37-ik hét

Én 69,8 kiló, a baba 2,7.

A doki szerint hamarosan bekövetkezik a szülés, én nem érzek semmit csak hogy egyre nehezebb mozognom, egyre jobban vizesedem, és egyre türelmetlenebb vagyok. Várom már, hogy túl legyek rajta, és egyben félek is persze. A baba jól van, kicsit kisebb a normálisnál, de az elején is úgy saccoltam, hogy kb 3 kiló lesz. Én 3,6 voltam, D mivel 8 hónapra született ő 2,5  úgy hogy nem csoda, hogy Szonja kislány létére ilyen kicsike. A nővére gyerekei is a kislány 2,6-al született, a kisfiú meg 3,2 tehát nem várható, hogy Szonja 4 kilós legyen. Nekem biztos, hogy könnyebb lesz egy 3 kiló körüli babát kinyomni mintha nagyobb lenne. Gondolom utána meg bepótolja és remélem anyatejjel. Minden dologra aminek jönnie kell a természetesre készülök, de persze benne lehet a pakliban, hogy császárral születik és az is hogy nem lesz tejem :( amit nagyon nem szeretnék. Hiszen az anyatej ami megalapozza az alap immunrendszerét egy embernek. Nagy lelkiismeretfurdalásom lenne, ha ezt nem tudnám neki biztosítani úgyhogy rajta leszek az ügyön. Átlagosnál kevesebb a magzatvíz, nem tudom pontosan mit jelent, a doki szerint nem vészes és lehet hogy pont akkor cserélődött, de már úgyis megyek ctg-re így ott hátha többminden kiderül errről. Tényleg el nem tudom képzelni régen, hogy élték ezt meg a nők mikor alig voltak vizsgálatok. Ultrahang meg semmi. Ez részben persze arra jó, hogy egy csomó mindenre fény derül, így végig aggódhatod a terhességet mert mindig van valami vagy van amiről nem és meglepődsz egy nagyot születésnél. Lásd Szinetár Dóra kisfia...

De reménykedjünk a legjobbakban, hogy minden rendben lesz. Kicsit fáradt vagyok. Persze a terhesség meg a szakaszos alvások a folyamatos pisilés miatt vagy hogy valamelyik állatkánk épp unatkozik és  nekem rögtön kipattan a szemem. Eddig is éles volt alvás közben a hallásom, de most mintha finomodott volna. D semmit nem hall, végigdurmolja az éjszakát. Én meg nem tudom megmondani mikor volt utoljára végigaludt éjszakám és gondolom még egy ideig nem is lesz. 

Hát a házzal néha úgy érzem egyhelyben toporgunk. Történt rajta persze ez meg az, de még messze állunk a véglegestől. Most erról szól az életünk, gyerekvárás és házfelújitás és tényleg nem panaszkodom, mert más összetenné a kezét, ha most itt tartana, de néha tényleg elég fárasztó minden.

Leredukálódik az életed. Nincsenek színei. Nincs más. Engem ez egy idő után mindig elszomorít. Nem hajszolom mindenáron az élményeket, de nekem szükségem van rá, hogy változatosság is legyen. Én nem tudok sokáig csak egy bizonyos inger között élni. Ezért is félek kicsit januártól, hogy Szonjával be leszünk zárva. Bár azt mondják egy gyerek születése sokmindenkit megváltoztat.

Mert most folyamatos tervezés és várás az életünk. Hogy végére érjen valami. Közben egy idegen környezet, hideg és tél. Mondjuk most épp meleg Karácsonyunk volt. 

Ráadásul év vége felé mindig rámtör egy mélabús érzés, hogy megint elmúlt valami. Mindig minden évvel elmúlik valami ami már nem hozható vissza vagyis valószínüleg nem. A pillanat nem. 

Sosem szerettem a Szilvesztert, másnap az év első napján duplán érzi az ember az élete terheit.

A barátaimnál is történnek jó és rossz dolgok, mindenki halad a maga útján vagy legalábbis azt hiszi.

A mindennapok körülveszik őket és küzdenek. Ki boldogan ki boldogtalanul. Kívülállóként mindent élesebben lehet látni mint a saját életed történéseit látod. Van aki hibát hibára halmoz, de az ő élete, ő pakol magára súlyokat nekem nem tisztem elítélni hiszen a magunk módján csakis boldogságra törekszünk és vannak olyan időszakok amikor mindegy hogyan. Ha rosszat is teszünk a súlyát nem érezzük úgy mint amennyi a tényleges súlya vagy amennyire más látja ezt. 

