Szerelmi függőség

Hehe így Valentin nap előtt már kilövöm a témát... szóval a szerelem-függőség-kémia háromszöge férfi oldalról megközelítve

*ezt a post-ot pár napja kezdtem el és most valahogy elszállt az ihlet, de megpróbálom valahogy visszacsalogatni...

Egy beszélgetés váltotta ki (férfi volt a beszélgetőtárs) hogy a gondolataim aztán napokig e körül járt. Mi lehet az ami kiváltja az érzelmi függőséget? Miért ragaszkodunk ahhoz akinek igazából nem vagy már nem kellünk???
Mert van, hogy nem a legtökéletesebb, nem a legszebb még csak nem is a legokosabb és mégis rabul ejti az a nő a férfit???!!! Sok más megfordul az életében, ágyában de ő hagyja ott nyomát!!!
Néha jó azért szembesülni, hogy nem csak mi nők szenvedünk egyes férfiak miatt ;) de szomorú rájönni, hogy csak mi nők bonyolítjuk így el a dolgokat mert egy kapcsolat száz árnyalatát megéljük, de a férfiak vagy szerelmesek vagy szenvednek valaki miatt vagy csak úgy elvannak egy kapcsolatban mert az valamiért jó vagy hasznos nekik.

Másik felismerés, hogy a férfiak mire nem képesek ha szerelmesek, igazából olyan egyszerű az egész, pl. a fent említett férfinak lassan egy éve, hogy vége szakadt a kapcsolata és még most sem tudja más nővel elképzelni, hogy intim kapcsolatban kerüljön vagy ott egy másik férfi akit jól ismerek (exem volt) még 3 év után is szerintem arra a nőre vágyik és mindent megtenne ha az bármi jelét adná vagy a másik akit elhagyott a nője, közös lakásból kirakta de bármikor bárhogy visszatérne hozzá... és órákig mesélnek az imádott nőről, szóval ilyenkor elfog egy kis mélabú mert tudom D már nem így érez irántam... és mert ösztönösen az ember romantikus "romeóésjúlia" szerelemre éhes nemtől függetlenül :)

Egy dolog ami nagyon megütötte a fülemet, (a fenti pl. ) hogy bár más nőket is szeretett, de szexuálisan csak őt tudta bármikor bárhol megkívánni!!!!!! Vagyis itt lép be a kémia!!! Szerintem ezt a férfiak nagyon összekötik vagy talán mi Nők is???!!! Akibe szerelmesek vagyunk kívánjuk éjjel-nappal, vele akarjuk tölteni az időnk nagy részét ő az első gondolatunk ha jó ha rossz ér minket... ezt leginkább a Nem kellesz eléggé c. film adja vissza. Mert ott vannak azok a nők akik mindent megtennének a szeretett férfiért (és vagyunk egypáran nemdebár) de az mégsem értékeli kellően és egy (általában) cédalelkűért bármit hajlandóak eldobni. Szomorú!!! Mindenkinek szerintem erről meg arról az oldalról is vannak tapasztalatai...
De tény ezek a nagy szerelmek (tapasztalat) mégsem hosszú életűek vagyis azért hagynak nyomot, mert nem volt idejük kiégni... tehát jártunk egy kört és konzekvencia levonva... még a nagy Ő(k) is stabil, kiegyensúlyozott kapcsolatban elvesztik a fényüket, varázserejüket vagyis ez egy ördögi helyzet és ezért teszünk néha olyan lépést amivel nem előbbre jutunk vagy többet kapunk hanem csak kilépünk így vagy úgy újrakezdünk valamit ami már elszállt mert sokkal nagyobb munka lenne visszacsalogatni a meglévőben.

Ez egy kiaknázatlan téma és nem is lehet ebben a témában másnak csak felületesen tanácsokat osztogatni, mert minden eset egyénre szabott szerintem. De arra rá kellett jönnöm az érzése(in)ket nem lehet irányítani a szenvedélyt kicsikarni meg végképp nem és bárhogy fáj a másikat egyes esetekben el kell engedni, mert vagy már nem a miénk vagy össze van zavarodva, hogy mit érez vagy már kihunyt az a valami ami mellett igazából minden más mellékes. És már csak a bennünk lévő képhez ragaszkodunk foggal-körömmel.

"Nem, te nem vagy kivétel, hanem tipikus eset. Úgyhogy jól jegyezd meg a szabályt: egy pasi akkor nem hív fel, ha nem akar felhívni. Ha úgy érzed, hogy a fickót teljesen hidegen hagyod, akkor jól érzed, mert úgy is van. Nincs kivétel."
Nem kellesz eléggé c. filmből