"Ki nem mondott szavakkal megírt történet"

Ez az első könyve nekem. Remek kis könyv. Igazából nem fejeztem még be, körülbelül felénél tartok, de nagy hatással van már most rám. Nagyon jó kis jellemábrázolás bontakozik ki benne, barátság, titkok, szeretet, elfogadás a legnagyobb természetességgel.

Nagyon szeretem az e típusú könyveket, filmeket...kicsit túl reális, semmi romantika, fellengzőség, de eredeti és kihagyhatatlan. Számomra hasonló az élmény az orosz könyvekéhez ahol a könyv bravúrja az ember maga minden negatív és pozitív tulajdonságával, mintha itt laknának a szomszédban. Persze nem azt jelenti, hogy a romantikus és történelmi témákat kizárom, de mégis nekem ez az élet, a többi inkább mese.

Szóval folytatom tovább a könyvet...

Emerenc!!! milyen furán hangzik.

"Testi anyámnak, Jablonczay Lenkének megépítettem a síremlékét a Régimódi történet-ben, negyedszázad eltelte után nem hittem volna, hogy lesz még egy kifizetetlen adósságom. De lett, s ennek kiegyenlítése Az ajtó: halott anyám kezéből Emerenc munkától elformátlanodott ujjai vették át legjobb önmagam irányítását. Mindent értett bennem, jobban eltájékozódott életem zilált szálai között, mint én magam. Becstelen adósa volnék, ha én el nem mondtam volna róla azt, amit meg én tudtam." Szabó Magda