Meglepi

Van pár meglepő dolog az életünk folyamán aminek az ember vagy örül vagy nem vagy csak szimplán lesokkolja. Nekem már mindegyik formához volt szerencsém, bár talán mert jó megfigyelő vagyok vagy vannak megérzéseim, de általában a meglepetés ereje nem százszázalékosan teljes. Szóval terhes vagyok. Igen csak úgy spontán, véletlenül. Igen Szonja előtt évekig próbálkoztunk és semmi. Most csak úgy megtörtént. Menszis napok után voltunk együtt nem sokkal és hajnal volt és megvallom a szexuális életünk mostanában tért vissza úgy igazán, szóval hajnal volt és vagy húzni akartam az időt vagy csak szimplán félkómásan kényelmesen akartam befejezni, de megtörtént. De hát ezerszer megtörtént, alkalmasabb napokon is és soha semmi... Múlt szerdán reggel volt egy kis halvány vérzésem a tisztasági betéten, konstatáltam is hogy kifogytam a betétekből így a coopban egy doboz tampont is bedobtam a kosárba, mert bár évek óta nem használom de medencézésnél jól jön gyengébb napokon, gondoltam én. Közben görcsölgetek rendesen, de már semmi, tiszta a betét. Pénteken se semmi. Szombaton már kicsit elkezdtem gondolkodni, hogy mi van ha... hiszen Szonjánál is volt beágyazódási vérzésem, de mivel más tünet nincs sőt elég rendes megjön érzésem van úgy gondoltam biztos megveszem, megcsinálom aztán megfog jönni. Megjegyezve igazából nem követem a ciklusomat, évekig csináltam és valahogy ez nem volt már prioritás. Most is csak tippelek, hogy mikor volt a legutolsó menszim első napja! Folyamat közben tisztán kijön az első vonal, már mosolygok is magamban mire lehúzom a wc-ét, kezet mosok rápillantok és tessék ott van a 2-ik is. Azt hiszem elkezdtem remegni vagy nem tudom szédülni, toltam is gyorsan Dani orra elé aki épp pakolászta kis a megvásárolt dolgokat és semmiről semmit nem tudott. A tesztről sem. Nem kicsit lepődött meg azt hiszem. 

Az én esetemből kiindulva úgy gondoltam ilyen a filmekben van, vagy tiniknél... két felnőtt ember akik már átestek ezen azon elég egy kis laza együttlét, ráadásul tényleg nem vagyunk fiatalok.

Szóval ez van. Nagyjából 5-ik héten vagyok. Persze még minden képlékeny, bármi lehet, és bár én nem igazán akartam 2-ik gyereket, sőt szinte minden bébi dolgot eladtam csak azok vannak meg amiket Szonja használ még, most vettem bringát, szombaton még sisakot is Szonjának. 

Ez még olyan állapot, hogy bármi lehet belőle ezt józan ésszel teljesen felfogom, de ahogy telnek a napok a kezdeti sokk után kezdem érezni - szombat este kb semmit nem aludtam - hogy szomorú lennék ha elmenne, és hogy a kezdeti sokkot is szégyelltem, hogy nem azt érzem mint Szonjánál és hogy féltem és félek most is. A bajtól, a sok vizsgálatoktól, hogy minden rendben legyen és hogy hogy fogok bírni két gyerekkel. Csodálom azokat akik ezt könnyen veszik, bennem ezer kérdés és aggódalom cikázik. Már azt sem tudom mit kell csinálni. És a szülés és aztán a kevés alvás, meg hogy itthon lenni. Már voltak terveim, Szonja időközönként bölcsiben én leteszem még idén a jogsit, aztán elkezdek keresni munkahelyet. Bár féltem a helyzettől hiszen teljesen új minden, de valahogy vártam is. Újra beintegrálódni. De hát ez Isten ajándéka. 

Szóval itt tartunk, tudom túl korán írtam erről, de hát ez is az életem része bárhogy is lesz. 

Tüneteim kb kimerülnek a már korán megjelenő pisilési kényszer amiről azt hittem felfázás miatt lehet és mellfeszülés ami nemrég jött, tesztelés után. Egyik du volt egy irtózatos fáradékony hullámom, de azt is betudtam a melegnek. 

