek elmesélheti a sulis történéseket. Ebben nőttem fel, mi sétáltunk sokat anyummal. És egyszerűen jó volt együtt lenni. Hiszen ebben a korban az anya vagy apa társasága mindent kizárhat. És ennek kell időt és teret adni.

Őszülőben

Nemcsak az idő a hajam is. Ahogy megszerettem az őszt terhességem óta úgy nem tudom megszeretni az ősz hajszálakat a fejemen. Mivel túl korainak érzem. A családban senki nem őszült ilyen korán mint én. Természetesen megunva a nyári szőkét megint kicsit barnultam, hogy hátha nem lesz feltűnő a lenövés, de sajnos már mindhiába. Az ősz hajszálak miatt ez érvényét vesztette. 

Szeretem ezt az időszakot, nekem sincs annyira mehetnékem, imádok kanapén elterülni olvasni, teázni, kávézni. Imádom rendezni Szonja ruhatárát. Elpakoltam a nyári ruháit majd eladásra szánva és várom, hogy a kis téli kabátkáiba belenőjön :D hiszen olyan lassan nő. Viszont egyre értelmesebb, nagyon jó megfigyelő. És minden nap új, tegnap is egész hosszú ideig állt segítség nélkül, ő is meglepődött milyen elragadtatással néztük ezt a mutatványát. Aztán persze seggre pottyant. Úgy gondolom már nemsokára elindul segítség nélül. De ez nem újdonság, a családban szinte minden gyerek 1 éves kor előtt már járt. Túl vagyunk egy hosszabb kiránduláson. Kettesben felmentünk Pestre, aztán Gyömrő, aztán Szatmár. Hát azt hiszem kicsit ez már sok volt. A négy éjszakából kb semmit nem aludtam át. Szonja miatt is meg idegen helyen sosem tudok jól aludni. Jolinál úgy ahogy jól aludtam, csak Szonja ébresztgetett folyamatosan. Viszont jó volt látni mindenkit. Jó volt a lányokkal együtt lenni. Nem győzöm hangsúlyozni milyen felüdülés őket látni, beszélgetni velük. Jó volt Pestet is újra látni, ráadásul Jolival tök sokat sétáltunk a belvárosban. Remélem ezek a séták folyamatosan életünk része lesz. 

Aztán jött egy kis otthoni ünneplés. Természetesen az is jó volt, csak jó lenne ha nem 5 órás autóútra lenne.

Alakítgatjuk Szonja szobáját, végre felkerültek a szegélylécek. Megint bútort tologattunk, mert a fal ferdesége miatt egyik helyen elég hézagosra sikeredett. Hihetetlenül pontatlan ennek a háznak minden szeglete. Valamikor elkezdtem nézegetni az őszi dekorációkat, úgy irigylem azokat akik pikk-pakk megtalálják őket vagy elkészítik. Annyira tanácstalan voltam, hogy véül semmit nem vettem, készítettem mert már arra jöttem rá, hogy mindjárt itt a karácsonyi dekoráció ideje. Ezt az időszakot azóta várom amióta abbahagytam a karácsonyi vásárt. Igaz most Szonja miatt kicsit variálni kell, mert semmi nem lehet elérhető közelségbe meg figyelembe kell venni, hogy hozzá is idomuljon hiszen első karácsonya. És az egy éves szülinapja is hamarosan. Már gondolatban ezt is tervezem. Arról nem panaszkodhat, hogy nem lesz ünnepi hangulat a házban 2 ünnep közt :D

Tegnap volt 15 éve, hogy összejöttünk Danival és hamarosan jön a 8 éves házassági évfordulónk. Jó még mindig együtt lenni, bár átmentünk ezen-azon és természetesen az érzelmek intenzitása is másképp fejeződik ki, de azt mondom elég jó páros vagyunk. Nem tudom mással milyen lenne? Hogy elértünk volna e ennyit, vagy hogy együtt lennénk e ennyi éven át... valamiért összejöttünk annó és valamiért még mindig együtt vagyunk :) 

