11-ik hét

Pontosabban 11hét3naposak vagyunk. És 60 kiló. 

Hát történt pár rossz dolog az elmúlt hetekben. Már kétszer megfordultunk a klinikán. Első alkalomkor barnázás miatt mentünk, a doki utrogestant írt fel és pihenést. Aztán jött egy majdnem 3 napos full hasmenésem. Múlt héten meg már piros kisebb vérzésem volt. Szerencsére görcs semmi. Ez persze első trimeszterben előfordul sok terhességnél és hát van, hogy semmi baj, van hogy igen nagy a baj. Babóca jól volt, rendesen vert a kis szíve, tehát valami más. És ilyenkor vannak bajban a kismamák, mert nagyrészében nem tudják megállapítani. Protokoll szerint utro szedését és fekvést írnak elő a dokik. És hát vagy bejön vagy nem. Sajnos nemhiába a 12 hét csupa kérdőjel, természetesen utána is előfordulhat, hogy a baba elmegy, de azért az már sokkal ritkább. Ahogy megfogant az emberben egy ilyen pici élet csupa aggódás, félelem és csak stációk vannak mikor egy anya lenyugszik, de amúgy már csupa aggódalom az élet, mert soha semmi sem biztos. 

És ők a legfontosabbak. Szóval most reménykedem, hogy 11-ik hét talán talán megússzuk és tovább fejlődik, erősödik a babám a pocakomban. 

A héten labor vizsgálat, jövő héten meg a 12 hetes genetikai ultrahang amitől szintén félek, de már nagyon várom. Igazából nem bánnám, ha most ez az év kicsit gyorsabban telne, hogy karomban tartsam egészséges második gyermekem. Még mindig picit idegen a gondolat, hiszen van egy ösztönös félelem ami meggátol benne, hogy teljesen átadjam magam a totális érzésnek meg Szonja miatt is kicsit más. Most még ő élvez prioritást, rá figyelek ezerrel... és várom hogy teljen az idő. Fogalmam sincs milyen mikor két kisembert imádsz ezerrel, de tudom ez majd adja magát. Az ember szívében a szeretet nem feleződik hanem duplázódik ilyenkor.

Amúgy mentálisan is kicsit nehezebb időszak, még így is hogy Szonja délelőttönként bölcsizik, néha úgy érzem, hogy robot vagyok. Ugyanaz minden nap. Kapcsolatunk Danival sem a legeslegjobb, de ez is általános... tehát az a kapcsolat ami gyerekvállalás előtt sem volt a legjobb passzban, az utána még annyira sem lesz jó. 2-ik gyereknél meg gyakori a válás vagy csak szimplán elhidegülés, mert annyi apró oka van. Nagyon sok türelem és empátia kell ilyenkor a másik félhez. Mert a gyerek, gyerekek élveznek prioritást egy anya szemében, aztán önmaga, aztán a férj... és ezt sok férfi lenyeli vagy nem. Ez most csak úgy szimplán idevetettem, mert ez eléggé általános, de nem örökérvényű.

Egy kapcsolat amúgy is mindig libikóka és gyakran van kisebb-nagyobb elhidegülés és visszatalálás.

Az építkezés, felújítás, gyerekvállalás mind tetézi ezt. Ilyenkor jó ha tovább lát az ember a szeménél, fülénél. És nem csak azt látja és hallja meg amit akar. Örök igazság, hogy két félből áll egy pár és mindegyik tehet a maga módján, hogy a kapcsolat ott tart ahol tart. 

Viszont a gyermektelen időket jól ki kell élvezni amíg lehet. Utazni és szórakozni kell előtte, hogy legyen miből táplálkozni. Nem hiszem, hogy egy dolog teheti boldoggá az embert... ez komplex dolog. Egy gyerek nem váltja meg a világot, ahogy a pénz sem vagy csak szimplán az élmények sem... de az embernek van egy útja amit meg kell töltsön mindennel ami hozzásegíti, hogy teljessé váljon. Én most kicsit megakadtam, úgy érzem megint elveszítem önmagam egy időre. Szonja mellett egy másik életke felelőse lettem. Tetteimet, napjaimat ez befolyásolja és én teljesen háttérbe szorultam. És ennek már lassan 2,5 éve. Ez nehéz még akkor is ha tudod, hogy átmeneti. Gondolkodtam pszichológuson amúgy... nem azért, mert olyan nagy baj lenne, hanem megelőzésképp, megnyugtatásképp, fejlődésképp. De most ott a jogsi ami elsődleges így nem tudom, hogy anyagilag ezt még megengedhetném magamnak. Amúgy is anyagilag kicsit szűkős az évünk, nehezen tudunk gyed mellett boldogulni.  A hiányzó összeg nagyon hiányzik. 

Ezért is várom már, hogy hűvösebb legyen mivel a nyári ruháim nagy része szűkös hiszen nagy része még Szonja előtti korszakból van. És hát formátlannak érzem magam bennük a plusz kilókkal. Új nyári rucikra meg nem akartam költeni. Tudom, hogy telten és kismamaként is lehet szuper csinosan öltözködni, csak meg kell találni és vásárolni hozzá a megfelelő ruhadarabokat. De azért jó lesz a mindent eltakaró farmer és kabát... 

Nagyrészt fiúnak gondolom, de igazából még mindig kislányt szeretnék már csak praktikai szempontból is... meg amúgy egy fiú más. Látom Pistinél, hogy mennyire másképp viselkedik... ő kicsit durvább és néha elég erősen meglöki Szonját meg hát domináns is. És persze értem én, hogy ilyenkor a szülőnek is jobb érzés, hogy a fiú erős, életrevaló, csintalan és nem nyámnyila és ezt én fogalmam sincs hogy oldanám meg okosan. Pisti anyukája próbál rászólni, de nem érzi igazából problémának és igen én már nem tudom visszafogni magam és többször rászólok én is mivel Szonját védem. Ha rosszul esik ha nem az anyukának. Amúgy cuki a Pisti csak néha olyan mint egy tank. Az én elvem az, hogy már ebben a korban meg kell tanítani a gyerekeket a gyengébbek védelmére, a fiúkat arra, hogy tiszteljék a lányokat.  Az én lányommal egy fiú, férfi se bunkóskodjon és erősködjön. De mivel lányom van ezt az oldalt látom. Ezért is gondolom, hogy egy fiú más. Vagy ahogy a cicájukhoz viszonyul Pisti, szereti, de néha szinte kínozza szegény macskát ahogy megfogja... Szonjánál is voltak kisebb korában erősebb fogások Keikó felé de folyamatosan mutattam neki, hogy simogatni kell. És leszokott róla. Érdekesmód Pistiéknél inkább az apjánál látom az erősebb megnyilvánulást, hogy fegyelmezze mint az anyukától... mondjuk ő lehet unja már, hogy folyamatosan egrecírozza a fiát vagy lehet csak mégis jólesik neki az erős fiú képe. Nem tudom. 

Engem nagyon zavarna az biztos, ha a fiamban vadabb reakciókat látnék. Számomra egy ideális világban egy ideális férfi (és hát mi ha nem az egy fiú az anyjának) nyugodt, szerény, laza, gyengéd, figyelmes és erős. Persze Pisti csak példaként hoztam fel valószínűleg változni fog idővel...

7-ik hét

Szerencsére minden rendben eddig. Múlt csütörtökön megvolt a dokinál a villámgyors vizsgálat. Dani szülinapján. Volt már szívverés így igazán szép ajándékot kapott 40-ik szülinapjára.

Nőtt a picike. A méretek alapján voltam akkor 6 hetes 4 napos így előző héten tényleg korán mentem. Most akkor elvileg 7+2 napos vagyok, lassan de biztosan telik az idő, de hát még olyan messzinek tűnik a vége és mennyi vizsgálat és izgalom vár ránk. Eddig a megszokott szerint zajlik ez a terhesség is, talán annyi különbséggel, hogy kívánósabb vagyok és fáradékonyabb és talán hisztisebb is. Szonjával való terhességemkor még dolgoztam és bevallom jót is tett. A fáradékonyságom és érzékenységem nagyrészt Szonja szórakoztatása, nevelése, etetése, altatásának nehézségeiből fakad. Lehet nem vagyok egy ősanya típus, de engem tényleg kimerít sokszor egy 20 hónapos pici lány elevensége. Pedig egy irtó helyes kis cuki kislány és tényleg nem egy rosszalkodó, hisztis kiscsaj csak hát tényleg eleven. Vagy én vagyok öreg vagy nem tudom. De szerintem mindkettőnknek jót tesz a fél napos bölcsi. Lehet ez úgy hangzik mintha szabadulni akarnék tőle :D de persze nem, mert hiszen imádom őt, de egyszerűen az én kapacitásom kevés már. Lassan 20 hónapja szorosan együtt vagyunk éjjel-nappal, ismerem őt és magamat is. Nekem már szükségem van egy kis szabadidőre, főleg hogy úton van a 2-ik. Neki meg kellenek a saját korosztályabeli ingerek, a gyerektársaság, az idegen játékkörnyezet, közösség, megfelelő szabályozás. Őszintén bevallom dolgozni terhesen is könnyebb mint egy hamarosan 2 évest nevelgetni. 

Most extra utánzós korszakában van így gondolom a jó és a rossz dolgok is ragadni fognak rá. Elindul a saját külön kis élete, biztos rögös is lesz ez a folyamat de hát ez az élet rendje és ő most bekapcsolódi a körforgásba. Nagyon sokszor vannak kétségeim, hogy jól csinálom e... főleg az elaltatási folyamat tölt el kudarccal. Tudom, hogy neki ilyen a vérmérséklete, nehezen akar kikapcsolni az agya, de aztán persze kibukik mindig csak az én idegeim és türelmem hamarabb. Ezért is gondolom, hogy a bölcsis élet jobban kifárassza magát és könnyebb lesz az elalvási periódus neki is. Beszéd még mindig ugyanott tartunk mint pár hónapos korában. Visszanéztem korábbi videóit rengeteget halandzsázott míg el nem kezdődött a mozgási időszak.  És nevetett, nagyon sokat. És most megint egy ideje ezt csinálja. Semmi általunk ismert szó de reagál mindenre. Szóval várnunk kell még erre. Nővérem fia 3 évesen kezdett mondatokat kreálni... szóval 20 hónaposan még nem vagyok kétségbeesve, de azért már nagyon várom. Igazából ez az első akadály amit nehezebben teljesítődik, eddig mindig minden fejlődési szakasz időben vagy még korán is megtörtént. Bár magunkból kiindulva mi sem vagyunk a szavak emberei. Én legtöbbször szívesen hallgatok, és szerintem Dani sem az a típusú ember aki mellett nem lehet megszólalni. Úgyhogy lehet ez genetikai öröklődés is. Szóval lehet hiába várok egy "sebestyénbalázsszerű" szószátyár gyereket. Persze nem is várok csak nem szeretném, ha megkésett beszédfejlődés, beszédzavar vagy netán autizmus spektrum zavar áll fenn aminek a beszélgetés hiánya egyik legjellemzőbb tünete. De addig még van 16 hónapunk és az rengeteg idő annyi minden történhet addig. 

Visszatérve terhességemre 1,5 kilót híztam már, hasam már egészen látványos, sokáig nem tudom titkolni. Hegyesedik így persze mindenki fiút lát benne :D én még mindig lánypárti vagyok. Természetesen nem gond, ha fiú csak hát egy fiú másképp működik gyerekként is meg felnőttként is. Nem beszélve Szonja ruhatáráról meg játékairól. Ezek már megvannak, kész vagyon ezeket fiúsítani. 

De a lényeg a lényeg egészséges legyen! Jelek még mindig ugyanazok és mindennaposak, émelygés, pisilés, haszúrka, kávéundor. Félelem a túlzott elhízástól és a terhesség velejáróitól. Szonjánál úgy gondolom elég enyhén megúsztam bár a magas vérnyomás azért a dokiknak okozott fejtörést, de szerencsére gyógyszerszedéssel az pár napon belül normalizálódott. A 2 kiló plusszal meg teljesen megbarátkoztam hiszen a ruháim nagyrésze rámjött bár az xs-seket elfelejthetem szerintem örökre :D de hát nem is olyan nagy baj ez. Ha most is marad még +2 kiló vagyis + 4 kiló akkor sem fogok kardomba dőlni legfeljebb akkor már hivatalosan is M-es méret leszek ami 40 felett szerintem nem olyan nagy probléma. Szóval ha ennyivel megúszom és a bőröm is hasonlóan mint az elsőt nagyon elégedett leszek. 60 kiló alatt maradni mindenképp, ez a célom. 30 évesen ott egyensúlyoztam és tény ami tény elég kövérnek éreztem magam aztán jött az 55 aztán 57 most meg még ki tudja mi lesz majd a beállt súlyom. De ezzel még ráérek foglalkozni. 

6-ik hét

Tegnaptól elvileg 6-ik héibe léptem. Ez csak tippelés, de egy idő után ez végül is mindegy úgyis a baba mérete döntő. Most azért fontosak a +/- nap(ok) hogy szívhangot halljunk. Persze attól még utána is van félnivaló. Csütörtökön voltunk dokinál, még nem volt szívhang de a paramétereknél minden okés volt. Petezsák jó helyen, szikhólyag benne, hasi folyadék nincs, már csak egy kis pulzálás hiányzott, de majd jövő héten. Reménykedünk. Egyúttal a rákszűréshez a kenetet is levette meg emlővizsgálat is volt. Ez aktuális is volt, mert tavaly július tájékán voltam nála. Nagy fazon ez a doki amúgy nagyon bírom. Első rápillantásra mikor felfeküdtem a vizsgálóágyra és ránéz a vaginámra az voltaz első, hogy látja természetes szülésem volt... hát igen ő szakember és szakember szemével állapít, de ez nőként nem a legkedvesebb bók azt hiszem. De szerencsére azért kompenzált is :D mikor hüvelyi ultrahang után mondta, hogy megpróbáljuk a hasit, mert vékony a hasfalam, vékonyak tetszik lenni :D és hátha mégis meghalljuk, sajnos úgy sem, de azért jólesett ez a kis megállapítás. Persze ez is csak egy tényszerű megállapítás és nem biztos, hogy ez minden férfinak vonzó tulajdonság, sőt.. de az én hiúságomnak jót tett. Igazából nem is vagyok vékony, talán kortársaimhoz képest lehet de jó érzés ha valaki annak lát. 

Sajnálom, hogy várni kell megint de hát ez van... így kaptam időpontot nála, annyiban jó hogy mondta, hogy majd nem kell újra fizetnem az újabb ultrahangért. 

Készülődünk közben a rövidített nyaralásra, Balaton - Pécs... sajnos Őrség kimarad most mert hát vissza kell jöjjünk, mert a másik héten meg a doki utazik el. Nagyon sajnálom az Őrséget, mert régóta vágyom oda, de most ez prioritást élvez. Majd eljutunk egyszer még oda is.

Dani 40-ik szülinapjára reméljük szép ajándékot kap a dokitól. Vasárnap indulunk Balatonakali és hétfő du indulunk le Pécsre. Csütörtökön meg vissza. Lenyomunk pár kilométert így is úgy néz ki.
Szonja jól van, növöget élénk kislány. Ma szokásától eltérően 5 után ébredt így én is, így vissza altattam, most meg várjuk, hogy megébredjen. Kezd jönni a következő 2 foga, nála párosan bújnak a fogacskák. Néha nehéz lekötnöm a figyelmét és látványosan unatkozik, kell neki a gyerektársaság. Pistivel nagyon szeret lenni, imádnivalóak együtt.
Pistinek húgicája lesz, most már százszázalék, Zoé... jobban örültek volna egy kisöccsnek a könnyebbség kedvéért, de végül is mindegy mert 3-at terveznek. Nálunk mindenki fiút érez, de talán én is jobban örülnék kislánynak, de végül is mindegy, egészséges legyen.

40 éves vagyok

Vagyis a tegnap betöltöttem a 40-ik életévemet! Pedig még élénken emlékszem a 30-ra :) 

Emlékszem 3-4 éve féltem ettől a számtól, hogy mi lesz, ha még mindig nem sikerül baba és gyermektelen negyvenes nő leszek. Sajnos őket eléggé lesajnálják kis hazánkban. Pedig nem kevesebbek, persze ha ez nem egyéni döntés hanem a sors nem adja meg nekik amire legjobban vágynak akkor ez tényleg nehéz időintervallum. Alapjáraton 20-25 év felett bizonyos korig a szám nem számít, ha egészség van és életerő bármi lehet. Már a skatulyák itt ebben a kis országban sem olyan élesek. És igen rengeteg sikeres negyvenes nő van, aki maga erejéből tart ott ahol tart. Családdal vagy férj nélkül vagy gyerek nélkül. Fiatalosak, dinamikusak és már tudják mit akarnak. 

A harmincas korai években is inkább csak fogalmazódik, hogy mit szeretnénk. 

Gyorsan eltelt a tegnapi nap, Dani is kivett szabadnapot, igaz kertészkedéssel töltötte. Mivel hétvégén utazunk így akkor már erre nem lett volna idő és hát muszáj volt kicsit ráncba szedni. A könnyebbik részét én már megcsináltam, de szükség volt a férfierejére :D aki házban-kertben gondolkodik mindenképp csak olyan férjjel aki szeret kertészkedni és szán rá időt. Vagy fizet kertészt, másképp kínkeserves kínlódás, hogy valahogy kinézzen.

Én vasalással kezdtem a napomat, Szonja ruháit mindig vasalom, mindent. Magunknak csak a kötelezőt. Utálok vasalni és az az igazság, hogy már pár napja ott dekkoltak rám várva. 

