3-ik hét, 3050 gr, 60.4 kiló

Már csak megszokásból is :D igazából az én súlyom nem igazán fontos. Erre számítottam. Jól saccoltam, hogy a 15-17 kilót fogok hízni és szüléssel le is megy vagy 10 kiló. Tőlem függetlenül ez be is következett. Amire viszont nagyon büszke vagyok és mindenki dícsér az Szonja növekedési súlya. Kedden volt 2 hete, hogy kijöttünk 2420 gr-mal és már felmentünk 3050-re. Kizárólag anyatejjel és mindenféle magzatvitamin nélkül. Csak a szokásost szedem kálcium, magnézium, C vitamin és néha vas. Azért néha, mert a leletemen még a védőnő is csodálkozott, hogy ilyen jó a vasértékem terhesség végén, mert mondta, hogy ilyenkor már nagyon lemerülőben szoktak lenni a kismamák.

Amúgy féltem kicsit mikor kijöttünk mert lelkünkre kötötték, hogy a babának híznia kell, és aki ismer tudja, hogy vegetáriánus étkezést viszünk így sokan azon a véleményen voltak, hogy a kicsi súlya is összefüggött ezzel, holott ezt semmi nem támasztja alá csak a begyöpesedett gondolat, hogy húsevéssel lehet csak élni és jóllakni. Ma voltunk dokinéninél rutin ellenőrzés és minden ok volt. Ennél jobbat nem is hallhat a kismama. A hasfájásra probiotikumos cuccot írt fel, dokinéni szerint sokat fog segíteni. Érdekes magamat megfigyelni, hogy válok napról napra tényleg anyává. Nem gondolom, hogy ez rögtön történik ahogy teherbeesik a nő és akkor sem ahogy megszületik a baba. Napról napra válik részemé ez a kisember. Ahogy figyelem őt, az igényeit, a vérmérsékletét. És az anyaság alakul bennem, fejlődik. Nem vitás mindennél jobban szeretem őt és mindennél jobban szeretném, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyen. Szeretném okosan de szívvel és lélekkel nevelni. Nem hiszek a teljesitményorientált életvitelben valahol félúton állok, hogy szeretném őt terelgetni, támogatni de csak abban amiben ő ki tud teljesedni. Nem barátnője akarok lenni, de nem csak az anyja. Életsegítője, hogy ott legyek minden fontosabb lépésénél. Én túl korán lettem önálló, úgymond hirtelen csöppentem a mélyvízbe és ez visszalépést jelentett az anyukámmal való kapcsolatomban. 

Én döntöttem mindenről 18 éves korom óta úgy hogy az a háttér amit hátra hagytam túl messze volt, hogy támogatást nyújtson. Így elszoktam attól, hogy van szülőm abban az értelemben, hogy néha csak úgy elengedjem magam, a felelősséget hiszen én valakinek a gyereke vagyok. Szeretném, ha Szonja  mindvégig érezze ezt a szoros köteléket. Szeretném, hogy tudatosuljon benne, hibázni emberi dolog és nem kell tökéletesnek lennie, és hogy a kiegyensúlyozottság az egyik legfontosabb része az életformának. Hogy nem kell mindenen stresszelni, ha nem úgy alakul, mert mindig lesz valahogy, hogy senkinek nincs joga  kritizálni vagy kihasználni, hogy jó embernek lenni jó, és megtenni mindent azért, hogy boldogan és egészségesen éljen. Természetesen nem én fogom formálni őt, hiszen ő egy hozott anyag, saját egyéniséggel és vérmérséklettel fog rendelkezni én legfeljebb finomithatom vagy erősíthetem.
Aztán a többi majd alakul.

Összesítés 2017 vége

Sokminden történt legutóbbi bejegyzésem óta, mert tényleg nem sok üres időm volt, hogy dobjak ide egy bejegyzést. 

