Voltunk a héten a magzati szívultrahangon vagyis én voltam a babával a pocakomban és minden okés volt. :) Azért elgondolkodtam, hogy mint mindennek van pozitív és negatív oldala.
Anyáink idejében még ultrahang sem volt és azt sem tudták fiú vagy lány most mindent megnéznek és legkisebb eltérés miatt is vizsgálatot írnak elő úgy hogy néha frászt hozva a kismamára. Nemrég olvastam egy helyen, hogy több doktor is olyasmit látott ami nem volt úgyhogy szegény kismama halálra rémülve és idő előtt úgy hozta világra a gyermekét, hogy kutya baja nincs vagyis tök egészséges. Nem tudni ki hol mit látott rosszul vagy a gép tévedett. Mert hát ilyen is van.
Vagy az is, hogy bármiféle nem kevés vizsgálat után sem vettek észre valamit ami elég láthatóan ott volt. Hibázni nem csak emberi dolog. Természetesen nem vagyok ellene a fejlődésnek, de kicsit laikusan is figyelem, hogy hova tart az emberiség ebben az őrült digitalizált világban. Nemrég olvastam, hogy ha az ember megakarja tudni, hogy fog élni pár évtized múlva csak menjen el Japánba. Szemünk elég tárul a jövőnk. Leghosszabb várható életkor, elöregedett társadalom, fanatikus munkamánia, szingli-társas, szexmentes életmód, kütyük tárháza, depresszió, magány, kiégés, tárgyak elsőbbsége. A jövő emberei.
Van akinek ez vonzó, számomra riasztó kissé. Tegnap láttam egy filmet a 2-ik v.h.-ról szólt, semmi esetre sem vágynék vissza, de nem mondanám, hogy a mai ember boldogabb, mert sokkal de sokkal nyugisabb, kényelmesebb az élete. Talán nem természetes állapot az embernek a kényelem, az anyagi biztonság, vagy csak annyi, hogy ehhez egy kiforrott személyiségre és intelligenciára lenne szükség, hogy értékelni is tudja és mentálisan egészséges maradjon. Hihetetlen számomra mikor 90 éves emberek mesélnek, hogy mit éltek át az életük bizonyos szakaszában, nem tudom, hogy az ő életerejük honnan jön. Bizonyosan hálásak minden napnak és a lényegtelen dolgokkal nem foglalkoznak. Hiszen kik ha ők ne tudnák, hogy itt és most ez az egy életünk ez az egy napunk van. A jövő meg mindig kérdéses.
Megkaphatunk bármit rövid idő alatt és elveszíthetünk bármit rövid idő alatt. Ezt figyelmen kívül hagyni butaság mint az is, hogy ez határozza meg mindennapjainkat.
Egyszerűen élni kellene, tudatosan-ösztönösen, jót tenni magunkkal és másokkal. Az hogy kinek mi a jó azt is eldönti majd az élete vége felé. De ha megadatik, hogy évről- évre, napról-napra hát éljük meg az életet és tanuljunk belőle mi nem jó nekünk. Soha nem lehet egyetlen cél az életünk, tisztelet a zseniknek, feltalálóknak, művészeknek akik bizonyos cél miattt feláldoznak mindent, és az emberiség egy része profitál ebből, de az átlag emberben kell annyi ösztönösség maradjon, hogy próbáljon minden kis apróságot megélni. Ezt természetesen könnyű mondani, leírni, de megélni már nehezebb. Hiszen józan ésszel tudjuk, hogy mindennek ideje van, nem lehet minden egyszerre a miénk és folyamatosan hajszolni valamit olyan mintha mi tolnánk ki a dolgokat. Várat magára.
A jó eljön, ahogy a rossz is. Vannak dolgok amelyek rajtunk kívül esnek. Egészet alkot az emberiség és nem tudjuk, hogy ki milyen szálat mozgat ami hatással van a holnapunkra. Lehet ez kisség spirituálisan hangzik, de szerintem minden józan ember tudja, hogy csak tennie kell a dolgát és működik minden mindennel együtt.
Múlt hét vasárnap shoppingoltunk a lányokkal :) én nagyon bírom az ilyen közös vásárlásokat. Mindegyikünk gazdagabb lett egy kabátkával :) Ildikó kislánya meg egy táskával. Aztán beültünk vacsizni. Annyira új és tök jó volt újabb generáció jelenléte, Ildikő kamasz lánya személyében. Nagyon aranyos lányka. Tök jó érzés lehet így gyermekeddel, barátnőiddel sajátos vasárnapot tartani. Nekem nagyon tetszett. Ezért is örülök, hogy szinte biztosan kislány lesz. :)
Szerdán is beültünk a lányokkal, Ildikó szülinapja alkalmából most kivételesen Budára, ahol alig kaptunk helyet magunknak. Mindig meglepődök mennyi ember tölti pl szerda estéjét házon kívül :) és itt tényleg nagyobbrészt magyar emberek voltak. Nagyon jó kis este volt legalábbis én remekül éreztem magam, hiányozni fognak ezek az esték. És az a jó benne, hogy ezt mind alkoholmentesen.
A ház ügyei viszont megakadtak és én hiába stresszelem magam rajta minimálisan tudom előrébb lendíteni, nem kevés kemény kommunikáció árán. Pedig nem első ingatlan vásárlásunk már tudhatnánk, hogy nem kenyeret mentünk le venni a boltból. De remélhetőleg minden időben elrendeződik :) erre jutottam a kissé hézagos alvással töltött éjszakám után. Mostanában keveset alszom éjszaka, igaz korán, könnyen elalszom, de az éjszakai mosdóra járás vagy épp valamelyik állatkám be vagy ki kérezkedése és akkor már elkezd kattogni az agyam.
De azért próbálkozom nem feleslegesen stresszelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése