Néha csak úgy sírok

Nemrég olvastam egy norvég krimit, egy gyerekrablásról szólt, alapjáraton magával ragadó volt bár itt ott beleköthető volt a történet. A történetből ami legjobban megragadott a bűncselekmény és a gyerek kiszolgáltatottsága. Egyszerűen vérlázító, hogy hogy lehet ilyesminek egy gyermeki lelket kitenni. Belesajdult a szívem. 

Ahogy abba a hírbe is amit nemrég olvastam, hogy Norvégiában a gyermekhivatal legálisan családokat szakít szét, kiragadva gyermekeket a családi környezetből valós vagy valótlan vádak miatt. Bizonyítás nélkül. Konkrétan legutóbb egy román - norvég család volt az elszenvedője az intézkedéseiknek. Vád, hogy a gyerekek túl vallásosan vannak nevelve...

És ők egy kiragadott példa...

"A lányokkal először 2016. január 14-én beszélhettek telefonon alig 10-10 percet, míg a két fiút csak az anya látogathatja meg hetente egyszer, a babát pedig hetente kétszer. Az öt gyerek tartós hollétéről a Barnevernet csak annyit közölt, hogy szétválasztották és három különböző nevelőotthonban helyezték el őket, valamint, hogy azonnali hatállyal elindították az adoptálási eljárásukat, ami során fizetett nevelőszülőkhöz közvetítik ki őket, akik integrálják majd őket a norvég társadalomba. Ekkor a látogatási idő évente kétszer 15 percre csökken, amit olyan „nem megfelelő magatartás” esetén, mint például a nyilvánosság bevonása, bármikor megvonhatnak a „veszélyesnek” minősített Bodnariu házaspártól."

"Ennek a klasszikus európai gondolkodásmód számára abszurd jogfilozófiának a gyökere az elmúlt évtizedekben kiforrt skandináv társadalomképre vezethető vissza, ami a „tökéletes” állam képére épült. Ez biztosítja a polgár identitását és magabiztosságát, aki a jólét és a béke fennmaradását az államba vetett maximális bizalomban látja. Ezért fogadja el, hogy a gyermek elsősorban nem a szülő, hanem az állam tulajdona, akinek így nevelési „elsőbbsége” van ifjú polgárai felett."

Egyszerűen  értelmezhetetlen számomra, hogy ilyesmi megtörténhet egy idilli, jóléti államban.
Ez egy legális diktatúra eszköz. Hatalommal szétszakítani családokat. Semmiféle bizonyí-
ték  nélkül ami alátámaszthatná e eljárás létjogosultságát. Egyszerűen ha beleképzelem magam, hogy a szülők helyében lennék, megszakad a szívem. Gondolom az anyának meg is szakadt.
Sokszor jövök a kutyagyerekeim és cicagyerekem példával. Megőrülnék, ha valamilyen indokkal elvennék tőlem :( 
Nem is értem néha min tudunk annyit nyavalyogni. Míg egyesek olyan nagy traumákon mennek keresztül... amit én elképzelni sem tudom, hogy hogy lehet kibírni. 
Szent sem vagyok, hibátlan sem, de el se tudom képzelni, hogy ilyen fájdalmat lehet okozni valakinek. 

A bűnt, hogy lehet élvezni és együtt élni a tudattal, hogy milyen rombolást okoz?!

Talán jobb lenne nem foglalkoznom ilyesmivel ahogy az állatokkal sem. De egyszerűen nem tudok közönyös maradni, hogy milyen kiszolgáltatott élőlények vannak egyes degenerált lelkű emberek tetteinek kitéve. Fáj ilyenkor élnem. Sírok belül. Van egy egyben jó és rossz tulajdonságom, iszonyú erős az igazságérzetem. Sokszor kerülök emiatt vitás helyzetbe és rossz lelki állapotba.

Talán valamikor túl sokmindent átéltem, és az empátiám az ártatlan, az igazán kiszolgáltatottak felé ezért ilyen erős és valós.

Akarás görcsök nélkül

Igazából már írtam a héten egy bejegyzést és mire megnyomtam volna a mentés gombot frissítette magát a rendszer, így szőrén szálán eltűnt. Nem tudtam nekidurálni magam, hogy újrakezdjem.

De az életünk nem ilyen. Nem úszhatom meg egy próbálkozással, mert semmire sem jutnék.

Egy ideje realizálódott bennem, hogy míg régen nagyjából minden elsőre megoldódott a mostani éveim kicsit a küzdésről szólnak.  De haladok. Nem várhatom a sült galambot holott ez kényelmesnek tűnik, és hát az idővel nem tudom felvenni a versenyt. Túl gyorsan telik és bár a lelkem nem tartja vele a lépest, az eszem és a testem igen.

Úgy érzem december óta egy fejlődésen megyünk keresztül. Anyagi téren mindenképp még úgy is, hogy kihagytam a legjövedelmezőbb munkaforrást. 

Sokmindent betudtunk szerezni a házba: szőnyegeket, csillárokat, könyvszekrényt, porszívót, mosógépet, számítógépet és most nekiálltunk orvosokhoz is járni. Pénz és idő és türelem. 

Nemrég olvastam fitatal emberek esetét a rákkal  megrenditő volt és tanulságos, tényleg igaznak tűnik fel kell venni a harcot és haladni vele megérteni, hogy miért velünk történik ez.

És amig van remény nem szabad feladni, ha meg ő nyert akkor méltósággal kell elfogadni. Ez jutott, nem lehet mindig minden felett győzni. Csak úgy el kell fogadni a dolgokat tiszta lelkiismerettel, hogy mindent megtettél. Talán ha hívők vagyunk ez könnyebb folyamat. Soha semmi nem lehet fontosabb annál, hogy tudjuk élvezni is az életet. A mait, a holnapot, az azutánit. Mindent tőlem telhetőt megteszek (és hiszek is benne), hogy gyerekem szülessen, de ha Isten nem akarja azt is elfogadom. Az örökbefogadás is egy alternativa, de ebben nem dönthetek egyedül D is benne kell legyen százszázalékosan. Nagyon sok sérült ember van körülöttem mindenkinek más és más a problémája van aki tudatosan próbálja kezelni, gyógyitani van aki sodródik. Mindenki intelligenciája és jellemerőssége szerint. Meghallgatjuk egymást, támogatjuk egymást, de a problémát mindenki maga kell megoldja. Ami sokat fejlődött bennem, hogy jobban elfogadom az embereket a hibáikkal és így jobb emberismerő is lettem. És hogy mindennek lenyomata van bennünk, múltunk minden egyes darabkájának. De tőlünk függ a ma és a holnap...

pl. shoppingolás, mint terápiás tevékenység

Vannak olyan nők akiket bár megtehetik ez a cselekvés nem dob fel. És persze vannak nők akik nem tudják megengedni maguknak. És vannak nők akik nagyon élvezik. Nekik terápia. Önajándékozás. Mint pl. nekem. És nem igaz, hogy addig vagy boldog míg szatyorba landol. Magamat felhozva példának ugyanúgy tudok örülni a 20-ik kabátnak vagy cipőnek. Ezért említem pont ezt, mert ezekből van a legtöbb és ezekből vásárlom a legtöbbet. Volt farmeridőszakom, volt táska, most ez. 

Leárazási akciókban féláron gyönyörűségeket beszerezni felér számomra egy terápiával. És utána boldogan beülni este 8 után egy finom sütire egy barátnőddel. Arany pontot tett nekem a nap végére. A szavaimmal most biztos minden élettanacsadó ellenkezne :)) 

De én hiszem ha jól akarom érezni magam, jutalmaznom kell testemet, lelkemet. Nem vagyok egy életművész a szó szoros értelmében mert túl konvencionális nevelést kaptam ahhoz, de lételemem, hogy jól érezzem magam. Térben, időben, kapcsolataimban! Persze, hogy pénzbe kerül mint minden, de hiszek a körforgásban. Az önsanyargatás hosszú távon nem vezet jóra se magunknál se másoknál. Tele vagyok hibákkal, de ki nem. Tele van az életem nehézségekkel de kinek nem. Nem kaphatok meg mindent, hiszen a Mikulás sem hozott gyerekként meg mindent amit kértem. Pedig azzal etetik a gyerekeket, hogy írd meg mire vágysz és Mikulás vagy Jézuska elhozza. Messze nem úgy teljesítenek.

De azt ami miénk lehet annak örülni kell. Minden következő napnak, tárgyaknak, embereknek akiket szeretünk és akik szeretnek.  Na jó ez kicsit nyálas és egyszerű, de nálam működik. 

Utazni sem azért szeretek, mert nincs mire költenem a pénzem hiszen nagyon is sokminden hiányzik a házból... hanem mert terápia, kiszakít, örömet okoz. Boldoggá tesz. Lehet szerencsés vagyok, könnyű eset vagyok hisz sokminden kielégít, nem tudom. Gürcölök érte, de élvezem. Nyitott vagyok és nem sajnálom a pénzt arra ami örömet okoz. 

Ma reggel kinézek az ablakon január : köd és szürkeség, és ugyanaz az hely vár már 8 éve, de ma is biztos fog valami kellemes történni.Mert bár visszajön a külföldi-magyar hölgy róka bundájában, hogy nyavalyogjon egy olcsó szar kínai bőrönd miatt, de jön majd a meleg srác is aki annyira cuki és kedves a tökipénztárcájért. És jön a Gábor telefonja aki jótanácsokkal lát el és figyelemmel, mert tudja, hogy az apakép mennyire hiánycikk az életemben. És felveszem az új kabátom(Tom Tailor). És a többi. Hogy holnap milyen lesz nem tudom, lehet csak tök szar fog történni, de aztán jön újra egy nap. Körforgás. 

Át kell spílerkedjünk magunkat az életen!

Így nem csak túlèlhetjük, hanem élvezzhetjük is. És olvasni, olvasni, olvasni...

2015 ég veled!

Szerintem ez a letisztulás éve volt, dobbantója a változásoknak az életemben. Meg màsokéban akik szeretnének változtatni. Ezt mutatják a hírfolyamok is a médiában. Igaz ott a negatív dolgoknak mindig sokkal nagyobb hírértéke van.

De köszönöm, hogy ezt is megéltem egészségesen. Nem volt rossz év sokmindenre rámutatott. Hullámzottak az események, a kapcsolataim. Van akivel szorosabb lett van akivel lazább. De embereknek akiket megszerettem - és az ritka - annak mindig helye van a szívemben. Hűséges vagyok és állandó. 

2016 én gyereket szeretnék és ebben az évben megteszek minden tőlem telhetőt, hogy életet adhassak. Hiszen most érzem azt, hogy azt tudom átadni amit talán én szerettem volna kapni gyermekként. Időt, figyelmet, törődést és biztonságot, és természetesen a szeretet ami mindig alap. Ezek nélkül egy kis életnek sem szabadna elindulnia...

Bennem sokminden letisztult saját életemmel kapcsolatosan és bár előre nézek a hibákat amit elkövettem nem feledem. Nemrég egy magyar művész felesége mondta, hogy nagyon nehéz mestereket találni. Ő megtalálta. 

Aki segít eligazodni ha a fától nem látjuk az erdőt. És igaza van. Az élet egy játszótér. Van aki várat épít és másnap újra és újra kezdi van aki csak csúszdázik le fel nem megunva a le fel mászkálást vagy hintázik úgy érzi repül de közben egy helyben toporog. És van aki csak konfliktusokat keresi másokkal. És van aki békésen eljátszik. Minden nap kimegy és ugyanazt eljátssza míg aztán kinövi a játszóteret és aztán jön rá, hogy nem csinált itt igazából semmit. Olyan ritka, hogy ilyenkor valaki fogná a kezed és vezet. Pedig erre szükségünk lenne. Nem az a baj, hogy elkövetem a hibákat hanem ha sokszorosítom. És közben érzem, hogy valami nem jó, de csak körbe körbe toporgom a problémát. 

És ilyenkor lenne jó egy mester aki tudjuk, hogy okosabb mint mi és jobban látja a dolgokat és rávezet türelmesen, hogy lássunk mi is. Mármint ha igényünk van fejlődni és változni. 

Mert a tudatos gondolkodás viszi előre az embert. Ahogyan én látom mindig az önmegvalósítás a lényeg, az lehet munka, saját cég létrehozása, gyerek, házasság, otthonteremtés, szerelem, komoly hobbi, utazás, mindegy mi, de az vigyen előre és élvezd. Szeresd magad, az életed, a munkád, a társad. Ne húzzon le. Néha a legegyszerűbb dolgok a legigazabbak. 

Közben az ami nem működik elfeledteti a többit ami igen. Mert egy negatív dolognak mindig nagyobb hatása van. És eljön a január 1 és eltelik megint fél év és semmit sem változtatnak általában az emberek. Mert ha homokban a fejünk le is kell térdelnünk és úgy nehéz látni és aztán felállni. 

Pedig mi jelzünk saját magunknak azzal, hogy érezzük, hogy valami nem ok. Lehetünk a saját mestereink.

Természetesen ez a bejegyzés mint a többi csak is egyedül az én tükröm. Tanulnom kell más emberek gyengeségeit elfogadnom. Nagy jellemhibám ez, hogy sokszor kritikai hangvételt ütök meg de hát ez is én vagyok. Csak a tökéletes jellemű emberekhez vonzódom. Mindenkinek megvannak a hülyeségei... első lépés felismerni őket...

szöszmösz 🌲✨ 2015

4 év után újra sikerült eljutnunk templomba. Pasaréti útra egy számomra  kicsit túl modern kicsi templomba egy ismerős meghívására aki a kórusban énekelget. Karácsony alkalmából egy spanyol "kórus" volt a vendégekakik nagyon újszerű és nagyon mediterrán hangzású hangszereken játszottak. Ilyenkor mindig ráébredek mennyire fontos, hogy lelkünknek is adjuk meg azt amit kell. Etessük és öltöztessük ahogyan a testünket is. Jóleső érzés volt látni a sok elegáns idősebb nemzedéket vagy a kisgyermekes családokat. Egyből nosztalgia fogott el. Mennyi minden volt fontos a múltban. Hívő vagyok. Az, hogy miben mellékes, hiszen hiszem, hogy van igazság az életen túl, hiszem, hogy jónak lenni jó, hiszem, hogy egy felsőbbrendű hatalom tudja miért mi történik, hiszem hogy halál utána lelkem nem ugyanúgy férgek tápláléka. Hiszem, hogy jó lenni egy egészséges közösségben, mormolni évszázadok imáit. Hiszem, hogy a hagyományokat tovàbb kell adni gyerekeinknek, hogy a Karácsony több egy újabb drága ajándéknál. Hogy az ünnepekre készülni kell, mert hiszen annyi hétköznap áll rendelkezésünkre.

                 Keikó és az ablakdísz

              

               a kinti igazi karácsonyfa

                    ünnepi kellékek

                     otthon lenni jó

              hálószobát kellékek

Téli hangulat

Izrael

Karácsonyi ajándék Steiner Kristóf új könyve Daninak http://www.libri.hu/konyv/steiner_kristof.kristof-konyhaja.html

Természetesen beleolvastam, soha nem szokom le az örömről, kiváncsiságról amit egy újabb könyv élménye ad.

A vegán recepteket mazsolázgatva fogalmazódott meg bennem, hogy már jó ideje vonzódom az izraeli kultúrához és vágyom elutazni oda. Ahogyan Olaszország déli részére vagy Portugáliába vagy Kubába. Lehet Erdély sajátossága miatt - a nem tartok lépést az idővel - vonzódom e országokhoz. Ahol az emberek szegényesen, de büszkén vállalják magukat, tartják szokásaikat, sajátosságukat. Szeretem az enyhe nacionalizmust. Biztos azért, mert saját bizonytalanságom a nemzeti öntudatommal kapcsolatosan eléggé erősek. Nem vagyok igazi erdélyi, sváb magyar vagyok aki Romániában élt a magyar határ közelében. Nekem az igazi erdélyi kultúra majdnem annyira más mint egy anyaországinak. Sok dologgal itt Mo szembesültem. És én szeretem, ha valaki szereti azt ami. Agressziómentesen. Ez ad egy plusz különlegességet. Egy igazi francia ember nem olyan mint egy igazi angol, egy igazi székely ember nem olyan mint egy igazi német. Csak itt Mo-n divat utálni és szidni mindent ami  magyar és mindent ami itt történik. 

Saját magunkat alázzuk folyamatosan. 

Szóval vágyom Izraelbe... nem tudom milyen Jézuskának írjak ezügyben ☺️

Idő

Na az nincs. Gyorsvasúton vagyok és kapkodom a fejem. Már megint Karácsony, megint nyár, megint szülinap, megint Karácsony...

Túl gyorsan pörög az idő mutatója míg egyáltalán nincs összhangban az életünkkel. Hisz a mai is olyan mint a tegnapi. Szülőnek lenni azért is jó dolog, mert egy gyerekkel mindig történik valami. Kinőtt a foga, elkezdett szaladni, beteg az oviban, ügyeskedik a suliban, kamaszodik... de ha egy felnőtt vegetál, mármint nagyrészt munka-otthon idő és térzónában mozog ugyanúgy elrepült a tegnap mint a ma és a holnap... Fájdalmasan egyszerű életet élünk. Természetesen foghatjuk az anyagiakra... akinek van pénze az tud élményeket hajkurászni. Az lehet, hogy a szegèny embert van mi visszafogja, de mi fogja vissza a pénzest???

Ismerősök bejárják Dél Amerikát és én csak egyszerűen irigylem azt a szabadság fílinget amit átélnek. Vagyis is ők azok akik most jelenleg is élnek. Na jó most lehet alszanak. De ha kinyitják a szemüket, beleszippantanak az idegen levegőbe és repülnek. Olyan mint a szerelem, minden zsigered él. Nem szabad szerelem nélkül élni. Ahogy nem szabad elvegetálni az életet. 

A boldogság soha nem köthető tapintható dolgokhoz. Soha nem lehetünk önmagunkban boldogok tárgyakkal körbevéve. Soha nem adhat csak egy szép ház, autó, boldogságot. Az elmúlik mint a tegnap. Csak valakinek a lénye, valaminek az élménye szakíthat ki minket az egyszerűségből és amire évek múlva is emlékezhetünk. A többi semmit se ér. 

Természetesen ez függ attól is, hogy kinek hol van az ingerküszöb.

Valakinek csak maga az élet is egy ajàndék, az hogy egészséges, az hogy van munkája... de a legtöbb ember nem boldog, mert nem tesz semmit, hogy az legyen. Homokba dugja a fejét és az idő meg pörög. És a tegnap már soha nem jön vissza. A holnap meg ugyanolyan lesz Mert majd a jövőben talán boldog leszek... Talán eljön az a pillanat talán nem...