Aztán jó későn Cunika felkelt (fél11) szokásos feladatok, reggeli, tízórai, játszás, ebéd, játszás, fürdés. És már el is telt szinte a nap.

Késő du eljött Pisti és az anyukája Barbi felköszönteni és hoztak nekem ajándékot. Nagyon meghatódtam. Nemrég volt ingyenjegyem így meghívtam moziba és persze nem volt miért engedjem honorálja, így most vissza ajándékozott egy mozijeggyel, egy bonbonnal, és egy színezős kiskönyvvel. Nagyon jóleső érzés volt, a gesztus mindenképp :)

Este vacsizni mentünk, Szonja alapjáraton nagyon jól viseli az esti időt kb 9-ig. Pesten is így szoktunk bandázni. De most mivel későn ébredt, én a vasalás miatt hagytam aludni, elaludt az autóban a drágám. Végig is aludta a vacsiidőt. Nagyon finomat ettünk igaz nem olcsó pénzért, de egyszer vagyunk negyvenévesek. A bringa volt amúgy az ajándékom. Daninak meg a jövőheti utazás az ajándéka. De igazából mindkettőnk nagy ajándéka, ha holnap jó dolgokat mondana a doki. Szonja névnapi ajándék volt, a tesó lehetne szülinapi. 

Amúgy nem rossz negyvenévesnek lenni, bár nekem mostanában ingadozik a hangulatom néha tök jó l érzem magam, néha meg olyan elveszett vagyok. Ezek a rossz éjszakai alvások sem tesznek jót, Szonjával terhesen sem aludtam végig soha már az éjszakát. Ma 4-kor ébredtem és 6-ig fent voltam. Megnéztem egy filmet Otherhood    (nekem tetszett) aztán bementem aludni és még sikerült 1,5 órát ráhúzni, sajnos Keikó mind kaparta az ajtót így nem tudtam többet aludni. De így is jó.

Kávézni még reggel tudok érdekes mód, de már du nem. Lefőzöm és valahogy nem tud lemenni. Tegnap délelőtt elkapott egy émelygés, de aztán alábbhagyott. Olvastam róla, hogy akinek nincs hányinger és nincs baj a terhességével annak erősebb valószínüleg a szervezete és a hormondömpinget jobban viseli.... off, de remélem a banyalázat sem fogom majd megszenvedni. 

5-ik hét

Elvileg túl vagyunk rajta. Eddig minden ok, és minden hasonló mint a Szonjával való terhességemkor. Tünetek csak annyi, hogy nincs vérzés, melleim teltebbek, de most nem feszülnek úgy, szurka már csak néha-néha, pisilés megvan, szagélesedés szintén megvan. Szonjával 6-ik hét után kezdődött egy enyhe émelygés erősebb szagok hatására, de hányinger szerencsére elkerült. Most ezt még nem tudom. A terhességi jelek megnyugtatóak szoktak lenni, hogy általában akkor minden ok, de mikor szenved tőle akkor nem örül neki az ember lánya.
A méhem viszont sokkal gyorsabban indult növekedésnek mint első terhességkor, akkor is már korán látszott, de most olyan mintha folyamatosan fel lennék puffadva! Jó igaz, 2-3 kiló plusszal indulok most. 58 kg vagyok. 

Meg bár nem maradt hasam, de olyan lapos azért már soha nem voltam mint terhesség előtt.

Hangulatom totál változó, érzékeny vagyok és gyorsabban kiakasztanak a dolgok mint normálisan., igen hisztisebb vagyok az tény, de hát a hormonok már csak ilyenek.
Szedem a magnéziumot és a femibion 1-et meg nemrég kezdtem szedni kollagént a bőröm és a korom miatt és olvastam, hogy lehet terhesség alatt sőt ajánlják, így nem hagytam abba. Kálciumot is tervezek hamarosan, mert első körben róla megfeledkeztem.

Egyik nagy parám ám, hogy nehogy méhen kívüli legyen és ne legyen késő az időpont, de emlékszem első terhességnél mondták, hogy 6-ik hét az még ilyenkor nem veszélyes, a probléma 7-ik hét után jöhet. Persze magamat is féltem, de inkább abban az esetben, hogy ha az lenne és elkap a leírás szerint az iszonyatos görcs meg ájulás mit csinálok itthon egyedül  Szonjával. Ő még pici gyermek, az én egészségem az ő életét is befolyásolja.