36ik hét

69,5 kiló. Baba nem tudom.
A bűvös 36-ik hét, mikor már mindenki azt fújja, hogy a baba már felkészült a születésre, ha netán most kezd elindulni világot látni már életerő jellemzi legfeljebb kisebb súllyal aztán majd bepótolja.

Olvasok mindent e témában, hogy josló fájások meg miegymás, de én még semmit nem érzékelek. 

Ahogy megnyugtató volt azt is olvasni, hogy állítólag van jó oldala is a korán nyíló méhszájnak, mert így lerövíditi és megkönnyíti a vajúdást és szülést. Remélem, hogy ez így is van. Érzéseim szerint korábban fogok szülni és úgy érzem tényleg nem hosszú órákat fogok vajúdni. De aztán lehet csak ebben reménykedem így persze, hogy ezt érzem. Azok meg nem minden esetben helytállóak az embernél :D mint ahogy fiút éreztem...

Igazából az lenne a jó, ha mindenképp januárban, hiszen még csak jövő héten kezdenek neki a festésnek nálunk. Remélhetőleg pont Karácsonyra befejezik.

A kötelező kelengyéből már minden megvan, nekem is a kórházi pakk úgyhogy ebben felkészültünk. 

Abban, hogy hamarosan életünk legfontosabb szereplője érkezik abban nem tudom :) várom és félek. A felelősségtől. Legnagyobb dolog az életünkben. Ettől nagyobb változást semmi és senki nem hozhat. Ahogy mondják a szívünk elkezd kívülről dobogni. Pici lélek remélem méltó szüleid leszünk, minket választottál és mi mindent megteszünk, hogy megfeleljünk. Már most szeretünk.

Sajnos nagyon rossz dolog is történt a héten. Cirmi cicát 1,5 nap eltűnés után meghalva találtam a dobozában :((( leírhatatlan, hogy e kis állat akit 1,5 hónapja etettünk és próbáltuk minnél jobban kényelmesebbé tenni neki a kinti életet milyen űrt tud maga után hagyni. Már kivolt nézve a doki az ivartalanitásásra, de persze ahogy mindennel ezzel is késtünk. Fiú cica volt és gondolom nem szobatiszta, mert soha nem lakott bent így semmiképp nem akartam előtte beszoktatni. És igazából féltem is a terhességem miatt mivel ugye az utolsó időszakban nagyon veszélyes a babára a toxoplazma vírus. Vakságot is okozhat. Lehet nem történt volna semmi és így időben észrevesszük, ha beteg mert szem előtt lett volna.... nem tudom. Lehet megmérgezték vagy beteg volt bár nem mutatta jelét. Talán a hasa volt felpuffadva két oldalt jobban mondtam is D-nek, hogy biztosan fiú?!

Lehet hashártyagyulladása volt és vízzel telítődött a pocija... nem tudom, sajnos már nem sikerült eljutni a dokihoz. Nyugodj békében Cirmi, nagyon kedves, szelíd cica voltál nem ezt érdemelted. 

Imádtam, hogy mindig annyit panaszkodtál... :'( felejteni nem felejtünk!

Jó lecke volt, hogy többet soha nem tartunk állatkát kint. Akiért felelősséget vállaltunk nem lehet félüzemmódban tartani. Minden családtagnak bent a helye, szem előtt.

Philipkével is tegnap dokinál jártunk. Begyulladt a kis tojásai, megnőttek és a sok nyalogatásától már nagyon piros volt. Allergia,de még nem tudjuk mitől. Kapott szurit és valami kence-ficét amivel kenegetni kell. Ha nem múlik akkor gyógyszer, de én ma úgy láttam, hogy visszahúzódott neki.

Remélhetőleg elmúlik neki a napokban. Kicsi édes manóka, szakad meg a szív betegnek látni őket.

És lehangoló, hogy ők is már mennyi modern betegséggel küzdenek mint mi emberek. 

A konyhánk még mindig alakul, de már kezd finishbe érni. Tegnap gondoltunk egyet és átfestettük a konyhapultot ami nagyon nagyon zavarta a szemünket. Mondjuk a padlólap is csak az kissé nagy falat. Mert ugye ha ez valamiért nem sikerül legfeljebb kicseréljük, 60-70 eft-os tétel, de a padló az legalább fél milliós. 4xer ment át rajta D a Trinát Unitoppal aztán Tikkurila lakkal, hogy kicsit strappabíróbbá tegye a kopásállóságát. Féltünk, hogy a lakktól nem e sárgul be, de szerencsére nem.

Viszont sokkal meggyőzöbb a látvány. Tényleg eddig minden DIY tevékenységünk sikeres volt itt. Hosszú távon még nem tudjuk mennyire tartósak, de úgy gondolom ha 5 évente átfessük a bútort  amivel az élettartamát is meghosszabítjuk és még mindig olcsóbb mint cserélni és ugye az új is kopik. idővel. Pl a fehér konyhabútor a Pöltenbergben holott tényleg vigyáztam rá kezdett kicsit sárgásabb színre váltani. És 4 éve használtuk. Ezért sem akartam most fehérre mázolni a bútort.

35-ik hét

69 kiló, baba nem tudom, de remélem halad a 2.5 kiló felé. Jól vagyok és remélem Szonja is jól érzi még magát bent. Most megint várakozó üzemmód van, jövő pénteken van időpontom a dokihoz. Akkor már 36-ik hét vége lesz. D hétvégén összeállította az Ikeában vett kómodot, hogy kitudjam mosni és vasalni a babadolgokat. Lassan megtelik, pedig direkt a Hemnes fiókos szekrényt választottam ami megfelel szélességre a pelenkázónak alátétnek és elég sok dolgot el is nyel. Kint volt a múlt héten a védőnő és adott egy listát a babakelengyéről, a kórházba vivő dolgokról meg a többi dologról. Ruhácskákban természetesen messzemenően túlteljesítem az alapnak megadott listát, de a többi dologgal is jól állunk, hiszen már rég utánaolvastam mire van szüksége a babának. Szerencsére az Ikeában is sokminden beszerezhető igazán baráti áron. 

Hétvégén még össze volt rakva a páraelszívó és a lámpák meg a polc ideiglenesen (lehet újat veszünk mert kissé hibás) A mosogatótálca az majd a héten meg az étkezőasztal is. Sokat változott a konyhánk, persze ez ízlés dolga, de nekünk sokkal jobban tetszik így. A munkapult cseréje (fehér) és a gázfőzőlap cseréje még várat magára. Először is szeretnénk tudni, hogy a villanyszereleő megtudja oldani a nagyteljesítményű villany bekötését mivel igazából indukciós főzőlapot szeretnénk. Ha nem igazán működne akkor marad a gáz pl. ez:

de ez lenne az igazi nekünk

Szeretnék két képet is felrakni, de gondban vagyok, mert fogalmam sincs, hogy honnan mit rendeljek. Legtöbb kép ami megfizethető olyan snassz, de remélem egyszer csak szembe jön az igazi.

Azon kívül  az előszobai szekrényt kellene megrendelni, (mert újra kapható) a többivel együtt. 

Elvileg jövő héten kezdenek festeni nálunk. A 4 szobát. 150 E ft-ért + anyag. Viccesnek hangzik az előző árajánlat után, de ahogy D kollégái mondják ez a reális ár. Természetesen a végén fog összeállni, hogy megérte e? De ez ugyanúgy vonatkozik a drága szakemberek munkájára. Ami túlzottan megdobta az előző ajánlat díját, hogy mindent gipszkartonozni akartak horribilis munkadíjjal. Tény ez megkönnyíti az ő munkájukat viszont iszonyat drága, kiváncsi vagyok a két srác mit tud majd kezdeni a falakkal. 

Ahoy mi megcsináltuk a konyhát vagyis nagyrészét D mert ugye ő glettelt így úgy gondolom egy  tapasztaltabb valaki simán elboldogul velük. Így 130 ezret spóroltunk meg, ha az előző árajánlatot kivesézzük ami irreális. Ha én terhesen kifestettem az előtért amiért 67000 ft-ot elkértek volna. 

Most vagy nem szándékoztak elvállalni a munkát vagy simán bepalizni akartak minket. Hiszen nemcsak mi, hanem mások is kiakadtak az összeg láttán. 

A falon lévő lámpákkal még kezdeni kell valamit, mert a zsinórja túl hosszú mivel a konnektor pont mellette van. A két képet amiről fentebb írtam azokat pont alá tenném fel. Személyesebb is lesz az összkép.

Az okos Led lámpák meg zseniálisak. Már az új lámpába is okos égőt raktunk így azt is távirányitóval kapcsolgatjuk, erősítjük. Nem olcsók, de szinte alig fogyaszt valamit. És ami nekünk nagyon elsődleges ilyen sötét konyhánál. Megjegyzendő, hogy az üvegajtó ami szintén tavaszi projekt és az hogy a nappalin nem lesz ajtó majd sokat ad, hogy világosabb legyen.

Bár minden felújítás nyirbálja a számlánkat, de szerintem megéri. Sokkal de sokkal jobb érzés úgyhogy már nagyon várom a festés végét és rendesen berendezkedjünk még akkor is ha most a fürdőszobák tavaszig várnak.

34-ik hét

Én 69 kiló. A baba 2 kiló.
A héten megvolt a dokilátogatás, jól rámijesztett... nyitva van a méhszájam ami persze van hogy semmi problémát nem jelent, de általában azt is jelenti, hogy előbb jön a baba vagy hogy fertőzést kaphatok stb. Nemhiába Valent minden alkalommal megnézte amit furcsállottam is, mert azelőtt én azt hittem terhesen már nincs hüvelyi vizsgálat. Valent manuálisan nézte, Sikovanyecz már ultrahanggal. Nagyon szimpi doki, egyenes volt mert mondta, hogy nem tud vállalni már szülésre, mondtam semmi gond csak szeretnék még a hátralévő időben terhesgondozásra jönni. Tüdőérlelő injekciókat írt fel, hogyha esetleg Szonja sietne akkor így a tüdejét jól felkészítette, bár azt olvastam ennek csak akkor van értelme, ha egy-két héten belül érkezik. Azzal nyugtatott, hogy a súlya miatt ami közel 2 kiló már nagyon kis erős kislány lesz de azért jó lenne kihúzni min a 36-ik hétig. Remélem így is lesz.

Szerdára lesz kész a tenyésztés eredménye, remélem semmi komoly fertőzés nem áll fenn ami árthat a babának. Amúgy nagyon furán kezdtem hirtelen érezni magam, hasam csak nő, keményedik, nehezen veszem már a levegőt, ujjaim virsliszerűek, vérnyomásom magas és nagyjából úgy mozgok mint egy bálna. Könnyen elalszom viszont hamar megébredek és igazából ezt nem lehet pihenésnek venni. Nem tudom, hogy ilyenkor már felkészülök a nem alvós időszakra vagy a testi tünetek annyira erősek, hogy ez nem hagy aludni.

Jövő héten elkezdem átmosni és vasalni a babadolgokat meg összerakni a kórházi pakkot. Ne érjen semmi váratlanul. 

Egy hónapja, hogy leköltöztünk. Sokminden nem történt, vártuk az árajánlatot így egy rakás időt elvesztegettünk, mert sajnos nekünk ez túl drága felújítás lenne. Szerencsére a bútornak nekiálltunk időben, így az már kész. Mai napra remélhetőleg a konyha átfestésének is vége lesz. Nagyon rossz ilyen felfordulás közt élni és nem látom a végét. Csak az vigasztal, hogy szebb lesz utána :)

A pesterzsébeti házunk kezd nagyon távoli lenni. Gyorsan ideszoktunk bár ennek a hatalmas háznak csak minimális részét használjuk most ki viszont annál nagyobb a munka vele. Hihetetlen, hogy közös életünket 28 nm-en kezdtük most meg 150-nél tartunk. Mindennek megvan az előnye és hátránya.

Kedden megint fel kell menjünk Pestre, papírok miatt meg Ikea meg egy mosogatótálcát is kell vegyünk. 

sajnos jelenleg nem kapható :(

Szonja ruháinak

33-ik hét

68.5 kiló voltam a reggel. Elvileg a baba már 2 kiló felett kell legyen, ezt remélem megerősíti kedden a doki. Végre bejelentkeztem itt is, erre a rövid kis időre. Még nem tudom, hogy felkérem e szülésre is mivel azon gondolkodtam jönnek az ünnepek aztán a síszünetek elég nagy kavalkád ilyenkor az ember élete és nem is biztos, hogy mondjuk pontos lesz Szonja és hogy a doki pont itthon és ráérős lesz. De ezen még agyalok, meg ugye függ az első beszélgetéstől majd.

