Februári kiruccanások

Temesvár után Budapest. 

Nálam a gondolat mindig tett követi, nem mindig egyértelműen és azonnal, de szerintem nagyjából amire vágyom azt meg is közelítem. Kamaszkori introvertált személyiségből elkezdtem az évek folyamán extrovertálttá válni, mert erre van igényem. Az introvertáltság nem negatív beállítás, de tény az élet nem arra való, hogy magunkban töltsük. Sokminden hozadéka lehet ennek a típusjegynek, a depresszióra hajlam is. Sok posztomban írtam, hogy a világban az emberek elidegenednek egymástól, mert ott van számukra a sok kütyü ami pótolja az igazi élő kapcsolatot. Vagy telefonon lógunk, vagy neten, közösségi oldalakon. Ami nem is probléma, ezek nélkül nem is igazán lehet illeszkedni már a mai világban, de van neki számos árnyoldala. Persze tudatosan lehet mindent kezelni. 

Muszáj volt ki-rándulnom innen. Kezdtek beszürkülni a hétköznapok, így miután lebeszéltük az időpontot Jolival már mentünk is. És vonattal mint mindig. Én szeretem a vonatozást, ha egyedül lennék jobban is élvezném mint a kocsikázást a pályán, egyedül a csomagok meg mikor leszállsz okoz kis gondot. Főleg gyerekkel. Viszont a gyerek is jobban élvezi a vonaton utazást mint az autóban ücsörgést egyhelyben, mer ott leginkább alszik. Mondjuk az meg nekem kényelmes. Azt hiszem ezt jó váltogatni így a legjobb mindenkinek. Sok kedves ember létezik akik nagyon segítőkészek ha kisgyerekes anyukát látnak. És ritka az is akiket nem mosolyogtat meg egy pici lány közeledési szándéka. Egy pici gyermek olyan mint egy kutyakölyök látványa, boldogságfaktorokat nyit meg az emberben. Szóval, még ha fárasztó is én nagyon élvezem ezt a szeged-pest vonatozást. Menet egy 3 éves kislány apukájával is jót beszélgettünk míg a gyerekek próbáltak egymással kezdeni valamit. 

Mindig az jön, hogy Pesten, mert életem nagy részét ott töltöttem, de igazából most Budán vendégeskedünk. És teljesen más érzés. Gyalog mindenhová. Szinte. Annyira jó élmény ilyen közel lenni a belvároshoz és mégsem a kör közepén. Joli jóvoltából nekünk minden kiruccanásunk egy nagyon nagyon jó élmény. Teljes otthonossági érzés fog el, ha megérkezünk. Ő régi régi barát és az az igazi, mert hát a baráti kapcsolatokban is van igazi és van kémia ám. Természetesen minden barátommal egy nagy öröm találkozni. Én nem tudom eléggé kifejezni mennyire feltölt engem ez a pár nap, hogy láthatom őket és velük vagyok. Ha vannak az embernek rossz pillanatai ezek mind egyensúlyban hozzák.

Természetesen itt is alakul a barátság anyukákkal. Timivel már eléggé jól egymáshoz közeledtünk, de persze így hogy van gyerek ezek a barátságok mégsem olyanok. Első a gyerek, a család... és gondolom az új barátságok ennek tükrében alakulnak. De nagyon jólelkű ember ő is és nekem ez fontos. Nagyon segítőkész és eléggé laza is. Igaz jóval fiatalabb nálam. A másik jó hír egy anyuka akinek eladtam annó rucikat, és irtó szimpatikus volt megtalált az instán és kiderült, hogy gyógymasszőr így érzem, hogy mélyülni fog a kapcsolatunk. Tényleg létezik kémia. 

Ahogy tegnap kifejtettük a lányokkal a klub után, hogy bizonyos csillagjegyű barátok jobban bevonzzák egymást.  Legalábbis nálam tuti. Pl tegnapi sütis, kávézós szeánszukkon is kiderült a kos, skorpió, oroszlán... úgy látszik az erős személyiségű embereket vonzom be. Timi kos, ők egyszerűen vonzódnak hozzám, a skorpiókat is bevonzom valamilyen szinten. Gyerekkori barátnőim vagy oroszlánok vagy vízöntő volt. Nem túl változatos körülöttem a csillagjegyi paletta. Kivéve Szonját. A pici Bak. Persze lehet ennek semmi jelentősége. Minden csak véletlen.

Imádtam látni Szonját az én barátaim közt. Olyan sokat fejlődik ezekben a napokban hiszen folyamatosan inger éri őt. Teljesen elfogult vagyok velem mint minden anyuka a sajátjával. Olyan jól tud alkalmazkodni és igen szerintem hasznos, hogy már ilyen fiatalon hozom, viszem. Nagyon szeretném őt is kalandvágyónak látni, jó kapcsolatteremtőnek, lazának és nem sznobkodónak. Legyen egy nyitott, életrevaló, barátságos személyiség. Ismerje meg ezeket az értékeket. Igaz ez nekem gyerekkoromból is jön, anyúm mai énét meghazudtolva jött-ment és vitt magával. Akár csak kávézni a barátnővel. És én irtó jól éreztem magam. Biztosan ezért is épültem így fel ilyennek, van miből merítsek. Persze volt bezárkózási időszakom, jó hosszú főleg kamaszként, de mert nem találtam a helyem, de a barátaim akkor is körülöttem voltak mindig. Azt hiszem én még soha nem voltam egyedül!!! 
Érdekes volt látni, hogy a pár nap felnőttekkel, élményekkel teli napok után a klubban a kis "pisisek" közt Szonja már unatkozott. Nem volt kivel játszodjon, hiszen ezek a babák még nagyon picik most tanulják a felülést, mászást. Szonja meg irtó jól érezte magát pl. budai könyvesboltban ahol van játszósarok a nagyobb gyerekek közt. Teljesen beintegrálódott. Úgyhogy keresnem kell egy másik játszóházszerűséget ahová elmegyünk. Ezek a klubok viszont nekem is jót tesznek. Teázunk, beszélgetünk, sok hasznos itteni infót megtudunk egymástól. Véletlen vagy nem de érdekes módon egyikünk sem itteni születésű. Ez biztos nem véletlen.

Megtaláltam leegyszerűsitve az életfilozófiám. LAGOM és vele együtt a FIKA. Ez én vagyok már jó ideje, hiszen erre törekszema mindennapokban. Lelkiismeretesség, becsületesség, és a pont jóra törekvés. Se nem kevés, se nem sok. A pont jó. Minden napban megtalálni a pont jó pillanatot. Meg úgy az életben. A svédek meg úgy általában az északiak mindig is tudtak valamit. Olyan országok polgárai ahol az időjárás kemény depresszióra hajlamosíthatnák őket, de ők mégis évtizedek óta a legboldogabbnak vallják magukat. Szinte versenyeznek. És jól áll nekik. Én teljesen az ő életvitelüket szeretem megvalósítani természetesen az én kis magyar mikrókörnyezetem lehetőségeimhez mérten.