Hàz eladó

Ideje lenne hirdetnünk a kis hàzunkat, mert alig van 5 hónap és lehet màr költözünk Szegedre. Igazàból mèg mindig jobb, ha kèsőbb adjuk el mint koràbban, hogy ne kerüljünk idő előtt a híd alà. 

Legoptimàlisabb az augusztus-szeptember lenne, de ez nem kívánságműsor 😁 

Remèlem itt Pesten jobban pörög a csalàdi hàzak eladàsa mint ott, mert ahogy elnèzem azon a környèken a hàzak amiket nèzegettem mind megvannak már jó ideje.

Gondolom ott is a panelek hamarabb cserèlnek gazdàt mint a kertesek amit amíg èlek sosem tudom megèrteni, hogy mièrt jobb több emberrel együtt èlni akik fölötted-alattad-melletted köhögnek stb. ahelyett, hogy èlveznè az ember a bizonyos szintű elszigeteltsèget ès a kertet... de hàt különbözőek vagyunk :)

Szeretek itt lakni, igaz Pest nem legjobb kerülete, de közvetlen közelben nem tapasztaltam ennek semmi hàtrànyàt kivève a BKV jàratain utazàst. Eleve rossz, hogy a 9 kilomètert a Vàci utcàg amit bringàval 35 perc alatt megteszek, autóval forgalomtól függően is kb 15 perc az BKV-val mèg ha 3 variàció is lètezik ez az út 45 perc. Nem beszèlve az emberekről akik ezeken utaznak. Büdösek. Mondjuk az egész vàros jàratain megtalàlhatóak csak talàn kevesebben. Ès a metróaluljàrok! A Hatàr úti egy külön fogalom, de a Kàlvin tèri is megèr egy misèt.. vagyis kivètel nèlkül szinte mindegyiknèl csövesekbe botlik az ember. Ezèrt is unom mâr ezt a vârost! Túl sok idő utazni ès túl sok csöves ès büdös tömegközlekedèsi jàratok. Amúgy meg mindenhova autóval jàrni is ellenzem ahhoz meg túlsàgosan zöldpàrti vagyok. 

Szóval yakorlásképp csináltam pár képet, a szöveget még nem találtam ki, de remélem az ingatlan.com-on lesz valami támpont. Ingatlanossal még nem igazán szeretnék foglalkozni, de természetesen ha szükség rávisz segítséget kérünk, hiszen tengernyi időnk nincs. 

Idő

Az életünk lényeges szegmense az idő. Pontosabban az idő múlása. Legtöbbször gyorsan telik, nekünk most lassan. Gondolom ez összefügg a fontos történésekkel, ha nem zajlik semmi akkor gyorsan pörög, legalábbis én így érzem... 

5 hetes vagyok, vagyis ma 5+1, ez olyan mint mikor az életkorodat kérdezik. Ha fiatal az ember akkor hajlamos előre számolni és a be nem töltött évet mondani, később már szülinap előtt is ragaszkodunk a kisebb számhoz. 

Már nagyon várom a dokilátogatást. Elvileg akkor már 6hét+3napos leszek és kellene majd lennie szívhangnak. 

Tüneteim még nagyjából ugyanazok: fáradtság amire gondolom külön rátesz a tavaszias, váltakozó idő és a mell. Ez az egyik legjobb ami történhet egy nő testével :) Nem tudom, hogy a nagyobb mellekkel megáldott nők is ilyen boldogan érzékelik, hogy mellük egyre teltebb és súlyosabb. Tényleg. Gondolom a has növekedésével ez már kicsit elveszíti látványosságát és az örömöt eziránt, de most ez kitűnő. Émelygés ritkán van. Ha gyrosos közelében járok el nem tudom képzelni, hogy ilyen szagos valamit valaki meg tud enni vagy egy erősebb testszag eléggé kellemetlen, de kibirható. Az orrom még mindig kitűnő sajnos. 

Kilóra kevesebb vagyok pontosan 55-ről lementem 54-re, de viszont puffadok és vizesedem. Ezért a nadrágokat szűkebbnek érzem már.  Ebben közrejátszik a nagy mennyiségű progeszteron amit reggel-este beviszek a szervezetembe. Ennek pontosan utánanéztem. Gondolom 12-ik hétig rendeltetésszerűen kell szednem. A pici görcsök és nyilalások viszont teljesen elmúltak, néha húzódik ott valami, de rövid és enyhe.

Sosem képzeltem el milyen terhesnek lenni, és nagyon másokra sem figyeltem vagy érdeklődtem ezért is figyelek most magamon meg mindenféle rezdülést. Én eddig minden hónapban éreztem, hogy nem vagyok terhes és bár igazából most sem volt semmi különleges tünetem csupa premenstruációs biszbaszok voltak, de a vége felé már elkapott egy reménykeltőbb érzés. 

A hétköznapjaim meg telnek úgyanúgy. Érzelmesebb vagyok természetesen, hajlamos vagyok sokminden miatt pityergés állapotába kerülni. Emberekhez való viszonyom is furcsa. Sokkal elfogadóbb vagyok viszont érzékenyebb is. Vagyis nagyobb a szeretet érzés bennem de sebezhetőbb is vagyok.

Mindeközben rájöttem, hogy ha valamit kapunk, valamit elveszítünk. És fordítva is így igaz. Ha valamit vagy valakit elveszítünk. Az élet körforgása. És minnél erőssebben kötődtünk az elveszítetthez annál erősebben fogunk kötődni a megnyerthez. Én szeretem ezt a kis embriót aki növekedni akar bennem. És reménykedem, hogy erős és egésszéges kisbabává válik. Én mindent megteszek érte. Mert most ő a legfontosabb. 

Anyák napja

Nekem különleges kapcsolatom volt gyerekkoromban anyukámmal. Szabályosan éreztem a függőséget, lélegezni nem tudtam nélküle. Az a kevés időszak mikor távol voltam tőle éreztem, hogy kicsúszik a talaj és én egyedül vagyok a világban elveszetten. Senki nem tudta pótolni. Csak bőgtem és bőgtem utána. 

A nagy szerelmekhez hasonlítható az érzés, mikor érzed, hogy egy test egy lélek.

Természetesen a szeretet megmaradt csak az ember élete idővel bonyolódik... szerelmek, a nagybetűs élet, férj, család... de anya csak egy van és én mindent megtennék érte. Ahogy minden gyermek az anyukájáért. És ezt a mai napon ünnepeljük, amit szóban igen nehéz megfogalmazni. Hálás vagyok neki. Ő erőn felül teljesített mindig, az élet nem kényeztette. 4 gyerek 1 alkoholista férj, 3 műszakos munkahely. És megcsinálta. Soha nem panaszkodott, hogy milyen nehéz az élet. Természetesen apukám ivásait nehezen tolerálta, de mindig minket nézett, a mi érdekeinket. Egyszerűen, ösztönből, kitűnően. És megálltuk a helyünket. Talpon vagyunk mert erősek vagyunk. A tisztesség, igazságosság iránti vágyat, az önérzetet tőle kaptuk. Azt hiszem ez a legfontosabb neki, hogy emberek maradjunk minden helyzetben. 

Nekem az anyaság mindig távoli volt. Szeretem a gyerekeket inkább magamban nem bíztam, hogy én ezt a feladatot megtudom jól csinálni. Hiszen még fejlődnöm, okosodnom kell, hogy megtudjam adni azt amit megszeretnék adni. Józan eszemmel tudom, hogy ezt a legtöbb anya mind tudja mert átalakul közben. Felesleges aggódalmak. 

Féltem az anyaságtól, már nem. Most hogy reménykedhetek, hogy anyává válok már nagyon várom.

Szinte türelmetlenül. Hogy leteljen a bizonytalan időszak. Névnapomra terveztem a tesztet mivel akkor telt le az inszemináció utáni 14 nap, de már előtte nem bírtam magammal, mert éreztem valamit. Nagyon nagyon halványan, de már akkor ott volt. Névnapomon már jól kivehetően, hogy éreztem nem káprázik a szemem. Életem legszebb névnapi ajándéka!!!

Az elmúlt két hét is nehezen telt. Most megint 2 hét várakozás amíg ultrahangra megyek és a doktor is legalizálja a terhességemet. Szóval talán ez a legnagyobb hátulütője a késői kismamáknak, hogy tudatossabbak és jobban aggódnak a babáért.

Persze van is miért. De én egészségesnek érzem magam és elég vitalitás van bennem, hogy ne érezzem a koromat hátrányként. Inkább a baba érdekében aggódom. Hogy neki ne legyen ebből problémája. Nagyon mélyen érintene. Túlságosan is.

Már azt hiszem abbahagyom a mindennapi tesztelgetést. Vagy lekorlátozom 3 naponként. Ma reggel is volt, kómásan mivel új szokásom lett éjszaka felkelni pisilni meg is csináltam, de ilyenkor időérzék sem igazán helytálló, mert hirtelen megijedtem, hogy semmilyen csík nincs ott, de aztán persze lett. Már majdnem majdnem olyan erős mint a teszt csík. Sok jelét nem észlelem, eleinte abszolút premenstruációs tüneteim voltak, melleim teltek és súlyosabbak, de persze méretükbő adódoan ez persze csak nekem tűnik fel. A gyakori pisilés és az erős szaglóérzék és a megnagyobbodott méh van még. Szerencsére már nincsenek szúrkák, néha néha érzek benyillalást. És fáradtabbá válok bármit csinálok. És cikáznak a gondolataim. Már a 9 hónapot gyorsan végigszaladtam. Vajon egy vagy kettő lesz, itt dokiválasztás, ha Szegedre lemegyünk dokiváltás stb. Csillagjegy? :D

                                               

IMANY - Take Care (DSF & DINO MFU Remix)

Változatosság gyönyörködtet

Olyan vagyok mint egy medve, amelyik kaparja az ajtót, hogy már menne ki a friss levegőre, napra elég volt a tunyaságból. Elég volt a hidegből. És elég volt a robotmódból. Meló, haza, meló, haza...

Mindenki beöltözve, feketébe, morcosan, begubózva. Már az esti szolárium is sokat segített, behunytam a szemem és máris a tűző napon voltam a korfui tengerparton. Mire nem jók az emlékek.

Közben meg történnek a dolgok. Végre a gyerektervezés is olyan szakaszban van amikor is nagyobb reménnyel nézek neki a hónapoknak. 
És suli időszak van. És ki kellene találjam, hogyan bővítsem gyors ütemben az angol nyelvtudásomat. Annyira érzem az ez év változásait, hogy már kezdek türelmetlen lenni. Bár sok szempontból Szeged, vidéki város lévén visszalépés lenne, de én mégis úgy érzem életünk minősége javulna. 
Egy nagyváros sokmindent el is vesz az embertől. Pénzt például ahogy adja úgy el is veszi, de leginkább az idővel lop meg. Meg igazából meguntam Budapestet. Szeretem meg minden, de szerintem általánosan igényünk van a változatosságra. Kinek jobban kinek kevésbé. Életünk bizonyos aspektusait nincs módunkban megváltoztatni, de talán nem is kell elég ha módjával kezdjük mint ahogy lakásunk belső terét igazítjuk néha ide-oda átköltöztetjük a dolgokat. 
Szóval nem hiszem, hogy Budapest tudna nekem adni valamit amit eddig nem tudott. Ahogy meg itt élek az már nem elég ilyen módon. Barátaimat sajnálom, de amilyen időhiányos életvitelt viszünk az a 160 km fel sem fog tűnni hiszen nagyrészt netes felületen tartjuk intenzíven a kapcsolatot. A személyes találkozások meg amúgy is nagyon ritkák hiszen szétvagyunk szórodva a város különböző pontján élünk.
De minden a jövő titka. 

Coffee and cigarettes

zseniális :)

Vidék

Kódolva vagyunk, vagyok. Az elmúlt éveim, gyerekkorom, kamasz, fiatal felnőtt mind meghatároznak engem. Szeretem a nyugodtságot, szeretem a rendet és tisztaságot, ha az emberek ismerősek egymásnak, és kedvesek. Nem szeretem a túlzott modern dolgokat. És nem szeretek nagyvárosban élni, mert nekem már Pest is túl zsúfolt, túl koszosl, túl sok. Mikor megérkeztem 20 évvel ezelőtt azt gondoltam ez csak egy állomás. És akkor még messze nem volt ilyen impulzív világváros jellege. 

Én kicsit beleragadok a dolgokba az tény, mert ahol vagyok próbálok komfortot teremteni az életteremnek még ha megalkuvós is. De egy ideje már csak toporgok. Lélekdokik mind a változtatást szajkózzák, hiszen az embernek ciklusai vannak, változik és ezért erőltetem én is az utazásokat, hogy levessük a sallangokat magunkról és újra meglássuk egymás igazi arcát. Mert a mindennapok befalnak minket. Lehet íntenzivebben is megélni őket, de elég sok idő és energia. Ahogy egy kapcsolatot sem lehet folyamatosan menedzselni, ha elmúlt valami. Mindig legeslegfontosabb az érzés, a szeretet. És akkor már a nehézség is könnyebb. 

De ha elmúlt valaminek vagy valakinek a varázsa az egész csak a túlélésről szól. Én már Pestet is csak túlélem. Természetesen már ideköt minden. Rokonok, barátok, munkahely, otthon és én mégis elvágyom innen. 

Lehet hülyeség, de én hiszek a determináltságban és hogy valójában előre érezzük a dolgokat, embereket akiket bevonzunk. Aki hozzám közel került lelkileg azt mindig megelőzte egy olyan pillanat mikor megéreztem a másik intenzív jelenlétét. Ez egyáltalán nem tudatos. Egy szellő. Csak figyelnem kell. 

Szóval adott egy lehetőség. Szegeden. És minket megérintett. Újszeged mint kerület, egyszerűen fantasztikus. Annyira jó érzés volt ott lenni. Legszívesebben vissza se jöttem volna már. Természetesen tudom nem ilyen egyszerűek a dolgok. A vidék jelentése úgyanannyi negatívummal jár mint előnnyel. Ami főleg gazdasági. De olyan biztos érzésem van.

Ez az év a változásokról fog szólni mindenképp.

belváros (google)

belvárosi térkép (google)

liget (Újszeged bejárata)

(google)