Kezdem azzal, hogy két héttel korábban megszületett kicsi lányunk Suba Szonja 2017.12.29-én 2510 gr és 47 cm-el. Rendes szülés volt kb. 4 óra alatt meg is volt a drága. A fájdalmat felesleges itt taglalnom legyen elég annyi, hogy örülök, hogy túl vagyok rajta mert ennél nagyobb fájdalom nemigen történt az életemben. És hogy most biztos nem szülnék egyhamar, semmi pénzért. De igen megérte. Olyan kincset kaptunk ami felér mindennel és elhomályosít minden mást. Mint ahogy az is tény, hogy az ember értékrendje, élete egycsapásra megváltozik egy gyerek vállalásával. 

A múlt év eseményei olyan gyorsasággal pörögtek, hogy nem győztem kapkodni a fejem. Sokszor leírtam: mindent elértem,-ünk amit akartunk. Nem tudom, hogy lesz e valaha ilyen szerencsés évünk.

Ahogy Szonja is tudta, hogy még 2017-ben meg kell születnie így tett egy koronát erre a sikeres évre.

Csak reménykedünk, hogy hasonlóan fog folytatódni, de úgy érzem mi már életünk legnagyobb kincsét megkaptuk. Bár közhelyesen hangzik, de tényleg van akit jobban szerethet az ember saját magánál is. Bár nem könnyű, kezdve a szüléstől, az éjszakázás nehézségei, kitalálni, hogy miért sír, mire van szüksége... de azt hiszem ez édes teher.

A házunk alakulgat. Aznap mikor szülni mentem a festők még nagyban dolgoztak a szobákon. A festékes vödrök és kosz uralta a szobákat. Szegény D-nek kellett 2 nap alatt kitakarítania és összerakni a dolgokat, hogy babafogadóképes legyen a ház. Mert ugye a védőnő is másnap már jött megnézni a körülményeket. Nagyon ügyes volt le a kalappal előtte.

Bár még messze nem vagyunk készen. De már alakulgat. A könyveket csak úgy feldobáltam majd később rendszerezem kicsit őket. 

37-ik hét

Én 69,8 kiló, a baba 2,7.

A doki szerint hamarosan bekövetkezik a szülés, én nem érzek semmit csak hogy egyre nehezebb mozognom, egyre jobban vizesedem, és egyre türelmetlenebb vagyok. Várom már, hogy túl legyek rajta, és egyben félek is persze. A baba jól van, kicsit kisebb a normálisnál, de az elején is úgy saccoltam, hogy kb 3 kiló lesz. Én 3,6 voltam, D mivel 8 hónapra született ő 2,5  úgy hogy nem csoda, hogy Szonja kislány létére ilyen kicsike. A nővére gyerekei is a kislány 2,6-al született, a kisfiú meg 3,2 tehát nem várható, hogy Szonja 4 kilós legyen. Nekem biztos, hogy könnyebb lesz egy 3 kiló körüli babát kinyomni mintha nagyobb lenne. Gondolom utána meg bepótolja és remélem anyatejjel. Minden dologra aminek jönnie kell a természetesre készülök, de persze benne lehet a pakliban, hogy császárral születik és az is hogy nem lesz tejem :( amit nagyon nem szeretnék. Hiszen az anyatej ami megalapozza az alap immunrendszerét egy embernek. Nagy lelkiismeretfurdalásom lenne, ha ezt nem tudnám neki biztosítani úgyhogy rajta leszek az ügyön. Átlagosnál kevesebb a magzatvíz, nem tudom pontosan mit jelent, a doki szerint nem vészes és lehet hogy pont akkor cserélődött, de már úgyis megyek ctg-re így ott hátha többminden kiderül errről. Tényleg el nem tudom képzelni régen, hogy élték ezt meg a nők mikor alig voltak vizsgálatok. Ultrahang meg semmi. Ez részben persze arra jó, hogy egy csomó mindenre fény derül, így végig aggódhatod a terhességet mert mindig van valami vagy van amiről nem és meglepődsz egy nagyot születésnél. Lásd Szinetár Dóra kisfia...