Görcseim szerencsére megszűntek, hogy szedem most már a magnéziumot, de azért néha itt-ott belenyillal, érzem hogy megnövekedett a méhem. A tegnapi képeken már látom igazából magamon. Szonja után azért viszonylagosan eléggé helyére került minden, ok van rajtam 2,5 kiló plusz néha 3, de a hasam is egész lapos reggel. Napközben azért megtelítődik, hiába hát volt egy kis nyúlása és hasizom gyakorlatokat nem végeztem soha. Szerencsére semmi más terhességi utóhatás nem maradt, se striák, se szétnyílt hasizom, a mellemnek egyenesen jót tett, szóval hiúság ide vagy oda de egy picit ebbe is rossz belegondolni, hogy újra megváltozik minden és ki tudja, hogy a 2-ik terhességet is olyan könnyedén viseli a testem. Hiszen azért öregedtem is két évet, jövőben meg már 3-at. 

De persze ezek eltörpülnek olyan aggályok mellett, hogy egészséges legyen, a többi nem számít.

Ma felhívom a dokit és azt hiszem veszek a patikában még egy tesztet meg terhességi vitamint. Szonjával a 6-ik hét vége felé voltam és akkor azon kívül, hogy látszódott, hogy jó helyre ágyazódott be már volt gyenge szívhang. Csak hát most mikor van a 6-ik hét vége???

Egy kis csend után

Az az igazság, hogy ez olyan mint a sport, minnél ritkábban műveli az ember annál nehezebben veszi rá magát. Ezer más teendő élvez prioritást az itt írásnál. Instant persze megosztok mindent, főleg a nagyobb történéseket de ugye inkább képekben. A szülői lét már csak ilyen, ezerfelé kell szakadni. Még mindig össze vagyunk nőve Szonjával, egy kezemen megtudom számolni hányszor volt kettesben az apjával születése óta. Más opció meg nincs. Vagyis lesz. Bölcsibe szoktatgatom, egyelőre élvezi azt a kis időt amit ott tölthet, de hát ez természetes. Új játékok, gyerektársaság és még ott vagyok én. Bár ahogy észrevettem ez nem nagyon érdekelte, de ugye csalóka mert fél szemével figyelheti, hogy anya a biztos pont még közelben van. Egyszerre jó is meg rossz is persze ott látni őt, egyrészt, hogy már ilyen nagy hiszen nemrég még nagyon baba volt, másrészt meg olyan jó látni a kis életrevalóságát... hiszen ez az élet rendje. Ő korban és mentalitásban is már megérett a bölcsis életre. Vannak fiatalabb gyermekek is akik már pár hónapja bölcsisek, de értük szakad meg a szívem. Kicsit kívülállók, nem tudnak részt venni a nagyobbak játékában. Kúsznak, másznak, ölbe kéretkeznek, olyan elveszettnek tűnnek. Nem tudtam volna elképzelni soha, hogy Szonját egy éves kora körül, alatt beadjam... inkább szívok, szegénykedem, de persze értem ha nincs más megoldás, lehet egyedülálló is a szülő :( de szakad meg a szívem értük. Nekik még erős kötődésre van szükségük és az egy dada ezt nem tudja megadni hiszen még minimum tíz másik gyerekre kell figyeljen. Szóval az egyensúly kell, úgy jó ha minden a maga idejében. Anyaként azt vallom a gyerek szabadságát meg kell hagyni olyan mértékben, hogy a saját ütemében fejlődjön, nyisson. Semmit de semmit nem szeretnék Szonjára erőltetni. Természetesen vannak korlátok amiben nagyon következetes vagyok, de a szenvedését nem tudnám elviselni. Általában mindenre van megoldás. 

Mozgásfejlődésben teljesen élen jár, beszédkészségben viszont belassult. Nem akar kommunikálni azon a szinten ami elvárható az ő korában. Nem vagyunk elkésve, a doktornő szerint 3 év a vízválasztó, ha azután sem beszél kerek mondatokat akkor már terápiára lesz szükség. Ő most 19 hónapos lesz, könyv szerint 20 darabos szókincsének kellene lennie. 2 évesen már pár szavas mondatokat kellene alkosson. Dr.nő szerint ő valószínűleg az a típus aki memórizálja a szavakat, aztán majd használja. Legtöbb gyereknek ugye már megvan ebben a korban a saját szavai a dolgokra. még ha idegen fülnek ez nehezen is felismerhető. Lehet Szonja átlépi ezt. Próbálok mesélni neki, de megunja... türelmetlen... ebben is az apja ahogy az alvási szokásaiban. 

Már nagyon várom a nyaralást, idén nem lesz külföld, mert bár tavaly egész jó volt a tengerparti nyaralás, (8 hónapos volt) de most Szonja egy energiabomba. Fogalmam sincs hogy viselné a repülőútat. Nincs kedvem egy rakás pénzt elherdálni miközben én egész nap futkosok utána a parton :D ahhoz jó itt a a kerti medence. Szülői társasággal talán mennék akire legalább egy-két este rá lehetne hagyni a gyereket ha elalszik és elmenni vacsorázni vagy ilyenek. A lassan 2-ik éve tartó rutint nem akarom egy az egyben nyaraláskor is átélni. Ezért most belföldön utazgatunk kicsit. Nem kerül sokkal kevesebb pénzben, talán az úti pénz az ami spórolható. Egy nap Balaton, 3 nap Pécs, 3 nap Őrség, most erre vágyom. Ezeken a részeken még nem is voltam és Pécs és Őrség régi vágyam már. Balaton meg mondjuk mindig jöhetne bár így elég messze kerültünk tőle. Talán jövőre egy Portugáliát vagy Izraelt vagy a jó kis Görögország, az mindig beválik.

Túl gyorsan telik az idő, lassan vége a nyárnak. Jól érezzük magunkat itt, szerencsére van társaság is, ha meg nagyon kiakarok szakadni mindig ott van Budapest. Mindig nagyon jó eltölteni a barátaimmal pár napot, pár órát. Helyünkön vagyunk. Jó érzés.

Történések

Megint jól elmaradtam a bejegyzésekkel, sajnos mindig rá kell jönnöm, hogy túl kevés órából áll egy nap vagy én szervezem rosszul. Ha visszagondolok tavaly sokkal több időm volt míg Szonja pici baba volt és nyugodtabban teltek a napok. Most már időintervallumban eléggé intenzíven kell kielégiteni az igényeit. Evés, játszás, evés, játszás, séta, alvás... evés, alvás... ez tényleg igaz, pici gyerek... nagy gyerek... nem probléma csak erős része az életednek. Néha fárasztó is, de persze a legörömtelibb is. Napról napra imádnivalóbb, ahogy bontakozik ki a személyisége, akarata. Jól fejlődik minden téren, következő stáció a beszéd kialakulása. Elvileg a családban átlag 2 évesen kezdtek beszélni a gyerekek, meglátjuk Szonjánál is úgy lesz... furák ezek a stációk, mert bár én nem vagyok az elvárások híve, úgy gondolom minden gyerek a maga tempójában fejlődik nem jó erőltetni semmit, de ugye mégis megvan az ösztön, hogy gyermeked lásd fejlődni, mert ha netalán nem időben történik jön az aggódás. És ez azt hiszem így már végigkíséri az életünket. Szonja eddig mindig mindent idejében átlépett. Ezt jó dolog konstatálni, büszke vagyok rá. De a legfontosabb, hogy egészséges, nem betegeskedő, bár ez gondolom fog változni ha bölcsibe megy. Szerencsére most is járunk elég sokat közösségbe, gyerekek közé, de azért gondolom mégiscsak más mikor össze van zárva 8 órát szorosan más gyerekekkel. A természetes szülés, szoptatás, időben megfelelő közösségbe járni úgy vélem mind nagyon jó immunerősitő. Meg persze az étkezés. Próbálok ezekre nagyon odafigyelni. 

Haladunk a teraszépítéssel, már fedve van most következik a korlátok beépítése és a burkolat letevés. Már nagyon kattog az agyam a berendezésen, de sajnos megvan fogva a kezem mivel ez nem kis beruházás volt így eléggé kiüresedett a kasszánk. Mivel folyamatosan követem a divathullámokat otthonberendezés terén is így persze, hogy alakul az ízlésem. Az örök fehér mellett most nagyon tetszenek a natúr színek. Ha most neki állnék a konyha átrendezésnek tuti valami natúr konyhabútor frontot választanék

Úgyhogy most a terasznál próbálom kiélni ezt a fajta vonzódást, a fehér terasz adott világos faerezetű padlóburkolattal. Úgyhogy most a kiegészítőket kell beszereznem. Egy polcrendszer már megvan másodkézből natúr színű rattan-ból és hozzáillő esernyőtartó :) idén eléggé sokat esik az eső és szerintem nagyon stílusos, hogy ha van esernyőtartó (nem mintha létszükséglet lenne) de így még a gumicsizmámat is tudtam használni :D zöldeket úgy kell válogassak ami nem túl napfényigényes tehát a cikászom nem hiszem, hogy itt kap helyet pedig már szép kaspót is vettem neki. Nem baj van hely a hátsó teraszon is. 

imádom a téli kerteket, de sajnos nálunk nem praktikus nyáron esetleg hátul még megoldható

talán majd egyszer arra is kitalálok megoldást

inspirációk

ez nekem túl drága még így is és az asztallal nem is vagyok kibékülve

Mindenképp valami kényelmesebb székeket szeretnék aminek van karfája is. Tetszene a fehér körasztalunk is kintre, de sajnálom azt kirakni. Azért mégiscsak terasz éri természeti hatások, károsítások. Gondoltam használtan venni, de szerencsém is kell legyen, hogy itt a környéken kifogjam jó áron. 