És nagyon megy a drukk Editnek akinek ugyanott volt nemrég inszeminációja ahol nekem. Nagyon nagyon remélem, hogy sikeres lesz neki. Mikor vele beszélek mindig átélem azt a rossz érzést, hogy milyen hónapról hónapra csak remélni. Aztán semmi. Még mindig úgy gondolom nagy szerencsém volt tavaly áprilisban. Egy kis csoda. Aki most még édesdeden alszik bent ágyikójában. 

Nyaralás után

Már eltelt egy kis idő mióta visszajöttünk a nyaralásból és azóta az idő is őszbe vagyis szinte télbe fordult. Igazából nem bánom, jólesik a hűvösebb idő. Mármint a kellemesebb fajta, nem az esős, nyirkos, szeles, hideg... vénaszonyok nyara, na az hiányzik. 

Horvátország gyönyörű volt, tiszta, rendezett és kicsit drága mármint Görögországhoz képest. De tényleg egy szép ország és nagyrészt passzol is a többi mediterrán részhez, legalábbis ahol mi voltunk semmiben sem különbözött egy olasz vagy görög városkától. Az emberek is kedvesek. 

A nyaralni babával  nem olyan mint kettesben, mert pihenni nem igazán lehet. Számomra csak annyi, hogy áttettem a székhelyemet a tenger mellé. Ez persze nem mellékes. De a nap nagy része ugyanarról szólt. A babáról. Természetesen ezt tudtam, mert figyelmeztettek már mások előtte, hogy addig utazzunk míg kettesben vagyunk, mert utána 10 évig a nyaralás az nem igazi kikapcsolódás. Mert a gyerekről szól minden. A hely ahol voltunk németek foglalták le, vagy osztrák elvétve holland rendszámmal találkoztunk. És nagy ritkán magyarral. Egy hatalmas kemping terület mindenféle árkategóriáju szálláshellyel, akár egy nyamvadt kis sátorral is el lehet indulni. Teljesen korrekt volt a szállásunk, mindennel felszerelt, új és tiszta. Szóval jó volt és sajnos gyorsan eltelt. Az is tény, hogy a benzinpénzből és pályamatricák árából simán Barcelonáig repülhettünk volna 3-an. Szóval nagyon nem éri meg autókázni, bár annak is megvan a fílingje hiszen az adott helyen nem kell buszoznod, és jó dolog azt az országot átszelni ahol éppen eltöltesz egy hetet. Dani annyira nem élvezte ezt a részt, mert utál idegen helyen vezetni. Nekem nincs jogsim így nem tudom miben különbözik, ha különböző országban vezet az ember a gps-ek világában. Szerintem aki imád vezetni annak mindegy hol, aki meg csak elvezetget mert muszáj az jobban érzi az ismert, bejáratott helyet.
Úgyhogy nem hiszem, hogy mégegyszer rá tudom venni ilyen hosszú autóútra. Ha én vezettem volna biztos megállunk pihenni egyet valamelyik balatonparton, de így szóba sem került, mert minnél hamarabb le akarta tudni ezt a részét. Hát különbözöek vagyunk az biztos. Nem tudom miért kell mindig sietni A-ból B-be, miért nem lehet csak úgy lenni valahol. Dani pl mindenre sajnálja az időt.
És ezt még nyaraláskor sem tudja levetkőzni. Mert az neki nincs. Valahol ebben nagyon elszakadtunk, valamikor 10 évvel ezelőtt egyritmusban haladtunk, aztán neki elkezdett változni a munkahelye és az időérzéke is.

Anno 1 órát utazott oda és 1 órát vissza a munkahely és otthon távot. Aztán lett 40 perc oda és 40 perc vissza. Most 20 perc oda és 20 perc vissza ráadásul autóval és sír az időért. Hogy az nincs. Tényleg nem tudom, hogy ez hogy működik??? Vagy nem is az idővel van a gond, hanem az energiával?! Most én nem igazán vagyok ebben kompetens, mert nekem van időm és bár az éjszakáim katasztrófálisak, de ugye nappali elfoglaltságom nem olyan fárasztó. De úgy vélem ez a válasz, hogy ahogy öregszik az ember elkezd az energiája csökkeni. Persze ez is egyénfüggő. Meg ahogy a szólás mondja arra van az embernek ideje amire szán. És ez tényleg így van. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy más is lakik kertes házban, és más is dolgozik és másnak van akár 3 gyereke is. Akiket még suli után ide-oda kell hurcolni. Nem tudom, hogy fog ez nálunk működni?? Vagy az muszáj lesz?? Kicsit csalódtam magunkban, mert Szeged többet kínál mint amit mi felhasználunk és magunkévá teszünk. Ha én nem indulok neki Szonjával akkor kb egy km. körzetben élném a mindennapokat. És ez nekem borzasztó érzés. Anyukám van olyan hét, hogy a bolton kívül nem megy sehova... Enikő azt mondja egy hónapig nem megy a kapun kívülre... a kommunikációt megoldja telefonon... ez nekem hihetetlen. És egyrészt szomorú. Dani meg szívesen eléldegélne így, ahogy gondolom sokan. Hát nekem nem megy. És nem azért mert "itthon büdös" hanem mert eleve sokat vagyok itthon és szeretek is, de az élet nem csak erről szól. De ezt most hiába magyarázom. Úgyhogy jövő héten elvileg megint nyakunkba vesszük Szonjával Pestet vagyis Budát. :D 

Nyaralás előtt

Végre elérkeztünk ehhez a héthez is. Mondjuk az idő inkább őszre hajaz már 3-ik napja mint nyárra. De bevallom nekem jólesik. Nem tudom milyen lesz a víz hőmérséklete, de igazából annyira nem is érdekel. Úgyis mindig hideg a tenger. Ha egyszer-kétszer megmártózok benne nekem az is jó. Lényeg, hogy érezzem azt a sós levegőt, a morajlást, a látványt. Kurva szerencsés aki tenger közelében születik. 

Szonjának új medencéje lett, mert előzőt Gizmó valahogy szétcincálta. Még fogalmam sincs mit is kell még vinni, hogy minden fontos meglegyen és be is férjünk. Imádom a babakocsinkat, de egy hátránya nagyon van, alig fér be más mellé. Még így is, hogy nem kicsi a csomagtartónk. Egy nagyobb bőrőndöt már kihívás lesz beszuszakolni mellé. Meg ugye a hordozó mellett most már vinni kell a sportrészt is. 

Sikerült nagyon jó áron beszereznem egy téli szettet :D újszegedi házhoz mentem és végig morogtam magamban, hogy nem sikerült erre a környékre kültözni. Az eladó olyan házban lakott, hogy majd leesett az állam. Gyönyörű volt a ház kívül-belül. Így belegondolok, hogy mennyi ember mennyire más anyagi körülmények között él. A szett ugye 86 ezer újonnan, a dobozon rajta volt, hogy 50%osan  vették és én átvettem 17 ezerért. Bár persze nem létfontosságú dolog, de örültem, hogy sikerült venni egyet. Eszembe nem jutna 30-40 ezret kiadni. Így tuti még jó áron majd túl tudok adni rajta. 

A stokke etetőszék is beszerezve. Nagyon praktikus, szeretem és Szonja  is elvan benne.

Látszik, hogy kereskedelemmel foglalkoztam. Minimális veszteséggel amit használati díjnak számolok :D 38 ezret kerestem Szonja kinőtt dolgaiból. Ezért nem érdemes sok esetben újonnan vásárolni, mert minimum a felét bukja az ember. Használtan meg kb 10%-20%-át max. 

Elkezdtem elővenni az őszi ruhácskáit mosásra, még én is meglepődtem mennyire teljes. Tavaly  úgy vásároltam neki 1 éves korig bezárólag. Játékait is kinőtte, azok kapott játékok és itt bajban is vagyok, mert nem tudom mi az ami ebben a korban lekötné és eszembe sincs egy rakás pénzt kidobni csak azért, hogy szanaszét heverjen. Leginkább a mobil érdekli már most...

Most abban az időszakban van, hogy mászik ezerfelé és mindenben kapaszkodik, hogy álljon fel. Nem kicsit balesetveszélyes időszak, nemegyszer koppant a feje pl a játszószobába lévő ágyba. Hamarosan ki is tesszük onnan. Folyamatosan aggódok, hogy nehogy nagyon beüsse, de sajnos nem foghatom mindig a kezét meg is kell tanulnia úgy esni, hogy legkevésbé veszélyes és fájdalmas legyen. 

Úgy rendezném a babaszobát is már, de tapasztalatom szerint ahogy nő úgy változik az igénye. Így tanácstalan vagyok. Mivel nem alszik még ott most inkább játszószobaként funkcionál. Nincs is sok értelme a mostani korában befeccolni dolgokra. Ez kicsit olyan átmeneti időszak. Már nem az a bébi de nem is kislány még.

Ha visszajöttünk akkor elkezdjük a matatófalát készíteni. Majd kell egy gyerekágy ami váltja a rácsosat az gondolom jó pár évig majd kiszolgálja, szekrény már adott, könyvespolc is. Majd időközben kell egy íróasztal, a stokke székkel szerintem már 2-3 évesen használhatja ha gyurmázik vagy rajzol. Meg hát annyira változik a divat is most pl a svéd fehér festett letisztultságot váltja a dán puritán igazi természetes fa lakberendezési dolgok, kezdve a konyhától gyerekszobáig. Van pár inspirációs érdekesmód lengyel forrásom az instán. Irtó kedves, otthonos, bekuckózos gyerekszoba.
Itt amúgy egyenlőre csak magánbölcsöde van, de nagyon jó árban van az ellátás és ami nagyon jó hír, hogy van napi fizetés is. 1500 fél nap, 2000 egész nap. Jövőre ahogy elmúlt 1 éves szerintem igénybe fogom venni havi pár alkalommal. Egyszerűen így hogy nem tudom senkire bízni pár órára sem nagyon rossz. Konkrétan semmit nem tudok elintézni egyedül. 

Augusztus

Augusztus vége mindig megmutatja, hogy közeledünk már a hűvősebb napokhoz.Nekem most és igazából már gyerekkorom óta az én és most már Dani születésnapja után kezd vége lenni a nyári fílingnek. Korábban sötétedik, hűvösebbek az esték, hajnalok... számomra terhesség óta ezek a napok az igaziak. Nem tudom, hogy az anyatejes hormonok e de még mindig nehezen viselem a nagy meleget, az erős napsütést, a fülledtséget (amúgy egy enyhe hajhullás és az erős szagérzékenység is megvan még). És kívánkozom farmert húzni. Mondjuk ez a mostani vasárnapi lehűlés azért túlzás volt, elég ha 10 fokot lemegy a nappali hőmérséklet. 

Nekünk ez a nyár pár környéki meg pesti kis kirándulás kivételével a vendéglátásról szólt leginkább. Természetes hiszen új helyre költöztünk, a másik meg Szonja vonzza az embereket. Most hétvégén is Dani nővére és családja volt lent. Jó volt látni az unokatestvérekkel a gyereket, bár igen nagy a korkülönbség köztük. Hasonló korú gyerek a családban Németországban van, most született gyerekkori kedvenc unokatestvérem 2-ik kislánya. De hát ők messze vannak, a többi unokatestvér meg sokkal idősebbek. 

Fura ilyen időszakban tervezni a nyaralást, még sosem nyaraltunk ilyen későbbi időpontban, de kisgyerekkel úgy gondolom ez logikus.

Közben Szonja növöget és szüksége van pár dologra, természetesen ki is nő pár dolgot. Azokat elkezdtem hirdetni. Ruháit még nem, mert még nem tudtam rávenni magam. Szóval kell neki a babakocsira egy téli szett, kell egy etetőszék és amit már beszereztem tegnap egy járóka. Már feláll ahol tud és mászik is így nehéz már magára hagynom szabad területen. Mindent használtan nézzek, mert túl sok az áresés egy újonnan vett termék után már ha egyáltalán túl tudsz adni rajta. És egy gyerek dolgainak beszerzése folyamatos. Kezdve ahogy megszületik, aztán van egy kis nyugi és aztá n megint felpörög. 

Stokke etetőszéket akarok venni neki: használtan 20-30 között van, újonnan 53 ezer, de elvileg szinte kamaszkoráig használja. Főleg ha kistermetű. A téli szett a stokke babakocsira újonnan 86, használtan változó 30-40 ezer. A fa járóka viszonylag olcsó befektetés ha a biztonságot nézzük. Újonnan 30 ezerig használtan pl már van 8 ezerért is. Megjegyzem ezek beszerzésének a menete nehezebb így hogy vidéken élek. Próbálok szegedi hirdetéseket böngészni, de tény a stokke termékek Ny. M.o-on és Pesten sokkal gyakoribb. Ruhája az szerencsére van, a pici termete miatt ősszel is tudja hordani a tavaszi felsőit. Meg az elején szinte egy évnyi ruhatárat beszereztem neki. Ami drágább költség lett az a pelus nemcsak a méret miatt, hanem a gyakoriság miatt is nőtt az ára. Változó hol veszem, de a pampers és liberó db értéke ( ezeket felváltva használom, mikor melyik akciós) kb 50 ft. 

Sajnálom, hogy a teraszt idén nem tudtuk kivitelezni, jövőre mindenképp terv a beépités is. Sajnos az év nagy részében emiatt használhatatlan, nap, eső, szél... a hátsó rész újrafüvesitése is terv és remélem jövőre egy medence is kerül a kertbe. Meg faültetés és pár örökzöld. Imádom a virágokat, de annyira kényesek. A rózsáim ahogy kibújnak már fonnyadnak is el. Mer vagy nem esett semmi vagy hatalmas esőmennyiség zúdult le. 

Hétvégén lesznek a falu napok, a tavalyi szülóttek most ültetik el a fájacskáikat. Kapnak kis emléktáblát és kis ajándékot. Szerintem ez nagyon szép gesztus. 

Ünnepnapok

Nekem mást jelentenek a hétvégék és ünnepek mint annak aki dolgozik :) végül is ilyen szempontból az év 365 napja eléggé egysíkú ezen a téren. Beleszámítva a szülinapokat is. Belefolytak az évbe, kb semmit nem éreztem. Pedig utolsó 3-al kezdődő évszámunk volt, ezután egy jó ideig a 4-es jön. Visszatekintve a 30-as éveim igen tartalmasak voltak és igen jól éreztem magam a bőrömben. A saját szempontjaimból kiindulva és mérve igazán teljes évek voltak. Volt benne minden. Házasság, kutyák,  cica, házvásárlás, költözés, házvásárlás, nyaralások, új barátok... és az a fura nem tudok így előre nézni a 40-es éveimre, mert mind Szonja ugrik be. Annyira fókuszpontja az életünknek, hogy mi teljesen háttérbe szorultunk. Egyik nap figyeltem és az ugrott be, hogy ha lenne 2-ik gyerek azt is ennyire imádnám, őt is ilyen különlegesnek tartanám? Olyan kis csodának látom őt, hogy hihetetlen lenne, hogy ez megismétlődhetne. Persze, valószínüleg igen. Hiszen minden kisgyermek egy csoda.
De nem vágyom 2-ik gyerekre, annyira megváltoztatja az embert, annyira kizsigereli az egyént, hogy nem biztos ezt megint élvezném. 

Fura, hogy az élet nagy dolgai mennyire próbára teszik a kapcsolatot. Ilyen pl egy felújítás, építkezés, gyerekvállalás. Biztos persze a stressz, a felelősség tesz türelmetlenné, meg persze az, pl gyerekvállalásnál, hogy a másik 2-ik helyre szorul mindenki szempontjából. Lesz egy olyan nagy szerelem amit nem lehet überelni, és ez másokhoz való viszonyt is megváltoztatja. Én ezért örülök, hogy volt sok "gondtalan" évünk együtt Szonja előtt. És jó, hogy csak most jött. Tudta.
Annyira általánositás, de tényleg általában a férfiaknak nem ugyanaz a gyerekvállalás mint a nőnek. Természetesen az érzelem intenzitása biztos hasonló, de nekik nem borul úgy az életük. És nem a fizikai változásokra gondolok. Nekem nem sok olyan napom volt szülés után, hogy utáltam tükörbe nézni, legtöbbször csak úgy elfogadtam a látványt, volt olyan is hogy tetszett is. A súlyommal sincs annyira gondom hiszen lassan de biztosan csökken. Most 57,5 kilónál vagyok. Annó mikor 30 múltam és 59 kiló akkor egy év alatt ment le a 4 kiló. De tutibiztosra. Mondhatni 8 évig ugyanaz volt a súlyom  55 kiló, néha kilengett 53-54-56 de azok rövid ideig tartottak. Gondolom most is kb egy év kell, hogy visszanyerjem már ha vissza fogom. A futást kb szept- ben elkezdem, de tudom attól nem fogok fogyni, mert ha egy kis izom vissza épül az nem teszi könnyebbé a súlyomat.
Fura mikor dacos egy ilyen kis emberke. Alapjáraton szerintem Szonja jó gyermek, kiindulva abból, hogy az éjszakák azért nagyjából alvással telnek. Sokszor van fent mostanában, lehet melege van, szomjas vagy csak ébredezik benne egy dacos én. De szerencsére ha megitatom vagy cumit adok neki rögtön vissza alszik. Én nem mindig. A mostani korszak kb olyan mint mikor terhesen 10xer voltam éjszaka pisilni. Azért fáradt vagyok és kimerült.
Nappal egy rémálom mostanában elaltatni. Nála nem működik semmilyen kézben való ringatás az Adamo hinta ami eddig kint nagyon bevált. Igaz 40 fok van kint és nekem meg őriznem kell őt nehogy véletlen kiessen, de legalább aludt. Most 2 napja viszont ott sem akar. Megmakacsolja magát, behozom, kiviszem és ordít. Ma már nem érdekelt a földön a játszószőnyegen hagytam, hogy fáradtra bőgje magát úgy hogy fogtam a kis kezét. Egy kisbabának aludnia kell úgyhogy most dacolunk. Csak remélem nem tart sokáig.
Foga még nincs és mostanában abba is hagyta a fogzást. :D Remélem nem lesz fogatlan a pici lány. Elvileg még a 9 hónap sem késő, hogy kibújjon az első. Kúszik és ül és felállni akar. Fel is áll ha belekapaszkodik valamibe. A mászást úgy látszik ki akarja hagyni. Amúgy meg egy irtó helyes baba már most látszik mennyivel nagyobb önbizalommal rendelkezik mint mi. Flörtöl az emberekkel és élvezi, hogy azok elalélnak tőle. Hódmezővásárhelyen is ebéd közben egy olasz párt nézett ki magának. Egy mindenkinek tetszeni akaró leányzó.