De reménykedjünk a legjobbakban, hogy minden rendben lesz. Kicsit fáradt vagyok. Persze a terhesség meg a szakaszos alvások a folyamatos pisilés miatt vagy hogy valamelyik állatkánk épp unatkozik és  nekem rögtön kipattan a szemem. Eddig is éles volt alvás közben a hallásom, de most mintha finomodott volna. D semmit nem hall, végigdurmolja az éjszakát. Én meg nem tudom megmondani mikor volt utoljára végigaludt éjszakám és gondolom még egy ideig nem is lesz. 

Hát a házzal néha úgy érzem egyhelyben toporgunk. Történt rajta persze ez meg az, de még messze állunk a véglegestől. Most erról szól az életünk, gyerekvárás és házfelújitás és tényleg nem panaszkodom, mert más összetenné a kezét, ha most itt tartana, de néha tényleg elég fárasztó minden.

Leredukálódik az életed. Nincsenek színei. Nincs más. Engem ez egy idő után mindig elszomorít. Nem hajszolom mindenáron az élményeket, de nekem szükségem van rá, hogy változatosság is legyen. Én nem tudok sokáig csak egy bizonyos inger között élni. Ezért is félek kicsit januártól, hogy Szonjával be leszünk zárva. Bár azt mondják egy gyerek születése sokmindenkit megváltoztat.

Mert most folyamatos tervezés és várás az életünk. Hogy végére érjen valami. Közben egy idegen környezet, hideg és tél. Mondjuk most épp meleg Karácsonyunk volt. 

Ráadásul év vége felé mindig rámtör egy mélabús érzés, hogy megint elmúlt valami. Mindig minden évvel elmúlik valami ami már nem hozható vissza vagyis valószínüleg nem. A pillanat nem. 

Sosem szerettem a Szilvesztert, másnap az év első napján duplán érzi az ember az élete terheit.

A barátaimnál is történnek jó és rossz dolgok, mindenki halad a maga útján vagy legalábbis azt hiszi.

A mindennapok körülveszik őket és küzdenek. Ki boldogan ki boldogtalanul. Kívülállóként mindent élesebben lehet látni mint a saját életed történéseit látod. Van aki hibát hibára halmoz, de az ő élete, ő pakol magára súlyokat nekem nem tisztem elítélni hiszen a magunk módján csakis boldogságra törekszünk és vannak olyan időszakok amikor mindegy hogyan. Ha rosszat is teszünk a súlyát nem érezzük úgy mint amennyi a tényleges súlya vagy amennyire más látja ezt. 

36ik hét

69,5 kiló. Baba nem tudom.
A bűvös 36-ik hét, mikor már mindenki azt fújja, hogy a baba már felkészült a születésre, ha netán most kezd elindulni világot látni már életerő jellemzi legfeljebb kisebb súllyal aztán majd bepótolja.

Olvasok mindent e témában, hogy josló fájások meg miegymás, de én még semmit nem érzékelek. 

Ahogy megnyugtató volt azt is olvasni, hogy állítólag van jó oldala is a korán nyíló méhszájnak, mert így lerövíditi és megkönnyíti a vajúdást és szülést. Remélem, hogy ez így is van. Érzéseim szerint korábban fogok szülni és úgy érzem tényleg nem hosszú órákat fogok vajúdni. De aztán lehet csak ebben reménykedem így persze, hogy ezt érzem. Azok meg nem minden esetben helytállóak az embernél :D mint ahogy fiút éreztem...

Igazából az lenne a jó, ha mindenképp januárban, hiszen még csak jövő héten kezdenek neki a festésnek nálunk. Remélhetőleg pont Karácsonyra befejezik.

A kötelező kelengyéből már minden megvan, nekem is a kórházi pakk úgyhogy ebben felkészültünk. 

Abban, hogy hamarosan életünk legfontosabb szereplője érkezik abban nem tudom :) várom és félek. A felelősségtől. Legnagyobb dolog az életünkben. Ettől nagyobb változást semmi és senki nem hozhat. Ahogy mondják a szívünk elkezd kívülről dobogni. Pici lélek remélem méltó szüleid leszünk, minket választottál és mi mindent megteszünk, hogy megfeleljünk. Már most szeretünk.