1.terhesség - 6-ik hét

2.terhesség - 5-ik hét

Úgyhogy reménykedem csüt.-ön kiderül, hogy minden ok. Fiú-lány témában ambivalens érzéseim vannak, bár ugye azért szeretnék egy fiút mert hát mégis egy lány-egy fiú a tökéletes, de azért szívem szerint lányt szeretnék. Lányos anya vagyok az az igazság, bár tény nem tudom milyen fiús anyának lenni. Aztán lehet az is természetes lesz. Szóval mindegy. Ikrek azért ne legyenek.
Egészséges legyen, aztán a többit megoldjuk valahogy. 

Nem lesz olcsó mulatság a terhesség gondozás, eleve drága dokinál vagyok és most elvileg ő vezet végig, beleértve a szülést is. Fogalmam sincs mennyit kér ilyenkor, de ő az egyik legmenőbb és legdrágább doki Szegeden. Szonjánál ezt a részét a kiadásnak megúsztam ami azért lássuk be nem kevés pénz.

Igaz lehet most nem lennék olyan bátor ezt mégegyszer bevállalni. Amúgy a szüléstől való parám hatalmas lesz, én tényleg komolyan gondoltam, hogy azt mégegyszer nem bírnám ki. Ettől függetlenül nem szeretnék császárt kivéve persze ha szükséges. Szeretem ha természetes módon mennek a dolgok hiszen ez az élet rendje, a szülésnek rengeteg erősítő hozadéka van a babára nézve is. Nem beszélve a szülés utáni anya állapotáról, én tök fitt voltam már aznap természetesen azért volt egy rakás kellemetlen dolog, erős vérzés, aranyér plusz a magas vérnyomás de alapjában véve jól voltam. Míg az összes császáros szobatárs szenvedett mint a kutya, akár a felüléssel akár a járással. Jó hogy hiszen egy műtéten estek keresztül. De visszatérve a babára, bár rizikósabb is, a baba is keresztül kell verekedje magát a szülőcsatornán, hogy közben megkapja az alkalmazkodóképességet ami kell az élethez. Ő is megdolgozik ezért, hogy világra jöjjön. Szóval bár ez ami legkevésbé szeretnék az életemben, hogy mégegyszer érezzzem azt a fájdalmat, de ha már gyermeket várok akkor legyen megint így. Ha persze minden rendben lesz ahogy első terhességnél. Valahogy csak kibírom. 

Szonját tervezzük külön altatni, most már nagyon jól alszik éjszaka, teljesen átalussza. Az elalvással vannak erős gondjaink, egyszerűen nem akar elaludni, pörög. Csak a hintában képes aztán nagy nehezen, de lassan azt kinövi így nem tudom mi lesz. Próbáltam korai keltéssel és akkor a du alvás is korábban történik, még az is volt, hogy du már nem aludt, de akkor is nehezen ment... már idegileg ez teljesen kiakaszt. Volt hogy mérgemben már egyedül hagytam, és láss csodát 20 perc múlva mikor bementem már aludt, semmi sírás nem volt, fogalmam sincs hogy altatta el magát. 

Szélességében neki kicsi már a bébiágy, mindegyre nekiütközik feje, keze, lába mert hát így alszik hogy iszonyat nagy mozgást hajt végre álmában. 

Meglepi

Van pár meglepő dolog az életünk folyamán aminek az ember vagy örül vagy nem vagy csak szimplán lesokkolja. Nekem már mindegyik formához volt szerencsém, bár talán mert jó megfigyelő vagyok vagy vannak megérzéseim, de általában a meglepetés ereje nem százszázalékosan teljes. Szóval terhes vagyok. Igen csak úgy spontán, véletlenül. Igen Szonja előtt évekig próbálkoztunk és semmi. Most csak úgy megtörtént. Menszis napok után voltunk együtt nem sokkal és hajnal volt és megvallom a szexuális életünk mostanában tért vissza úgy igazán, szóval hajnal volt és vagy húzni akartam az időt vagy csak szimplán félkómásan kényelmesen akartam befejezni, de megtörtént. De hát ezerszer megtörtént, alkalmasabb napokon is és soha semmi... Múlt szerdán reggel volt egy kis halvány vérzésem a tisztasági betéten, konstatáltam is hogy kifogytam a betétekből így a coopban egy doboz tampont is bedobtam a kosárba, mert bár évek óta nem használom de medencézésnél jól jön gyengébb napokon, gondoltam én. Közben görcsölgetek rendesen, de már semmi, tiszta a betét. Pénteken se semmi. Szombaton már kicsit elkezdtem gondolkodni, hogy mi van ha... hiszen Szonjánál is volt beágyazódási vérzésem, de mivel más tünet nincs sőt elég rendes megjön érzésem van úgy gondoltam biztos megveszem, megcsinálom aztán megfog jönni. Megjegyezve igazából nem követem a ciklusomat, évekig csináltam és valahogy ez nem volt már prioritás. Most is csak tippelek, hogy mikor volt a legutolsó menszim első napja! Folyamat közben tisztán kijön az első vonal, már mosolygok is magamban mire lehúzom a wc-ét, kezet mosok rápillantok és tessék ott van a 2-ik is. Azt hiszem elkezdtem remegni vagy nem tudom szédülni, toltam is gyorsan Dani orra elé aki épp pakolászta kis a megvásárolt dolgokat és semmiről semmit nem tudott. A tesztről sem. Nem kicsit lepődött meg azt hiszem. 

