Történések

Először is a rossz dologgal kezdem, kórházba kerültünk múlt héten igaz kevesebb mint 24 órára, de az is elég volt. Ez az egyik legrosszabb ami történhet egy szülővel, hogy a gyerekét veszélyes helyzetben lássa ez legyen egészségügyi vagy baleset forma. 

Szonja 12-én este 7 óra körül miközben bevittem felébredt állapotban a konyhában, elvesztve az egyensúlyát hanyatt dobta magát és egy az egyben fejére koppant, eszméletvesztése volt 1 percig  vagyis kb addig tartott amíg Dani hívta a mentőket. Hát nem kívánom senkinek azt az egy percet, az érzés, hogy egy nagy fekete lyukban vagy és egyszerűen tehetetlen miközben a legszeretettebb lény nincs magánál.. Megszűnik a világ, szinte eszedet veszted. Szerencsére utána felsírt, és mire összepakoltunk pár dolgot meg is jött a mentő. Gyerekklinikára vittek be minket a sebészeti osztályra. A dr.nő megállapította, hogy  külsőleg jól van és ha nem produkál tüneteket nem teszi ct-re a felesleges sugárzás elkerülése végett. 

Pulzusellenörző és vérnyomásmérő is volt rajta egész éjjel. Szerencsére nem hányt és azon kívül, hogy elfáradt semmi más nem volt észrevehető rajta. Egész éjjel nem aludtam, pedig kényelmesen voltunk mert egyedül voltunk a szobában. A takarítónő másnap mesélte, hogy előző nap 4 gyerek volt 4 anyukával akik a széken aludtak, pihentek. Reggel jött az orvosi vizit és mondta a fődoki, hogy ha du-ig semmi tünet mehetünk haza. Ilyenkor érzed, hogy végre fellélegzel és mennyire jó érzés az, hogy hazamehetsz. Pedig ez csak 18 óra bennlét, van aki akár egy hetet vagy többet is bent kell töltsön a gyerekével. Nem kívánom senkinek ezt az állapotot, a gyereked egészsége a legeslegfontosabb dolog a világon. Nem sokszor voltam kórházben bentfekvő, de eddig nem volt rossz tapasztalatom, talán ez az osztály volt a legkevésbé kellemes, ha lehet így írni. Amikor szültem akkor is nagyon vártam, hogy leteljen az a pár nap, hiszen én pikk-pakk jól voltam már szülés után mivel természetesen úton jött világra Szonja. Ha csak engem nézünk én már akár másnap kijöhettem volna, de ugye ott volt Szonja pici súlya. 2510-el született ami természetszerűleg leesik persze szülés után időben, és e súly alatt nem engednek ki. Így a protokoll szerint plusz egy napot bent töltöttünk és nagyon de nagyon félve vártam a doki engedélyét a hazamenetelre. Nem barátkoztam meg a kórházi bentlevéssel, igazi börtön számomra. De ha gyereked van ennek megvan a lehetősége, hogy időnként ott találod magad. Sajnos balesetek, fertőzések, betegségek előfordulnak a gyerekek életében. A lényeg, hogy bár pillanat alatt megtörténik a baj, nagyon de nagyon kell rájuk vigyázni a lehetőségekhez mérten. Természetesen nem foghatom kezét a nap 24 órájában és nem tudom mindentől megóvni még ha ez is a világ legfontosabb dolga számomra. 

Edit is terhes, végre sikerült neki az első lombik 2 sikertelen inszemináció után. De végsőkig elmentek volna ezügyben. Nagyon boldog voltam mikor megírta, még a kényes időszakban van sajnos, de eddig minden a legnagyobb rendben. Szívből remélem, hogy így is marad. Egy gyerekre vágyni miközben sorozatos sikertelenségek érnek ebben nagy szomorúság minden nőnek aki hasonló cipőben jár vagy járt. Minden hónap egy remény, hogy hátha... ha aztán megkezdőnek a beavatkozások ez még jobban fokozódik. Egy itteni új ismerősömék ezeken túl fogadtak idén örökbe egy újszülött babát Jázmint. Aztán lehet egyszer megérkezik a kistesó... addig is a lehető legkedvesebb dolgot tették. Megmentettek egy embert aki ki tudja hol kötött volna ki. Ha egy anya lemond a gyerekéről biztos megvan rá az oka még ha ez igazából felfoghatatlan a legtöbb nő számára. Úgy gondolom nagyon jó helyre került Jázmin és nagyon hálás lesz majd még ha lesz is kicsit fájó pont az életében, de azt biztos enyhíti majd a biztonságos minden téren, szerető környezet.

Mert egy gyereknek ez a legfontosabb. 

Nálunk is felmerült az örökbefogadás lehetősége, mert kicsit önző dolognak tartom a magam részéről, hogy nem szeretnék mégegyszer szülni és ezáltal megfosztom Szonját a testvérétől. Hiszen imád gyerekek közt lenni, annyira de annyira társasági lény.  Mindent megteszek, hogy sok gyerekbarátja legyen, sokat viszem emberek közé, de nem tudom, hogy elég e?! Vagy biztos jót tenne e neki, hogy egy nagyobb gyermeket hozunk be a családba?! Mivel csak 40 év lehet az örökbefogadó szülő és gyerek közt. Szerettem terhes lenni, és a szülést is túléltem, de az a sok aggódás, féltés, hogy minden rendben menjen, egészséges legyen és ugye a korom előrehaladtával minden egészségi kockázatnak kitenném a jövendő gyereket.  

Körülöttem minden anyuka tervezi a 2-ik, 3-ikat, igaz ők azért jóval fiatalabbak és általában pikk-pakk összejött az első is. Szóval vannak dilemmák.

Az év első ünnepi hétvégéjén vendégeink voltak, Dani nővéréék így kicsit fárasztóan telt, a kertet sajnos nem tudtuk rendezni pedig nagyon szép idő volt. Szonjával nagyon sokat vagyunk kint, sokat sétálunk, játszóterezünk, bandázunk. Szeretünk itt élni. És végre tavaszodik, újra magunk mögött hagyjuk a telet, Szonja 2-ik nyara következik :) és ügyesebb, okosabb, szebb kislányt nem is remélhettünk volna. Igazi kincs számunkra.