Sajnos nagyon rossz dolog is történt a héten. Cirmi cicát 1,5 nap eltűnés után meghalva találtam a dobozában :((( leírhatatlan, hogy e kis állat akit 1,5 hónapja etettünk és próbáltuk minnél jobban kényelmesebbé tenni neki a kinti életet milyen űrt tud maga után hagyni. Már kivolt nézve a doki az ivartalanitásásra, de persze ahogy mindennel ezzel is késtünk. Fiú cica volt és gondolom nem szobatiszta, mert soha nem lakott bent így semmiképp nem akartam előtte beszoktatni. És igazából féltem is a terhességem miatt mivel ugye az utolsó időszakban nagyon veszélyes a babára a toxoplazma vírus. Vakságot is okozhat. Lehet nem történt volna semmi és így időben észrevesszük, ha beteg mert szem előtt lett volna.... nem tudom. Lehet megmérgezték vagy beteg volt bár nem mutatta jelét. Talán a hasa volt felpuffadva két oldalt jobban mondtam is D-nek, hogy biztosan fiú?!

Lehet hashártyagyulladása volt és vízzel telítődött a pocija... nem tudom, sajnos már nem sikerült eljutni a dokihoz. Nyugodj békében Cirmi, nagyon kedves, szelíd cica voltál nem ezt érdemelted. 

Imádtam, hogy mindig annyit panaszkodtál... :'( felejteni nem felejtünk!

Jó lecke volt, hogy többet soha nem tartunk állatkát kint. Akiért felelősséget vállaltunk nem lehet félüzemmódban tartani. Minden családtagnak bent a helye, szem előtt.

Philipkével is tegnap dokinál jártunk. Begyulladt a kis tojásai, megnőttek és a sok nyalogatásától már nagyon piros volt. Allergia,de még nem tudjuk mitől. Kapott szurit és valami kence-ficét amivel kenegetni kell. Ha nem múlik akkor gyógyszer, de én ma úgy láttam, hogy visszahúzódott neki.

Remélhetőleg elmúlik neki a napokban. Kicsi édes manóka, szakad meg a szív betegnek látni őket.

És lehangoló, hogy ők is már mennyi modern betegséggel küzdenek mint mi emberek. 

A konyhánk még mindig alakul, de már kezd finishbe érni. Tegnap gondoltunk egyet és átfestettük a konyhapultot ami nagyon nagyon zavarta a szemünket. Mondjuk a padlólap is csak az kissé nagy falat. Mert ugye ha ez valamiért nem sikerül legfeljebb kicseréljük, 60-70 eft-os tétel, de a padló az legalább fél milliós. 4xer ment át rajta D a Trinát Unitoppal aztán Tikkurila lakkal, hogy kicsit strappabíróbbá tegye a kopásállóságát. Féltünk, hogy a lakktól nem e sárgul be, de szerencsére nem.

Viszont sokkal meggyőzöbb a látvány. Tényleg eddig minden DIY tevékenységünk sikeres volt itt. Hosszú távon még nem tudjuk mennyire tartósak, de úgy gondolom ha 5 évente átfessük a bútort  amivel az élettartamát is meghosszabítjuk és még mindig olcsóbb mint cserélni és ugye az új is kopik. idővel. Pl a fehér konyhabútor a Pöltenbergben holott tényleg vigyáztam rá kezdett kicsit sárgásabb színre váltani. És 4 éve használtuk. Ezért sem akartam most fehérre mázolni a bútort.

35-ik hét

69 kiló, baba nem tudom, de remélem halad a 2.5 kiló felé. Jól vagyok és remélem Szonja is jól érzi még magát bent. Most megint várakozó üzemmód van, jövő pénteken van időpontom a dokihoz. Akkor már 36-ik hét vége lesz. D hétvégén összeállította az Ikeában vett kómodot, hogy kitudjam mosni és vasalni a babadolgokat. Lassan megtelik, pedig direkt a Hemnes fiókos szekrényt választottam ami megfelel szélességre a pelenkázónak alátétnek és elég sok dolgot el is nyel. Kint volt a múlt héten a védőnő és adott egy listát a babakelengyéről, a kórházba vivő dolgokról meg a többi dologról. Ruhácskákban természetesen messzemenően túlteljesítem az alapnak megadott listát, de a többi dologgal is jól állunk, hiszen már rég utánaolvastam mire van szüksége a babának. Szerencsére az Ikeában is sokminden beszerezhető igazán baráti áron. 

Hétvégén még össze volt rakva a páraelszívó és a lámpák meg a polc ideiglenesen (lehet újat veszünk mert kissé hibás) A mosogatótálca az majd a héten meg az étkezőasztal is. Sokat változott a konyhánk, persze ez ízlés dolga, de nekünk sokkal jobban tetszik így. A munkapult cseréje (fehér) és a gázfőzőlap cseréje még várat magára. Először is szeretnénk tudni, hogy a villanyszereleő megtudja oldani a nagyteljesítményű villany bekötését mivel igazából indukciós főzőlapot szeretnénk. Ha nem igazán működne akkor marad a gáz pl. ez:

de ez lenne az igazi nekünk

Szeretnék két képet is felrakni, de gondban vagyok, mert fogalmam sincs, hogy honnan mit rendeljek. Legtöbb kép ami megfizethető olyan snassz, de remélem egyszer csak szembe jön az igazi.

Azon kívül  az előszobai szekrényt kellene megrendelni, (mert újra kapható) a többivel együtt. 

Elvileg jövő héten kezdenek festeni nálunk. A 4 szobát. 150 E ft-ért + anyag. Viccesnek hangzik az előző árajánlat után, de ahogy D kollégái mondják ez a reális ár. Természetesen a végén fog összeállni, hogy megérte e? De ez ugyanúgy vonatkozik a drága szakemberek munkájára. Ami túlzottan megdobta az előző ajánlat díját, hogy mindent gipszkartonozni akartak horribilis munkadíjjal. Tény ez megkönnyíti az ő munkájukat viszont iszonyat drága, kiváncsi vagyok a két srác mit tud majd kezdeni a falakkal. 

Ahoy mi megcsináltuk a konyhát vagyis nagyrészét D mert ugye ő glettelt így úgy gondolom egy  tapasztaltabb valaki simán elboldogul velük. Így 130 ezret spóroltunk meg, ha az előző árajánlatot kivesézzük ami irreális. Ha én terhesen kifestettem az előtért amiért 67000 ft-ot elkértek volna. 

Most vagy nem szándékoztak elvállalni a munkát vagy simán bepalizni akartak minket. Hiszen nemcsak mi, hanem mások is kiakadtak az összeg láttán. 

A falon lévő lámpákkal még kezdeni kell valamit, mert a zsinórja túl hosszú mivel a konnektor pont mellette van. A két képet amiről fentebb írtam azokat pont alá tenném fel. Személyesebb is lesz az összkép.

Az okos Led lámpák meg zseniálisak. Már az új lámpába is okos égőt raktunk így azt is távirányitóval kapcsolgatjuk, erősítjük. Nem olcsók, de szinte alig fogyaszt valamit. És ami nekünk nagyon elsődleges ilyen sötét konyhánál. Megjegyzendő, hogy az üvegajtó ami szintén tavaszi projekt és az hogy a nappalin nem lesz ajtó majd sokat ad, hogy világosabb legyen.

Bár minden felújítás nyirbálja a számlánkat, de szerintem megéri. Sokkal de sokkal jobb érzés úgyhogy már nagyon várom a festés végét és rendesen berendezkedjünk még akkor is ha most a fürdőszobák tavaszig várnak.

34-ik hét

Én 69 kiló. A baba 2 kiló.
A héten megvolt a dokilátogatás, jól rámijesztett... nyitva van a méhszájam ami persze van hogy semmi problémát nem jelent, de általában azt is jelenti, hogy előbb jön a baba vagy hogy fertőzést kaphatok stb. Nemhiába Valent minden alkalommal megnézte amit furcsállottam is, mert azelőtt én azt hittem terhesen már nincs hüvelyi vizsgálat. Valent manuálisan nézte, Sikovanyecz már ultrahanggal. Nagyon szimpi doki, egyenes volt mert mondta, hogy nem tud vállalni már szülésre, mondtam semmi gond csak szeretnék még a hátralévő időben terhesgondozásra jönni. Tüdőérlelő injekciókat írt fel, hogyha esetleg Szonja sietne akkor így a tüdejét jól felkészítette, bár azt olvastam ennek csak akkor van értelme, ha egy-két héten belül érkezik. Azzal nyugtatott, hogy a súlya miatt ami közel 2 kiló már nagyon kis erős kislány lesz de azért jó lenne kihúzni min a 36-ik hétig. Remélem így is lesz.

Szerdára lesz kész a tenyésztés eredménye, remélem semmi komoly fertőzés nem áll fenn ami árthat a babának. Amúgy nagyon furán kezdtem hirtelen érezni magam, hasam csak nő, keményedik, nehezen veszem már a levegőt, ujjaim virsliszerűek, vérnyomásom magas és nagyjából úgy mozgok mint egy bálna. Könnyen elalszom viszont hamar megébredek és igazából ezt nem lehet pihenésnek venni. Nem tudom, hogy ilyenkor már felkészülök a nem alvós időszakra vagy a testi tünetek annyira erősek, hogy ez nem hagy aludni.

Jövő héten elkezdem átmosni és vasalni a babadolgokat meg összerakni a kórházi pakkot. Ne érjen semmi váratlanul. 

Egy hónapja, hogy leköltöztünk. Sokminden nem történt, vártuk az árajánlatot így egy rakás időt elvesztegettünk, mert sajnos nekünk ez túl drága felújítás lenne. Szerencsére a bútornak nekiálltunk időben, így az már kész. Mai napra remélhetőleg a konyha átfestésének is vége lesz. Nagyon rossz ilyen felfordulás közt élni és nem látom a végét. Csak az vigasztal, hogy szebb lesz utána :)

A pesterzsébeti házunk kezd nagyon távoli lenni. Gyorsan ideszoktunk bár ennek a hatalmas háznak csak minimális részét használjuk most ki viszont annál nagyobb a munka vele. Hihetetlen, hogy közös életünket 28 nm-en kezdtük most meg 150-nél tartunk. Mindennek megvan az előnye és hátránya.

Kedden megint fel kell menjünk Pestre, papírok miatt meg Ikea meg egy mosogatótálcát is kell vegyünk. 

sajnos jelenleg nem kapható :(

Szonja ruháinak

33-ik hét

68.5 kiló voltam a reggel. Elvileg a baba már 2 kiló felett kell legyen, ezt remélem megerősíti kedden a doki. Végre bejelentkeztem itt is, erre a rövid kis időre. Még nem tudom, hogy felkérem e szülésre is mivel azon gondolkodtam jönnek az ünnepek aztán a síszünetek elég nagy kavalkád ilyenkor az ember élete és nem is biztos, hogy mondjuk pontos lesz Szonja és hogy a doki pont itthon és ráérős lesz. De ezen még agyalok, meg ugye függ az első beszélgetéstől majd.

Nehezen alszom, de attól függetlenül, hogy már 3-ik trimesztertől nagyon riogattak mindenhol egész jól viselem. Energikus vagyok és életteli és remélem ez meg is marad szülés után. 