Hátul talán műgyepszerűséget teszünk most le mert az tűnik a legpraktikusabbnak és olcsóbbnak.

valahol láttam itt egy teraszon és tetszett meg így egybeolvad a kerti résszel bár az inkább gyomos mint füves :(

Vagy várunk erre a szakira őszig és leteszünk valamilyen olcsóbb burkolatot, mert hát mindig vannak prioritások meg más költségek. 

Közben tervezzük a nyarat, Erdély mindenképp lesz, szeretnénk egy szülinap balatoni hétvégét is testvéreinkkel, meg egy szeptemberi nyaralást Görögország vagy Portugália vagy csak sima 3 napot Róma, Párizs, Barcelona de ezeket szezonon kívül akkor. De hát fejben mindig két-három lépéssel előrébb járok.

Itt a tavasz

És már 4-ik hónapban vagyunk. Nem tudom miért volt az, hogy gyerekkorban és fiatalkorban olyan normális ütemben telt az idő, mostanság meg hipp-hopp eltelik a hét, a hónap, az év. Talán mikor dolgoztam akkor is lassabban telt, főleg az üres órák bent a boltban, de mostanáság repül... számomra még mindig felfoghatatlan, hogy a lányom lassan 1,5 éves lesz. Nemrég született és íme itt egy napról napra ügyesebb, okosabb kis bohóc. Minden kornak megvan a szépsége, tavaly imádtam babázni már nem volt az icuri-picuri már mozdulhattunk ki, de napja nagy részét alvással, szemlélődéssel töltötte. De akkor is szoros egységet alkottunk. Ahol ő volt ott voltam én is. Mostanság ugyanez, csak más tempóban zajlik. Iszonyú gyors lett a mozgása és rafkós az észjárása. Tudja már mit tilos, de azért megpróbálja és csak akkor áll le, ha rá van szólva. Imád kint lenni, ahogy készülődünk és ugye ő készül el hamarabb már türelmetlenkedik, hogy kimehessen. Teraszon a lépcső előtt megáll, viszont visszafele már merészkedik, mert felmászik négykézláb a lépcsőn. Nem kis riadalmat okoz ilyenkor. Megijeszteni sem akarom az adott pillanatban, nehogy azért történjen baj, de ilyenkor a guta kerülget. 

Nagyon mozgékony, élénk lányka. Játékok is csak azok kötik le igazából ami passzol az ő aktív kedvéhez. Ilyen nyomogatós, zenélős bébijátékok már egyáltalán nem érdeklik inkább a szerepjátékok, pakolások, mászások. Babája közül is csak egy érdekli a Lilikére keresztelt, a többit hanyagolja egyelőre. Talán majd ha idősebb lesz, hiszen folyamatos fejlődésben van és változásban.. Mivel itt a szép idő elkezdtem a hátsó teraszt kissé otthonosítani, kényelmesíteni. Játszósarkot kialakítani neki meg homokozó részt. A héten a glamour napon, a praktikeri homokozót tetővel szándékszunk neki venni, bár még tartok kicsit tőle mert ugye adott pár centis pereme neki és félek ha kiakar indulni belőle abból nagy esések lesznek. Viszont mivel nálunk a kertet a kutyák is használják wc-nek nem szeretném ha a kerti földet nyalogatná, eszegetné... dilemma. Most kezdek neki fából készült dolgokat nézni, venni. Mikor kisebb volt tökéletes volt az anyag, műanyag mert az könnyebb és nem okoz sérüléseket. Igaz még mindig dobálós korszakában van, de remélem hamarosan leszokik erről. Már említettem korábban, hogy szeretnék neki egy szivárványhintát, fel is iratkoztam a júniusi megrendelésre. Varázspallót majd később szerzek neki be, talán szülinapjára. Most még talán egy műanyag csúszda nyáron belefér, mert talán még az is az ő korának megfelelőbb, de már nem igazán szeretnék műanyag dolgokat vásárolni. Jobban preferálom a természetes anyagokat játékokban meg babában is. Nekem nagyon tetszenek a waldorf vagy waldorf jellegű babák, de azok is elég drágák és ami most van Petike ő is pihe-puha vele sokat nem foglalkozik. 

Hétvégén megjöttek a teraszhoz tartozó anyagok. Lassan beindul a munka, mivel ezeket majd összeilleszteni kell, meg darabonként lefesteni ezért a szaki majd otthonában végzi a munka nagyrészét. Már nagyon várom, hogy készen legyen, már az április jóidőben sem lehet kint lenni du 2-ig. A hátsó teraszra majd tervezzük, hogy műanyag fűvel teritjük be, mert sokkal szebb és jobban belesimul majd a kerti világba mint a padlócsempe. Meg melegebb mivel a lánykám még sokat fog a fenekén csücsülni ezért is raktam ki most egy már nem használt szőnyeget. A füvesités még egyelőre álom, először a kútunkat kellene megjavítani, mert anélkül ilyen esőmentes években túl pazarló kiadás lenne. Szóval van egy rakás dolog... és ennek soha nincs vége.

Van pár ismerős, rokon aki csak panaszkodni tud, hogy milyen nehéz itt az országban érvényesülni anyagilag, de ha igazán magába nézne rájönne, hogy nincs olyan rossz élete és azért is hálás kellene lenne ami van. Mert persze, hogy tervei vannak az embereknek meg szeretnének jobban élni mint mások nyugatabbra, de sokszor a panaszolnivalójuk tömege elveszíti a realitását. 

Szerencsére az összes ismerősöm, rokonom normális körülmények között él... lehet nem multimilliomosok, de mindenkinek van munkája, ház a segge alatt. Az itteni anyuka barátnőim alig súrolják a 30-at, de egy családi házat birtokolnak. Persze ez vidék, még azon belül is az árak kisebbek, de ugyanúgy a fizetések is. Az egyik anyuka akik építkeztek 5 milliós telekkel kezdték és már 30 millión túl vannak és még nincs kész a ház teljesen. Reményei szerint mire pontot tesznek a végére már 40-hez fognak közel járni. De hát 27 éves, férje 30 szerintem ez így igazán jó ritmusú életmenet. 

Sajnos én olyan típus vagyok akinek mindig kell valami, talán túlfogyasztó is vagyok bizonyos esetekben. Biztos a családi vér is közrejátszik, anyúm, nővéreim mind törekedtek vagy törekednek arra, hogy ez és ez meglegyen. Az otthon volt az elsődleges és annak szépítgetése, én viszont már komplexebb vágyakkal rendelkezem, mert én utazásokra is  vágyom nemcsak az otthonom szépítgetésére. Elvem az, hogy minden ami belefér, szigorúan.
Egyensúlyban kell tartani az életünket minden téren, nem lehet csak az anyagi javakat halmozni és dolgozni ezért. A pihenés, a lelki, szellemi feltöltődés, béke éppúgy közre kell játszon, hogy minőségi életet éljünk. Talán ez is egyfajta luxus még hazánkban, de szerintem törekedni kell rá. Nem kell egymilliós utazás és a világ másik végére utazgatni, hiszen a szomszédban is vannak jó, szép igényes helyek. Úgy gondolom Szonja életét ne csak a homokozó a kertben színesitse, hanem más tájak, emberek, látványok is. Nekem ez mindenképp ugyanúgy prioritás mint a házam otthonossága, szépsége.
Egyszerű példa nálam: hamarabb kiadok 150 ezret egy utazásra mint egy kerti ülőgarnitúrára... 

Lista aktívvá vált

Megvan a terasz beépítésének kezdése, Húsvét után. Már nagyon várom, Szonja egyszerűen imád lépcsőzni mást sem csinál ha fent van akkor rögtön elindulna le, ha lent van elindulna fel. Nem sok lépcső van 2 fok de az elég is, hogy balesetveszélyes legyen. Meg hát már erős a nap is délben amit én nagyon élvezek, de ő még nem. Remélhetőleg már májusban teljes egészében tudjuk élvezni. Az ajtót is kicseréljük üvegesre, mert a beépítés mindenképp sötétíteni fog az amúgy sem világos konyhán. 

a keret már adott, tehát méretileg nem kell változtatni

Ha ezzel megvagyunk jöhet majd a kertrendezés. Sajnos újra füvesíteni addig nem érdemes amíg nem javítjuk meg a kutat, mert csapvízzel ez nagyon drága mulatság főleg amennyi kevés csapadék esik mostanság. Ez még a jövő zenéje, most egyenlőre csak ezekre koncentrálunk.

Megvan az esernyőre csukható babakocsi, imádom, 5 kiló az egész. Egyik kezemben a kocsit emelem, másik karomban Szonja és meg sem kottyan felülni a buszra, meg pl tegnap is bevásároltunk jövő hétre, így  összefutottunk Danival a Novába, tele a csomagtartó és simán rá a babakocsi. Szóval ez már kellett. 15 kilóig terhelhető. Hát attól még messze vagyunk.

A gyerekülés is hétfőn érkezik. Rengeteget nézegettem, próbáltam a biztonságra gondolni mindenképp, de arra is hogy Szonja kényelmesen legyen. Lett volna Szegeden egy Besafe Izi Plus viszont azt csak menetiránnyal háttal lehet 25 kilóig ami biztonság szempontjából tökéletes, de nem tudom melyik gyereket lehet erre kényszeríteni. Ez az ülés a maga kategóriájában az egyik legbiztonságosabb. De hát a gyerek igénye is szerepet játszik ami teljesen érthető hiszen nem lehet kellemes mindig így utazni, én sem szeretek. Az illető pont emiatt adja el, mert a kisfia nem szereti.

Aztán voltak még kinézve más márkák is, Cybexet is nézegettem. Ezt a márkát én nem is ismertem, de egy itteni anyuka ajánlotta. Ezek még használtan sem olcsók viszont úgy voltam vele, hogy mivel igaz újonnan nem engedhetjük meg magunknak, de inkább veszek egy jobbat használtan. Így voltunk a kévéfőzővel is, egy új Jura kávéfőző gépre ebben a kategóriában ami van nem tudtunk volna venni. Szerencsére mivel ezek minőségi dolgok nem fürödtem még be vele. Meg én híve is vagyok az újrahasznosításnak, nem csak pénztárca szempontjából, így mindenki jól jár. 

Végül ez utóbbi maradt, Cybex Sirona Plus Platinium Plus , leginkább a huzat anyaga miatt és persze színe miatt, mivel nem sötétített ablakaink vannak a fekete szín itt is kellemetlen. Szonja mindig levolt izzadva a hordozóban tavasztól-őszig :( pedig van légkondi is, de hát a besütő napsütés ellen nem volt mit tenni. A pajzsot nem tudom, hogy fogjuk e használni, hallottam jót és rosszat is...

Utánvét jön, bár ez csak annyiban megnyugtató, hogy nem kell előre utaljam a pénzt, de ha nagyon bevan csomagolva nincs sok időm megnézni. Szóval ez az internetes vásárlás is egy lutri, főleg használt termék esetében. Sok csaló van, ezzel tisztában kell lenni. A quinny is Pécsről jött, huzat frissen mosva, illatosan, szerencsére eddig nekem mindig pozítiv élményem volt. Mert Szonja ruháit szinte mind egy szálig így veszem kivéve a bodykat meg harisnyákat meg persze zoknikat :D

Bízom benne, hogy most is minden rendben lesz, kedden érkezik meg, már nagyon várjuk. 

A trickili ami még Pesten dekkol, remélhetőleg az is Húsvétra ideér. Szóval ebben a hónapban Szonja kimaxolta a költségeket.

Már csak egy gyerekülés a bringára hiányzik no meg egy másik bringa, hogy tudjon együtt bringázni. a család. Vagy mikor viszem a bölcsi, ovi... ha egyszer le is teszem a jogsit nem akarok a faluban autókázni. 

58.000 ft.

20.900 ft.

Lista

Mindig van egy lista a fejemben, mindig is volt, de mióta megvan Szonja ez folyamatos. A házba, a kertbe és plusz társulnak a neki szeretném megvenni és a muszáj megvenni dolgokkal. Az utóbbi kategória pl. az gyerekülés az autóba és az esernyőre vagy kézipoggyászra összecsukható babakocsi. 

Az gyerekülés, mert már kinövi lassan a hordozót, mondjuk így hogy lassan 15 hónapos és 8,5 kiló még egész jól kihúztuk vele! Dillemában vagyok egy ideje vele kapcsolatban, nézegetem és informálódom. Nekünk a Besafe (stokke)  hordozónk van ezt annó szettben volt a babakocsival, masszív, nehéz mint a fene, de ezáltal nagyon biztonságosra értékelt termék. Szerencsére lépcsőzni nem kellett vele, de emlékszem mikor kijöttünk a kórházból babával együtt nagyon meglepett a súlya, szóval van anyag benne bőven. És hatalmas, gondolom ezért is tartott ki ilyen sokáig nekünk. Gyerekülésben 3 márkát nézegettem, ezek a legjobbak és legnépszerűbbek is egyben itthon. 

Besafe, Maxi-cosi, Römer... isofixeset mindenképp, mert biztonságilag nem mindegy, mennyire van rögzítve baleset esetén. A szakértők ajánlják azt is, hogy minnél tovább menetiránnyal háttal legyen a kisgyermek, mert ez még mindig biztonságosabb bár Szonja most már nem tudom, hogy maradna meg hiszen utálja a hordozót hogy háttal van, igaz az alacsonyabban is van mint a gyerekülés.
Szóval ez a biztonsági opció nem tudom, hogy működne is e a gyakorlatban így lehet a sima marad, mert árban persze van különbség.

Maxi-cosi-nak van egy számomra szimpatikus terméke ami 9-36 hóig megfelel, ez jó árban van és 36 hónapos koráig jó. Természetesen ezzel együtt veszít a minőségéből is. Vagy ez ami 9-18 kilóig. De ha beleveszünk a részletekbe akkor nem ártan talán az autót is lecserélni egy biztonságosabbra. Nem mondom, hogy olyan gyakran utazunk, de ha belegondol az ember, hogy a gyerekének egy élete van és ha ne adj isten történne valami balesetféle nem mindegy, hogy a gyereket milyen állapotban szedik ki... Nézegetem használtan is, a jobb állapotban lévők úgy is egész drágák és mindenképp azt is kell nézni, hogy balesetmentes legyen amiben csak bízhatsz, mert ezt senki nem fogja neked elárulni.

Áprilisban eldöntjük, hogy melyik is legyen. Májusban megyünk haza Erdélyben, jó lenne ha addigra mindkét termék meglenne.

2-ik babakocsi egy kisebb, kompakt méret kellene. Használtan, jó állapotban is megfelel. Nem akarok rá sok pénzt pazarolni, de azért ne essen ki a kereke egy városi sétánál. Imádom az xploryt, de sajnos ha azt bepakoljuk akkor már nem fér szinte semmi a csomagtartóba ami egy hosszabb kiruccanásnál már probléma. 

Teljesség igénye nélkül egy kis szemezgetés:

babyzen yoyo

babytime

quinny yezz

quinny zapp

Körvonalakban ennyit erről. A quinny-nél a sima kellene, mert az xtraról le kell venni az ülést így már elveszíti amiért igazából praktikus. No meg nem is olyan könnyű 7 kiló felett van. A yezz viszont csak 5 kiló persze gondolom a gyereknek sem annyira kényelmes... mindenképp világos tetővel vagy világos színűt szeretnék, pl. ez a homokszín tökéletes, feketével fenntartásaim vannak... gyorsan kopnak és nyáron megsül alatta

Szivárványhinta, varázspalló. ezekről még csak álmodozom most.

Történések

Először is a rossz dologgal kezdem, kórházba kerültünk múlt héten igaz kevesebb mint 24 órára, de az is elég volt. Ez az egyik legrosszabb ami történhet egy szülővel, hogy a gyerekét veszélyes helyzetben lássa ez legyen egészségügyi vagy baleset forma. 

Szonja 12-én este 7 óra körül miközben bevittem felébredt állapotban a konyhában, elvesztve az egyensúlyát hanyatt dobta magát és egy az egyben fejére koppant, eszméletvesztése volt 1 percig  vagyis kb addig tartott amíg Dani hívta a mentőket. Hát nem kívánom senkinek azt az egy percet, az érzés, hogy egy nagy fekete lyukban vagy és egyszerűen tehetetlen miközben a legszeretettebb lény nincs magánál.. Megszűnik a világ, szinte eszedet veszted. Szerencsére utána felsírt, és mire összepakoltunk pár dolgot meg is jött a mentő. Gyerekklinikára vittek be minket a sebészeti osztályra. A dr.nő megállapította, hogy  külsőleg jól van és ha nem produkál tüneteket nem teszi ct-re a felesleges sugárzás elkerülése végett. 

Pulzusellenörző és vérnyomásmérő is volt rajta egész éjjel. Szerencsére nem hányt és azon kívül, hogy elfáradt semmi más nem volt észrevehető rajta. Egész éjjel nem aludtam, pedig kényelmesen voltunk mert egyedül voltunk a szobában. A takarítónő másnap mesélte, hogy előző nap 4 gyerek volt 4 anyukával akik a széken aludtak, pihentek. Reggel jött az orvosi vizit és mondta a fődoki, hogy ha du-ig semmi tünet mehetünk haza. Ilyenkor érzed, hogy végre fellélegzel és mennyire jó érzés az, hogy hazamehetsz. Pedig ez csak 18 óra bennlét, van aki akár egy hetet vagy többet is bent kell töltsön a gyerekével. Nem kívánom senkinek ezt az állapotot, a gyereked egészsége a legeslegfontosabb dolog a világon. Nem sokszor voltam kórházben bentfekvő, de eddig nem volt rossz tapasztalatom, talán ez az osztály volt a legkevésbé kellemes, ha lehet így írni. Amikor szültem akkor is nagyon vártam, hogy leteljen az a pár nap, hiszen én pikk-pakk jól voltam már szülés után mivel természetesen úton jött világra Szonja. Ha csak engem nézünk én már akár másnap kijöhettem volna, de ugye ott volt Szonja pici súlya. 2510-el született ami természetszerűleg leesik persze szülés után időben, és e súly alatt nem engednek ki. Így a protokoll szerint plusz egy napot bent töltöttünk és nagyon de nagyon félve vártam a doki engedélyét a hazamenetelre. Nem barátkoztam meg a kórházi bentlevéssel, igazi börtön számomra. De ha gyereked van ennek megvan a lehetősége, hogy időnként ott találod magad. Sajnos balesetek, fertőzések, betegségek előfordulnak a gyerekek életében. A lényeg, hogy bár pillanat alatt megtörténik a baj, nagyon de nagyon kell rájuk vigyázni a lehetőségekhez mérten. Természetesen nem foghatom kezét a nap 24 órájában és nem tudom mindentől megóvni még ha ez is a világ legfontosabb dolga számomra. 

Edit is terhes, végre sikerült neki az első lombik 2 sikertelen inszemináció után. De végsőkig elmentek volna ezügyben. Nagyon boldog voltam mikor megírta, még a kényes időszakban van sajnos, de eddig minden a legnagyobb rendben. Szívből remélem, hogy így is marad. Egy gyerekre vágyni miközben sorozatos sikertelenségek érnek ebben nagy szomorúság minden nőnek aki hasonló cipőben jár vagy járt. Minden hónap egy remény, hogy hátha... ha aztán megkezdőnek a beavatkozások ez még jobban fokozódik. Egy itteni új ismerősömék ezeken túl fogadtak idén örökbe egy újszülött babát Jázmint. Aztán lehet egyszer megérkezik a kistesó... addig is a lehető legkedvesebb dolgot tették. Megmentettek egy embert aki ki tudja hol kötött volna ki. Ha egy anya lemond a gyerekéről biztos megvan rá az oka még ha ez igazából felfoghatatlan a legtöbb nő számára. Úgy gondolom nagyon jó helyre került Jázmin és nagyon hálás lesz majd még ha lesz is kicsit fájó pont az életében, de azt biztos enyhíti majd a biztonságos minden téren, szerető környezet.

Mert egy gyereknek ez a legfontosabb. 

Nálunk is felmerült az örökbefogadás lehetősége, mert kicsit önző dolognak tartom a magam részéről, hogy nem szeretnék mégegyszer szülni és ezáltal megfosztom Szonját a testvérétől. Hiszen imád gyerekek közt lenni, annyira de annyira társasági lény.  Mindent megteszek, hogy sok gyerekbarátja legyen, sokat viszem emberek közé, de nem tudom, hogy elég e?! Vagy biztos jót tenne e neki, hogy egy nagyobb gyermeket hozunk be a családba?! Mivel csak 40 év lehet az örökbefogadó szülő és gyerek közt. Szerettem terhes lenni, és a szülést is túléltem, de az a sok aggódás, féltés, hogy minden rendben menjen, egészséges legyen és ugye a korom előrehaladtával minden egészségi kockázatnak kitenném a jövendő gyereket.  

Körülöttem minden anyuka tervezi a 2-ik, 3-ikat, igaz ők azért jóval fiatalabbak és általában pikk-pakk összejött az első is. Szóval vannak dilemmák.

Az év első ünnepi hétvégéjén vendégeink voltak, Dani nővéréék így kicsit fárasztóan telt, a kertet sajnos nem tudtuk rendezni pedig nagyon szép idő volt. Szonjával nagyon sokat vagyunk kint, sokat sétálunk, játszóterezünk, bandázunk. Szeretünk itt élni. És végre tavaszodik, újra magunk mögött hagyjuk a telet, Szonja 2-ik nyara következik :) és ügyesebb, okosabb, szebb kislányt nem is remélhettünk volna. Igazi kincs számunkra.