Elkezdtem intenzíven nézni egy am. bűnügyi sorozatot. Nem szokásom az ilyen témájú filmek, igaz a jamesbondos filmeket imádom, de hosszú időn keresztül nem kötnek le, mert eléggé klisé alapon készülnek.
Blacklist a sorozat címe, a részek egészen izgalmasak, a főszereplő játéka viszi el a filmet igazából, de ezért nem néznék meg napi 2-3 részt, de ami folyamatosan leültet a tv elé az az apakép amit sugároz. Röviden annyi, hogy bünőző figura aki feladja magát, hogy együttmüködjön az FBI-al, hogy a lánya mellett lehessen aki ügynök és aki még nem tud semmit a köztük lévő kapcsolatról csak van egy figura aki mindenkinél jobban ismeri és mindenkinél jobban törődik vele. Én nem is olyan rég átéltem ezt a helyzetet. Volt valaki az életemben, aki az egyik legokosabb ember akivel találkoztam, aki érezte és tudta mit gondolok és mit miért teszek. Aki bár néha nagyon idegesítő volt, de olyan volt nekem mint a száraz növénynek a víz. Úgy volt kedves velem ahogy egy apa az imádott lányával. Akit a széltől is óvna. Kamaszkoromban volt egy hasonló élményem egy pap próbált hatást gyakorolni rám, hogy többet tanuljak stb.... akkor még élt az apum így nem igazán fogtam fel és fogadtam el. Nem tudom miért és mikor lett hibás a kapcsolatunk apummal, de egészen pici korom óta hiányérzetem volt. És fura, hogy ezzel a hiányérzettel mindig szembesülök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése