Mindenkinek van. Nekem is, hiszen ezek az elemek hozzátartoznak az életünkhöz. Általában mindenki fogékony valamire, ami lehet jó és rossz is. Többes számban is. Szerencse, ha többségben van a jó. Én pl. nem értek a pénzmegfogáshoz és nem is nagyon értékelem a felesleges pénzfelhalmozást. Egyszerűen mert szeretem jól érezni magam a pillanatban, a közeljövőben.
Ezért szeretek vásárolni, szeretek nekem tetsző ruhában járni (bár már eléggé divatjamúlt ruhákat hordok, mert nem vásárolok igazán magamnak), szeretem ha szép dolgok vesznek körül a házban ahol élek, szeretek utazni, nem vitás szeretek kényelmesen funkcionálni.
Általános káros szenvedélyem nincs, soha nem cigiztem, soha nem drogoztam, soha nem alkoholizáltam ami megterhelte volna a pénztárcámat. Szeretem a legújabb kütyüket, de már kinőttem abból a státuszból, hogy ez mindennél fontosabb, hogy a legújabb legyen meg.
Így a már nem aktuálisan új telefonom kijelzője ami már fél éve törött annyira, hogy már alig látszott a képernyőből valami tisztán, tegnap elvittem cserére. Egyúttal a gépemet is megtísztitották, mert kb az is fél éve használhatatlan volt a lassúsága miatt.
Mivel hetente jön az értesítő mennyit használom a telefont mindig elképedek az időn. Soknak érzem, mert hát mikor Szonja aktív, ritkán nem kapja ki a kezemből hiszen jó logikával úgy gondolja amivel én játszom az biztos érdekesebb mint az ő játékai. Sokat sétálok akkor sem szoktam nyomogatni, sőt társaságban sem szoktam igazán elővenni. De úgy látszik ez láthatatlanul beszippant. Ahogy régen a tv elé ültek az emberek. Most telefon van a kezükben. És sokat, teljesen a részünk lett és függővé váltunk.
Amíg beadtam a kijelzőcserére, volt egy rakás elintéznivalónk így csak pár óra múlva mentünk érte. Így mikor az autóban várakoztam, hogy Szonja, kialudja magát, sokszor nyúltam volna a telefonom után, hogy az időt elüssem. Mert hát mit csináljon az ember. Aztán elkezdtem kibámulni az autó ablakán, nézni az embereket és csak hallgattam a zenét. Talán ez az amit a mai ember nem nagyon tud már, nem csinálni semmit. Az internet világa, a sok információ nem engedélyezi, hogy csak úgy legyünk. Eddig is esténként már olvastam netezés helyett mikor Szonja elalszik, mondjuk nem könnyíti meg a helyzetemet, mert mire ő elalszik már én is álmos vagyok. De a havi 1-2 könyv megvan. És mivel kevés időt tudok erre szánni, tökre zavar mikor nem tetsző könyvet kölcsönzök ki. Szeretem annak amit olvasok ha súlya van. Sajnos a mennyiséget nem tudom növelni a gyerek miatt, aztán ugye lassan jön a mindennnapos mesekönyv olvasás is. Természetesen a státuszomban kifolyólag még tudok szelektálni, elnézve Danit aki bár ritkán veszi elő itthon a telefonját, de nagyon szeret sorozatokat nézni. Lenyom több részt is egyszerre. Ő így vonja ki magát a forgalomból. Napközben, munkaközben természetesen átveszi a híreket, lapozgatja a facebookot, néha játszik, de általában ha hazajön leteszi és lefekvés előtt veszi elő újra. Beszélgetni ezért vacsoránál szoktunk és reggel a kávémnál, ha időben felkelek. Neki a sorozatnézéssel ülepednek le a a nap eseményei. Szóval eldöntöttem, hogy függetlenítem magam, mert nem biztos, hogy arra van szükségem, hogy mindenáron inspirálódjak, tájékozódjak, híreket olvassak, Szonjának rucikat vadásszak (csak secondhand)... ez csak egy szokás és én átirhatom. Túl gyorsan telnek a napok, az évek és ez bosszant, hogy ömlik rám minden elég ha megnyomom a facebook alkalmazást. Ami mellesleg már mindenkinek személyreszabott hiszen azt nyomja az orrod elé ami téged érdekel, még hirdetésben is ami azért elég ijesztő. De ez a valóság már, hogy virtuális világban élünk. Tényleg igaz volt az beszéd pár évtizede, hogy csak figyeljük meg a japánokat és mi is úgy fogunk élni csak jó pár év késéssel. Na most a mai japán embernek mindene megvan, de nincs személyisége, nem jellemzi őket semmi vagyis csak az, hogy ugyanolyan mint a többi. Droidok, egy része munkaalkoholista, másik része négy fal között él és boldogtalanok. Nos igazán nem kivonni akarom magam, hiszen jó tájékozódni csak csökkenteni akarom az időt. Mert az egészség mellett az idő a legfontosabb véleményem szerint. Ezek nélkül nincs értelme semminek. Kicsi porszemek vagyunk a világban, de egyénileg nem mindegy, hogy hogyan éljük le az életünket ami lehet 40-50-60-90 év is. Ezt sose tudjuk előre. Én mindenesetre jól akarom kihasználni, felhasználni lehetőségeimhez, kvalitásomhoz képest.
Más: remélhetőleg megint lépünk egy szintet a ház terén és megcsináljuk a teraszt. A terv, hogy elsődlegesen legyen teteje, a burkolás másodlagos, az anyag már megvan, de a munkadíj függ a beépítéstől. Ezek szerintem bár nagy volumenü beruházások, de végülis befektetés is hiszen a ház értékét növeli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése