25-ik hét

Pontosabban 25-ik hét és 6 nap. Már majdnem 26-ik hét. Nem sietettem, de igazából a doki szerint is minden hét ajándék ha letelik. Igaz ez most kicsit a túlélésre koncentrálunk, de valahogy nekem ez az élet is már erről szól nagyrészt ha körbenézek.

Kicsit rég írtam, igazából a szétszórtságom az oka, no meg az időhiány. Bár említésre méltó olyan sokminden nem történt. Inkább csak telik az idő, amit betetőzött az ünnepekre való készülődés.

Vagyis de történt, megegyeztünk a kisebbik lányunk nevében Danival, egyik nap nagyon kiakadtam, hogy ő nálunk még mindig csak tesó, így lett (lesz) Dalma a neve. Szóval Dalma megkapta múlt héten a tüdőérlelő szurikat és a bűvös 24-ik hetet átlépve már minden esélye megvan, hogy ha bármikor jönni akar akkor készen áll. Remélhetőleg. Most a február eleje a nagy cél, mert akkor töltöm a 7-ik hónapot, de természetesen az lenne a legjobb ha normál időben jelentkezne. Az apja egy hónappal korábban jött, Szonja két héttel úgyhogy lehet amúgy sem tudná kivárni a megfelelő időpontot. A Suba név kötelez a sietségre, megjegyzem ez az apjában mindmáig benne van és ahogy Szonjában észrevehetőlég szintén jelen, hogy türelmetlenek és sietnek.

A cukorterhelésen nem tudtam túl lenni a tüdőérlelő szurik miatt, mert a doki azt mondta inkább ne menjek a napokban, mert egekben lesz így január elejére kellett tolnom ki. Még belefér, de már nagyon szűkösen, ráadásul itt a településen csak csütörtökönként van vérvétel és hát semmi kedvem bemenni Szegedre korán reggel és ott tölteni órákat. Dalma nagyon kis mozgékony odabent, talán lehet már nem emlékszem, de nekem élénkebbnek tűnik mint Szonja volt. Olyan néha mintha tényleg kiakarná rúgni a ház falát. Mondjuk most még van is helye. 64 kiló vagyok, (7 kiló plusznál járok) hasam jó nagy de hát még remélhetőleg messze a vége. 

Az ünnepekre való készülődést elég hamar elkezdtük, legalábbis én, de persze aztán megint belecsúsztunk rendesen. Ez kicsit ingerültté is tett, mert egy közel 2 évessel nem könnyűek a mindennapok, főleg ha még nátha, fertőzés is társul hozzá. Amióta megkezdődött a szezon úgy érzem mindig valami légúti fertőzéssel küzdünk. Szerencsére láz meg más komolyabb nincs, de akkor is bosszantó meg hát én is rendre elkapom. Ez most az utolsó ráadásul nagyon durva, mert brutális migrénes fejfájás is társult hozzá. Nem is tudtam volna Panadol nélkül átvészelni annyira durva volt.

Úgyhogy nem tudom mi legyen a bölcsivel, mert most jön keményebb időszak e téren, influenza stb. és nagyon nem szeretném az én állapotomban így hogy már lassan belépek a 3-ik trimeszterbe még ezt is pluszban. 

No és végre elkezdhettem a gyakorlati vezetési órákat, természetesen ezzel sem terv szerint haladok, mindig közbe jön valami, de hát ez van, rajta vagyok. És jövőre elkezdjük a "vendégfürdőszoba" megcsinálását, szerencsére kívülről is megoldható a munkák nagy része így nem lesz felbombázva minden. Megjegyzem most nagyon nem vágyom erre. A fürdőnk így lehet el is marad nyárra, mikor több időt tölthetünk kint a gyerekekkel. 

Néha nosztalgiázva gondolok a múltbeli életemre, hogy milyen kényelmes is volt, kevés korláttal. Természetesen nem cserélném vissza, de örülök igazából, hogy az a nyugis időszak így kitolódott.

Mert ez már egy másik dimenziója az életünknek. 

Az ünnepek nem úgy alakultak ahogy én szerettem volna, én családi napokat szerettem volna tartani, de tény ez amióta leköltöztünk nehézkesebb főleg persze Daninak. Neki egy porcikája sem kívánja a kimozdulást. Mindig ilyen volt, de Pesten nem volt pardon, nem töltöttük nélgyfalközt ennyire a napokat. Mert hát még a hétvégéket is így töltjük, én megértem, hogy munka meg hát öregszik és kell a pihi de ez messze nem pihenés hanem begubózás. És nagyon nem szeretném a gyerekeimet ennek kitenni. Egy normális érzelmi fejlődéshez igenis kellenek az élmények, az emberek, az utazások. Sosem értettem és nem is fogom megérteni azokat akik e nélkül is simán leélik az életüket... egyedül, nyugiban majd lehetünk eleget a sírban. Vagy öregen, már ha megérjük :) bár nekem akkor sem lesz szándékomban 4 fal közt üldögélni. Majd legfeljebb külön utakon járunk vagy nem tudom. Most egyelőre inkább én alkalmazkodom, mert hát állapotos vagyok és Szonja is kicsi így már nekem sem komfortos csak úgy elindulni. De hiányérzetem van rendesen.

Szonja hétvégén tölti a 2-ik életévét, szokásos összejövetel lesz nálunk, aztán majd jövőre már tervezem a kis barátaival is az ünneplést. Az picit tél lévén kicsit nehézkesebb lesz mintha nyári napon született volna, de majd valami zárt hely is megfelel.

20-ik hét

Ma léptem a 20-ik hétbe. Súyom még mindig 62,5 igazából visszaolvasva Szonjával való terhességemnél majdnem ugyanott tartok, akkor 6 kiló volt félidőben, most 5 kb. 

A Babóca nagyon erőteljes mozgásokat végez időközönként :) ilyenkor tényleg mintha egy alien költözne a hasadba. Már nagyon ritkán veszem elő a kölcsönkapott dopplert. Szerencsére jól van, genetikai ultrahang szerint is minden rendben és a prena teszt szerint is okés. Nagyon megkönnyebbültem. Ez a baba nagyon kis ügyeske és nagyon akar a világra jönni :)

És már az is kiderült, hogy biztosan lány... sajnos a nevek terén hadilábon állunk, mert Daninak nem jön be a Dorina így most vacillálunk, ez nagyon fura, mert Szonja egyből Szonja lett, igaz kb ilyenkor tudtam meg nála is, hogy minden valószínűség szerint lány. 

Suba Dorina

Suba Dalma

Suba Léna

Suba Frida 

Suba Karina

Suba Freja (Freya)

Kezdenek megint húzódni a méhszalagok és volt néha, hogy erősen bekeményedett a pocakom, de aztán mg hatására szerencsére minden enyhült.

Egyetlen negatív dolog, hogy rövid a méhszájam az ilyenkor normálishoz képest, így veszélyeztetett terhes vagyok, mert a koraszületésnek így nagyobb az esélye. De azt mondta a doki addig nincs gond amíg nem lesz nyitott. Biztonságképp megint utrogestant kell felnyomjak, ráadásul 3x2/nap, 12 ezret hagytam ott a patikában emiat, persze nem gond csak maradjon még jó sokáig bent. És a lényeg, hogy ne fektessenek be. Szonjával is 32-ik hét után már kaptam tüdőérlelőt, mert nyitott volt a méhszáj és így utrogestan és mg segítségével 38-ik hétig szépen kihúztam. Nagyon profi a dokim, igaz megvan a saját stílusa, de én bírom, a lényeg, hogy nagyon jó szakember és ultrahang specialista. Jó kezekben vagyok, bár a szülés még mindig kérdéses, és még nem is beszéltünk róla. 

Szonja is jól van szerencsére, néha szenvedünk a bölcsivel, főleg ha front van, de általánosságban nagyon jól bírja.Viszont nem nagyon eszik ott. Ez nagyon megnehezíti a napot, mert hazaérve akkor még enni is kell így gyorsan felélénkül és így nagyon nehezen tud elaludni. Már megint felvette a szokását, hogy nem akar az adamoban elaludni ezért sétálnunk kell. És hát a mostani időjárás nem igazán kedvez ennek. De du aludni még muszáj még neki, szüksége van rá. Kint lenni a levegőn is. Nagyon növöget már, kezdi már a babás küllemet teljesen elhagyni. Még mindig nem tudta a 10 kilót elérni, 300 gramm még hiányzik. Hosszra 80 cm kb. Beszélni még mindig nem beszél magyarul csak halandzsázik. Érdeklődő, nagyon jó megfigyelő... igazából sasszeme van a tiltott dolgokra. 

Voltunk fent Pesten, nagyon nagyon jól éreztem magam, köszönöm szépen a lányoknak a feltöltődést és Jolinak, hogy újból szállást adott nekünk. Nagyon kedves és nagylelkű dolog tőle :)

Kedden vizsgázom végre, bár ugye mint minden vizsgánál kérdéses, hogy átmegyek, de reménykedem, mert már nagy késésben vagyok és önhibámon kívül. Már nagyon nagyon hiányzik a jogsi és nagyon nagyon szidom magam, hogy nem szereztem meg korábban. Sokkal korábban. 

És készülődöm lelkileg az ünnepekre meg szülenapra. Kicsi lányunk 2 évet tölti, hihetetlen. Már ennyi ideje velünk van + persze a pocaklakós idő. Életem értelme ő, határtalanul szeretem és minden nap gyönyörködöm benne, hogy milyen kis csoda ő és az anyukája lehetek. 

Dec. 7-én kari fotózás lesz, remélem nem indulok addig hatalmas hízásnak... utána valamikor el kell végeznem a terheléses cukor vizsgálatot. És persze a hónap elején megint doki. 

  

17-ik hét

Ma vagy holnap lépek a 17-ik hétbe. Tüneteim ugyanaz maradt, pisilés. Pocakom már látványos, már tényleg észrevehető mások számára. 61-62 kiló vagyok ami kb 4 kilót jelent, így mintha leállt volna a kezdeti gyors hízás. Remélem ez nem gond. Vérnyomásom sajnos alakul a magas felé, 135 volt legutóbb a védőnőnél és reggeli kávé nélkül. Vizesedni nem vizesedem, legalábbis lábamon, kezemen nem észrevehető, és most fehérje sem volt a vizeletemben. 

18 hetes genetikai ultrahang és a prena teszt lefixálva, Nov. 6. pont a házassági évfordulónkon :) úgy látszik a dokihoz mindig jelesebb napokon megyünk "jó hírért". 9-ik évforduló lesz. 

Tegnap volt amúgy, hogy 16 évesek lettünk Danival, ok  igaz volt benne egy mínusz év, hihetetlennek tűnik.

Amúgy a prena teszt talán felesleges is, túl sok idő eltelt, de mindenképp szeretném már csak a bizonyosság miatt is. Ha netalán baj lenne amit persze nem érzek, akkor tudjunk felkészülni rá.

Letelt a 12-ik hét amikor a félelem az elvesztéstől visszatartott, hogy beleéljem magam az újbóli anyaságba, de ez már a 17-ik hét... Ez a gyermek fejlődik bennem és tudom magamról, ha nem derül ki, hogy súlyos betegsége van ami az élettel összeegyezhetetlen, én nem tudom megöletni. Csak gondoljunk bele, hiszen etikai vega vagyok, hogy tudnám egy ember életét kioltani, főleg a saját véremét. Tudom a down kór egy súlyos rendellenesség, de hát sok betegség lehet ami már szülés után derülhet ki. Súlyosabb vagy kevésbé súlyosabb. Ott van az autizmus, hiszen egy autista gyerekkel sem könnyebb. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy csak mert down szindrómás én már nem tudnám elvetetni. Ismerem magam.

Másik fontos szegmense az életemnek most: a biztonság elsőbbsége. Magamra is vigyáznom kell, ahogy Daninak is és természetesen a gyermekeinkre. Persze ha minden ilyen kivédhető lenne túl könnyű lenne az élet. Egyik legnagyobb veszélyforrás az autók az utakon, most hogy jogsi megszerzésében ügyködöm ez nagyon fontossá vált számomra, bár ha így haladunk, hogy még vizsgázni sem engednek hülye szabályok miatt nem tudom mikor lesz meg és meglesz e a gyerek születése előtt. Most kb. 2 hét késésben vagyok, mert késtem az utolsó előadásról és azt be kell pótolnom nov.7-én. 

A halálozási statisztikák meg nagyon rémisztőek, főleg a szomszédos Romániában ahol naponta 5-en veszítik életüket balesetben. De M.on sem sokkal jobb. És nagyon nem mindegy, hogy ha túléled is, hogy szállsz ki az autóból. Igen sokat változtam ebben az ügyben, eddig valahogy nem igazán érdekeltek az autók, de hát anya lettem, kötelességeim vannak. Tudom, hogy egy kis Suzuki is elég lenne, olcsó, kevés fogyasztású... de nem akarok egy harmónikában meghalni. Már kinőttem azt a hamis biztonságtudatot, hogy velem nem történhet meg... de sajnos ez bárkivel megtörténhet bármikor. Daninak már 2-ik vérvétele mutatta ki, hogy magas a triglicerid száma, (3,6 neki míg nekem terhesen pl. 1,7 ) így elkezdett diétázni, de úgy néz ki ez nem elég!

A háziorvos felírt neki gyógyszert mivel ez genetikai eredetű is nála. Sokmindent átrörökölt az anyukájától. Ahogy a magas vérnyomást is vagy hajlamot a cukorbetegségre (ami most szerencsére és a diétának köszönhetően normál volt) . Viszont ez nagyon veszélyes a szívbetegségre, stroke-ra... de örülök, hogy foglalkozik vele

Miután a triglicerid-szint – ellentét­ben a koleszterinszinttel – erősen ingadozik, így napokon, sőt egy-egy napon belül is lényegesen változhat, ezért csak is­mételt meghatározás után mondhatjuk ki a magas triglicerid-szint diagnózisát. Triglicerid szűrővizsgálatot elsősorban a ha­si-típusú elhízottaknál, cukorbetegeknél, alkoholt fogyasz­tóknál, vérnyomáscsökkentő gyógyszert szedőknél, hasnyál­mirigy-gyulladáson átesetteknél, vesebetegségben és a terhes­ség idején érdemes végezni, mindig laboratóriumi vizsgálattal.

15-ik hét

Sokminden nem történt fizikailag, tünet még mindig csak a pisilés, növögetek minden téren, vérzés már szerencsére nincs, de ugye minden nap kérdés, hogy biztos nincs e baj odabent.. bár azt mondják ahogy telik az idő ennek az esélye folyamatosan csökken. De a félelem az mindig ott van. De abban reménykedem, ha baj lenne csak lenne valami fizikai jele. 

Később meg leginkább azért kell félni, hogy megfelelő ideig maradjon is bent. 60-61 kiló közt mozgok így elvileg ott tartok ahol Szonjával hiszen 2 kiló plusszal indultam neki. 

A héten megvolt a genetikus kipipálása, Szonjánál ez az Istenhegyin volt egybekötve a négyes teszt kiértékelésével. Igaz akkor még csak 37 voltam, de igazából akkor is reckiroztam ezzel egy kicsit. 

Persze, mert a mi családunkban nem született down kóros gyermek, se a szoros se a távolabbi tagoknál, és ugye amit nem ismersz legalábbis távolinak érzel azzal nem törődsz! De ez igazából nem mérvadó, mert nem örökletes betegség, olvasmányaim szerint kb 1%-os csak az öröklött tényező ennél a betegségnél. 

Talán korral jár, de egyre jobban foglalkoztat az egészségünk, legfőképp a gyermekeim egészsége. 

A doktornő lényegretörő volt, elmondta, hogy koromból kifolyólag megtiszereződhet az esélyem, pl 100-ból 1 születhet downos baba. 45 éves korban már 1:30.

És mivel már annyiféle invazív és nonvazív eljárás van ennek kiszűrésére igazából minden anyának kötelessége lenne ezeket igénybe venni, kb mint az oltásokat, mert még mindig nagyon sok downos baba születik. 70%-uk meg 37 év alatti anyáktól! 

És persze van egy spektrum kezdve a nagyon enyhétől a nagyon súlyos betegállapotig. De ezt még nem tudjuk kiszűrni. Nagyon sok down szindrómával született emberke majdnem teljes életet élhet, de vannak akiknél nemcsak súlyos értelmi fogyatékos hanem anatómiai rendelleneségekkel is együtt jár. És ki akarja gyermekét betegnek látni?! Természetesen ez csak egy betegség a sok közül... szerintem az autizmus spektrumzavar ugyanannyira megnehezíti a család életét vagy az izomsorvadásos féle betegségektől elkezdve a daganatos megbetegedésekig. Ezekbe rossz belegondolni, mert a félelem nagy úr és hamar megfertőzi a mindennapokat.

Az én esetemben ez a szűrés a legfontosabb, az általános és kombinált tesztek nálam pénzpocsékolás nem is igazán fogadják el csak mint protokoll részét. Marad a drága vértesztek vagy a méhen belüli invazív, vetéléssel is járható eljárás. Az orvosi protokoll a legbiztosabbnak mondott amniocentézist fogadja el, ez a legvégső kimenete a vizsgálatoknak ha pozitív az eredmény. A többi csak lépcsőfok. 

Eleinte hajlottam rá, hogy a genetikai ultrahang kivételével megkerülöm a többit mivel jelentős , nem számolt anyagi költségekkel jár és biztosra szeretnék menni, de aztán meginogtam. Mindig mérlegelni kell a lehetőségeket. A doktornő is mondta nem kell félni, nem olyan veszélyes mint ahogy a közfelfogásban szerepel, de megvannak a szabályai. Egy hét szigorú fekvés, egy hét pihenés és két hét semmi emelgetés. Na itt bizonytalanodtam el Szonja miatt. Én ezt nem tudom alkatomból kifolyólag sem de legfőképp Szonja miatt ezt kivitelezni. Ő csak 21 hónapos és nagyon anyás és fizikai kontakto kereső kicsi lány. Kivitelezhetetlen még így terhesen is, hogy néha ne vegyem ölbe. Vagy ne vigyem ki sétálni, játszótérre. Ismerem magam én ezt biztosan nem tudom szigorúan betartani... a másik meg hogy ha valamilyen formában nem sikerül a levett minta tenyésztése ezt újra megismételhetik... és ez magamat ismerve mind veszélyforrás.

Már 15-ik héibe lepte így számomra csak a quartett teszt maradna, de azt mondta a dr.nő azt felejtsem el az felesleges, attól már sokkal jobb egy jó ultrahang gép és egy jó szakember. Tehát marad a 18-ik heti ultrahang vizsgálat amin már ordítania kell, ha a másik kettő genetikai rendelleneségben szenvedne mivel annak már nagyon erős jelei lennének és a prena teszt basic csomagja ami csak a down kórra korlátozódik. Az 75 ezer plusz a genetikai ultrahang ami 20 ezer. Természetesen ha valami pozitív eredményt hoz akkor marad az amniocentézis, de ez így már kitolódik félidő utánra. Vagyis kicsit késésben vagyok, ha esetleg újból kezdhetném most már nem hagynék ennek időt. Ha tervezett baba lett volna nem is gondolkodnék már az időbeni teszteken. De hát holtáig tanul az ember. 

Másik jobban beleásva ezekbe a dolgokban pénz segítségével igenis nagyon sok betegséget megtudnának az emberek előzni. És nagyon sok emberhez ezek az eljárások még nem igazán jutottak el vagy nem foglalkoznak vele azt gondolva felesleges vagy velük nem történhet meg. De igenis bármi megtörténhet, ezért vannak az oltások ezért vannak a szűrések. Megelőzni a bajt. Ami elszomorító, hogy az ember életében egyik legfontosabb tényező, hogy a gyerekeit egészségesnek lássa pénzhez kötött, sok pénzhet. Egy nagyon sok betegséget kiszűrő teszt, mindkét szülőnek a vérvételével közel 700-800 ezer ft. No mármost ez nagyon sok pénz. De ha úgy vesszük nagyon sok pár egzotikus utazásokra költi egy évben ezt a pénzt. Példának ha elmész Thaiföldre vagy Kubába a pároddal már ez az összeget simán ki kell perkálnod. És ugye összevetve még ha az egyik nem is a legbiztosabb szembe a biztos élménnyel, de értéket tekintve össze se lehet vetni. Vagy ott vannak a drága kütyük, vagy nálunk itt van az idei projektünk a terasz. Hol tudnám összehasonlítani a kettőt, hiszen egyértelmű, hogy a gyerekemet szeretném inkább egészségesnek látni. Persze nem lehet mindent kiszűrni, de már egyre fejlettebb ez a technológia és talán pár év múlva természetes és elérhető lesznek ezek a megelöző, betegségeket kizáró eljárások mindenki számára. Anyukám 4 gyerek születése után sem tudom, hogy kb mikor volt utoljára méhnyakrák szűrésen... vagy emlőszűrésen! Nekünk már ezek a szűrések jó esetben életünk részei. Egyszer minden fejlesztés beleivódik mindenki hétköznapjaiba, de nagyon sok súlyos családi tragédia megelőzhető lenne ha időben foglalkozik ezzel az ember.

12,13-ik hét

Szóval valamikor ma vagy holnap lépek elvileg a 13-ik hétbe. Vagyis a 2-ik trimeszterbe. 

Nagy megkönnyebbülés még akkor is ha a biztonságtudat nem lehet 100%-os hiszen még ha le is csökkent a vetélés aránya, 12 hét után is sajnos bármi lehet. De hát jobb erre nem gondolni. 

Nekem irtó nagy megkönnyebbülés volt a tegnapi ultrahang, mindent rendben talált a doki, ő ultrahang specialista így persze bízom a szakértelmében de van ennek egy protokoll menete a korom miatt így el kell menjek genetikai tanácsadásra, 

Megbeszéltük az amniocentézist is. Mindenki tudja, hogy van minimális veszélye ezt a doki is kihangsúlyozta, de azt is mondta, hogy nem szokott baj történni. Sajnos az én koromban vállalt terhesség sokminden negatív dologgal is jár, ezt a dokik tudják a legjobban. Ahogy a tesztek vagy az ultrahangi leletek is nagyobb eséllyel tévesek lehetnek már 37 év felett. Tudom, hogy van biztonságosabb módja is, de azt most anyagilag nem igazán tudjuk megengedni. Ez a baba váratlanul érkezett az életünkbe, és nagyon szeretném, hogy egészséges legyen. Így ilyen nagyobb plusz költségek most még nem férnek bele a keretbe. Ahogy örültem annak is, hogy a dokimnak nincs fix szülési tarifája... gondolom ezért magas a terhesgondozás díja, igaz most meglepődtem mert a genetikai ultrahang 18e volt, a sima meg 16e szokott lenni. Gondolom emiatt sem vállal hétvégi szülést már, mert nem éri meg neki. 

Nah mindegy, a lényeg hogy jó szakember bár nem az a típus akihez minden nyavalyával csak úgy bármikor fordulhatok, eleve nem adja ki a mobilszámát, így közvetítőn tudom elérni. A klinikán is van asszisztense meg a magánklinikán is. 

A másik jó hír amit közölt, hogy kislánynak véli... tényleg nagyon örülök neki, remélem kislánynak is marad. Persze ha fiú hát az sem baj, csak szívem mélyén reménykedtem hátha mégis kislány. 

Suba Dorina... (Dani szerint kicsit túl romános, de sztem összekeveri a Doinával) ma reggel néztem meg a névnapot... és jelentése Isten ajándéka... ezt tényleg nem tudtam. Szerintem ennél szebb nevet nem kaphatna a pici lány... ha esetleg mégis fiú lesz akkor természetesen marad a Milán. 

Másik projekt is fut, beiratkoztam a kresz tanfolyamra, ma lesz a megbeszélés és elvileg október elején indul a 7 napos intenzív tanfolyam. Izgulok ezért is kicsit, de várom is már nagyon a vezetési órákat. Állítólag nagyon leterheltek az oktatók így kicsit döcögősen szokott menni az órák/km-ek letudása, és sajnos nekem nincs sok időm... jövő tavaszra jó lenne letudni!

11-ik hét

Pontosabban 11hét3naposak vagyunk. És 60 kiló. 

Hát történt pár rossz dolog az elmúlt hetekben. Már kétszer megfordultunk a klinikán. Első alkalomkor barnázás miatt mentünk, a doki utrogestant írt fel és pihenést. Aztán jött egy majdnem 3 napos full hasmenésem. Múlt héten meg már piros kisebb vérzésem volt. Szerencsére görcs semmi. Ez persze első trimeszterben előfordul sok terhességnél és hát van, hogy semmi baj, van hogy igen nagy a baj. Babóca jól volt, rendesen vert a kis szíve, tehát valami más. És ilyenkor vannak bajban a kismamák, mert nagyrészében nem tudják megállapítani. Protokoll szerint utro szedését és fekvést írnak elő a dokik. És hát vagy bejön vagy nem. Sajnos nemhiába a 12 hét csupa kérdőjel, természetesen utána is előfordulhat, hogy a baba elmegy, de azért az már sokkal ritkább. Ahogy megfogant az emberben egy ilyen pici élet csupa aggódás, félelem és csak stációk vannak mikor egy anya lenyugszik, de amúgy már csupa aggódalom az élet, mert soha semmi sem biztos. 

És ők a legfontosabbak. Szóval most reménykedem, hogy 11-ik hét talán talán megússzuk és tovább fejlődik, erősödik a babám a pocakomban. 

A héten labor vizsgálat, jövő héten meg a 12 hetes genetikai ultrahang amitől szintén félek, de már nagyon várom. Igazából nem bánnám, ha most ez az év kicsit gyorsabban telne, hogy karomban tartsam egészséges második gyermekem. Még mindig picit idegen a gondolat, hiszen van egy ösztönös félelem ami meggátol benne, hogy teljesen átadjam magam a totális érzésnek meg Szonja miatt is kicsit más. Most még ő élvez prioritást, rá figyelek ezerrel... és várom hogy teljen az idő. Fogalmam sincs milyen mikor két kisembert imádsz ezerrel, de tudom ez majd adja magát. Az ember szívében a szeretet nem feleződik hanem duplázódik ilyenkor.

Amúgy mentálisan is kicsit nehezebb időszak, még így is hogy Szonja délelőttönként bölcsizik, néha úgy érzem, hogy robot vagyok. Ugyanaz minden nap. Kapcsolatunk Danival sem a legeslegjobb, de ez is általános... tehát az a kapcsolat ami gyerekvállalás előtt sem volt a legjobb passzban, az utána még annyira sem lesz jó. 2-ik gyereknél meg gyakori a válás vagy csak szimplán elhidegülés, mert annyi apró oka van. Nagyon sok türelem és empátia kell ilyenkor a másik félhez. Mert a gyerek, gyerekek élveznek prioritást egy anya szemében, aztán önmaga, aztán a férj... és ezt sok férfi lenyeli vagy nem. Ez most csak úgy szimplán idevetettem, mert ez eléggé általános, de nem örökérvényű.

Egy kapcsolat amúgy is mindig libikóka és gyakran van kisebb-nagyobb elhidegülés és visszatalálás.

Az építkezés, felújítás, gyerekvállalás mind tetézi ezt. Ilyenkor jó ha tovább lát az ember a szeménél, fülénél. És nem csak azt látja és hallja meg amit akar. Örök igazság, hogy két félből áll egy pár és mindegyik tehet a maga módján, hogy a kapcsolat ott tart ahol tart. 

Viszont a gyermektelen időket jól ki kell élvezni amíg lehet. Utazni és szórakozni kell előtte, hogy legyen miből táplálkozni. Nem hiszem, hogy egy dolog teheti boldoggá az embert... ez komplex dolog. Egy gyerek nem váltja meg a világot, ahogy a pénz sem vagy csak szimplán az élmények sem... de az embernek van egy útja amit meg kell töltsön mindennel ami hozzásegíti, hogy teljessé váljon. Én most kicsit megakadtam, úgy érzem megint elveszítem önmagam egy időre. Szonja mellett egy másik életke felelőse lettem. Tetteimet, napjaimat ez befolyásolja és én teljesen háttérbe szorultam. És ennek már lassan 2,5 éve. Ez nehéz még akkor is ha tudod, hogy átmeneti. Gondolkodtam pszichológuson amúgy... nem azért, mert olyan nagy baj lenne, hanem megelőzésképp, megnyugtatásképp, fejlődésképp. De most ott a jogsi ami elsődleges így nem tudom, hogy anyagilag ezt még megengedhetném magamnak. Amúgy is anyagilag kicsit szűkős az évünk, nehezen tudunk gyed mellett boldogulni.  A hiányzó összeg nagyon hiányzik. 

Ezért is várom már, hogy hűvösebb legyen mivel a nyári ruháim nagy része szűkös hiszen nagy része még Szonja előtti korszakból van. És hát formátlannak érzem magam bennük a plusz kilókkal. Új nyári rucikra meg nem akartam költeni. Tudom, hogy telten és kismamaként is lehet szuper csinosan öltözködni, csak meg kell találni és vásárolni hozzá a megfelelő ruhadarabokat. De azért jó lesz a mindent eltakaró farmer és kabát... 

Nagyrészt fiúnak gondolom, de igazából még mindig kislányt szeretnék már csak praktikai szempontból is... meg amúgy egy fiú más. Látom Pistinél, hogy mennyire másképp viselkedik... ő kicsit durvább és néha elég erősen meglöki Szonját meg hát domináns is. És persze értem én, hogy ilyenkor a szülőnek is jobb érzés, hogy a fiú erős, életrevaló, csintalan és nem nyámnyila és ezt én fogalmam sincs hogy oldanám meg okosan. Pisti anyukája próbál rászólni, de nem érzi igazából problémának és igen én már nem tudom visszafogni magam és többször rászólok én is mivel Szonját védem. Ha rosszul esik ha nem az anyukának. Amúgy cuki a Pisti csak néha olyan mint egy tank. Az én elvem az, hogy már ebben a korban meg kell tanítani a gyerekeket a gyengébbek védelmére, a fiúkat arra, hogy tiszteljék a lányokat.  Az én lányommal egy fiú, férfi se bunkóskodjon és erősködjön. De mivel lányom van ezt az oldalt látom. Ezért is gondolom, hogy egy fiú más. Vagy ahogy a cicájukhoz viszonyul Pisti, szereti, de néha szinte kínozza szegény macskát ahogy megfogja... Szonjánál is voltak kisebb korában erősebb fogások Keikó felé de folyamatosan mutattam neki, hogy simogatni kell. És leszokott róla. Érdekesmód Pistiéknél inkább az apjánál látom az erősebb megnyilvánulást, hogy fegyelmezze mint az anyukától... mondjuk ő lehet unja már, hogy folyamatosan egrecírozza a fiát vagy lehet csak mégis jólesik neki az erős fiú képe. Nem tudom. 

Engem nagyon zavarna az biztos, ha a fiamban vadabb reakciókat látnék. Számomra egy ideális világban egy ideális férfi (és hát mi ha nem az egy fiú az anyjának) nyugodt, szerény, laza, gyengéd, figyelmes és erős. Persze Pisti csak példaként hoztam fel valószínűleg változni fog idővel...

7-ik hét

Szerencsére minden rendben eddig. Múlt csütörtökön megvolt a dokinál a villámgyors vizsgálat. Dani szülinapján. Volt már szívverés így igazán szép ajándékot kapott 40-ik szülinapjára.

Nőtt a picike. A méretek alapján voltam akkor 6 hetes 4 napos így előző héten tényleg korán mentem. Most akkor elvileg 7+2 napos vagyok, lassan de biztosan telik az idő, de hát még olyan messzinek tűnik a vége és mennyi vizsgálat és izgalom vár ránk. Eddig a megszokott szerint zajlik ez a terhesség is, talán annyi különbséggel, hogy kívánósabb vagyok és fáradékonyabb és talán hisztisebb is. Szonjával való terhességemkor még dolgoztam és bevallom jót is tett. A fáradékonyságom és érzékenységem nagyrészt Szonja szórakoztatása, nevelése, etetése, altatásának nehézségeiből fakad. Lehet nem vagyok egy ősanya típus, de engem tényleg kimerít sokszor egy 20 hónapos pici lány elevensége. Pedig egy irtó helyes kis cuki kislány és tényleg nem egy rosszalkodó, hisztis kiscsaj csak hát tényleg eleven. Vagy én vagyok öreg vagy nem tudom. De szerintem mindkettőnknek jót tesz a fél napos bölcsi. Lehet ez úgy hangzik mintha szabadulni akarnék tőle :D de persze nem, mert hiszen imádom őt, de egyszerűen az én kapacitásom kevés már. Lassan 20 hónapja szorosan együtt vagyunk éjjel-nappal, ismerem őt és magamat is. Nekem már szükségem van egy kis szabadidőre, főleg hogy úton van a 2-ik. Neki meg kellenek a saját korosztályabeli ingerek, a gyerektársaság, az idegen játékkörnyezet, közösség, megfelelő szabályozás. Őszintén bevallom dolgozni terhesen is könnyebb mint egy hamarosan 2 évest nevelgetni. 

Most extra utánzós korszakában van így gondolom a jó és a rossz dolgok is ragadni fognak rá. Elindul a saját külön kis élete, biztos rögös is lesz ez a folyamat de hát ez az élet rendje és ő most bekapcsolódi a körforgásba. Nagyon sokszor vannak kétségeim, hogy jól csinálom e... főleg az elaltatási folyamat tölt el kudarccal. Tudom, hogy neki ilyen a vérmérséklete, nehezen akar kikapcsolni az agya, de aztán persze kibukik mindig csak az én idegeim és türelmem hamarabb. Ezért is gondolom, hogy a bölcsis élet jobban kifárassza magát és könnyebb lesz az elalvási periódus neki is. Beszéd még mindig ugyanott tartunk mint pár hónapos korában. Visszanéztem korábbi videóit rengeteget halandzsázott míg el nem kezdődött a mozgási időszak.  És nevetett, nagyon sokat. És most megint egy ideje ezt csinálja. Semmi általunk ismert szó de reagál mindenre. Szóval várnunk kell még erre. Nővérem fia 3 évesen kezdett mondatokat kreálni... szóval 20 hónaposan még nem vagyok kétségbeesve, de azért már nagyon várom. Igazából ez az első akadály amit nehezebben teljesítődik, eddig mindig minden fejlődési szakasz időben vagy még korán is megtörtént. Bár magunkból kiindulva mi sem vagyunk a szavak emberei. Én legtöbbször szívesen hallgatok, és szerintem Dani sem az a típusú ember aki mellett nem lehet megszólalni. Úgyhogy lehet ez genetikai öröklődés is. Szóval lehet hiába várok egy "sebestyénbalázsszerű" szószátyár gyereket. Persze nem is várok csak nem szeretném, ha megkésett beszédfejlődés, beszédzavar vagy netán autizmus spektrum zavar áll fenn aminek a beszélgetés hiánya egyik legjellemzőbb tünete. De addig még van 16 hónapunk és az rengeteg idő annyi minden történhet addig. 

Visszatérve terhességemre 1,5 kilót híztam már, hasam már egészen látványos, sokáig nem tudom titkolni. Hegyesedik így persze mindenki fiút lát benne :D én még mindig lánypárti vagyok. Természetesen nem gond, ha fiú csak hát egy fiú másképp működik gyerekként is meg felnőttként is. Nem beszélve Szonja ruhatáráról meg játékairól. Ezek már megvannak, kész vagyon ezeket fiúsítani. 

De a lényeg a lényeg egészséges legyen! Jelek még mindig ugyanazok és mindennaposak, émelygés, pisilés, haszúrka, kávéundor. Félelem a túlzott elhízástól és a terhesség velejáróitól. Szonjánál úgy gondolom elég enyhén megúsztam bár a magas vérnyomás azért a dokiknak okozott fejtörést, de szerencsére gyógyszerszedéssel az pár napon belül normalizálódott. A 2 kiló plusszal meg teljesen megbarátkoztam hiszen a ruháim nagyrésze rámjött bár az xs-seket elfelejthetem szerintem örökre :D de hát nem is olyan nagy baj ez. Ha most is marad még +2 kiló vagyis + 4 kiló akkor sem fogok kardomba dőlni legfeljebb akkor már hivatalosan is M-es méret leszek ami 40 felett szerintem nem olyan nagy probléma. Szóval ha ennyivel megúszom és a bőröm is hasonlóan mint az elsőt nagyon elégedett leszek. 60 kiló alatt maradni mindenképp, ez a célom. 30 évesen ott egyensúlyoztam és tény ami tény elég kövérnek éreztem magam aztán jött az 55 aztán 57 most meg még ki tudja mi lesz majd a beállt súlyom. De ezzel még ráérek foglalkozni.