A héten voltank fent megint Pesten, aláírni a banki papírokat, küzben meglátogattuk a barátainkat, mert fogorvoshoz is be kellett ugorjak. Fura, hogy egyből előjött metrózásnál a pesti attítűd :D a rohanás. Mert nincs idő. Én hamar felvettem a ritmust, D csak pislogott hova rohanok előre... ő férfi lévén nehezebben áll át egyik napról a másikra egyik sebbeségre a másikra. Mintha náluk hosszabb lenne az átfutási idő mindenben. Viszont megbeszéltük, hogy tényleg nem vágyunk ebbe vissza. Jó feljönni Pestre, hiszen csodás város a maga módjánl, de jól élni benne tényleg kicsit nehezebb mint egy vidéki városban. És ezt nem pont ugyanabban az értelemben értem mint egyesek. A pesti élet egy átrohanási életforma az életen. 

Tegnap gyönyörű idő lévén én vittem el a kutyusokat sétálni még nappali fényben, igazából napsütésben. 40 percet sétáltunk kb. itt a környékünkön, csodás volt. 

Igazából kicsit félek a kutyasétáltatástól mert Rambó hajlamos ugrasztani és akkor nagyon húz, és sokan figyelmeztettek, hogy most a 8-ik hónaptól nagyon vigyázzak mindennel. Nem szerencsés ebben az időszakban, hogy valami elindítsa a szülést. 

Rengeteg szép új ház épül itt, és azt volt jó látni, hogy nemcsak a klasszik hagyományos új házakra jellemző unalom, hanem teljesen modern kivitelezésű házak, a kerítést mellőzve szinte. Tisztára mint egy amerikai kertváros lemásolása. Van közel tök szép játszótér és ilyen focizó rész is a nagyobb gyerekeknek. 

Ilyenkor elfog sokszor, hogy jó időben jó helyen vagyok. Természetesen lehetne biztos jobb is meg ez az én életem meg ugye minden átmeneti állapot, a holnap már nem biztos, hogy olyan lesz mint a ma, de egyre gyakrabban érzem, hogy jól csináltuk. És igen a baba is most kellett jöjjön nem korábban és nem később. Mindig igyekeztem az arany középúton maradni. Nem görcsölni semmin ami nem lehet az enyém és élvezni az életet per pillanat amit ad. Ahogy most azt is hogy 38 évesen anya lehetek. Vidéken. És szeretem ezt a házat, jobban mint a pesterzsébetit. Ott is jó volt, jobb mint az orczy úti kis garzon, de végül is mindenhol próbáltuk kihozni a lehető legkényelmesebb, legjobb formáját az életünknek. Orczy időszak alatt sokat utaztunk és gyűjtöttük a pénzt, pesterzsébeti alatt már sokkal kevesebb utazás, kevesebb pénz viszont élveztük a kert nyújtotta előnyöket, és most jön a deszki... ami még a jövő kérdése, de nem félek. A jövőnket csak minimálisan tudjuk befolyásolni, én igyekszem, hogy minnél kiegyensúlyozottabban éljük meg az életünket. Csak remélni tudom, hogy D is majd ugyanazt érzi és akarja. De nem szeretek ennyire a jövőnek élni, mert tényleg nincs rálátásom és néha dolgokat nem lehet befolyásolni ami berobban az életünkbe. Szerintem úgy kell élni, hogy ma is meg lehetőleg holnap is jól érezzük magunkat és adjunk meg mindent magunknak ami kell és másoknak is. A többit meg az élet majd elrendezi nem hiszem, hogy szabad görcsölni dolgokon ami volt és ami lesz. Meg végül is minden relatív. A jövő is. Sosem tudhatjuk mikor van a vég, lehet az  túl közeli is, de lehet nagyon távoli is. Ezért próbálom majd megadni Szonjának a minőségi, élményteli időt és tudom ez Pesten sehogy sem menne. 

Közhely de tényleg a legeslegfontosabb az egészség, szeretet, boldogság és elégedettség plusz élmények, mert nem tudja ezt semmilyen extra anyagi háttér, szép ház, menő autó pótolni. Soha. 

Hogy sokszor kell érezni jól vagyunk ott ahol vagyunk és hálásnak lenni ezért.