Az én esetemből kiindulva úgy gondoltam ilyen a filmekben van, vagy tiniknél... két felnőtt ember akik már átestek ezen azon elég egy kis laza együttlét, ráadásul tényleg nem vagyunk fiatalok.

Szóval ez van. Nagyjából 5-ik héten vagyok. Persze még minden képlékeny, bármi lehet, és bár én nem igazán akartam 2-ik gyereket, sőt szinte minden bébi dolgot eladtam csak azok vannak meg amiket Szonja használ még, most vettem bringát, szombaton még sisakot is Szonjának. 

Ez még olyan állapot, hogy bármi lehet belőle ezt józan ésszel teljesen felfogom, de ahogy telnek a napok a kezdeti sokk után kezdem érezni - szombat este kb semmit nem aludtam - hogy szomorú lennék ha elmenne, és hogy a kezdeti sokkot is szégyelltem, hogy nem azt érzem mint Szonjánál és hogy féltem és félek most is. A bajtól, a sok vizsgálatoktól, hogy minden rendben legyen és hogy hogy fogok bírni két gyerekkel. Csodálom azokat akik ezt könnyen veszik, bennem ezer kérdés és aggódalom cikázik. Már azt sem tudom mit kell csinálni. És a szülés és aztán a kevés alvás, meg hogy itthon lenni. Már voltak terveim, Szonja időközönként bölcsiben én leteszem még idén a jogsit, aztán elkezdek keresni munkahelyet. Bár féltem a helyzettől hiszen teljesen új minden, de valahogy vártam is. Újra beintegrálódni. De hát ez Isten ajándéka. 

Szóval itt tartunk, tudom túl korán írtam erről, de hát ez is az életem része bárhogy is lesz. 

Tüneteim kb kimerülnek a már korán megjelenő pisilési kényszer amiről azt hittem felfázás miatt lehet és mellfeszülés ami nemrég jött, tesztelés után. Egyik du volt egy irtózatos fáradékony hullámom, de azt is betudtam a melegnek. 

Görcseim szerencsére megszűntek, hogy szedem most már a magnéziumot, de azért néha itt-ott belenyillal, érzem hogy megnövekedett a méhem. A tegnapi képeken már látom igazából magamon. Szonja után azért viszonylagosan eléggé helyére került minden, ok van rajtam 2,5 kiló plusz néha 3, de a hasam is egész lapos reggel. Napközben azért megtelítődik, hiába hát volt egy kis nyúlása és hasizom gyakorlatokat nem végeztem soha. Szerencsére semmi más terhességi utóhatás nem maradt, se striák, se szétnyílt hasizom, a mellemnek egyenesen jót tett, szóval hiúság ide vagy oda de egy picit ebbe is rossz belegondolni, hogy újra megváltozik minden és ki tudja, hogy a 2-ik terhességet is olyan könnyedén viseli a testem. Hiszen azért öregedtem is két évet, jövőben meg már 3-at. 

De persze ezek eltörpülnek olyan aggályok mellett, hogy egészséges legyen, a többi nem számít.

Ma felhívom a dokit és azt hiszem veszek a patikában még egy tesztet meg terhességi vitamint. Szonjával a 6-ik hét vége felé voltam és akkor azon kívül, hogy látszódott, hogy jó helyre ágyazódott be már volt gyenge szívhang. Csak hát most mikor van a 6-ik hét vége???

