Kicsit több mint egy hónap

múlva költözés. Papír szerint. Természetesen jobban szeretnénk, ha korábban történne, de ez nem rajtunk múlik. Szóval várjuk.

Felemás az érzés, kezdek búcsúzni Pesttől próbálom ezt a hónapot arra fordítani, hogy használjam is Pestet ne csak átfussak rajta mindig. Mióta nem dolgozom és nem minden nap fordulok meg a belvárosban tisztára élményszámban megy ott lenni. Pestet azt hiszem könnyebb távolabbról szeretni. Biztos nagyon sok része a pesti életemnek hiányozni fog :) de most az újdonság várása ezt elnyomja bennem. 

Imádom pl a Gardrób Közösségi Vásár hangulatát. Tegnap egy barátnőmmel olcsó kincsekre vadásztunk, egyik legjobb barátnős program számomra. 

Próbálok környezettudatosan állni a dolgokhoz, bírom a spórolást bizonyos dolgokra és az újrafelhasznosítást. Mármint, hogy valami nem rögtön szemét hiszen hamarosan a Föld belefullad a szeméthegyekbe. Dolgokra szükségünk van a magunk kényelmére, örömére, de nem mindegy milyen szinten űzzük. A mai átlagos ember túlságosan halmoz, (én is személy szerint bár úgyanúgy szelektálok is) mert megteheti, használja amit használhat és nem sokat gondolkodik a hosszabb élettartamra. Gyerekként gondolkodunk. Mindenféle hátsó gondolatok nélkül érezzük, hogy mi ezt megérdemeljük. De a Föld nem bír el mindent, minket még talán, gyerekünket talán talán, de gyerekeink gyerekei már nem fognak tudni ilyen életmódban élni. Hiszen felgyorsult minden.

pinterest

Én személy szerint elkezdtem kis lépésekben , még persze gyerekcipőben: sokáig bringával jártam, időjárástól fűggően természetesen, környezetbarát tisztítószereket használok már egy ideje úgy hogy már az öblitőröl is lemondva, bizonyos dolgokat másodkézből vásárolni, de mondjuk el nem tudom képzelni, hogy mosható betétet használjak vagy mosható pelenkáta babának, de ki tudja... napról napra változik az ember gondolkodása bizonyos dolgokról. Csak figyelni kell azokra akik megelőzik korukat és tanulni tőlük. Az intelligens, tudatos életmódnak ez is része. 

A Föld túlél minket, de mi nem fogjuk túlélni... rengeteg poszt, írás, jóslat, statisztika készül erről. Aki elkezdi ezeket olvasni, hamar rájön, hogy mennyi vétkünk van. És pl. én egyenesen irtózom a szürke jövőtől. Ahol már mi is gépek vagyunk. Olvastam egy cikket, hogy mennyi munkahely elfog tűnni a robotizálás alkalmazásával, ez természetesen megkönnyíti az emberek életét csak kérdés, hogy meddig és milyen téren lesz majd szükség emberi agyra mikor a közeljövőben még egy műtétet is megfog tudni oldani egy robot precízebben és olcsóbban. De talán tök természetes ez mindig az aktuális generációnak, csak mi öregszünk és a fejlődéssel nem tudunk lépést tartani vagy nem is akarunk. Mert az ember szeret egy bizonyos megszokott jelenben lenni. A változás meg általában jót vagy rosszat jelent. Mindig a jövő kérdése.