Nehezen alszom, de attól függetlenül, hogy már 3-ik trimesztertől nagyon riogattak mindenhol egész jól viselem. Energikus vagyok és életteli és remélem ez meg is marad szülés után. 

A héten voltank fent megint Pesten, aláírni a banki papírokat, küzben meglátogattuk a barátainkat, mert fogorvoshoz is be kellett ugorjak. Fura, hogy egyből előjött metrózásnál a pesti attítűd :D a rohanás. Mert nincs idő. Én hamar felvettem a ritmust, D csak pislogott hova rohanok előre... ő férfi lévén nehezebben áll át egyik napról a másikra egyik sebbeségre a másikra. Mintha náluk hosszabb lenne az átfutási idő mindenben. Viszont megbeszéltük, hogy tényleg nem vágyunk ebbe vissza. Jó feljönni Pestre, hiszen csodás város a maga módjánl, de jól élni benne tényleg kicsit nehezebb mint egy vidéki városban. És ezt nem pont ugyanabban az értelemben értem mint egyesek. A pesti élet egy átrohanási életforma az életen. 

Tegnap gyönyörű idő lévén én vittem el a kutyusokat sétálni még nappali fényben, igazából napsütésben. 40 percet sétáltunk kb. itt a környékünkön, csodás volt. 

Igazából kicsit félek a kutyasétáltatástól mert Rambó hajlamos ugrasztani és akkor nagyon húz, és sokan figyelmeztettek, hogy most a 8-ik hónaptól nagyon vigyázzak mindennel. Nem szerencsés ebben az időszakban, hogy valami elindítsa a szülést. 

Rengeteg szép új ház épül itt, és azt volt jó látni, hogy nemcsak a klasszik hagyományos új házakra jellemző unalom, hanem teljesen modern kivitelezésű házak, a kerítést mellőzve szinte. Tisztára mint egy amerikai kertváros lemásolása. Van közel tök szép játszótér és ilyen focizó rész is a nagyobb gyerekeknek. 

Ilyenkor elfog sokszor, hogy jó időben jó helyen vagyok. Természetesen lehetne biztos jobb is meg ez az én életem meg ugye minden átmeneti állapot, a holnap már nem biztos, hogy olyan lesz mint a ma, de egyre gyakrabban érzem, hogy jól csináltuk. És igen a baba is most kellett jöjjön nem korábban és nem később. Mindig igyekeztem az arany középúton maradni. Nem görcsölni semmin ami nem lehet az enyém és élvezni az életet per pillanat amit ad. Ahogy most azt is hogy 38 évesen anya lehetek. Vidéken. És szeretem ezt a házat, jobban mint a pesterzsébetit. Ott is jó volt, jobb mint az orczy úti kis garzon, de végül is mindenhol próbáltuk kihozni a lehető legkényelmesebb, legjobb formáját az életünknek. Orczy időszak alatt sokat utaztunk és gyűjtöttük a pénzt, pesterzsébeti alatt már sokkal kevesebb utazás, kevesebb pénz viszont élveztük a kert nyújtotta előnyöket, és most jön a deszki... ami még a jövő kérdése, de nem félek. A jövőnket csak minimálisan tudjuk befolyásolni, én igyekszem, hogy minnél kiegyensúlyozottabban éljük meg az életünket. Csak remélni tudom, hogy D is majd ugyanazt érzi és akarja. De nem szeretek ennyire a jövőnek élni, mert tényleg nincs rálátásom és néha dolgokat nem lehet befolyásolni ami berobban az életünkbe. Szerintem úgy kell élni, hogy ma is meg lehetőleg holnap is jól érezzük magunkat és adjunk meg mindent magunknak ami kell és másoknak is. A többit meg az élet majd elrendezi nem hiszem, hogy szabad görcsölni dolgokon ami volt és ami lesz. Meg végül is minden relatív. A jövő is. Sosem tudhatjuk mikor van a vég, lehet az  túl közeli is, de lehet nagyon távoli is. Ezért próbálom majd megadni Szonjának a minőségi, élményteli időt és tudom ez Pesten sehogy sem menne. 

Közhely de tényleg a legeslegfontosabb az egészség, szeretet, boldogság és elégedettség plusz élmények, mert nem tudja ezt semmilyen extra anyagi háttér, szép ház, menő autó pótolni. Soha. 

Hogy sokszor kell érezni jól vagyunk ott ahol vagyunk és hálásnak lenni ezért. 

Konyhaátalakítás

Egyik legolcsóbb módja a konyhaátalakításnak, ha a meglévőt próbáljuk kipofozni, felújítani. A mostani konyhánk eléggé hatalmas és persze a konyhabútor benne is eléggé nagy. És barna. Ami meghiszem, hogy sok embernek tetszik, de nekem sokéve nagyon nem. Régebben fehér konyhabútor mániás voltam, de már elég megszokott az én szememnek így mikor az Ikea újitott konyhabútor fronton beleszerettem a szürke színű konyhabútorba. Izgalmas és egyedi. Még egy lakásban sem jártam ahol ez a szín lett volna. A környezetemben aki kicsit halado a korízléssel annak fehér van, kivéve Kingát aki a  meglévő fehér ikeás konyhát cserélte sötét színűre, mert két gyerek mellett ezt érezte praktikusnak.

Nekünk kidobni vagy eladni elég nagy butaság és macera lett volna így kitaláltam a festés témát rá. Hát nagyon nem vagyunk túl ügyes és rutinos diy szakemberek, nekem megvannak a határozott elképzeléseim, de  a megvalósítás már nagyobb gondot okoz. Tényleg macerás. Nagyon sok lépésből áll és nem elég egy professzionális festékterméket beszerezni. Nem bántam meg, de azért ha még egyszer nekiállok majd átgondolom ezerrel. A csempefestés viszont tök könnyű volt. És nagyon meggyőző az eredmény. Oda nem is kell nagy tudomány és kézügyesség, hiszen csempe sima felülete adja magát. 

A fogantyúkat legszívesebben kicserélném, de kb 30 db van így az is elég nagy kiadás most. Így inkább vettem egy sprayt és D lefújta. Ez viszont most alkalmas így kompromisszum megoldásként.  

A konyhapult cseréjét viszont nagyon szeretném.  Egy 3,8 vastagságú fehér konyhapultot szeretnék, hogy passzoljon a fehér csempével és fehér polcokkal majd meg a fehér fallal. 

Viszont megint az, hogy mennyi fér bele az anyagi keretbe, mondjuk lehet későbbre is halasztani, de én nem szeretem ha valami nincs összhangban a környezetemben és várnom kell. A mosogatókagylót és a csapot is le kell cserélni mert annyira vízköves és nem tudok mit ellene tenni, ráasásul a csap meg még szar is. Ez és ez kellene, de ez még változó meg függ a munkapult cseréjétől.
Nem is tudom, hogy használták itt a dolgokat, hogy ennyire nem ügyeltek. A gázlapot is cserélni kellene, mert 2 nem is nagyon akar működni vagy legalábbis én nem tudok mit kezdeni velük. Egy biztos rossz. A páraelszívó is ramaty. Működik amikor akar. Természetesen ezek mind gagyi márkák is, mert nem régiek. Egyedül a mosogatógép ami kíváló minőségű a kategóriájában és az kíválóan is működik. 

A konyha egy nagyon drága szegmense a háztartásnak, viszont ott elég sok időt tölt el az ember ahhoz, hogy legalább közelítsen ahhoz, hogy jól érezze magát benne. Én ezért is álltam most neki.
D meg szerencsére támogatott benne. A padlót sajna nem tudom felszedetni, de majd egyszer idővel az is cserélve lesz most a legszükségesebbeket újitjuk fel mint fürdő meg ilyenek. 

Szeretem, ha egy lakás izgalmas és nem minden katalógusszerű és klasszikus benne. Ezért vagyok ikea párti és nem kika meg a többiek. Mindig megújul és eléggé kaotikus, hogy az ember jól érezze magát a bútorai között miközben a maga ízlésére variálja a berendezést.

                   

    

ilyesmi lesz

tikkurila: S431

Sétálni jó

Életem eddigi nagy része sportolási akció nélkül telt el, aztán jött ugye a bringázás és utána a futás, de most ugye semmi nem maradt ezekből. Vagyis de, a séta. Mindenhol lehet olvasni a séta egyszerűségéről és nagyszerűségéről, hogy ez a legkímélőbb, legköltséghatékonyabb mozgási forma. Sajnos a modern világunkban egyre kevesebbet sétálunk, talán nem is a lustaság inkább időhiány miatt. Ülőmunka plusz 4 vagy több kerekű utazás elkényelmesít minket. Ami állítólag a legegészségtelenebb életmód.  Rengetek cikk van fent a neten errről.

Mióta megtudtam, hogy terhes vagyok és nem bringázhatom tudatosan figyeltem arra, hogy legalább sétáljak ezért is volt, hogy legtöbbször inkább a messzibb buszmegállós útvonalat választottam. 

Egy japán írótól olvastam nemrégiben egy könyvet, a japán emberek kitűnő egészségi állapotát taglalja amit természetesen a mérsékelt, friss, egészséges étkezésnek köszönhető és pl a sétának. Gondolom minnél nagyobb városban lakik az ember a sétálás annál kevésbé kivitelezhető. 

Én otthon gimisként csak az első évet tömegközlekedtem a tömött, büdös buszokon aztán inkább lesétáltam a 1,8 km-t télen-nyáron. Ez a kisebb város előnye. És ez tegnap jutott eszembe, hogy itt Szegeden nekem mennyire természetes sétálni ezeket a távokat. Tegnap elfogott egy tök otthonos érzés amit nem mondom, hogy nem éreztem Pesten hiszen teljesen magamévá tettem a fővárost 20 év alatt, hanem, hogy ez az otthonos érzés bensőségesebb. Mikor utcáról utcára jársz és tudod az utcákat és benne a házakat. Pesten hiába tökéletesen tájékozódtam, utcaneveket nem nagyon tudtam megjegyezni inkább az volt a fejemben milyen számú tömegközlekedés jár arra. Ha kérdeztek egy utcanevet, tudtam, hogy itt van a közelben, de nem tudtam pontosan behatárolni. Vidéken viszont  ismered az utcaneveket, mert átsétálsz rajtuk. Ez, hogy kinek miben gazdagítja az életét már más kérdés :D

Visszatérve a sétálásra terhesen mindig az van a fejemben, hogy a nővérem mindegyik terhességénél rengeteget sétált és naponta és ugye ő az aki 60 perc alatt simán meg is szülte a gyerekeit. Így azért indultam el Pesten is mindig mikor már nem dolgoztam, komolyabb cél nélkül neki a városnak és itt is, hogy hátha rám is hatással lesz vagyis a szülési menetre. Azon felül, hogy tényleg a legegészségesebb mozgási életformának tartom, mert az ízületeket sem terheli meg mint pl a futás, nagyon jól lehet fogyni is tőle és energikussá tesz és megnyugtat. Olyan mintha meditálnál, rendbe teszed a gondolataidat miközben csak teszed a lábadat egyiket a másik után. 

Csak kedv, idő és egy kényelmes cipő kell hozzá. Időskorban meg kifejezetten ajánlott, de jobb lenne ha ez életünk része lenne folyamatosan. Én biztos sokat fogok sétálni a babával, igaz akkor már valószínüleg leginkább itt Deszken, mert eleve rosszul viselem a 4 falat körülöttem. Előre félek emiatt a januártól, de akkor majd tervezem átvenni Danitól a kutyasétáltatást, hogy ne egyszerűsítsem le az életemet. Egyszerűen nem tudom megérteni sem elfogadni ezt az életmódot, hogy  az ember élete nagy részét csak az otthonában tölti. Semmi inger legfeljebb amit a számítógép ad, semmi élmény. És az évek meg csak telnek. Ezek az emberek el sem tudják mondani mit csináltak abban az évben, hiszen mindegyik olyan volt mint az előző vagy az utána lévő. Ez olyan igazából mint börtönben élni, csak a megszokott kis dolgainkat végezzük. Munka, bevásárlás, ügyintézés. Egy teljesen unalmas élet ez számomra ami leginkább vegetálás. És nagyon sok embert ismerek körülöttem akinek ez a természetes. Minden porcikám idegenkedik ettől, természetesen messze nem tudom megengedni magamnak a gyakori, távoli utazást ahogy szeretném, de próbálkoztam mindig és most is.  Én már tervezném a tavaszi utazást valahová csak egy sarkalatos problémánk lesz megint a kutyuk ellátása ez idő alatt. Cicával sem könnyű, de ők simán elvannak napokat bent víz és élelem ellátással. Majd csak akad valamilyen megoldás :) legfeljebb a panzióztatásuk.