Egy kis csend után

Az az igazság, hogy ez olyan mint a sport, minnél ritkábban műveli az ember annál nehezebben veszi rá magát. Ezer más teendő élvez prioritást az itt írásnál. Instant persze megosztok mindent, főleg a nagyobb történéseket de ugye inkább képekben. A szülői lét már csak ilyen, ezerfelé kell szakadni. Még mindig össze vagyunk nőve Szonjával, egy kezemen megtudom számolni hányszor volt kettesben az apjával születése óta. Más opció meg nincs. Vagyis lesz. Bölcsibe szoktatgatom, egyelőre élvezi azt a kis időt amit ott tölthet, de hát ez természetes. Új játékok, gyerektársaság és még ott vagyok én. Bár ahogy észrevettem ez nem nagyon érdekelte, de ugye csalóka mert fél szemével figyelheti, hogy anya a biztos pont még közelben van. Egyszerre jó is meg rossz is persze ott látni őt, egyrészt, hogy már ilyen nagy hiszen nemrég még nagyon baba volt, másrészt meg olyan jó látni a kis életrevalóságát... hiszen ez az élet rendje. Ő korban és mentalitásban is már megérett a bölcsis életre. Vannak fiatalabb gyermekek is akik már pár hónapja bölcsisek, de értük szakad meg a szívem. Kicsit kívülállók, nem tudnak részt venni a nagyobbak játékában. Kúsznak, másznak, ölbe kéretkeznek, olyan elveszettnek tűnnek. Nem tudtam volna elképzelni soha, hogy Szonját egy éves kora körül, alatt beadjam... inkább szívok, szegénykedem, de persze értem ha nincs más megoldás, lehet egyedülálló is a szülő :( de szakad meg a szívem értük. Nekik még erős kötődésre van szükségük és az egy dada ezt nem tudja megadni hiszen még minimum tíz másik gyerekre kell figyeljen. Szóval az egyensúly kell, úgy jó ha minden a maga idejében. Anyaként azt vallom a gyerek szabadságát meg kell hagyni olyan mértékben, hogy a saját ütemében fejlődjön, nyisson. Semmit de semmit nem szeretnék Szonjára erőltetni. Természetesen vannak korlátok amiben nagyon következetes vagyok, de a szenvedését nem tudnám elviselni. Általában mindenre van megoldás. 

Mozgásfejlődésben teljesen élen jár, beszédkészségben viszont belassult. Nem akar kommunikálni azon a szinten ami elvárható az ő korában. Nem vagyunk elkésve, a doktornő szerint 3 év a vízválasztó, ha azután sem beszél kerek mondatokat akkor már terápiára lesz szükség. Ő most 19 hónapos lesz, könyv szerint 20 darabos szókincsének kellene lennie. 2 évesen már pár szavas mondatokat kellene alkosson. Dr.nő szerint ő valószínűleg az a típus aki memórizálja a szavakat, aztán majd használja. Legtöbb gyereknek ugye már megvan ebben a korban a saját szavai a dolgokra. még ha idegen fülnek ez nehezen is felismerhető. Lehet Szonja átlépi ezt. Próbálok mesélni neki, de megunja... türelmetlen... ebben is az apja ahogy az alvási szokásaiban. 

Már nagyon várom a nyaralást, idén nem lesz külföld, mert bár tavaly egész jó volt a tengerparti nyaralás, (8 hónapos volt) de most Szonja egy energiabomba. Fogalmam sincs hogy viselné a repülőútat. Nincs kedvem egy rakás pénzt elherdálni miközben én egész nap futkosok utána a parton :D ahhoz jó itt a a kerti medence. Szülői társasággal talán mennék akire legalább egy-két este rá lehetne hagyni a gyereket ha elalszik és elmenni vacsorázni vagy ilyenek. A lassan 2-ik éve tartó rutint nem akarom egy az egyben nyaraláskor is átélni. Ezért most belföldön utazgatunk kicsit. Nem kerül sokkal kevesebb pénzben, talán az úti pénz az ami spórolható. Egy nap Balaton, 3 nap Pécs, 3 nap Őrség, most erre vágyom. Ezeken a részeken még nem is voltam és Pécs és Őrség régi vágyam már. Balaton meg mondjuk mindig jöhetne bár így elég messze kerültünk tőle. Talán jövőre egy Portugáliát vagy Izraelt vagy a jó kis Görögország, az mindig beválik.

Túl gyorsan telik az idő, lassan vége a nyárnak. Jól érezzük magunkat itt, szerencsére van társaság is, ha meg nagyon kiakarok szakadni mindig ott van Budapest. Mindig nagyon jó eltölteni a barátaimmal pár napot, pár órát. Helyünkön vagyunk. Jó érzés.